1991. január 1. kedd Újévi elhatározásaim: 1. Kiadatom a könyvem. 2. Megnyerem a Booker-díjat 3. Elveszem Pandorát. 4. Naponta zoknit cserélek. 5. Otthagyom a Környezetvédelmi Hivatalt. 6. Nem öntöm a tealeveleket a WC-be. 7. A világbéke ügyét szolgálom. 8. Időben visszaviszem a kikölcsönzött videókat. 9. Megszerzem a jogosítványt. 10. Csak fölözött tejet iszom. 11. Szakállat növesztek. 12. Kibontom a cipőfűzőmet, mielőtt leveszem a cipőt. 13. Igyekszem türelmesebben viselkedni társadalmunk reménytelen, hátrányos helyzetű egyedeivel, mindenekelőtt a szüleimmel. 14. Eldöntöm, hogy van-e Isten.
Adrian Mole és a kis kétéltűek (Adrian Mole 3.) 115 csillagozás
Eredeti mű: Sue Townsend: The True Confessions of Adrian Albert Mole
Eredeti megjelenés éve: 1989
Enciklopédia 1
Kedvencelte 8
Most olvassa 5
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 19

Kiemelt értékelések


Adrian munkába áll, albérletet keres, vezetni tanul és megkezdi a fiatal felnőttek életét. Mindeközben továbbra is keresi a szerelmet, és irodalmi pályán próbál érvényesülni.
Nincs könnyű dolga.
Ezt a kötetet is ezerszer olvastam már… Valamelyest gyengébb, mint a többi, de nekem valahogy ez maradt meg a legélesebben az emlékezetemben, talán rövidsége miatt. A könyv első fele elhagyja a naplóformát, és hosszabb lélegzetvételű írásokat közöl Adrian 15 éves korától nagyjából 20 éves koráig, majd ezután tér vissza a szokásos naplóíráshoz, de ez is hosszabb időszakot ölel fel, mint a terjedelemből gondolnánk, mert ritkábban ír a naplóba (többszöri fogadkozása ellenére).
Nem áll annyira közel a szívemhez ez a kötet, de ez is naaaaagyon angol, és borzasztóan sokat tudtam rajta vihogni, szóval kár kihagyni. Viszont akik nem szerették, azoknak meg ne vegye el a kedvét, a következő kötetek (még) jobbak!


Kamaszkoromban otthon az első két kötet és a 23 és háromnegyed éves Adrian Mole kalandjai voltak meg, ez volt a hiányzó láncszem, ami végre összekapcsolta őket, és most megszereztem!
A naplóforma elhagyása csak az egyik gondom vele, a másik, hogy túl nagyokat ugrik a történetben – persze értem, hogy még Adriannek sem lehet mindig kedve naplót írni, de sajnos felületes és összecsapott hatást kelt.
Persze azért továbbra is jól szórakoztam minden során – de mintha egyes részei megjelentek volna másik kötetben is, nem?


Szerintem a naplóforma elhagyása nem volt jó ötlet, és ez a rész a korábbiakhoz képest, kevésbé tetszett, úgy tűnik kissé elfogytak az ötletei az írónőnek. De azért voltak egészen jó részek benne, pl Adrian autósvezetése, azon jókat derültem.
Viszont Adrian kezd kissé idegesíteni, ilyen szerencsétlen hogy lehet valaki?


Adrian hirtelen felnőtt lett. A bonyodalmak persze nem hagyták el, Pandora még midnig az igazi, a szülők még mindig nem értik meg és csak a saját bajukkal vannak elfoglalva. Bert még mindig öreg és zsémbes. Adrien a változatlan változók között továbbra is keresi önmagát, keresi igazi irodalmi valóját, keresi a neki való állást és közben mindenki más elhalad mellette. Az élet valós és valótlan árnyoldalait is képes úgy tálalni hogy azon nevetni tudjunk.
Kudarcok és csalódások által kikövezett út áll előtte de ő töretlenül akár bélyeget lopva de neki indul a felnőtté válásnak. A korábbiaknál kicsit tömörebb és rövidebb történetek, de lehet ez csak azért van így mert nem nagyon történt semmi vele. Sok mindent szeretnék azért átélni amit ő is, bár ő ezt másképp látja. Csak egyet nem szeretnék, az úton lenni mikor vezetni tanul.


Négy hónap kihagyás után újra visszatértem Adrianhez és valószínűleg ez a kis szünet segített hozzá ahhoz, hogy jobban tudjam értékelni a harmadik részt. Egyhuzamban ledarálva a sorozatot előfordulhat, hogy tényleg kicsit egy kaptafára írtnak tűnnek a kötetek, így viszont tökéletes kikapcsolódást nyújtott: remek volt újra találkozni vele, a kutyával, Pandorával, mindenféle nyárspolgárokkal, elűzhetetlen ragyákkal, a BBC-nek írt levelekkel, fantasztikusabbnál fantasztikusabb költeményekkel, meg nem értett rmkmvkkl, melyek befogadására korunk még nem áll készen. Mindez kiegészült még kis kétéltűekkel, hasznosabbnál hasznosabb autóvezetés-leckékkel és sok-sok kacagtató naplóbejegyzéssel. A könyv vége kimondottan pörgős volt, az utolsó oldalra érve csak azért nem dőltem kardomba, mert eszembe jutott, hogy öt kötet még hátra van, juhú! :)




Juhú, enyém a 100. csillagozás
Adrian Mole történeteire jobban ráillene az „Egy különc srác feljegyzései” cím, mint a jogos tulajdonosára.
Nagyon szeretem ezeket a köteteket, és szinte már sajnálom a srácot, amiért ennyire „nyomi”. Ugyan ez a kötet már valóban nem volt annyira vicces, mint a tinikoriak, én ugyanolyan jól szórakoztam. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire bugyuta ez a srác, és még mellé szerencsétlen is. Bár talán ez utóbbi nem véletlen. Rendkívül egyszerű, ostoba, és naiv, de tény, hogy a családja is egy katasztrófa.
Gonosz módon csak nevetek rajta, de az biztos, hogy az életben a falra másznék a sráctól… :D




Mindig is úgy gondoltam erre a sorozatra, mint egy hiánypótlásra fiúknak, akiknek Verne már „so last year”. Zsengébb koromban nem is jutottam tovább az első 2 kötetnél, most, vén fejjel fogom pótolni.
Teljesen kikapcsol a könyv, tényleg lehet röpke egy-másfél órára, ameddig tart, csak Adrian ragyás arcára, és sikeres/ sikertelen önmegvalósítási kísérleteire figyelni.
Ez a rész kevésbé naplós, mint az előző kettő, de én ezt nemigen bántam, jobban tetszett így.
Adrian irodalmi tévelygései azt hiszem, csúcsra lettek járatva, és bőségesen van ebben valami szarkazmus, én úgy érzem.
Biztosan folytatom a sorozat olvasását. :)
Népszerű idézetek



Leültem egy sziklára, melyen valaha Wordsworth üldögélt, és belereszkettem a gondolatba, hogy amit most a farmernadrágom érint, azt valaha az ő pamutpantallója érintette. Valami kölyök ráfirkálta a sziklára: „Mi a túró volt ezzel a Vörsvörccel?” Egy másik, műveltebb emberre valló kéz ezt véste alá: „Te agyalágyult vandál, hogyan merészeled tönkretenni azt az értékes sziklát, amely évmilliók óta itt áll? Ha a kezembe kapnálak, kikalapálnám belőled a lelket. Egy geológus.” Valaki más pedig ezt írta oda: „Inkább engem kalapálj. Egy mazochista.”
1985. szeptember (37. oldal)



Tökéletesen vettem a kanyart. A tizenötödik kísérlet után. Megkérdeztem Vanessát, most már közel vagyok-e a vizsgaérettséghez? Azt kérdezte: – Milyen közel van a Jupiter a Földhöz? – Nem is tudtam, hogy érdeklődik a csillagászat iránt.



Tudván, hogy szűz utazó vagyok, Mr. Braithwaite hozott egy útlevél-kérelmező űrlapot,melyet felügyelete alatt gondosan kitöltöttem. Csak egy hibát vétettem. Abba a rubrikába, hogy „neme”, azt írtam: „de igen”.
40. oldal



MOLE-LÁNGOS
Hozzávalók :
4 uncia liszt vagy megfelelője a metrikus rendszerben,
2 uncia vaj vagy megfelelője a metrikus rendszerben,
2 uncia cukor vagy megfelelője a metrikus rendszerben,
1 tojás (a tojás metrikusan is tojás)
55. oldal



Megkérdeztem egy lovas rendőrt, otthon van-e Sarah. Azt felelte: – Igen, odabent van, éppen zsebkendőt lobogtatni tanul az anyakirálynőtől. – Megkérdeztem, bevinne-e neki egy üzenetet, de ekkor elárasztotta egy kocsirakomány izgékony japán turista, akik elkezdték a lovát méricskélni, és följegyezték az adatokat. Nem kérdéses, hogy le fogják másolni, és elárasztják a világot olcsó rendőrlovakkal.



James Donovan, Kyle Minogue, Bros, Bananarama és a Wet Wet Wet kiadták lemezen a „Tudják-e hogy karácsony van?” új változatát. A lemez bevétele az éhező Etiópiába megy. Én hajlandó vagyok egy észszerű összeget fizetni azért, hogy ne kelljen meghallgatnom. Küldtem öt fontot a Máltai Szeretetszolgálatnak. Számlát is kértem.
Adrian Mole és a kétéltűek, 1989. December 3. (130. oldal, Gabo, 2002)



(…) engem pedig Mr Braithwaite vitt magával, hogy útlevélfényképet csináljunk egy automatában. Útközben az autóban az arckifejezésemet próbálgattam. Azt akartam, hogy a fénykép az igazi Adrian Mole-t mutassa, a melegszívű és okos, ugyanakkor titokzatos és egy árnyalat érzékiséget sugárzó férfit. A fénykép végül is csalódást okozott. Pattanásos kamaszt ábrázolt, kinek dülledő szeméből egy árnyalatnyi elmebaj sugárzik.
40. oldal



… a másik szomszédomhoz fordultam, akiről kiderült, hogy norvég… Micsoda istenáldotta szerencse! Hosszan beszéltem a norvég bőriparról, de ő hirtelen fölállt, és félbehagyta a reggelijét. Milyen különös, mélabús fajta a skandináv!
45. oldal



Úgy határoztam, hogy abbahagyom a naplóírást. Minek ennyi nyomorúságot rögzíteni? Mi értelme?
137. oldal



Anya lejött, és a cigarettafüst mögül azt kérdezte:
– Mi történt az arcoddal?
Halkan, ám páratlan méltósággal válaszoltam: – A legsötétebb kétségbeesésbe zuhantam, anya.
– Miért, megint előjött az aranyered? – köhögte.
Míg elhagytam a konyhát, szánakozva csóváltam a fejem, miközben így szóltam sotto voce: – Uram, könyörülj a nyárspolgárokon, kikkel kénytelen vagyok egy fedél alatt élni, mert nem tudják, hogy mit beszélnek.
Apa meghallotta, és azt mondta: – Most meg az a rohadt vallás, mi?
A Sarah Ferguson-ügy, 1986. július 23. Szerda (65. oldal, Gabo, 2002)
A sorozat következő kötete
![]() | Adrian Mole sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gerald Durrell: A részeg erdő 90% · Összehasonlítás
- Gerald Durrell: Szamártolvajok 84% · Összehasonlítás
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly 95% · Összehasonlítás
- Joss Stirling: Lélektársak – Crystal 92% · Összehasonlítás
- Joss Stirling: Storm és Stone 88% · Összehasonlítás
- David Almond: Skellig 88% · Összehasonlítás
- Clive Barker: Abarat – Varázsórák, véres éjek 87% · Összehasonlítás
- Paul Stewart – Chris Riddell: Vigyázat, sárkányveszély! · Összehasonlítás
- J. R. R. Tolkien: A hobbit 91% · Összehasonlítás
- Peter Marshall: Tombol a hold 85% · Összehasonlítás