Adrian ​Mole és napi hat cappuccino (Adrian Mole 5.) 77 csillagozás

Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A 30 és 1/4 éves Adrian Mole naplójának és életének legújabb fejezete ezúttal 1997. május 1-én veszi kezdetét. Ünnepelt konyhafőnök lett (bár igazság szerint, a vélemények megoszlanak), de fel nem fedezett regényíró maradt (ez viszont tény). Két fiúgyermek apja, elvált férj, és egy új, ismeretlen korú eb bosszús tulajdonosa – miután előző kutyája nem élte túl az állatorvos gyógyításra tett kísérleteit. És még mindig keresi helyét a nagybetűs „Életben”, miközben folyamatosan aggódik.

Adrian Mole – Cappuccino évek címmel is megjelent.

Eredeti mű: Sue Townsend: Adrian Mole – The Cappuccino Years

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
GABO, Budapest, 2001
296 oldal · ISBN: 9639237914 · Fordította: Békés Pál

Enciklopédia 3


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Boglinc P
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ó Adrian!
Egyszerre mulattatsz, bosszantasz és keltesz bennem szánalmat… Komolyan! Ha nem lennél, téged ki kéne találni!

Őszintén szólva a napokban döbbentem rá, ha ajánlanom kéne a Mole naplókat, nem tudnám elmesélni, hogy miért is szeretem őket. Adrian sokszor nagyon bosszantó az ostobaságával, naivitásával, ugyanakkor pont ezért szórakoztató. Én jókat nevetek rajta, miután túltettem magam azon, hogy ismét csak rinyál.
Ez az ember az ég világon semmire nem képes, csak nyűglődni. Viszont legalább vicces más nyűglődését olvasni.

Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy ennyi ésszel hogy maradt ilyen sokáig életben? :D

Talán gyengébb volt a tinikori naplókhoz képest, de még így is tudtam rajta nevetni. Hiába, elfogult vagyok… :)

>!
Blissenobiarella
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Ennél a kötetnél még tovább erősödik az az érzésem, hogy:
a) kivételesen gyatra fordítással rendelkezünk mi, magyar olvasók
b) Townsendnek vajmi kevés köze volt hozzá. (ebbe beleérthetsz felőlem szerkesztői nyomást is, vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy nem ugyanolyan.)

Ami a gyatra fordítást illeti, az előző kötet értékelésénél kifejtettem, így itt nem megyek bele, hogy mi a bajom vele igazán, de álljon itt néhány példa, amik miatt el fogom olvasni angolul is, mert ennyire nem lehet rossz.
Wisteria sétány, vaker-show és ennek sztárjai: Shabry és Lawchisar (vajon ez csak véletlenül hasonlít két magyar tévés személyiség nevére?).

A fordításon kívül további problémám az, hogy ebben a kötetben Adrian totál karakteridegen szokásokat vesz fel. Ráadásul mindezt úgy, hogy csak be vannak szúrva, mellékesen, a történetnek nem képezik részét. Emiatt is írom ki spoiler-jelzés nélkül: Adrian rendszeresen fogyaszt alkoholt, különböző kábítószereket, különösebb apropó nélkül. (úgy értem, az alkohol korábban is jelent volt különleges alkalmakkor) Híres emberek között lófrál, és ő maga is valamelyest hírnévre tesz szert. Nem arról van szó, hogy szerintem ő erre képtelen volna, egyszerűen idegen ettől a karaktertől. Mivel mellékesen van csak jelen ez a dolog, ezért magyarázata sincs, és ettől lesz fura.

Az ellenérzéseimet félretéve ez a rész is rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amikért szeretem ezt a sorozatot. Nagyon angol, nagyon vicces, viszont vannak benne komoly, érzelmes részek is, amiket szintén szeretek. (bár ide most kicsit kevesebb jutott ezekből)
Természetesen mivel egy sorozat része, nem érdemes kihagyni – de nem ezt a részt kapom le a polcról, ha Adrian társaságára vágyom egy kis időre.

>!
tgorsy
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Nem értem miért teszik a „Mole” könyveket a gyerek könyvek közé. Kegyetlenek, keserűek. Leginkább Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című regényéhez tudnám hasonlítani. De ha lehet, még annál is keserűbbek.

>!
Timberwolfes
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Adrian véglegesen és visszavonhatatlanul felnőtt. Kinőtte a tinédzserkori szenvedéseit és helyette magára rántott vagy ezer más felnőttkorit.
Végre elszakadt a minisztériumi állásától és kreativitását a konyhában élheti ki. Egyik neves étterem főszakácsa lesz és egy felkapott tévéműsor főszereplője. Mindkettőt igazán Mole-osan éli meg. Szenved. És szenved és végig csak szenved…
A. Mole egyszerűen képtelen élni az életet anélkül hogy valami olyan dologba csöppenne amitől megint az élet árnyoldalára kerülne. Persze minden körülmény ellene dolgozik. Otthona igazán nincsen, szülei hol vegyes párost játszanak egy másik házaspárral hol éppen egymásnak esnek. Huga egy lehetetlen alak, és persze akkor jönnek az olyan gondok hogy Adrian felelőtlenül szétszórt magvai nem csak csírába szökkentek, hanem zigótába majd élőemberi lényekké.
Olyan nehéz kérdések amitől még többet lehet szenvedni. Írói pálya csak nem akar beindulni, de legalább resztlit melegíthet egy étteremben, de főnösünknek ez sem elég, többet akar, de egyszerűbb leveleket írni mindenkinek mint gondolkozni és tenni érte…
Jobb volt mint az előző rész, de valahogy Adriant olvasva én is csak szenvedek már, nem lehet igaz hogy valaki ilyen hülye legyen…

>!
AnnaP
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Hajjaj, Adrian! Bárcsak összejönne neki végre valami! Micsoda feszültségben ért véget ez a könyv!

>!
Corvus_CoRex P
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Eléggé szenvedtem vele, de nem tudom eldönteni miért? Talán már nem volt annyira humoros, mint kiskoromban, vagy mert nem volt olyan humoros, mint kiskorában, vagy mert egy kihívás miatt nagyon ki akartam olvasni az összes A.M. könyvet időre, pedig én hangulatember na és persze intellektuel is vagyok, és ahogy A.M. gyermekkorában írja: „Nekünk, intellektueleknek gyakran vannak rossz passzaink.” Szóval lehet csak rossz passzban voltam, illetve nem kellett volna erőltetnem, végülis belegondolva nem volt unalmas. Mindenesetre megtanított arra, hogy máskor ne vállaljak be olyan kihívást, aminek előreláthatólag nyögés lesz a vége!

U.i.: Ja és emiatt a könyv miatt most kívülről fújom a Teletábik neveit. X))))

>!
mdmselle IP
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Eddig ez tetszett a legjobban az első kötet óta. Adrian még mindig egy kicsit fura bogár, de van a könyvben néhány annyira emberi momentum, amitől úgy könnybelábad a szem.

>!
emily
Sue Townsend: Adrian Mole és napi hat cappuccino

Egy biztos, nem barátkoznék Adrian Mole típusú sráccal vagy ha igen időnként felpofoznám :-), hogy senki ne legyen ennyire szerencsétlen. Azért volt a könyvben egy-két jó poén, ami miatt nem bántam, hogy kiolvastam.


Népszerű idézetek

>!
Aprile

– Nigel! – kiáltottam. – Hát sofőrködsz? Azt hittem, meleg vagy.
Nigel rám mordult:
– Az, hogy meleg vagyok, nem a szakmám, Mole. Hanem a szexuális beállítottságom.

23. oldal

>!
Etike MP

– Csak úgy dől hozzánk az információ. E-mail, hangposta, világháló, a fax, a rendes telefon meg a rendes posta…Ezzel nem lehet lépést tartani, Adrian. Még a rohadt autója is visszapofázik, megmondja neki, hogy mit csináljon.

>!
Blissenobiarella

– Ha nem Mandyről meg a Nagy Tervről lenne szó, úgy visszamennék Oxfordba, hogy még! – mondta. Természetesen rögtön megkérdeztem, hogy mi a „Nagy Terv”. Mire azt felelte: – Én leszek Nagy-Britannia első női miniszterelnöke.
– És Mrs Thatcher?
– Mindenki tudja, hogy Mrs Thatcher álruhás férfi volt – felelte megvetően.
Tátva maradt a szám.
– És mi volt a nő vagy a pasi igazi neve? – kérdeztem izgatottan.
– Leonard Roberts – felelte. – A szülei nem szerették a fiúkat, úgyhogy megkentek egy lelkészt Granthamban, aki újrakeresztelte Margaret névre, azután a szomszédos anyakönyvi kerületben megkentek egy hivatalnokot, aki kiállított egy új, hamis születési bizonyítványt.
– Na és a nemi szervek?
– Abnormálisan kicsik.
Kérdések százai tolultak ajkamra. És Denis, a férje tudta, hogy a felesége valójában férfi?
És hogyan szülte meg az ikreit, Carole-t és Markot? Elmeséltem Pandorának elméletemet, mely szerint William Hague, a konzervatív pártvezér valójában Thatcher zabigyereke. Ő azonban a fejét rázta.
– Nem, William Hague a hatvanas évek lombikbébi-kísérleteinek terméke. A spermium Churchilltől származik, a petesejt pedig a Vurstliban szereplő kockafejű erőművésznőtől.

1997. november 22. szombat

>!
Blissenobiarella

Amikor felpróbáltam, és megnéztem magam a tükörben, betűzött a nap, egy sugár hullott a fejem tetejére, és dermedten láttam: a hajam annyira megritkult, hogy a fény egészen a fejbőrig hatol. Kimentem a fürdőszobába, és alapos vizsgálatnak vetettem alá skalpomat az ablakszegélyre szerelt nagyítótükör üvegében. Nincs kecmec. Kopaszodom.
Miközben vizsgálódtam, egy hajszál ellökte magát a fejemről, és alálebegett a mosdókagylóba. Nagy nehezen kipiszkáltam, és a Ralph Lauren márkajelzéssel ellátott ing-zsebembe tettem. Fogalmam sincs, miért.

1997. május 1. csütörtök

>!
Aprile

KIRÁLYI SZAPPAN

Halkuló mezőgazdasági jellegű dudaszó.
Hang: helikopter száll le az árpaföldön.
KIRÁLYNŐ: Még egy kis szalonnát, Fülöp, lelkem?
FÜLÖP LELKEM (zsémbes): Ki száll le a gersliföldemre a helikopterével, mikor éppen früstökölök?
KIRÁLYNŐ: Éppen most megyek a csikótűzhelytől az ablakhoz, kezemben a sercegő
serpenyővel, hogy kitekintsek, és már mondom is. Ó! Charles fiunk az, és vele még valaki… egy lovaglónadrágos nő.
FÜLÖP LELKEM: Ki az, Örzse? Kicsoda? Ki sétifikál elsőszülött fiunkkal?
Vágás.

Kapcsolódó szócikkek: gersli
>!
Blissenobiarella

William csodálatos gyerek – különösen amikor kissé kába a gyógyszerektől.

1997. november 28. péntek

>!
Blissenobiarella

Hát nem sokat mosolyog, az biztos. Valahol félúton helyezkedik el Snoopy kutya (amikor fejbe vágták, és legörbül a szája) meg a pénzügyminiszter (amikor leértékeli a fontot) közt.

1997. december 24. szerda

>!
Aprile

– Apám tizenhárom éves koromban elhagyott, és azóta a férfiak mind elhajítanak.
– Azért, mert az apja lelépett, még nem kell…
Eleanor fölemelkedett a székben.
– Nem lépett le. Meghalt. Balesetben.
– Elnézést – mondtam. – Autóbaleset?
Keserűen elmosolyodott.
– Nem, dehogy. Az még csak megbocsátható lenne. – Dacosan pillantott rám. – Torremolinosban történt. A fejére esett egy kutya az erkélyről.
Én mindent megpróbáltam, kedves Naplóm. És legalább öt másodpercig uralkodni tudtam a vonásaimon! Azután megadtam magam. Elfordítottam a fejem, de persze látta, hogy rázkódik a vállam.
– Igen, igen, nevessen csak, nevessen életem legszörnyűbb tragédiáján! – Keservesen küzdöttem önmagam ellen, azután kirobbant belőlem:
– És legalább fajtiszta volt?!

>!
Zazka

Szerettem volna Lucy és Lucinda rohamát már a lépcsőn feltartóztatni, ám William berántotta a kislányt az előszobába , hogy játszanak egy kicsit a parasztházikójával, melynek udvarán dinoszauruszok és más prehisztorikus szörnyetegek hemzsegtek.

203

>!
Blissenobiarella

Két amerikai vad tivornyával ünnepli a függetlenség napját: rendes kávét rendelnek, nem koffeinmenteset. Amikor eléjük teszik a csészét, úgy isszák, mintha folyékony nitroglicerin lenne.

1997. július 4. péntek


A sorozat következő kötete

Adrian Mole sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Celia Rees: Farkasszem
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Daniel Defoe: Roxana, avagy a szerencsés kedves
Anthony Capella: A kávék költője
Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója – Kezdetek
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Jennifer Worth: Hívják a bábát
Jane Austen: Meggyőző érvek