The ​True Confessions of Adrian Albert Mole (Adrian Mole 3.) 5 csillagozás

Adrian részén jobban szórakoztam, mint az első két köteten, és Margaret is szerzett jópár derűs percet (miért nem kap külön sorozatot?), ez viszont nem fog látszani a csillagozáson, mert a Sue Townsend-részek nem hatottak meg különösebben.

Ez a könyv tartalmazza a magyarul megjelent Adrian Mole és a kis kétéltűek első részét (Adrian Albert Mole igaz vallomásai), Sue Townsend néhány saját naplójegyzetét, nagyrészt mallorcai és moszkvai útjáról, valamint egy bizonyos Margaret Hilda Roberts naplóját a harmincas évekből, amelyet a szerző egy bolhapiacon vett szakácskönyvben talált.

Egy kicsit fura, hogy ez így még mindig csak egy vékonyka kötetet tesz ki. Ami Adriant illeti, ezidőtájt (éppen nagykorúvá válik) csak elvétve ír naplót, helyette egy rádióprogramban mesél magáról és családjáról, illetve a börtönben ülő Barry Kenttel levelezik. Összességében egyszer elolvasni OK, a legérdekesebb része talán az volt, milyennek látja egy brit Moszkvát a nyolcvanas években, és így éreztem a második részről, Townsend jegyzeteiről is.

A kedvencem a „14 és 1/4 éves Margaret Hilda Roberts titkos naplója” lett, ami mindössze húsz oldalt tesz ki a könyvből. Ebben egy granthami kereskedő überpragmatikus és maximalista lánya számol be mindennapjairól. Apjával egy húron pendülnek, imád az üzletben segíteni neki (leltározni, árut felhigítani, adósságot behajtani). Anyja érzékenységi rohamait már kevésbé érti a lány, az alsóbb osztályokat megveti, az iskolában mindenkinek az agyára megy munkamániájával. Egy jósnő nagy jövőt ígér neki, Margaret a királyi család eltitkolt leszármazottjának érzi magát, de hogy végül is ki és mi lett belőle, az előszó szerint nem tudjuk. Vagy mégis?…