Hemingway ​világa 85% 13 csillagozás

Gertrude Stein nem féltékeny francia művészbarátaira, összehozza őket honfitársaival. Hemingway az ő szalonjában ismeri meg Picassót, Matisse-t, Braque-ot, Cocteau-t. Itt barátkozik össze F. Scott Fitzgeralddal, a húszas évek „jazz-korszakának” látványos írójával, Dos Passosszal, a keresztmetszet-regények majdani szerzőjével, Ezra Pounddal, a később fasisztává lett ezoterikus költővel és másokkal.

35. oldal, Műhely és készülés (Európa, 1969)

„Nem a halál a paradicsom kapuja, hanem ami előtte volt. Csak akkor rossz a halál, ha előtte elmulaszt valamit az ember. Ha soká tart, és annyira fáj, hogy az ember elveszti a méltóságát.”
    Hemingway nem akarta megadni magát; legyőzte a halált utoljára is. Ő teremtette meg, önmagának; a maga halálát halta.

177. oldal, Érted szól a harang (Európa, 1969)

Mottója mintha a Gazdagok és szegények tanulságára visszhangzana: Senki sem külön sziget; minden ember egy rész a kontinensből, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.
Ez a szép idézet John Donne-tól, a XVII. századi angol „metafizikus” költőtől összegezi Hemingway fordulatát. Harry Morgan felismerése új ismeretekkel bővült. De már nem a Gazdagok és szegények szervetlen világába ágyazva. Az Akiért a harang szól Hemingway önérvényű világát tágítja ki és mélyíti el.

137. oldal

Robert Jordan magányos értelmiségi. Tudatosan baloldalisága és cselekvést követő erkölcse avatja annak a társadalmi eszmének és mozgalomnak részesévé, amelyet egészében vállal ugyan, de amelynek sok részlete neki idegen. Kommunista vagy? – kérdezi Maria, a Hemingway-hős szerelmének mostani inkarnációja. Nem antifasiszta vagyok. Ez az őszinte és jellegzetes válasz a regény, s a regényen túl az életmű egyik tartópillére.

138. oldal

Hemingway világában mindig a tagadás uralkodott; a félreérhetetlen megtagadása és elutasítása valaminek. Az Akiért a harang szól tagadása negatívumában is a kor kínálta lehetőségek egyik legbecsületesebbike. Persze, ami erkölcsi tartásnak kikezdhetetlenül tiszta, belső tartalomként nem mindig elégséges. Thomas Mann írta a „Mario és a varázsló”-ban, hogy „a nem akarásból alkalmasint nem lehet lelkileg megélni; valamit nem megtenni akarni, idővel nem maradhat az élet tartalma”.

138. oldal

Hemingway mindig, s főként utolsó írásaiban a magányos egyén jogait és lehetőségeit keresi az ellenséges világban.

127. oldal, Érted szól a harang (Európa, 1969)

Egy kontinens hamar megöregszik, ha már ott vagyunk. Őseink Amerikába mentek, mert akkoriban az volt az az ország, ahová menni kellett… Most menjenek Amerikába nyugodtan mások, azok, akik nem tudják, hogy későn érkeztek…"

118.

    Hemingway egyik fontos hitvallás-forgácsa így hangzik: „Pályám kezdetén úgy éreztem, ha igazat és fontosat akarok írni, a legelemibb dolgokkal kell az írást kezdenem. S bárhová néztem, ezek közül az első mindig az erőszakos halál.”

77. oldal, A világ mindenkit megtör (Európa, 1969)

Hemingway világában a szerelem ugyanúgy átmeneti megváltást biztosít, megszabadít a lelki nyavalyáktól, a kínzó gondolatoktól, mint a síelés, a pisztrángolás, a bikaviadal. A menekülés tiszta, beteljesülést hozó, de a tartós harmóniát mindig megtagadó módozata. Mindig vége szakad, és mindennél jobban fáj.

96. oldal, A világ mindenkit megtör (Európa, 1969)

Hemingway prózaépítésének némely sajátossága mégis sejteti, mire törekszik. Például a hideg objektivitás és a líraiság testvértagadó hangulatainak egységére. Ezt a furcsa líraiságot részint az elhallgatás eredményezi, részint a tárgyilagos jelzők és a természethű anyagrészek szokatlan csoportosítása a leírásban.

65.