Hemingway ​világa 84% 11 csillagozás

Gertrude Stein nem féltékeny francia művészbarátaira, összehozza őket honfitársaival. Hemingway az ő szalonjában ismeri meg Picassót, Matisse-t, Braque-ot, Cocteau-t. Itt barátkozik össze F. Scott Fitzgeralddal, a húszas évek „jazz-korszakának” látványos írójával, Dos Passosszal, a keresztmetszet-regények majdani szerzőjével, Ezra Pounddal, a később fasisztává lett ezoterikus költővel és másokkal.

35. oldal, Műhely és készülés (Európa, 1969)

„Nem a halál a paradicsom kapuja, hanem ami előtte volt. Csak akkor rossz a halál, ha előtte elmulaszt valamit az ember. Ha soká tart, és annyira fáj, hogy az ember elveszti a méltóságát.”
    Hemingway nem akarta megadni magát; legyőzte a halált utoljára is. Ő teremtette meg, önmagának; a maga halálát halta.

177. oldal, Érted szól a harang (Európa, 1969)

Mottója mintha a Gazdagok és szegények tanulságára visszhangzana: Senki sem külön sziget; minden ember egy rész a kontinensből, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.
Ez a szép idézet John Donne-tól, a XVII. századi angol „metafizikus” költőtől összegezi Hemingway fordulatát. Harry Morgan felismerése új ismeretekkel bővült. De már nem a Gazdagok és szegények szervetlen világába ágyazva. Az Akiért a harang szól Hemingway önérvényű világát tágítja ki és mélyíti el.

137. oldal

Robert Jordan magányos értelmiségi. Tudatosan baloldalisága és cselekvést követő erkölcse avatja annak a társadalmi eszmének és mozgalomnak részesévé, amelyet egészében vállal ugyan, de amelynek sok részlete neki idegen. Kommunista vagy? – kérdezi Maria, a Hemingway-hős szerelmének mostani inkarnációja. Nem antifasiszta vagyok. Ez az őszinte és jellegzetes válasz a regény, s a regényen túl az életmű egyik tartópillére.

138. oldal

Hemingway világában mindig a tagadás uralkodott; a félreérhetetlen megtagadása és elutasítása valaminek. Az Akiért a harang szól tagadása negatívumában is a kor kínálta lehetőségek egyik legbecsületesebbike. Persze, ami erkölcsi tartásnak kikezdhetetlenül tiszta, belső tartalomként nem mindig elégséges. Thomas Mann írta a „Mario és a varázsló”-ban, hogy „a nem akarásból alkalmasint nem lehet lelkileg megélni; valamit nem megtenni akarni, idővel nem maradhat az élet tartalma”.

138. oldal

A drámai szituáció többnyire nem a novella olvasható szövegében van jelen. Nem abban, amit az író közvetlenül leír. Hanem abban, amit elhallgat. (Fenn Michiganben)

Kevés szóval sokat mondani leginkább párbeszédeiben tanította meg a modern prózát Hemingway.

Hemingway mindig, s főként utolsó írásaiban a magányos egyén jogait és lehetőségeit keresi az ellenséges világban.

127. oldal, Érted szól a harang (Európa, 1969)

A hős – ezúttal Robert Jordannak hívják – a spanyol polgárháború világába vetve teljesíti a számára előírtakat. A bátorság és helytállás erkölcsi kódexe változatlan, de a világon uralkodó harc és háború már nem áttekinthetetlen zűrzavar, arctalan fenyegetés. Más a világ, és mást válaszol a Hemingway hős. Már nem menekül.

137. oldal

Főként azok a – polgári, értelmiségi eredetű – fiatalemberek, akik, mint Hemingway, pár évvel idősebbek a századnál, önkéntesként részt vettek a világháborúban, és aztán nem találták a helyüket odahaza. A háború számukra hamar véget ért, legtöbbjük néhány hónapot vagy annyit sem töltött frontvonalban, de a pár hónapos élmény elég volt egy életre. A háborúról nemcsak az derült ki, hogy borzalmas, az is, hogy értelmetlen, céltalan; a szemben állók egyike sem harcol igazságos ügyért.

28. oldal, Műhely és készülés (Európa, 1969)