Adrian ​Mole és napi hat cappuccino (Adrian Mole 5.) 80 csillagozás

Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A 30 és 1/4 éves Adrian Mole naplójának és életének legújabb fejezete ezúttal 1997. május 1-én veszi kezdetét. Ünnepelt konyhafőnök lett (bár igazság szerint, a vélemények megoszlanak), de fel nem fedezett regényíró maradt (ez viszont tény). Két fiúgyermek apja, elvált férj, és egy új, ismeretlen korú eb bosszús tulajdonosa – miután előző kutyája nem élte túl az állatorvos gyógyításra tett kísérleteit. És még mindig keresi helyét a nagybetűs „Életben”, miközben folyamatosan aggódik.

Adrian Mole – Cappuccino évek címmel is megjelent.

Eredeti mű: Sue Townsend: Adrian Mole – The Cappuccino Years

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
GABO, Budapest, 2001
296 oldal · ISBN: 9639237914 · Fordította: Békés Pál

Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Nem értem miért teszik a „Mole” könyveket a gyerek könyvek közé. Kegyetlenek, keserűek. Leginkább Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című regényéhez tudnám hasonlítani. De ha lehet, még annál is keserűbbek.

1 hozzászólás
>!
Boglinc P
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ó Adrian!
Egyszerre mulattatsz, bosszantasz és keltesz bennem szánalmat… Komolyan! Ha nem lennél, téged ki kéne találni!

Őszintén szólva a napokban döbbentem rá, ha ajánlanom kéne a Mole naplókat, nem tudnám elmesélni, hogy miért is szeretem őket. Adrian sokszor nagyon bosszantó az ostobaságával, naivitásával, ugyanakkor pont ezért szórakoztató. Én jókat nevetek rajta, miután túltettem magam azon, hogy ismét csak rinyál.
Ez az ember az ég világon semmire nem képes, csak nyűglődni. Viszont legalább vicces más nyűglődését olvasni.

Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy ennyi ésszel hogy maradt ilyen sokáig életben? :D

Talán gyengébb volt a tinikori naplókhoz képest, de még így is tudtam rajta nevetni. Hiába, elfogult vagyok… :)

>!
clarisssa MP
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ó, Adrian! Én néha téged úgy felpofoználak! Néha nagyon-nagyon sok tudsz lenni, ugye tudod? Meg persze vak és dinka is. Nagy szerencse, hogy még mindig remekül ki tudsz kapcsolni (kivéve, amikor a pofozkodási szándékomat erősíted) és még mindig meg tudsz nevettetni (kivéve, amikor kínomban már a fájdalomtól nevetek). Tény, hogy a környezetednek sem kell a szomszédba mennie egy kis hülyeségért (bár a szomszédokat talán most jobb lenne nem is emlegetni, igaz?). Tudod, egy ponton túl már kicsit belefáradtam ebbe a naplóba, de a végén mégis sikerült fellelkesítened a folytatásra. Sőt, bevallom, meg is hatottál. Akárhogy is próbálsz nem felnőni, attól tartok, hogy van, amiben mégis sikerült, papa.

>!
GABO, Budapest, 2001
296 oldal · ISBN: 9639237914 · Fordította: Békés Pál
>!
Blissenobiarella
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ennél a kötetnél még tovább erősödik az az érzésem, hogy:
a) kivételesen gyatra fordítással rendelkezünk mi, magyar olvasók
b) Townsendnek vajmi kevés köze volt hozzá. (ebbe beleérthetsz felőlem szerkesztői nyomást is, vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy nem ugyanolyan.)

Ami a gyatra fordítást illeti, az előző kötet értékelésénél kifejtettem, így itt nem megyek bele, hogy mi a bajom vele igazán, de álljon itt néhány példa, amik miatt el fogom olvasni angolul is, mert ennyire nem lehet rossz.
Wisteria sétány, vaker-show és ennek sztárjai: Shabry és Lawchisar (vajon ez csak véletlenül hasonlít két magyar tévés személyiség nevére?).

A fordításon kívül további problémám az, hogy ebben a kötetben Adrian totál karakteridegen szokásokat vesz fel. Ráadásul mindezt úgy, hogy csak be vannak szúrva, mellékesen, a történetnek nem képezik részét. Emiatt is írom ki spoiler-jelzés nélkül: Adrian rendszeresen fogyaszt alkoholt, különböző kábítószereket, különösebb apropó nélkül. (úgy értem, az alkohol korábban is jelent volt különleges alkalmakkor) Híres emberek között lófrál, és ő maga is valamelyest hírnévre tesz szert. Nem arról van szó, hogy szerintem ő erre képtelen volna, egyszerűen idegen ettől a karaktertől. Mivel mellékesen van csak jelen ez a dolog, ezért magyarázata sincs, és ettől lesz fura.

Az ellenérzéseimet félretéve ez a rész is rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amikért szeretem ezt a sorozatot. Nagyon angol, nagyon vicces, viszont vannak benne komoly, érzelmes részek is, amiket szintén szeretek. (bár ide most kicsit kevesebb jutott ezekből)
Természetesen mivel egy sorozat része, nem érdemes kihagyni – de nem ezt a részt kapom le a polcról, ha Adrian társaságára vágyom egy kis időre.

>!
Timberwolfes
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Adrian véglegesen és visszavonhatatlanul felnőtt. Kinőtte a tinédzserkori szenvedéseit és helyette magára rántott vagy ezer más felnőttkorit.
Végre elszakadt a minisztériumi állásától és kreativitását a konyhában élheti ki. Egyik neves étterem főszakácsa lesz és egy felkapott tévéműsor főszereplője. Mindkettőt igazán Mole-osan éli meg. Szenved. És szenved és végig csak szenved…
A. Mole egyszerűen képtelen élni az életet anélkül hogy valami olyan dologba csöppenne amitől megint az élet árnyoldalára kerülne. Persze minden körülmény ellene dolgozik. Otthona igazán nincsen, szülei hol vegyes párost játszanak egy másik házaspárral hol éppen egymásnak esnek. Huga egy lehetetlen alak, és persze akkor jönnek az olyan gondok hogy Adrian felelőtlenül szétszórt magvai nem csak csírába szökkentek, hanem zigótába majd élőemberi lényekké.
Olyan nehéz kérdések amitől még többet lehet szenvedni. Írói pálya csak nem akar beindulni, de legalább resztlit melegíthet egy étteremben, de főnösünknek ez sem elég, többet akar, de egyszerűbb leveleket írni mindenkinek mint gondolkozni és tenni érte…
Jobb volt mint az előző rész, de valahogy Adriant olvasva én is csak szenvedek már, nem lehet igaz hogy valaki ilyen hülye legyen…

>!
pepita_ofelia
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ó, Adrian, miért akarsz teljesen elidegeníteni magadtól, mondd!
A regény döntő többségében önző spoiler, de hasonlóan egy másik kötethez, itt is fellélegeztem végre, mikor spoiler
Ja! Két dolog:
1. Ivószalmaszál-gyártók?!
2. Ó, ne! Sosem tudom meg, mi lett a királyi szappan vége! Mezőgazdasági jellegű dudaszó.

>!
AnnaP
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Hajjaj, Adrian! Bárcsak összejönne neki végre valami! Micsoda feszültségben ért véget ez a könyv!

>!
Basset
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ez a regény vicc. És nem vicces vicc, hanem inkább olyan, mintha az előző 4 regény paródiája lenne. Tele van idétlen szóviccekkel, amik próbálnak magyarul (is) (se) viccesek lenni (Tónika show…?), ami eddig – javára –, nem volt jellemző és dugig van érthetetlen és dögunalmas politikai gondolatmenettel. Ez megy nagyjából a feléig, amikor végre elkezdenek történni dolgok…, persze logikátlanul spoiler, de mégis Mole-osan csavarintva.
A szereplők szokásosan idióták, kivéve Glennt, aki übercuki!
Egyébként egy pohár cappuccinot nem ivott az egész regényben, nem hogy napi 6-ot, szóval gondoltam, hogy ez valami mást jelent (szleng?), de nem találtam erről semmi infot.

>!
emily
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Egy biztos, nem barátkoznék Adrian Mole típusú sráccal vagy ha igen időnként felpofoznám :-), hogy senki ne legyen ennyire szerencsétlen. Azért volt a könyvben egy-két jó poén, ami miatt nem bántam, hogy kiolvastam.


Népszerű idézetek

>!
Aprile

– Nigel! – kiáltottam. – Hát sofőrködsz? Azt hittem, meleg vagy.
Nigel rám mordult:
– Az, hogy meleg vagyok, nem a szakmám, Mole. Hanem a szexuális beállítottságom.

23. oldal

>!
Etike MP

– Csak úgy dől hozzánk az információ. E-mail, hangposta, világháló, a fax, a rendes telefon meg a rendes posta…Ezzel nem lehet lépést tartani, Adrian. Még a rohadt autója is visszapofázik, megmondja neki, hogy mit csináljon.

>!
pepita_ofelia

Igen vagy nem? (Tépőzárak hangja hallik.) Istenem, hogy tépelődöm!

Október 16., csütörtök (Királyi szappan)

>!
Blissenobiarella

– Ha nem Mandyről meg a Nagy Tervről lenne szó, úgy visszamennék Oxfordba, hogy még! – mondta. Természetesen rögtön megkérdeztem, hogy mi a „Nagy Terv”. Mire azt felelte: – Én leszek Nagy-Britannia első női miniszterelnöke.
– És Mrs Thatcher?
– Mindenki tudja, hogy Mrs Thatcher álruhás férfi volt – felelte megvetően.
Tátva maradt a szám.
– És mi volt a nő vagy a pasi igazi neve? – kérdeztem izgatottan.
– Leonard Roberts – felelte. – A szülei nem szerették a fiúkat, úgyhogy megkentek egy lelkészt Granthamban, aki újrakeresztelte Margaret névre, azután a szomszédos anyakönyvi kerületben megkentek egy hivatalnokot, aki kiállított egy új, hamis születési bizonyítványt.
– Na és a nemi szervek?
– Abnormálisan kicsik.
Kérdések százai tolultak ajkamra. És Denis, a férje tudta, hogy a felesége valójában férfi?
És hogyan szülte meg az ikreit, Carole-t és Markot? Elmeséltem Pandorának elméletemet, mely szerint William Hague, a konzervatív pártvezér valójában Thatcher zabigyereke. Ő azonban a fejét rázta.
– Nem, William Hague a hatvanas évek lombikbébi-kísérleteinek terméke. A spermium Churchilltől származik, a petesejt pedig a Vurstliban szereplő kockafejű erőművésznőtől.

1997. november 22. szombat

>!
Blissenobiarella

William csodálatos gyerek – különösen amikor kissé kába a gyógyszerektől.

1997. november 28. péntek

>!
pepita_ofelia

A halas szendvicshez hozzá sem ért, még McHalni sem volt ideje.

Július 13., vasárnap

>!
pepita_ofelia

Még hogy Feljegyzések a holtak házából?! Ó, Dosztojevszkij, itt kéne lenned a Wisteria sétányon, akkor aztán tudnád, mi a holtak háza.

Augusztus 18., hétfő

>!
Blissenobiarella

Velőmig hatolt a dermedés, amikor megpillantottam a mai Sunday Mirror címlapját. A szalagcím ez volt: A CSÓK. Alatta homályos fénykép, rajta Diana hercegnő és Dodi Fayed, a nagy baseballsapkagyűjtő. Szorosan átölelték egymást, talán hogy elfödjék, milyen kevés ruha van rajtuk. Szinte egymással takarództak. Charles hercegnek ma reggel nyilván torkán akadt a biopirítós.

1997. augusztus 10. vasárnap

>!
Blissenobiarella

Hát nem sokat mosolyog, az biztos. Valahol félúton helyezkedik el Snoopy kutya (amikor fejbe vágták, és legörbül a szája) meg a pénzügyminiszter (amikor leértékeli a fontot) közt.

1997. december 24. szerda

>!
Blissenobiarella

Két amerikai vad tivornyával ünnepli a függetlenség napját: rendes kávét rendelnek, nem koffeinmenteset. Amikor eléjük teszik a csészét, úgy isszák, mintha folyékony nitroglicerin lenne.

1997. július 4. péntek


A sorozat következő kötete

Adrian Mole sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Priest: A tökéletes trükk
Alice Walker: Kedves Jóisten
Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom
Végel László: Bűnhődés
Marie M.: Ahol a mesék véget érnek
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója
Saád Katalin: Naplómmal szemközt
Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója – Kezdetek