Sue Townsend regénye őszinte és vicces beszámoló egy kamasz fiú életéről: válás közelében lévő szüleiről, alkoholizmusba csúszó apjáról; furcsa barátságáról egy háborús veteránnal, akit beszippant a szociális rendszer; első, viszonzatlan, majd viszonzottá váló szerelméről; és persze pattanásokról, iskolai hatalmi játszmákról, fárasztó tanárokról, egy (vagy inkább kettő) őrült kutyáról és sok-sok könyvről, amiket Adrian villámgyorsan olvas, hogy igazi „intellektuel” válhasson belőle. Az Adrian Mole titkos naplója több mint negyven éve, 1982-ben jelent meg először. Azóta készült belőle sorozat, musical, és további 7 könyv. Kortalan, szórakoztató olvasmány, Békés Pál klasszikus fordításában – nem csak kamasz fiúknak.
A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója (Adrian Mole 1.) 688 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1982
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Piknik könyvek Móra
Enciklopédia 35
Szereplők népszerűség szerint
Adrian Mole · Pandora Braithwaite
Kedvencelte 82
Most olvassa 17
Várólistára tette 165
Kívánságlistára tette 86
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Három év után újraolvasva is egyszerűen Z-S-E-N-I-Á-L-I-S, baromi jól esett most ez! Azt hiszem, a Townsend által papírra vetett és Békés Pál által fantasztikus érzékkel lefordított már inkább az a fajta humor (tipikus brit, egyébként), ami hozzám közelebb áll és nem a Finlay Donovan-féle. Mondjuk a címben jelzett korosztálynak még nem szívesen ajánlanám, mert tele van elég erős, nagyon nempíszí sztorikkal, de 18-tól felfelé garantált lehet az összekacsintós, vegytiszta szórakozás. Pedig csóri gyereket aztán tényleg csak sajnálni lehet a kamaszkori kínok meg a flepnis családja miatt (plusz kutya és költészet, mivel félreértett entellektüelként sem könnyű az élet…) A suli is egy kínszenvedés, ha a szívszerelmed folyton mással jön össze és a nagyobb kölykök zsarolnak, esetleg elveszik a kajapénzed. Mégis ez az egész, a maga fájdalmas őszinteségével és folytonos kacagásra ingerlő bejegyzéseivel könnyed, felejthetetlen olvasmánnyá teszi és inkább együtt nevetünk vele, nem pedig rajta. Egy újabb mű, ami negyven évvel ezelőtt látott napvilágot, de talán nagyobbat szól, mint valaha – az újrakiadás okán talán egy kicsit többen fedezik fel ezt a kiváló, időtálló darabot.
Ezt én még nem értékeltem?! Hát hol volt eddig?! Kamaszkorom legmeghatározóbb kamaszkori naplóregény-sorozata, de az első rész, amit szerintem számolatlanul sokszor olvastam el, és kívülről fújtam. A nővérem hagyta rám, ő is fújta. Őszintén: spoiler :D :D :D A spoiler enyhén traumatizálhat, ha mégis megnézed, én szóltam. XD Adrian jött, és amikor ment, hátrahagyta nekem a Monty Pithont*, megpecsételve ezzel az angol humor iránti olthatatlan szerelmemet… A legpoénosabb, hogy tavaly a nyolcadikos fiam osztályában nyelvtanórán egyszer Adrian Mole egy napját elemezték. Vagány! Szóval ennyit jelent egyetlen könyv(sorozat). Sajnálom, hogy Sue elment és nem találkoztunk, de talán nem is kellett volna, hiszen a könyveiben ott van ő is tagadhatatlanul. Az öt csillag nem fedi, amit ezen sorozat iránt érzek. *u*
(*Sic! Azaz lábjegyzetben így elírva szerepelt. Egyébként Monty Python.)
A legtökéletesebb kamasznapló, amit valaha olvastam!
Még gyerekkoromban találtam rá, talán voltam már annyi idős, mint Adrian, talán még nem, tucatszor olvastam az első két részt. Aztán hopp, eltelt majdnem 15 év, és még hangosabban nevetek minden során, legyen szó a királyi családról, Thatcherről, Barry Kentről vagy Bert Baxterről.
„Ébren vagyok, mert csöpög a csap,
reggelre tó lesz a csap alatt.”
2019: eljött a történelmi pillanat, idén végigolvasom a teljes sorozatot. Természetesen az első résszel kezdtem, bár olvasni nem nagyon kellett, szinte fejből tudom, és egyre viccesebb, ahogy öregszem.
Adrian nekem kimaradt eddig az életemből és bár el kell ismernem az érdemeit – főleg a megjelenés idejében lehetett valószínűleg igazán ütős – és azt is, hogy egész jól szórakoztam olvasás közben, nem hinném, hogy felkerül majd a kedvenc sorozataim közé :)
Egyébként olvasás közben az jutott eszembe, hogy biztos, hogy ő volt az egyik ihletője a Bridget Jones naplójának.. csak 20 évvel idősebben és nőként :D
Asszem, kb. 13 és 3/4 éves lehettem, amikor először olvastam, úgyhogy már semmire se emlékeztem belőle, csak hogy tetszett.
Na, most is tetszett, egyrészt mert hangosan-vihogós (megfigyeltem, idén eddig kizárólag angol regényeken vihogtam hangosan, ami nem tudom, jelent-e valamit a humorom fejlődésével vagy visszafejlődésével vagy specializálódásával kapcsolatban, mindenesetre érdekes, mármint nekem); másrészt mert az összes létező fajta Angliáról szeretek olvasni (vidéki-Anglia; városi-Anglia; lúzer-féle-kamaszfiú-által-leírt-80-as-évekbeli-Anglia, stb.); harmadrészt mert imádom a rendes (nem YA) kamaszregényeket; negyedrészt meg mert nagyon-nagyon tetszenek Townsend – helyenként bájosan idióta – irodalmi utalásai (lásd pl. a Grace Pool nevű epizódszereplőt, aki gyújtogatásért ül börtönben), amiket 13 és 3/4 évesen vélhetően nem értettem, de szerencsére azóta eltelt tizenöt év, időközben elolvastam egy csomó más könyvet, úgyhogy most már értem őket, yeah.
Kifejezetten élvezetes kis könyv volt. Gyorsan olvasható, haladós, szórakoztató, túl sok történést nem felsorakoztató, egyszerű hétvégés olvasmány.
Adrian nagyon szerethető kis fiúcska, érdekes olvasgatni a naplóját, és belelátni a gondolataiba. Én is írtam naplót, akkor, amikor 13 és 3/4 éves voltam. Most visszaköszöntek az emlékek.
Egyébként hihetetlenül humoros, vicces, és szerethető.
A könyvet anyukám és nővérem ajánlására olvastam el, és szerencsére nem kellett csalódnom.
Elég őrült volt a főszereplő, hogy nem egyszer elnevessem magam olvasás közben. A valóságban szerintem nincsen sok ilyen család, hogy ennyi bolond dolgot tudjanak csinálni. Egyik esemény után jött a másik, és Adrian tolmácsolásában minden vicces volt. A humora nem egyszer szarkasztikus, és nagyon sokszor az adott helyzetekre reagál.
Az egész környék, a könyvben összes szereplő emberi volt. Nem voltak normálisak, ebben biztos vagyok, azonban nagyon életszerűek voltak. A gyerekek teljes mértékben gyerekek voltak, próbáltak felnőni, kisebb-nagyobb sikerekkel, a felnőttek néha gyerekesek voltak, pontosak olyanok voltak, mint amit el tudok képzelni a való életben is.
Összességében tetszett, szerintem mindenkitől megérdemel egy esélyt. :)
Elmúltam már 13 és 3/4 éves (sőt, a duplája is régen mögöttem van), és meg kellett állapítanom, hogy kissé túlkoros vagyok ehhez a könyvhöz. Ráadásul még fiú sem vagyok, és ilyen típusú kamasz sem voltam. Ezek persze nem vonnak le semmi a könyv értékéből, csak az én élvezeti szintemből. Jó, meg vicces ugyanis ez a könyv, csak sajnos a poénok egy részén már csak fogtam a fejem és csak a maradékon kacarásztam.
Népszerű idézetek
Nem tudtam megcsinálni a matekleckét. Felhívtam a lelki segélyt. Egy kedves férfi a drót túlsó végén elárulta, hogy a megoldás kilencnyolcad. Megmentett egy kétségbeesett embert.
232. oldal, Január 25. Hétfő (Móra, 1986)
Ma földrajz volt, egy egész órát ültem Pandora mellett. Napról napra jobban néz ki. Mondtam neki, hogy a szeme színe éppen olyan, mint a kutyáé. Azt kérdezte, milyen fajta. Megmondtam, hogy korcs.
20. oldal, Január 16. Péntek (Móra, 1986)
Ma nagyot dumáltunk Mr. Dockkal. Elmagyaráztam, hogy csonka családban élő, összeférhetetlen, munkanélküli apával rendelkező, halmozottan hátrányos helyzetű gyermek vagyok. Azt felelte, azt sem bánja, ha egy leszbikus, féllábú, alkoholista néger anya meg egy leprás, púpos arab törpe ivadéka vagyok, amennyiben dolgozataim csillogóan értelmesek és intelligensen szerények. Ennyit arról, miként ügyel a pásztor a nyájra!
164. oldal Szeptember 11.
A IV/D kirándulása a British Museumba
Reggel 7 Beszállás a buszba
7.05 Megesszük az előre csomagolt ebédet, megisszuk az üdítőt.
7.10 A busz megáll, Barry Kentnek hányni kell.
7.20 A busz megáll, Claire Nelsonnak vécére kell mennie.
7.30 A busz elhagyja az iskola felhajtóját.
7.35 A busz visszatér az iskolához Miss Fossington-Gore retiküljéért.
7.40 Megfigyelők szerint a sofőr kezd különösen viselkedni.
167. oldal (szeptember 19.)
Anya önvédelmet tanul egy nőklubban. Ha apa rámordul, hogy leégette a pirítóst, csak odasuhint egyet a gégéjére.
235. oldal, Február 6. Szombat (Móra, 1986)
Már megint pattanásos vagyok. Szexuálisan pedig tökéletesen kielégítetlen. Biztos, hogy egy szenvedélyes szeretkezés igen jót tenne a bőrömnek.
Pandora azt mondja, néhány pattanásért nem vállalja a leányanyaság kockázatát. Kénytelen leszek visszatérni az önkielégítéshez.
242. oldal Ferbruár 22.
A sorozat következő kötete
Adrian Mole sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- Charles Darwin: A fajok eredete
- George Orwell: Állatfarm
- Germaine Greer: A kasztrált nő
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Simone de Beauvoir: A második nem
- William Shakespeare: Macbeth
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 93% ·
Összehasonlítás - Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre 80% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény 94% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem! 95% ·
Összehasonlítás - Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk 88% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: A Sólyom gyémántja 87% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! 83% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! VI. 100% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás