Az ötvenes évek amerikai fiatalsága kételyeinek, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságának, rossz közérzetének kifejezője-hangadója a beat-nemzedék irodalma. Ez a nemzedék McCarthy pápasága idején eszmélt a világra, a koreai háború frontjelentéseit olvasta a főiskolai tankönyvek mellé, a totális pusztulás nukleáris reklámjaival és fenyegetéseivel találkozott a mozivásznon és tévé-ernyőn, s később sem felejtette el emlékeit. Huszadik évük körül a jövő, a napról napra közelgő „felnőttség”: az átlagpolgár szürkesége rémlik fel előttük fenyegető árnyként. Láthatatlan, de olajozottan működő csavarnak lenni a gépezetben, leszokni az álmokról, később a véleményalkotásról. Ha mindez átfut a tudaton, nem személytelen gondolatok, hanem fogalmaknál elevenebb képek sorában – ilyenkor tör elő az üvöltés, amely a beatirodalom és a beat-zene számos alkotásának cime, és tagolatlan kétségbeeséssel adja ki mindazt, amit lázadásuk nem tud és nem akar értelmi felismeréssé szilárditani.
(tovább)
Üvöltés 52 csillagozás
A művek szerzői: Norman Mailer, Jean Malaquais, Allen Ginsberg, Gregory Corso, Jack Kerouac, Philip Lamantia, Lawrence Ferlinghetti, Frank O'Hara, Gary Snyder, Hubert Selby, Jr., Diane di Prima, Charles Olson
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa
Enciklopédia 20
Kedvencelte 9
Most olvassa 10
Várólistára tette 52
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Amikor olvasni kezdtem, gúnyosan és némi sajnálkozással mosolyogtam azokon a square kommentátorokon, akik a kötet elejét kitevő tanulmányokban nem átallanak olyanokat mondani a beatekről, mint pl. hogy: totál sületlenség, amit csinálnak, nincs az írásaiknak se formája, se íve, se szerkezete, se szerkesztettsége, stb. Hah – gondoltam, ez túlságosan square, túlságosan merev gondolkodás, ilyesmiket mondani, és biztos nem értik ezek, mi az igazi elragadtatás.
De mialatt végigküzdöttem magam a 320 oldalon (és ennek a legnagyobb része tényleg küzdelem volt), volt alkalmam gondolkodni azon, hogy igazából milyen szövegeket szeretek én, és milyen szövegeket tartok jónak (a kettő nem mindig egyezik).
Vannak sületlen-kiforratlan szövegek, amiket valamiért nagyon szeretek, de legtöbbnyire úgy gondolom, hogy nincs olyan szöveg, amit némi kis reflexióval, gondolkodással, tudatossággal ne lehetne jobbá tenni, és persze, spontaneitás, meg ösztön, meg áradás, meg minden – azok jó dolgok, de bármit írok (munkából, hobbiból, félig-munkából), mindig az a legnehezebb: kihagyni dolgokat, megszabadulni a szeméttől, a tölteléktől, hogy a végén ideális esetben minden szó azért legyen ott, mert nem lehetne sehol máshol. És ami még fontosabb – mások írásaiban is ez nyűgöz le igazán, és az általam legjobbnak tartott könyvek legnagyobb része olyan, amiben ezt érzem. A tudatosságot, a választást, azt, hogy a szavak nemcsak úgy odahányódtak a papírra, mert izé, úgy jött ki a lélegzet, vagy mert épp automatikus írással kísérletezett valaki hat sör után.
Sok itteni szövegben érzem persze az erőt, a spontaneitás elsöprő és lenyűgöző áradását – mert hát na, tényleg van olyan is, hogy jön egy rettentően ihletett pillanat (persze nem is igazán ihletről beszélek, hanem arról, amikor véletlenül minden pont jó, és ami benned van, az már ott bent annyira meg van formálva, hogy mintegy magától fejeződik ki, a pont-legjobb szavakkal, és általában meglepően gyorsan – automatikusan, akár), leírsz valamit, aztán kicsit később megnézed kritikus szemmel, és arra jutsz, hogy egyrészt: ez így tökéletes, ezt nem lehetett volna másként mondani, másrészt: tényleg ekkora király voltam, én, hogy ezt így le tudtam írni? Ezt átélni csodás érzés – nem utolsósorban azért, mert elég ritka.
És a kötetet olvasva olyan érzésem támadt, hogy a spontán-mód tökéletesen (vagy rosszabb esetben: legalább fogyaszthatóan) születő szövegek a beat-írók köreiben semmivel sem voltak gyakoribbak, mint bármely átlagos, rendszeresen szövegeket előállító ember életében. És persze egyedi élmény belelátni e sok író agyába, ahonnan ezek a szövegek állítólag különösebb szűrés nélkül előjöttek – de marhára fárasztó. És, hm, végül nem is különösebben érdekes.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
aúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! üvöltés forever max respect, csak azt tudnám hova lett (jah kérem lassan harminc éve lesz hogy megvolt-na jó csak 26-7) a hippie-k és a yuppie-k harca a könyv elején lévő tanulmányban iszonyúan elvont téma volt annak a szerencsétlen kis kamasznak aki én akkoriban voltam, de újra és újra elolvastam, mert TUDTAM hogy ez nekem nagyon fontos. és aztán jött keruac az úton… és én is nekivágtam a rónaságnak. jiiiiháááá!
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Don Proppertől Az utolsó óra története zseniális!
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
itt kezdett formát ölteni és rendszerbe kerülni az a sok minden, amit össze-vissza olvastam a beat-nemzedékről, és itt kapta meg a szívemben is a helyet az a fajta látásmód, amit ők képviselnek. zseniális.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Kicsit úgy érzem, hogy nem pont a legjobb időben került hozzám. A versek hiába lennének jók külön-külön, így egyben hirtelen iszonyú csömörré és kellemetlenné váltak, és sok novellánál is ugyanezt éreztem, szóval volt, amit csak felületesen futottam át. Ezek az apró falatkák egymás mellé rakva furák voltak, inkább olvasok egy nagyobb regényt tőlük, mert az jobban átadja a hangulatát. Viszont ami pozitívum: nagyon jók voltak azok a novellák, amik nem akartak semmi mást, csak a zűrzavart lefesteni (pölö Diane di Prima – tizenhárom rémkép), meg hát tényleg rendezte a fejemben a dolgokat erről a korról.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Kell ehhez egy hangulat az biztos. A versek nagyon rendben voltak, szinte mindegyiket többször is olvastam, de leginkább Gregory Corso versei tetszettek. Meg Ohara-tól a James Dean-ért.
A prózák már keményebb dió, ott sokszor untam, vagy elvesztettem a fonalat, pl. Kerouac és Burroughs írásai kevésbé jöttek be, hiába ezek a népszerűbbek ill. közismertebbek. De Jack Gelber (Kapcsolat) írását, rögtön kétszer is elolvastam, és Seymour Krim (Ki az abnormális?) is telibe talált!
Hubert Selby-től ezt a részt már olvastam, az Utolsó letérő Brookly felé-ben, azzal is minden rendben volt.
Ja, érdemes az elején lévő elemzéseket is elolvalsni – azzal kezdeni (én először nem akartam). Szóval jó kis kötet, ami remek ízelítő ad a beat korszakból.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Nem követem a beat életérzést, és ahogy olvastam a könyvet, biztos vagyok benne, hogy a maga korszakában sem lettem volna ebbe a társaságba való.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Nagyon fontos antológia, de idegesítő, ahogy Ginsberg Üvöltéséből kivágták a trágár részeket.
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Én is a kötet alapján találtam rá a többiekre, még kamasz :-) koromban! Nagy találkozás volt tényleg!
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Csatlakozom @csend_zenésze-hez: Külön-külön jók ezek az írások, de egyben kicsit (nagyon) sok. A csúcspont: Gregory Corso versei.
Népszerű idézetek
Mi lesz ha 6o éves leszek és magányos egyedül a bútorozott szobában
húgy-foltokkal a gatyámon és a világon mindenki házas!
Az egész világegyetem csak
én nem!
Ó, tudom én ha volna egy valószínűtlen nő amilyen valószínűtlen vagyok
én a házasság sem volna valószínűtlen –
Ahogy Ő várja magányos idegen ékkövei
közt Egyiptomi Kedvesét úgy várom én is –
2000 évet és az élet fürdővizét siratva.
(Gregory Corso - Házasság)
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
De mi a Jóság? Megöltem a Jóságot,
de mi az?
Jó vagy mert jó életet élsz.
Szent Ferenc jó volt.
A háziúr jó.
A nádpálca jó.
S ha én azt mondom, hogy a parkban ücsörgő emberek jobbak?
Gregory Corso: De nekem nem kell a jóság
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Semmi sem
Ismeri saját ürességét –
A düh
nem szereti ha rohamaira emlékeztetik.
104. oldal (Jack Kerouac: 113. Kórus)
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Úgy sejtik, önmaguk felszabadítása is életfogytiglani feladat.
11. oldal
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Az volt a tervem, hogy beveszem a tablettákat, és szép lassan elnyúlok majd a színültig tele fürdőkádban, búcsúzóul hörögve még egyet-kettőt, mint Thomas Heggen; egy emberrel több vagy kevesebb, mit számít?
238. oldal, Seymour Krim: Ki az abnormális? (Európa, 1982)
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Most már jól láttam, hogy a velem együtt idezárt emberek kilenctized része távol állt attól, hogy „abnormális” lett volna a művelt ember által elfogadott bármiféle normák szerint is; többségük egyszerűen csak elvesztette önbizalmát, hogy képes továbbélni a kinti világban, vagy a családjuk félt tőlük valami oknál fogva, és „specialisták” gondozására bízta őket; annyi azonban teljesen nyilvánvaló volt, hogy semmiféle komoly segítséget nem kaptak ahhoz, hogy szabad és független felnőttekké váljanak.
240. oldal, Seymour Krim: Ki az abnormális? (Európa, 1982)
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Vedd le késemről véres torkodat.
Diane Di Prima - Tizenhárom rémkép
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Morbid önpusztítás és lebegő révület, pszichopata hipster és álmodozó arkangyal.
14. oldal
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
ellentétek házasodtak össze: a mély lelki élet és a feltűnési vágy, az orgia és a szerelmi álom, a gyilkolás vágya és az alkotásvágy, a lét dialektikus felfogása és a hatalom utáni sóvárgás, egy komor, romantikus, mégis tagadhatatlanul dinamikus életszemlélet, amely szerint minden egyes férfi és nő, mint külön-külön egyéniség, halad az élet minden pillanatában előre a fejlődésbe, vagy visszafelé, a halálba.
25. oldal
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés 82% Vallomások a beat-nemzedékről
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve ·
Összehasonlítás - Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló 91% ·
Összehasonlítás - Horváth Lívia – Juhász Judit (szerk.): Ki vagy te? ·
Összehasonlítás - Kenedi János (szerk.): Írók a moziban ·
Összehasonlítás - Allen Ginsberg: Nélkülözhetetlen Allen Ginsberg ·
Összehasonlítás - Szilágyi Eszter Anna (szerk.): Nagymaminak szeretettel ·
Összehasonlítás - Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe válogatott művei 92% ·
Összehasonlítás - H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III. 91% ·
Összehasonlítás - Karácsonyi ajándék – újabb versek, mesék, történetek téli estékre ·
Összehasonlítás