A ​méhek titkos élete 409 csillagozás

Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Akik azt hiszik, hogy a halálnál nincsen borzalmasabb, semmit sem tudnak az életről.

A méhek titkos élete az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb könyvsikere: több mint száz héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, több mint hatmillió példányban kelt el az Egyesült Államokban, díjnyertes mozifilm és musical is készült belőle, és harminchat nyelvre fordították le.

1964, Dél-Karolina. Lily Owens tizennégy éves, édesanyját kiskorában vesztette el. Dajkája Rosaleen, aki nagyon szereti Lilyt. Rosaleen harcos kiállással védelmezi a feketék jogait, ezáltal összetűzésbe kerül a városban élő elvakult rasszistákkal. Lily kezdeményezésére elszöknek Tiburonba, a kisvárosba, amely anyja emlékét őrzi. Lilyt három lánytestvér fogadja be, akik méhészkednek, és beavatják a lányt a fekete Mária-kép történetébe.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
XXI. Század, Budapest, 2023
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635684113 · Fordította: Barta Judit
>!
XXI. Század, Budapest, 2023
318 oldal · ISBN: 9789635684120 · Fordította: Barta Judit
>!
Tericum, Budapest, 2004
426 oldal · keménytáblás · ISBN: 963845380x · Fordította: Barta Judit

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

August Boatwright · Rosaleen Daise · Zachary Lincoln Taylor · June Boatwright · Lily Owens

Helyszínek népszerűség szerint

Dél-Karolina


Kedvencelte 71

Most olvassa 38

Várólistára tette 507

Kívánságlistára tette 473

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Amíg az előtérben Lily anyja után történő kutatás áll, addig a regény velejét ez a maga módján erős család adja. Három fekete bőrű nő, egyedül, dacolva a fehérek és férfiak világával. August egy hihetetlen erős asszony, aki bölcsességgel tartja egyensúlyban életüket, gondozza a méheket, intézi az ügyeket. A lelkében sérült June, akinek egyetlen menedéke a csellójátéka, és May, aki egy szörnyű tragédia után, szinte tébolyult állapotban gyűri a mindennapokat. Képlékeny, de mégis megtartó kapcsolat ez. A két menekült ebbe a harmóniába próbál beépülni, és úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségek után, a maguk módján sikerül is. Lily apró lépésekkel, de egyre közelebb kerül az igazsághoz, és szívébe egy eddig ismeretlen érzés, a szerelem is beköszön.

De ez nem az a világ, ahol csak úgy meg lehet úszni a valóság árnyoldalát. 1964-ben, Dél-Karolinában a feketék jogai sok esetben csak papíron léteztek. Lőporos hordó az egész vidék. A robbanáshoz szükséges szikra sajnos ki is pattan, és nem várt következménye a Boatwright lányokra is hatással lesz. Nem kevesebb fejtörést jelent, hogy Lilynek hazugságához igazodva, el kellene mennie végre a városból. S közben az apja is kutat lánya után.
Ebben a kuszaságban egy békeszigetet jelent a feketék körében jelenlévő Leláncolt Miasszonyunk kultusz…

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/08/kidd-sue-m…

Chöpp >!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Szép, lassú (csordogáló méz) történet. Már nagyon régen szerettem volna elolvasni. A saját városi könyvtárunkból valahogyan lába kelt, mire igazán rászántam volna magam. Úgyhogy jó pár év múlva egy másikban találtam rá egészen véletlenül, és el is határoztam, hogy a nyárvég a méhek titkos történetével fog zárulni. Ami egyébiránt nem jött össze, mert gyönyörű lassúsága ellenére túl gyorsan pergett le. Sajnálom is. Valóban sok regényre hasonlít. És a hasonlítot úgy értem, hogy a hangulata és a lelkemben okozott rezgések hasonlítanak más történetekre. Többek közt a Diane Setterfield: A tizenharmadik történet, a Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány, de a tizenhármasokon kívül a Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! is erősen visszhangzik bennem.
Szép és keserédes regény a feketék kirekesztéséről, a gyermeki fájdalomról, a lelki összhangzatokról és az emberségről. Meg mindezek ellentételezéseiről… ha már fehér, legyen fekete is. És vice versa. :)
Mindig szerettem azokat a meséket, amik boldog és majdnem tökéletes helyekre vezetnek el és életekbe mutatnak betekintést az olvasóiknak.

Kókuszka>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Az anyátlan kolónia szánalmas és szomorú közösség; az is előfordul, hogy gyászosan sírnak vagy jajgatnak a kaptárban… Ha nem lépnek közbe, a kolónia meghal. De amint kapnak egy új anyát, meglepő változások mennek végbe.

Lily Owens édesanyja rejtélyes halála után, bántalmazó apjával él, miközben a szeretet utáni sóvárgás, a veszteség fájdalma összetöri gyermeki szívét. Az ő útkeresésén keresztül ismerjük meg Dél-Karolina faji feszültségekkel teli világát, a rasszista bánásmódot, a polgárjogi törvény zűrzavaros időszakát, a fiatal fehér lány és őt befogadó fekete anyák gyógyító szeretetét, bölcsességét, a forró virginiai nyarakat, a fekete Mária kép történetét, a méhészkedés csínját-bínját. Inkább az érzelmekre ható meseszerű történet, erős női karakterek bemutatásával.

hofeherke11 P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Az Elfújta a szél után nem tudtam még elszakadni az amerikai déltől, így esett a választásom erre a kívül-belül csodálatos könyvre.
A méhek titkos élete egy megható történet a talált családról, hiszen Lily már kicsiként elvesztette az anyukáját, az apja pedig finoman szólva sem az apák mintapéldánya. Szerencsére ott van neki Rosaline, a fekete dada, aki egyben a legjobb barátja is. Mivel a 60-as években játszódik a történet, bőven van benne szó a rasszizmusról is.
Egy szerencsétlen eset után Rosaline és Lily elsodródik egy kisvárosba, ahol három fekete nővér fogadja be őket és itt betekintést nyerhetünk a méhészkedésbe is. Fantasztikus kis élőlények ezek a méhek!
Szerettem nagyon Lily szemszögén keresztül olvasni a történetet, mert remek humora volt, ami jól tompította azt a mérhetetlen fájdalmat, ami ebben a 14 éves lányban volt. Szerettem a kapcsolatát is a nővérekkel és Rosaline-nal, annyira szerethető volt ez az egész, ahogy meggyógyították egymás lelkét.
Mindenképp ajánlom a lélektani könyvek rajongóinak!

Kabódi_Ella P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

„Az emberek általában inkább meghalnak, mint hogy megbocsássanak. Megbocsátani annyira nehéz. Ha Isten így szólna: „Választhattok: vagy megbocsátotok, vagy meghaltok”, sokan egyből rohannának koporsót rendelni.”

Annyira nélkülözi ez a regény a feszültséget, hogy csakis hálatelt szívvel tudok gondolni rá. Tiszta írás. Habfelhő-puha védőburok. Súlyos témákba megy bele, mégis tele van ringató vigasztalással.

A rózsaszín ház nem csupán menedék, hanem az elfogadás, a megbocsátás és a hit szimbóluma. Bár e falakat sem kerüli el a gyász és az irdatlan valóság, mégis biztonságot nyújtanak egy önmaga elől menekülő kamaszlánynak és színesbőrű dadájának.

Ebben a zárt közösségben mindennek megvan a maga helye, ideje. A napok lassan csordogálnak, és így telnek az oldalak is. A tragédia átfolyik a szereplők életén, kötelékeket erősít köztük, miközben tompán lüktet a bordáik között. A mindennapok a méhkaptárak körül forognak, és ezt egészítik ki a sajátos vallásos rítusok.

A rasszizmus, az erőszak és a kirekesztés árnyékával csendesen dacolva a rózsaszín ház népe felépíti a maga világát. Szeretetből, megengedésből, emlékezésből és reményből rakják a téglákat. Tulajdonképpen az élni, és élni hagyni elvét érvényesítik. Lehet ezt lázadásnak tekinteni talán, de háborúzásnak semmiképpen.

Nincs ebben semmi világmegváltó. A hit és a szerepvállalás fontosságát mutatja be a maga üdvözítően lágy modorában. A történet nem kegyetlenül húsbavágó, inkább meleg vacok a vacogó szívnek. A nyelvezet szépirodalmi igényességű, a cselekmény komótosan érlelődik, apránként pereg, akár a méz. Szimbolikája pofonegyszerű, mégis csodálatosan gyönyörű, megérinti az embert.

A realitás talaján kezd ugyan, de magasra rugaszkodik végül, mégsem mondhatom, hogy ez a kárára válik. Jóleső, gyengéd és nagyon szép olvasmányélményt nyújt, mert annyira igaza van. „Nincs nehezebb a földön, mint azt választani, ami tényleg számít.”

Nikolett_Kapocsi P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Valahogy nekem teljesen kimaradt a könyv alapján készült film és a regényre is csak nemrégiben, @Annamarie-nak hála figyeltem fel.

Ahogy elkezdtem olvasni rögtön a Sült, zöld paradicsom című könyv jutott eszembe és már az első néhány oldal után tudtam, hogy szeretni fogom.

Lily a 14 éves félig árva lány szemszögéből, mintegy naplószerűen bontakozik ki előttünk a történet. Az írónő remek ábrázolásmódjának köszönhetően megelevenedik előttünk a dél-karolinai fülledt nyár, szinte láthatóvá válik a természet és Lilyvel együtt hallani véljük a méhek folytonos dongását.

A történet középpontjában Lily édesanyja múltjának és a családi titkoknak a felkutatása áll, melynek során megismerhetjük a Boatwright nővéreket és a női közösséget összetartó Leláncolt Miasszonyunk különös, misztikus világát. Tetszett, hogy a könyvben két erős és önálló, ráadásul színes bőrű női karakter – Augustus és Rosaleen – is megjelenik, akik mindvégig támaszt és anyapótlékot is jelentenek Lilynek. A méhészkedést bemutató részek érdekes utazást nyújtottak egy számomra eddig teljesen ismeretlen területre.

A regényben mindemellett ugyanolyan hangsúlyos szerepet kapnak a kor aktuális politikai és társadalmi kérdései, a rasszizmus és az ellene folytatott küzdelem. A könyv az írónő fanyar humorának köszönhetően mindvégig olvasmányos marad, még az igazán fájdalmas és szívszorító események is ellenére is.

Bár összességében meglehetősen meseszerű, de mégis magával ragadó és szépirodalmi igényességgel megírt mű. Egy keserédes, vigasztaló történet, amely megmelengette a lelkemet nemcsak az olvasással töltött néhány órára, hanem még az azt követő napokat is egy kicsit más színben tüntette fel.

Ibanez P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

„Egészen addig azt hittem, az a cél, hogy a fehér és fekete emberek jól kijöjjenek egymással, de most már láttam, hogy jobb lenne, ha inkább mindenki színtelen lenne.”

Kicsit nagyobb volt az elvárásom, ezért a négy csillag, hiszen annyi dicséretet hallottam róla, hogy magasra tettem valószínűleg a mércét (nem először). Könnyed, olvasmányos történet, érdekes korszakba helyezve, a 60-as évekbe, amikor épphogy első sikereiket elérik a fekete aktivisták a polgárjogi küzdelemben. Megrázó volt olvasni Rosaleen történetét, sajnáltam is, hogy a könyvben nem helyeződött még nagyobb súly a rasszizmusra. Főleg azután, hogy egy fehér kislány fekete nők körében él, ami azért biztos a környéken is szemet szúrhatott volna pár embernek.

Tetszett a környezet felépítése, ahonnan Lily kiszakadt, az elején még arra is gondoltam, hogy T-Ray lehet, nem is az apja, hogy bánhat az ember így a gyerekével (noha abban a korban – is – nem volt fenékig tejfel a farmokon felnövő gyerekek élete). Imádtam, mikor néha megcsillant egy kis ironikus humor a történetben: „Újra és újra fohászkodtam Istenhez, csináljon már valamit T. Ray-jel. Negyven éve járt templomba, de egyre csak rosszabb lett. Ebből már Isten is levonhatta volna a tanulságot.”

A méhes-mézes részek érdekesek voltak, főleg, mert én irtózom a repülő méhes-darazsas-dongós közegtől, noha tudom, hogy ne csapkodjunk, de akkor is csapkodok :-D Majd legközelebb, ígérem, próbálom átgondolni és szeretet sugározni. Na jó, a méheket – tekintve, hogy fogyatkoznak, nem szoktam csapkodni, max. elhesegetni :-D A lódarázs-féléktől meg egyszerűen menekülök, ahová csak tudok :-D

„Ez választja ki a mézet. Kicsapja a rossz részt, és benne hagyja a jót. Sokszor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, ha az emberekhez is lennének ilyen pergetők. Csak bedobnánk őket, a pergető meg elvégezné, amit kell.”

Amit soknak éreztem, az a vallásos-Máriás rész volt. Valamennyi természetesen elkelt volna a történetben, hiszen azt a korszakot ezek az emberek valószínűleg csak a hitükkel tudták túlélni, de itt kicsit túlfordult az egész. Sokkal inkább a már említett rasszizmus, illetve az évszak-nővérek, különösképpen May személyének kibontása lett volna érdekesebb számomra. A vége is meglepett, abban reménykedtem, hogy spoiler

Összességében egy kellemes olvasmány, de rasszizmus témakörben és a feketék világában még mindig A bíborszín a nyerő nálam.

„A bőrünk színét úgysem tudjuk megváltoztatni – mondta. – A világot kell megváltoztatni. Így érdemes gondolkodni.”

Mrs_Curran_Lennart P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Amikor belekezdtem ebbe a könyvbe, valami hasonlóra számítottam, mint a Ne bántsátok a feketerigót! című regényben. Tipikus amerikai problemakör, 1964, Dél, ahol még mindig lenézik és elnyomják a feketéket. Lily azonban egy 14 éves fehér kislány, aki már tíz éve anya nélkül tengődik egy kegyetlen, zsarnok apával. Az apja utolsó kegyetlen megjegyése az utolsó csepp a pohárban, megszökik, és egy olyan varosba megy, aminek nevét az anyja dolgai kózött találta. A történet maga nagyon tanulságos, bár nem hétköznapi, hogy pont egy csapat fekete asszony fogadja be Lilyt és dadáját. Itt a méhek világán keresztül tanulja meg a felnőtté válást, néz szembe félelmeivel és lel szerető családra. ( A fel pont levonás a túl sok szoborkultusz miatt jár.)

dagikám>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Egy kislány viszontagságos életéről szól,aki gyerekkorában véletlenül elsürtött egy puskát ezáltal megölte az anyját. A gonosz apja mellett cseperedik fel,akitől nem kap szeretetet. Egy nap elszökik a házvezetőnőjükkel,aki rasszista inzultusok érik. Egy olyan városban kötnek ki,ahol a kislány anyja is megfordult,remélvén hogy így többet megtudhat róla. Kitanulja a méhészkedést egy olyan háznál,ahol 3 nővér él együtt. Néhol szomorkás,de szívetmelengető volt olvasni.

belle_ P>!
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

Nem tudtam előre, hogy mit fogok kapni a történettől, hiszen nem sok mindent árul el a fülszöveg, és valahogy az egész regényben sem történt sok minden, de mégis rengeteg mondanivalója van.

Lily karakterének narrálásában megismerhetjük az ő felnövéstörténetét, amiben beszámol azon túl, hogy nincsen igazán senkije, aki közel állna hozzá, kapunk egy képet arról, hogy milyen borzalmakat kellett átélnie amíg 14 éves nem lett. Rosaleen, a színes bőrű dajkája az egyetlen kivétel, akivel van egy megbízhatóbb kapcsolata. És amikor egy összetűzés után elhagyja Lily a várost, Rosaleent is magával viszi, hogy máshol leljenek otthonra. Ez a máshol pedig három nővér házában lesz, akik méhészkedéssel foglalkoznak.

August a legidősebb testvér annak ellenére, hogy idegenek állnak az ajtajában, szívélyes mosollyal az arcán befogadja Lilyt és Rosaleent, az ottmaradásukért pedig munkát vár el tőlük. June sokkal nehezebb eset August-nál, ő az a testvér hármójuk közül, aki nagyon nem örül az idegen hölgyek társaságának. De ott van May is, akinél először csak azt fedezhetjük fel, hogy gyenge idegrendszerrel rendelkezik és rettenetesen érzékeny. Az ő történetszála volt számomra a leginkább lélekbemarkoló.

A három nővérnél töltött idő alatt Lily megismerheti az apja, és a városkája által annyira megvetett színes bőrűek közötti összetartást, és szeretetteljességet, amit ő sosem kapott meg senkitől az anyukája halála után. Megtanulja, hogy most már nincs egyedül, és spoiler.

Lily karakterét sokszor ki nem állhattam, de a humora valahogy levette azt a fajta súlyt a történetről, ami nyomasztó terhet rakott volna az olvasó vállára, és így a sok fájdalom ellenére mosolyogni lehetett a történeten.


Népszerű idézetek

Melia>!

Tudod, Lily, ha nem is vagy túl jó valamiben, ha szereted csinálni, az már elég.

244. oldal

5 hozzászólás
Vivi_>!

Azok, akik azt hiszik, hogy a halálnál nincsen borzalmasabb, semmit sem tudnak az életről.

11. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

A csendnek van egy különös, szivacsos zúgása, amely majdnem beszakítja az ember dobhártyáját.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
1 hozzászólás
Chöpp >!

Hagyd, hogy lecsorogjon rólad minden nyomorúság! Engedd el, hadd menjen!

134. oldal

5 hozzászólás
geszti>!

Az ember azt hiszi, tudni akar valamit, de amikor megtudja, már csak azon jár az esze, miképp törölhetné ki az emlékezetéből. Ezentúl ha megkérdezik tőlem, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt mondom majd: amnéziás.

355. oldal

Annamarie P>!

August szerint ha még nem láttál méhrajt kora reggel, akkor elmulasztottad a világ nyolcadik csodáját.

404. oldal

Annamarie P>!

Az augusztus olyan lett, mint egy serpenyő, amiben tehetetlenül sisteregtek a napok.

393. oldal

Kapcsolódó szócikkek: augusztus · serpenyő
Málnika P>!

Jobb lett volna, ha isten inkább eltörli a bőrszínt, úgy ahogy van.

165. oldal (XXI. Század, 2023)

Annamarie P>!

Hozzám hajolt, és megcsókolt. Először olyan volt, mintha lepkeszárnyak simogatnák az ajkam, aztán ezek a lepkeszárnyak kinyíltak, és a számra tapadtak. Zach gyengéden, de édesen csókolt. Éreztem a bőre illatát, és finom volt a szája, ahogy lassan kinyílt és bezárult. Egy fénylő folyóban úsztam. Halak kísértek. Gyönyörűnek éreztem magam, s ez az érzés szinte szétfeszített belülről. A bőröm alatt lüktetett az élet, elöntöttek a szerelem hullámai.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csók · Zachary Lincoln Taylor
3 hozzászólás
Annamarie P>!

– Ez a Szűzanya teste -mondta Mabelee, és beledobta a sütit Neil kitátott szájába.
Semmit sem tudtam a katolikus egyházról, de a fejemet rá, hogy a pápa összeesett volna, ha ezt látja.

322. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Wingate: Elrabolt életek
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Kathryn Stockett: A Segítség
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje