Szárnyak ​nélkül szabadon 91% 229 csillagozás

„Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az, amikor a nyáj tapossa el az embert.”
/Antoine de Saint-Exupéry/

Nagyon jókor talált rám a könyv, komoly témák kerültek előtérbe – rabszolgaság, feminizmus, társadalmi és vallási megosztottság – melyek elgondolkodtattak, megérintettek.
Sarah-nak, egy déli arisztokrata család gyermekének és Hetty-nek, a család szolgálatában álló rabszolgalánynak életét követhetjük nyomon a regényben. A cselekményt felölelő 40 évben rengeteg megpróbáltatással néznek szembe: Hetty a kitaszítottság, megkülönböztetés, megaláztatás börtönében próbál túlélni, míg Sarah a női és férfi egyenjogúság eléréséért emel szót. A kettejük kapcsolata az évek során alakul, formálódik, de saját nyelvükön, képességeikhez mérten mindent megtesznek, hogy ne csak a lelkük, de egész lényük szabad lehessen.

„Mindannyiunkban ott él a fény, egy titokzatos belső hang.”

Ez a könyv magával ragadó volt! Mind témájában, mind az írás stílusában, egyszerűen nem tudtam letenni. Mindvégig azt kívántam, hogy ott azonnal töröljék el a rabszolgaságot, nyíljon fel az emberek szeme, hogy a rabszolgatartás egy szörnyű intézmény. De sajnos, mint tudjuk ez nem történt meg egy pillanat alatt.
A könyv Sarah Grimké, a charlestoni, előkelő rabszolgatartó család lánya és a tőle egy évvel fiatalabb Hetty története, akit Sarah a 11. születésnapjára kap meg ajándékba.
A fejezetek kettőjük váltott szemszögéből íródtak, ami nagyon jól szolgálta azt a célt, hogy megismerjük mindkettőjüket, közel kerüljünk hozzájuk és átérezzük a gondolataikat, az érzéseiket, a szenvedésüket.
Folytatás:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/sue-monk-kidd-szar…

„A történelem nem csupán tények és események halmaza. A történelem egyben a szív fájdalma is, és a történelem addig ismétli önmagát, amíg képesek nem leszünk átérezni mások szívfájdalmát.” Sue Monk Kidd. Én úgy gondolom, a könyv éppen olyan fontos mérföldkő a feketék öndefiniáló és egyenjogúsító polgárháborújában, mint annak idején volt a Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója (1852) vagy aztán a százharminc év múlva megjelent Alice Walker: Bíborszín (1982) című regénye. Rabszolgatartás, rasszizmus, szegregáció. Csupa negatív tartalmú fogalom. Vannak könyvek, melyeket bizony érdemes komolyan venni, hiszen ezekkel a kifejezésekkel foglalkoznak. Némelyik megdöbbentően, némelyik felemelően, némelyik bizonyos fokig még szórakoztatóan is. Monk Kidd könyve a rabszolgaság „sajátos intézményének” a bemutatása, ahol az 1800-as évek elején két nő küzd a „szárnyaikért”. Egy olyan világban, amelyben az emberek birtoklása olyan természetes volt, mint a légzés. Egy olyan történetben, amelyben két hang szól, hogy kifejezhesse a kimondhatatlan fájdalmát. Változó fejezetei két karaktert hoznak létre, amelyeknek különféle hangjai és nézőpontjai gazdag ellentámadást mutatnak a történethez, ahogyan kibontakoznak. A két nő közötti kapcsolat feszültsége, valamint az évek során elválasztó bűntudat és gyötrelem bemutatása, szerencsére elkerüli a szentimentalizmus birodalmába való behatolást. Monk Kidd történelmi tényekből gyökeredző eseményeket és fikciókat szőtt egybe, a maximális hatás elérése érdekében. Mert már feldolgozott, ezerszer megírt és tisztázott múltról van megint szó. Ebben a kérdésben nem igazán lehet már újat mondani, de attól még lehet a témáról jó könyvet írni. Nem éreztem, hogy a számba akarná rágni a nagy tanulságot, merthogy mindezt már régóta tudjuk. És szerintem pontosan azért kell, hogy inkább az érzelmeinkre hasson, és azért jó, hogy főként arra hat, mert gondolatban ehhez a témához tényleg nem lehet már sokat hozzátenni.

Néha rendesen feldűhített a könyv. Egy olyan világban játszódik, ahol a nőnek nincs szava, joga, nincs semmije. Ahol a férfiaktól függ a nő. Ahol a rabszolgákat ajándékba adják, vagy eladják, ahol nem veszik a rabszolgákat ember számba, ahol a szolgának a gazdaja ajtaja előtt a földön kell aludni. Ahol bünnek számít, ha egy rabszolga tud írni, olvasni, és korbács jár érte.
Ebben a világban ismerhetjük meg Sarah és Hetty történetét.
Sarah a jómódú, gazdag család lánya, akinek van egy jövőképe, céljai, nézetei, amit a család szépen lassan elfolyt benne. Meg kell harcolnia azért, hogy az általa vallott nézetek eljussanak másokhoz is. Szembe kell néznie az elutasítással, a száműzetéssel, a lenézéssel.
Hetty a rabszolgalány, akit 10 évesen odaadnak Sarahnak. Sarah megígéri, hogy felszabadítja őt. Lehetőségeihez képest meg is próbálja: megtanítja írni, olvasni, de amikor kiderült, mindkettőjüket megbüntetik. Megpróbál kihasználni minden alkalmat és lehetőséget, ami sorsához képest adatik neki.
Idővel valamiféle barátság alakul ki köztük. Bár a sors távoli utakra sodorja őket, gyakran gondolnak egymásra, egymás támaszai lesznek a nagy társadalmi szakadék ellenére is.

Szép történet. Két gyermek életét követhetjük nyomon. Nem tudom melyiküket sajnáltam jobban Hetty-t, a rabszolgát, akit lila masnival a nyakában Sarah ajándékba kapott a 11. születésnapjára, vagy Sarah-t, aki kicsi korától tudta, hogy mit szeretne elérni az életben, de nőként abban a korban nem tehette meg.
Egész életében küzdött, hogy teljesíteni tudja Charlotte-nek tett ígéretét, hogy felszabadítja a lányát, ez ugyan nem sikerült, de megtalálta a módját, hogy kimenekítse Charleston-ból.

“Némának maradni a gonosz láttán a gonosz egy formája.”

Történet egy olyan korból, amikor előkelő társaságokban a sajátságos intézményt használták a rabszolgaság szó helyett.
A gazdag spoiler Sarah Grimké és a spoiler rabszolga Handful/Hetty története. Nehéz lehetett, nehéz volt abban a korban is nőként, illetve nem fehér bőrűként.
Nagyon jó jellemrajzok, társadalomábrázolás.
Erősek a vallásos részek.
Annyira hirtelen lett vége. Fordítani, folytatni akartam, aztán csak a szerző megjegyzése. Ezt is mindenképpen olvassátok el, érdekes, valós leírás többek között a Grimké nővérekről.
Összegezve: egy erős abolicionista, lélektani mű. Méltó emléket állít azoknak a rabszolgáknak és szabad fekete amerikaiaknak, akik életüket adták a szabadságért. Ajánlom!

“Ő is rabságba’ volt itt, mint én magam, de őt a saját elméje tette rabbá, meg a családjáé, nem a törvény.”

Több könyvet olvastam már, amiben nagy szerep jut a rabszolgaságnak. Megrázó és felfoghatatlan számomra, mennyire nem vették őket emberszámba, bármit megtehettek velük.
Sarah, a tizennegyedik születésnapjára ajándékként a majdem vele egykorú rabszolgalányt, Hettyt kapja szobalánynak. Hiába lázad ellene, családja – különösen anyja – akarata érvényesül. Különböző társadalmi helyezetük ellenére, szorosan összefonódik sorsuk. Kettőjük szemszögéből ismerjük meg a rabszolgaságot és az ellene vívott küzdelmet. Két erős, bátor nő története ez, akik mindketten a szabadságukért küzdenek. Sarah húga, Angelina is mellékük áll, aki a nők jogaiért is felemeli a hangját.
Eddig nem hallottam a kvéker vallásról, érdekes volt megismerni a követőik gondolatait, filózófiájukat.
Mindenképpen érdemes elolvasni az írónő jegyzeteit, amelyből kiderül, hogy a regény valós eseményeken alapul. A Grimké lányok az elsők között álltak ki a rabszolgaság eltörléséért és a nők egyenjogúságáért.
Gördülékeny stílusú, tartalmas, magával ragadó regény volt.

Két női sors, a 19. századi délen Amerikában. Rabszolgaság eltörlése, feminizmus, egyenlőség és barátság… Hangulatos, tartalmas olvasmány.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/05/szarnyak-nelkul-sz…

Fantasztikus történet amit nehéz abba hagyni.Erős nőkről szól teljesen más társadalmi helyzetben.Rengeteg mindent kellett átélniük,mire megtalálták a helyüket a világban és nem tántorodtak el a céljuktól.Sok fájdalmas pillanat volt ami formálta őket.Ők a nehézségek alatt sem adták fel ami pedig nagyon becsülendő.A rabszolgatartás kegyetlen dolog volt és nem finomkodott az írónő sokszor a szívem szorult sajnos miken kellett végig menniük..Ezt senki sem tehetné meg a másikkal.Örülök,hogy az afrikai emberek hagyományai is kaptak helyet a történetben.Zseniális ha már nem olvashattak akkor is elmondták a történetüket a mesélő takaró által. Szerintem nagyon jól átadta az írónő mi mehetett végbe ezekben az emberekben.Köszönöm élmény volt olvasni.

Abolicionizmus, feminizmus, EMBERSÉG. Ezek a szavak ugrottak be a könyv olvasása közben. Sue Monk Kidd nem új író számomra, a rabszolgaság témakörében a Méhek titkos élete c. könyvében már megismerkedtem vele. Az is csodálatos volt, és ez is nagyon tetszett. A kettős narráció az érme két oldalát mutatja a 19. századi Déli barbárságban. A könyv végig már-már kalandregényesen pörgős, olvastatja magát, miközben komoly, elgondolkodtató mondanivalóval bír. A sok komoly témához hozzájön 1-2 romantikus elem, de nem eltúlzóan. Imádtam a befejezést, igencsak erősre, és izgalmasra sikerült. Ezek a könyvek nekem és remélem sok más olvasónak példát állítanak, nevelnek. Épp ezért talán a legértékesebbek. Nem tudtam korábban, hogy igaz történet, de ezután biztos utánanézek 1-2 plusz háttér információnak.