Nélküled ​mi sem vagyunk 54 csillagozás

Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Book24 · 3.500 Ft –16% 2.940 Ft
Bookline · 3.500 Ft –15% 2.975 Ft
Régikönyvek.hu · 3.500 Ft –15% 2.975 Ft
2.500 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

A Phenjani Műszaki Egyetem hallgatói – az észak-koreai uralkodó osztály gyermekei – naponta háromszor szabályos sorokban masíroznak az étkezőbe, Észak-Koreát és vezetőjét dicsőítő dalokat énekelve: „Nélküled mi sem vagyunk, Nélküled nincsen hazánk.” Megdöbbentő jelenet, de Kim Suki lassanként ráhangolódik a dallamra, és anélkül, hogy észrevenné, maga is dúdolni kezdi.
A könyv amerikai–dél-koreai szerzője egy olyan intézményben vállalt angoltanári állást, ahol minden terem faláról Kim Ir Szen és Kim Dzsongil portréi néznek le rá szenvtelen pillantással. Az élet itt magányos és klausztrofóbiás hangulatú, különösen Kim Suki számára: minden egyes levelét cenzúrázzák, jegyzeteit és fotóit pedig el kell rejtenie a felügyelők, sőt saját kollégái, az evangélikus misszionáriusok elől is.
A Nélküled mi sem vagyunk megindító és ritka bepillantást kínál a világ egyik legzártabb országába, és azoknak a kivételezett fiataloknak az életébe, akik egyszerre a rendszer katonái és rabszolgái.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633042656 · Fordította: Ízing Róbert

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea


Kedvencelte 4

Most olvassa 21

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Eleinte úgy éreztem, lyukra futottam – szerettem volna valami elemzést olvasni Észak-Koreáról, ehelyett kaptam egy elemzést egy koreai-amerikai hölgy távkapcsolati nehézségeiről. Aztán rájöttem, hogy ezt a könyvet nem szakirodalomként, hanem szépirodalomként helyesebb olvasni (mert van egy kapcsoló a fejemben, amivel ezt szabályozni lehet, bizony), és onnantól kezdve már működött a szöveg. Nyilván nem volt hátrány, hogy Suki Kimnek különben remek, szenzitív stílusa van, és hogy végül tényszerűen megérkezett az észak-koreai elit egyetemre, amit a fülszöveg beígért nekem. Meg aztán a szerző valójában nagyon is tisztességesen jár el – hiszen ő újságíró, nem pedig gazdaságtörténész vagy szociológus, és vélhetően mindenki úgy jár jobban, ha nem is álcázza magát annak. Publicistának viszont tényleg ügyes, úgyhogy írjon csak arról, amit lát, ne mélyelemezzen, ha nem akar – majd mélyelemzek én. (Ha akarok.)

Amúgy külön értéke a műnek, hogy nem az emigránsok oldaláról közelíti meg Észak-Koreát, hanem röpke betekintést nyújt a pártfunkcik gyerekeinek világába – vagyis azokéba, akik majd az ország krémje lesznek, ha a Bölcs Vezér nem végezteti ki őket addig (ami amúgy szokása). Nyilván van egy olyan erős (néha túl erős) üzenet, hogy ezek a srácok épp olyan fiatalok, mint bárki más, és ha a hatalom nem telepedne rájuk az agyleszívó propagandájával, talán még normális életet is élhetnének – így viszont a legerősebb érzésünk irántuk a szánalom*. Merthogy ezek a fiatalok egy olyan helyenként brutális, helyenként pedig nevetségesen groteszk nyomásnak vannak kitéve**, ami még a Kádár-korszak ismeretében is valószerűtlen hatást kelt. Ezeknek az elemeknek a visszafogott, mégis érzékletes megjelenítéséért mindenképpen érdemes volt elolvasni ezt a könyvet. Mindenesetre tapasztalataimat, remélem, nem kell majd hasznosítanom.

* Az például, hogy ezek az egyetemisták nyakra-főre hazudoznak amerikai tanáraiknak arról, hogy milyen vagány dolgokat csináltak hétvégén (holott épp krumplit gazoltak hajnaltól sötétedésig a nagyvezír parancsára), nagyon emberi. Én legalábbis csak úgy tudom értelmezni ezt, mint a szégyen és a megfelelési kényszer megnyilvánulását valakivel szemben, akinek nyilvánvalóan teljesebb élete van.
** Már maga az is milyen groteszk, hogy a fiúk angolul tanulnak, holott ha százból egy közülük átlépheti majd a határt, akkor már sokat mondtam. Ilyen erővel akár óegyiptomi dialektusban is megtanulhatnának beszélni, hisz kábé ugyanannyi óegyiptomi kószálhat per pillanat Észak-Koreában, mint angolszász.

23 hozzászólás
>!
eme P
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Bármennyire is tudjuk, hogy van ilyen, bármennyire is tapasztaltunk valami hasonlót, akár személyesen, akár a közvetelenül érintettek révén, valahogy mégis nehéz felfogni. És még csak nem is a legalsóbb bugyrokba szálltunk alá, hanem valahol a tornácon, a kiváltságosok körében fordultuk meg magunkat egy kis időre.
Észak-Korea amolyan terra incognita számunkra, amelyről alig tudunk többet, mint az ottani átlaglakosság a KNDK-n kívüli világról. Legfennebb elképzeljük az azóta jobban megismert, hasonló modellek alapján. Jobb esetben egy-egy sikeres szökés elkövetője számol be a tapasztaltakról, vagy, mint Suki Kim esetében is, misszionárius álcában csempésznek be hírvivőket ebbe a hermetikusan lezárt pokolba. Egyelőre inkább kívülállóktól értesülünk világukról, még messze vagyunk attól, hogy maguk az érintettek meséljenek, dolgozzák fel a történteket. Ezen mondjuk nem csodálkozhatunk, hiszen még Kelet-Európában sem zárult le ez a folyamat, pedig lassan harminc éve már, hogy felemelkedett a vasfüggöny.
A Suki Kiméhez hasonló írások ezért is annyira fontosak. Egyrészt egy újságíró nyomozásáról, kutatómunkájáról van szó, másrészt egy személyesen is érintett, családja sorsával is számotvető, empatikus elbeszélővel van dolgunk, aki számára a történetmondás terápia is.
Az észak-koreai elit egyetem hétköznapjairól szóló kötet több szempontból is érdekes. Amelett, hogy bepillanthatunk a vezetők fiainak életébe, és általuk az ország egy szeletének működésébe, egyben azt is nyomon követjük, hogyan reagál a nyugati élet- és gondolkodásmódhoz szokott ember egy ilyen miliőben, mire fókuszál, hogyan viszonyul a helyzethez való alkalmazkodás kényszeréhez ésatöbbi.
A rendszeres áramszünetek, „Szeretett Vezérünk” állandó tévés szereplései, a szertartásos szavazások, az állandó bizalmatlanság, a „mindenki gyanús és bárki lehet besúgó”-helyzet ismerős. Még én is emlékszem rájuk, meg arra, mikor pl. a kapu előtt sáncban hagyott bicikli jelezte a szekusoknak, kihez kell belépni egy kis ellenőrzésre. Még a falnak is füle volt akkoriban.
De ebben a koreai orwelli világban minden sokszorosára fokozódik. A lakásokban hangosbeszélő zsongítja az agyakat, éhinség tizedeli szó szerint a lakosságot, a cenzúra és öncenzúra olyan mértéket ölt, amilyent nehéz elképzelni. Döbbenetes az agymosás és tájékozatlanság mértéke, a képmutatásra, titkolózásra és hazugságra való nevelés-idomítás. Meg persze az, hogy ez utóbbi a túlélés feltételévé tud válni. A kommunikáció szinte paródiája önmagának, még a legbanálisabb témákban is óvatos, őszintétlen. Az egyén és egyéniség pedig szisztematikus sorvasztásnak van kitéve. Ráadásul a csapat- és nyájszellemet úgy alakítják ki, hogy az igazi érzelmi-emberi kapcsolatokat szinte teljesen ellehetetlenítik. Még a pártfejesek gyerekeit is elszakítják családjuktól, bajtársiasságuk, barátságuk parancsszóra történik, hivatalból kirendelt társukat állandóan cserélik. A személyi kultusz egyetlen irányba összpontosítja az érzelmeket, más út nincs és nem is lehet. Suki Kim, amellett, hogy cseppenként, ravaszul taktikázva próbálja adagolni tanítványaiba a külvilágra vonatkozó információkat, kapcsolataiban elsősorban az őszinte szavak és érzelmek után kutat. Az állandó megfigyelés, besúgás, hazugságok közepette az automatává vált tömeglényekben megpróbálja megtalálni az embert. Nagyon tetszett a tanár-tanítvány viszonyának ábrázolása, a finom, óvatos közeledés, azoknak a ritka perceknek a megragadása, mikor felszínre kerülnek az érzelmek, a szeretet, a ragaszkodás. Csak meg kell tanulni a kifejezés és megértés útját-módját.
Ezek a nem túl gyakori, kivételszámba menő alkalmak döbbentik rá az embert, mennyire el lehet szigetelni emberek millióit a világtól, egymástól, önmaguktól, mennyire el lehet torzítani világ- és önképüket. Persze nem csak Észak-Koreában, hanem bizonyos mértékben bárhol, bármikor megtörténhet/megtörténik ez. Már csak ezért is érdemes elolvasni ezt a könyvet.

>!
makitra MP
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Észak-Koreáról a mai napig csak hiányos forrásaink vannak, ezért lehet érdekes minden könyv, amit bemutatja az életét. Suki Kim ráadásul nem a rendszer „túlélőivel” beszélgetett, hanem maga is ott élt, majdnem egy éven keresztül. Ez a tény beszámolóját talán még értékesebbé teszi. Ugyanakkor a kötet nem tökéletes, a hangvételét több helyen zavarónak találtam, de mégis csak egy nagyon fontos könyv: átélhetővé teszi a mai szemmel majdnem elképzelhetetlen körülményeket.

„A szerző remekül észlelteti azt a kelet-európaiaknak ismerős hangulatot, hogy nem bízhatsz meg senkiben. A diákokat és a tanárokat folyamatosan megfigyelik a párt által a nyakukba ültetett felügyelők, ráadásul a napi kritika gyakorlásával (esetleg tényleges besúgómunkával) magukon a diákokon keresztül is szereznek információt. Elbeszélőnk soha nem tudhatja, hogy melyik mondatával mit vált ki, mit tudnak meg róla, eluralkodik rajta a paranoia – tökéletesen érzékelteti milyen az, ha soha nem lehetsz őszinte. Így hiába szereti meg a diákjait, mégsem tudnak megbízni egymásban – a lélek kifacsarodása a rendszer része. Ez különösen annak fényében letaglózó, hogy ezek a kis úriemberek, ugyanolyan fiatalok, mint bárhol másutt a világon, a tinédzserkorral kapcsolatos univerzális érzések itt sem mások – mégsem tudják megélni azokat.”

Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-04+…

>!
Röfipingvin MP
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Elképesztő, hogy mindez megvalósult a XX. században, és „vígan” létezik a XXI-ben is. Nagyon sokat szeretnék és fogok is olvasni a témával kapcsolatban, és akkor majd biztosan közelebb kerülök a válaszhoz: de mi a francért nem ölték még meg a kedves meg nagy meg drága vezetőt, illetve értelemszerűen per pillanat a fiát?
Igen, tudom, nem ennek kellene lennie a megoldásnak, de egyelőre mást nem tudok elképzelni, amivel véget lehetne vetni annak a rettenetes agymosásnak, ami a KNDK-ban megy.

18 hozzászólás
>!
sztinus
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

A könyvtárunkban ez a szakirodalmak részlegen található. Ezért nem írok nagyon rosszat róla, nem volt egy irodalmi csemege.
A történet érdekes, néha már unalmas, néha ismétlődőnek éreztem. A második könyvem,ami Észak-Koreáról szól, úgy érzem, azokat az információkat, amiket napjainkban tudni lehet erről az országról sajnos már tudom is ebből összesen.
Nagyon megdöbbentő dolgokról nem ír, inkább a hétköznapok szürkeségéről,ami nyilván egy kiváltság lehet ott:(
spoiler
Ő írónak vallja magát, azért egy dokuregényt is tessék élvezetesebben, szebben megírni!!

>!
Ditta77 P
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Egy könyv egy börtönről, amit Észak-Koreának hívnak. Nem sokat tudunk erről az országról, legalábbis az átlag ember nem. Amit tudunk, azt is csak a híradásokból, és egy-egy „szerencsés” menekült elmondásából tudhatjuk. Nincsenek ismerősök, akik tavaly nyáron ott nyaraltak és hosszadalmas élménybeszámolókat tartottak róla, de nincsenek kiposztolt fotók sem a haverokról a facebookon, akik ott töltötték a nászútjukat. Gyakorlatilag nem lehet sem kijutni, sem bejutni az országba, sem embernek, sem információnak.
Így hát egy olyan könyv, ami erről az országról szól, egy olyan író tollából, aki 2 szemesztert tölthetett ott tanárként egy misszionárius egyetemen, nagyon érdekes olvasmány. Még akkor is, ha egy kicsit többet tudhatunk meg az írónő érzéseiről, mint magáról az országról, vagy az ottani életről, amit ráadásul egy előre meghatározott, speciális szűrűn keresztül láttattak vele.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633042656 · Fordította: Ízing Róbert
>!
Ikarosz
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Kicsit meglepő módon, de sok újat tudott mutatni a Kim-féle Ígérgetés Földjéről. Ugyanis nagyon személyes, nem kifejezetten tényeket tartalmaz, hanem azt, ahogyan megélte a helyzetet, a hangulatot, az embereket, a bizonytalan bizonyosságot, a gyermeki ártatlanság és a jól kifundált hazugságok keverékét.
Egy tébolyodott világot, egyszerre szánni való és mégis megvetendő embereket, akik annyira őszinték, hogy még maguknak is hazudnak. A teljes diktatúrát, amiben mindenki alázatosan fejet hajt, mégis sokan megharcolják a maguk kis hétköznapi forradalmát.
Akik nem ismerik Észak-Koreát, nem aebből a könyvből fogják megismerni, viszont akinek van már fogalma róla, annak egy igen hasznos és tanulságos olvasmány lesz.

>!
lettielena
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Minél többet látok a világból, annál kevesebbet akarok tudni róla.
Számomra először elképzelhetetlen volt, hogy léteznek olyan elmaradott országok, mint amilyen Észak-Korea. A könyv olvasása közben azon agyaltam, hogy vajon mit gondolhatnak valójában? Mi mindannyian, mit gondolunk valójában? Mik rejlenek a kimondott szavak mögött? Mennyien tudják ott, abban a kicsi országban az igazságot? Valójában hányan imádják ténylegesen a diktátorjaikat és hányan csak félelemből, megszokásból teszik?
Érdekes volt Suki Kim szemszögéből látni Észak-Koreát. A könyv végén nekem is elszorult a szívem, mintha én is ott hagytam volna a diákjaimat a PME-n, nem tudva mi lesz velük, hova kerülnek, hánynak változott a gondolkodásmódja.
Érdekes kaland volt egy olyan világról, amit sosem fogok megérteni igazán.

>!
latti
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Ugyanolyan csalódott és talán kicsit dühös is vagyok mint Kim.
(Fél csillag levonás az indokolatlanul sok szerelmi bánatért.)

Ezt a cikk részletet pedig az olvasásom másnapján találtam:

„Azt kívánom, hogy a gyerekeink önbizalma ne vesszen el, hanem növekedjen az iskolában, és soha ne feledjék el, hogy a világ végtelenül színes, érdekes, s tanulni-tudni ÖRÖM! Egyesek úgy vélik, hogy ezek valóságtól elrugaszkodott, idealista álmok? Mégis azt gondolom rengeteg szülővel és jó(!) tanárral együtt: ha nem törekszünk mindere, akkor kreatív, magabiztos önálló gondolkodásra, döntésre képes fiatalok helyett frusztrált, szürke "egyenállampolgárok” kerülnek ki az iskoláinkból. És abban talán megegyezhetünk – a széthúzás, a szüntelen vita és harc ellenére is –, hogy ezt egyikünk sem akarja."
V. Kulcsár Ildikó – Személyesen (Nők Lapja 2015/35 Augusztus 26.)

>!
Galádviziló
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

A könyvet olvasni is szörnyen agyzsibbasztó volt néhol, hát még átélni milyen lehetett az eseményeket az egyetemen és tanítani a semmit. Nem is nagyon tudok értelmeset írni a könyvről. Észak-Korea olyan amilyen és azért van ott amiért, nem ez az ami lényegként lejött. Az agymosás és a brutális hazugságspirál globális, közel sem csak a KNDK-ra jellemző. A körítés ami változik csak. A szereplők viszont annyira kioltják egymást, hogy szinte nem marad semmi amit konklúzióként le lehetne vonni. Sokszor azon gondolkodtam, hogy mi lehetett az iskola igazi célja, hisz bármit is tanítani, ha csak az angol nyelv is az, ilyen felállásban és körülmények között értelmetlen.


Népszerű idézetek

>!
saribo P

A koreai háború három évig tartott, milliók haltak meg, vagy veszítették el családjukat. Valójában azonban sosem ért véget, csak szünetel, pontosan ott, ahol elkezdődött: a 38. szélességi fok mentén, amelynek mindkét oldalát egy -egy Korea foglalja el. Történészek ezt az „elfeledett háborúnak” is nevezik, de egy koreai sem tekinti annak. A feledés kultúrája ismeretlen fogalom Koreában. A háború napjaink mindkét Koreájában jelen van.

19-20. oldal

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
saribo P

Több ezer éven át szinte egy családtagom sem hagyta el Koreát. Az ország egy elszigetelt királyság volt, amelynek spirituális hagyományai a konfucianizmusban, a buddhizmusban és a sámánizmusban gyökereztek, mígnem 1910-ben a japánok elfoglalták, 35 éven át gyarmatukként kezelték, majd 1950-ben kezdetét vette a koreai háború. Mivel apai nagyapám a kegyetlen gyarmatosítók uralma alatt született és élt, folyékonyan beszélt japánul. Az 1980-as évek közepén, kevéssel a halála előtt, meglátogatta a családunkat Queensben, ahol megismerkedett egy japán fiatalasszonnyal, aki a Dél-Koreából induló Egyesítő Egyház misszionáriusa volt. Amikor apám kérdőre vonta a szekta iránt támadt hirtelen érdeklődése kapcsán, nagyapám azt felelte, hogy nem érdeklik a moonie-k, vagyis az egyház követői, csak élvezte, hogy japánul beszélhet az új barátjával. Mint oly sokan a saját generációjából, ős is egyfajta Stockholm-szindrómában szenvedett, és hiányzott neki az elnyomók nyelve. A koreaiak ambivalens kapcsolata Japánnal a mai napig élő jelenség. Ugyanez a helyzet azokkal a szuperhatalmakkal, amelyek ott folytatták, ahol a japánok abbahagyták: az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval, amelyek a hidegháború előjátékaként úgy szabadították fel Koreát, hogy kettészakították.

58-59. oldal

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
Véda MP

Muszáj olykor azt éreznünk, hogy szükség van ránk. Azokat szeretjük, akik bennünket akarnak.

54. oldal

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
Aurorblade P

A korábban már jóváhagyott vízumomat nem kevesebb, mint 35 észak-koreai kormányhivatalnak kellett ellátnia a pecsétjével, hogy újra kiadják. Kim elnök kérte az eljárás felgyorsítását, illetve mentességet a PME tantestülete számára, csakhogy ehhez meg kellett várniuk egy új törvény beiktatását. „Új törvény? – kérdeztem Skype-on. – De hiszen az hónapokba, sőt évekbe telhet!” Joan viszont megnyugtatott, hogy az ilyesmi Észak-Koreában néhány nap alatt lezajlik, úgyhogy kezdhetek csomagolni.

24. oldal

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
TiaRengia I

Kevés volt a tanár. Sokuk számára elviselhetetlennek tűnt a tudat, hogy folyamatosan megfigyelik őket. Egy nyugdíjas hongkongi tanár, aki közgazdaságtant tanított a végzősöknek, azt mondta, hogy tavasszal nem tér vissza. Véletlenül összefutott Kim elnökkel a templomában, és megkapta az állást, de nem figyelmeztették előre, és fogalma sem volt arról, hogy nem mozoghat majd szabadon. Megkérdezte, mikor indul a járatom, mire mondtam, hogy december 20-án. „Maga igazán szerencsés – válaszolt. – Az enyém 21-én.”

238-239. oldal, 20. fejezet

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
TiaRengia I

Bár az már a második utam volt Észak-Koreába – amikor elbúcsúztam a felügyelőmtől, sírva fakadtam. Abban a pillanatban nem egy egyszerű tudósító voltam. A nagyanyámra, a nagybátyámra, a nagynénémre meg az unokáira gondoltam, és a milliónyi elfeledett és eltüntetett koreaira. Ott a kifutón, miközben a többiekkel együtt készültem felszállni a gépre, azt mondtam Mr. Rínek, hogy rosszul vagyok Korea kettéosztottságától, és valószínűleg sohasem fogom újra látni őt, mert ennek az országnak a lakói nem hagyhatják el az országot, még kapcsolatba sem léphetnek másokkal. Hogy ez az állam annyira elszigetelt, hogy még én, egy koreai is csak egy amerikai delegáció tagjaként léphetek be az országba, egy amerikai zenekart kísérve, és hogy a szívem szakad meg attól, mennyire rossz a helyzet valójában. Ezt mind ott, a kifutópályán állva mondtam el, az arcomat könny áztatta, a könnycsatornáim 36 órányi magamra erőltetett csend után megnyíltak.
Utólag már tudom, mindez nagy meggondolatlanság volt részemről. Felszálltam a járatomra, és visszatértem a szabad világba, amíg ő ott ragadt, a többi felügyelő pedig szemtanúja volt a beszélgetésünknek. Meglepetésemre az ő arcát is könnyek borították, és még két másik felügyelőjét is. Nem mondtak semmit, egyre csak sírtak.

34. oldal (2.fejezet)

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
TiaRengia I

Az Air Koryo például magazinokat oszt ki a járatain. Ha az ember magával visz egyet, amelyben benne van Kim Dzsongil fotója, és véletlenül ráül, akkor nagy bajba kerülhet, mert a fényképet az ábrázolt személlyel teszik egyenlővé.

42. oldal (3. fejezet)

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
TiaRengia I

Mivel apai nagyapám a kegyetlen gyarmatosítók uralma alatt született és élt, folyékonyan beszélt japánul. (…) Mint oly sokan a saját generációjából, ő is Stockholm-szindrómában szenvedett, és hiányzott neki az elnyomók nyelve. A koreaiak ambivalens kapcsolata Japánnal a mai napig élő jelenség. Ugyanez a helyzet azokkal a szuperhatalmakkal, amelyek ott folytatták, ahol a japánok abbahagyták: az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval, amelyek a hidegháború előjátékaként úgy szabadították fel Koreát, hogy kettészakították.

58-59. oldal (4. fejezet)

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Kapcsolódó szócikkek: hidegháború
>!
TiaRengia I

Kosárlabda és futball, néha pedig röplabda. Ezek közül a sportok közül választhattak a hallgatók, nyilvánvalóan azért, mert ezekhez csak egy labda kellett.

81. oldal (5. fejezet)

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

>!
EsztA

Végignéztem az én gyönyörű fiaimon, akiket, tudtam, nem láthatok többé. … mintha már nem is léteznék számukra, mintha a világukat csak a Nagy Vezető hiánya töltené be. Mégis kitartóan figyeltem őket, hátha valamelyikük felnéz, és ráébred, hogy a világuk megváltozott, sőt talán minden jobbra fordul majd.

299. oldal

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén


Hasonló könyvek címkék alapján

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
Greg Behrendt – Liz Tuccillo: Majd hívlak, Baby!
Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Dian Fossey: Gorillák a ködben
Jared Diamond: A világ tegnapig
Carl Sagan: Az éden sárkányai
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem