Adrian ​Mole és a tömegpusztító fegyverek (Adrian Mole 6.) 91 csillagozás

Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Adrian Mole harmincnégy és háromnegyed éves, kis híján hivatalosan is középkorú, amikor Mr. Blair bejelenti a parlamentben, hogy Irak tömegpusztító fegyverei negyvenöt percen belül bevethetők, és elérhetik akár Ciprust is. Mole, aki egy könyvesboltban dolgozik eladóként, hirtelen elhatározással egy menő kis lakást vásárol a szép nevű Patkány-rakparton. Ezzel pénzügyi helyzete végképp katasztrofálissá válik, és ugyanakkor megkezdődik hosszú harca egy szokatlanul agresszív hattyúval, aki történetesen a szomszédja…

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
GABO, Budapest, 2010
414 oldal · ISBN: 9789636892401 · Fordította: Kövesdi Miklós Gábor
>!
GABO, Budapest, 2006
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639635642 · Fordította: Kövesdi Miklós Gábor

Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Jaina>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Adrian Mole már nem a régi, vagy még mindig a régi? nem tudom eldönteni… talán ami humoros volt 13 és háromnegyed évesen tőle, az 35 felé közeledve már nem az? Ez a rész már nem tudott annyira magával ragadni, bár érdekelt, hogy mi történik vele. Szerencsére van még két kötet. Hátha.

1 hozzászólás
Boglinc P>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Szeretem, ahogy Sue Townsend humorral burkolja politikai nézeteit/élményeit. Így legalább nem vethetik a szemére, hogy mit adott ki, hiszen csak egy szerencsétlen fazon történetéről van szó, hogy mit hogy él/élt meg… Nem? :D Az Adrian Mole kötetek sosem csak egy sügér gyerek, majd férfi szenvedései és gyötrődései.
Ugyan magát a politikát nem szeretem, és lehetőség szerint nem is követem – addig nyugodt az ember, míg kimarad belőle –, de sokszor nincs lehetőséged mellőzni, mert annyira hatással van az életedre, hogy lehetetlen, hogy ne tudd, ne foglalj állást.

Adrian ebben a kötetben pont így jár. A korábbi naplók sem nélkülözték a politikát, de itt már Adrian ráadásképp felnőtt is, aminek kb. mindennapi velejárója az aktuális politikai helyzet. Gyerekként nem érzi át annyira. Megtestesíti az átlagos, naiv állampolgárt, aki a végletekig hisz kormányának. Hány, de hány ilyen van manapság is…

Főszereplőnk számomra mindig is vicces figura volt. Egy idegesítően naiv, szánalmasan megvezethető, totálisan férfiatlan alak, mégis szerethető. Ő a tipikus esete az „Annyira idegesítően béna, hogy már szerethető” példának. Ő az, aki sosem tudja eltalálni a megfelelő időpontot az őszinteséghez, mindig rosszul dönt, képtelen kiállni magáért, egyszóval egy balfék… Valahogy mégis megélt több, mint 30 évet… rejtély számomra, hogyan. :D Ez a rész nekem egy kicsit kevesebbet adott. Nagyon ráfeküdt a politikára, ami persze érthető, de a szokásos mellékszálak itt most nem elégítették ki a humoréhségem. A Marigold szál volt az, ami először elérte nálam a sorozat folyamán, hogy felidegesítsen. Olyan mérhetetlenül sokáig húzta, (ami persze Adrianhez tökéletesen méltó volt), hogy már szó szerint gyomorgörcsöm volt a csajtól. Hihetetlen, hogy Adrian mennyire manipulálható.
Meglepő, hogy sokszor mennyire önzőnek tűnik, hiszen simán zaklat bárkit a leveleivel, akkor is, ha nyíltan megmondják, hogy hagyja őket békén, ugyanakkor a húsvér emberi kapcsolataiban sosem tudja előtérbe helyezni magát egy kicsit sem. A saját lehetséges boldogságát áldozza be bárkiért. Pedig a szülei élő példák előtte. Mindig a vágyaik után mentek mindketten, igazán el tudta volna tanulni ezt tőlük. Ha rossz példa is, mégis sokat látta és mégsem ragadt rá.

Pozitív csalódás volt ugyanakkor Adrian anyja. Sosem éreztem, hogy törődne a kölyökkel. Itt viszont van egy jelenet, amiben pár mondatban kifejti, hogy tökéletesen tisztában van fia képességeivel, jól ismeri őt és segíteni is próbál. Más tészta, hogy a srácon lehetetlen segíteni.

Érdekességként átfutott az agyamon az is, hogy Rowling és Townsend olvashatták és meríthettek egymástól kölcsönösen. Már többször is feltűnt a sorozat folyamán, hogy vannak egyező nevek. Pl. Fawkes, vagy éppen Katie Bell… Ebben az esetben viszont le merem fogadni, hogy Marigold Umbridge távoli rokona! :D Nincs semmi kétségem felőle… :D

>!
GABO, Budapest, 2010
414 oldal · ISBN: 9789636892401 · Fordította: Kövesdi Miklós Gábor
Blissenobiarella>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Az előző részek gyengélkedése után Adrian végre újra magára talált. Az általam már kivesézett fordítási baromságokból jutott ide is (G'Azember és tsai) de jóval kevesebb, nincsenek szembeötlő karakteridegen dolgok, szóval simulékony, lágy élmény ezt olvasni az előző két kötethez képest, mert nem akadok fenn hülyeségeken folyamatosan.
Viszont sajnos kevésbé vicces. Ennek talán az az oka, hogy Adrian már 35 éves, és az élete nem alakul túl vidáman. Két fia távol van, nyakig ül az adósságokban, a szülei sem lettek egyszerűbbek az évek múltán… na és a szerelem. Már csak az hiányzott.
Ez a kötet most kifejezetten jól esett. Egy dolgot hiányoltam csak, hogy Adrian irodalmi ambícióit már nem ismerjük meg, csak említésre kerülnek. Pedig szívesen olvastam volna részleteket legújabb könyvéből a Hírességek és az elmebajból.

Timberwolfes>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Az előző részhez képest ez most megint jó volt. Adrian keresi a helyét továbbra is. Fiai nélküle kezdenek új életet, a világ változik, szülei is nagy döntéseket hoznak, húga távol van tőle. Őt még is csak az izgatja hogy a nyaralásra befizetett előleget visszakaphassa, mert szerinte lőtávolon belül vannak a tömegpusztító fegyverek. Képes még a miniszterelnöknek is levelet írni emiatt. De azt tőle már megszoktuk, nem várunk tőle mást. Időközben elhelyezkedett egy antikváriumba ahol jó barátai a könyvek között lehet. Mivel fix bérrel rendelkezik és van lehetősége gondolkozni néha ezért megismerkedik a hitelek világával. Új lakást vásárol mert számításai szerint ez a legjobb lehetőség, persze nem számol a további költségekkel és a hattyúkkal sem.
Ebben a könyvben van szerencsénk megismerkedni az eddig legidegesítőbb karakterrel, Adrian kedvesével. Ezt a nőt konkrétan könyvön keresztül tudtam volna ütni, a szüleivel együtt. Mr. Mole-nak sikerül magát behálóztatni és onnantól kezdve az élete gyökeres változásokat hoz. Én nagyon sajnáltam őt bár nem érdemelte meg.
Felnőtt problémákkal foglalkozik most már inkább a könyv, mint helyes vagy helytelen gyereknevelés vagy pár kapcsolatok vagy épp financiális helyzetek. Persze közbe a szokott fanyar és fekete humor nem maradhat el. Adrian azért jár osztálytalálkozóra volt osztálytársa kínai éttermébe és persze ügyvédhez, meg adótanácsadóhoz… Egyik sem olcsó. De az élet megy tovább főleg a festői nevű Patkány rakparton.

Dittta87 P>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Egyre kisebb a lendületem a sorozat iránt. Tényleg nincs határa az ostobaságnak. És bővült a kör: Marigold ugyanolyan vagy még rosszabb, mint Adrian, marhára idegesített. Adrian családja továbbra se normális: kiköltöznek a puszta közepére egy disznósólba? Adrian se jobb: egy hattyú-piszkos, patkányoktól hemzsegő lyukba költözik. Ráadásul mit gondolt, a sok hitel magától el fog tűnni? Nem a földön él…

klaratakacs P>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Olvastam már valamikor úgy a megjelenés környékén, de erre csak menet közben jöttem rá. Aztán beugrott a történet és így untatott, egyébként is ritka az a könyv, amit többször élvezettel el tudok olvasni.
Adrian itt már egy felelőtlen mamlasz, idegesített a butasága, nem a szerencsétlenkedése, hanem a minimális gondolkodási képesség hiánya.
Most elköszönök tőle, bár van még a sorozatnak olyan darabja, amit nem olvastam, de kicsit pihentetem.

pepita_ofelia>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Adrian 35 évesen végre ugyanaz a naiv balfék, akit 13 és 3/4 évesen megkedveltem. A felnőtt kötetek közül ez a kedvencem, de

spoiler
spoiler

Ja, és remélem, most már mindenki megtanulta, hogy E. H. K. E. E. E. K.!

6 hozzászólás
Róka P>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

„Dosztojevszkij igen nehezen tudna lépést tartani veled, Moley – vélte Nigel. – Az életed bizarrabb, mint a regények.”

Ezek után mi értelme lenne értékelést írni? :D Nigel már mindent elmondott.

Eltiron>!
Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek

Minden, amit tudni akarsz a hattyúkról, meg egy csomó dolog, amit annyira nem is.
Adrian végre kapott egy happy endet, ezután nem biztos, hogy olvasni akarom a hátralévő két kötetet :(


Népszerű idézetek

Etike P>!

Hozzá kell szoknom, hogy boldogtalanul éljek. Nem lehet olyan nehéz. Végtére is nem vagyok amerikai, aki azt hiszi, alanyi jogon jár neki a boldogság.

1 hozzászólás
Etike P>!

Ebédidőben hazasiettem, hogy találkozzak a patkányirtóval. Döglött patkányokat rámolt a zsákba a konyhabútor alól.
– Megdönthetetlen bizonyítékok arra mutatnak, hogy újabb vackot készítettek a fürdőszoba mögött. Csodálom, hogy nem hallotta, ahogy építik.
– Gondolom, nem ácsoltak állványzatot, és betonkeverőt sem használtak.

1 hozzászólás
Etike P>!

Miután bemutattam egymásnak életem két legfontosabb nőjét, tetőtől talpig végigmérték egymást. Mintha Maigret találkozna Sherlock Holmessal.

Etike P>!

– Én nem hiszek a vakációkban – közölte Hopkins. – Minek menjek el, ha itt is ihatok?

Etike P>!

Amikor hazaértem, beszéltem kicsit anyunak Marigoldról.
– Rémesen hangzik – mondta. – Fogadd meg a tanácsomat, és tartsd magad távol a szenvedő emberektől. Beszippantanak saját, nyomorúságos világukba.

2 hozzászólás
Róka P>!

Harmincöt éves lettem. Most már hivatalosan is középkorú vagyok. Újabb lépés a fogínysorvadás, a tolókocsi és a halál felé.

Április 2. (2003)

Etike P>!

– Ez rossz hír a csúcstechnikás fegyverek rajongóinak. A Tomahawk rakéták elvileg a kilövési helytől számítva 1200 kilométeren belül elérik a célpontot. Kikerülik az épületeket, a sötétben is tájékozódnak, és akár egy postaládát is megtalálnak, nem úgy, mint a rohadt posta.

Juditlili>!

Vannak olyan hagyományok, amiket hagyni kell kihalni – ilyenek a madrigálok, a némajáték és a néptánc.

AeS P>!

Marigold felé néztem, aki komoly arccal beszélgetett Észkombájn Hendersonnal. Utóbbi volt olyan öntelt, hogy Tarzannak öltözzön, de valahogy nem volt az igazi. Talán a szürke zokni és a fekete cipő miatt.

176. oldal (Gabo, 2006)

Aprile>!

Apa ágya mellett bontottam ki az ajándékot, amit Marigold küldött a boltba. Egy szülinapi torta volt benne, ami boldoggá tenné bármelyik papagájt.
Lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem, nincs születésnapi torta cukrozott gyümölcs, cukormáz és gyertyák nélkül. Azokat, akik teljes kiőrlésű lisztből sütik a szülinapi tortát, és napraforgómaggal díszítik a tetejét, közmunkára kéne ítélni, és kényszer cukrásztanfolyamra küldeni. Nem tréfálok, naplóm. Lehet, hogy hajlott koromra kezdek jobbra tolódni?


A sorozat következő kötete

Adrian Mole sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója
Karl Pilkington: Egy idióta külföldön
Rachel Renée Russell: A szekrény hőse
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!
Gerald Durrell: Istenek kertje
Terry Pratchett: Fegyvertársak
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
Jasper Fforde: Egy regény rabjai