Ölelj ​át! 75% 20 csillagozás

A szerző valami teljesen újra tapintott rá pár évtizeddel ezelőtt. Rájött arra, hogy a Bowlby féle kötődéselmélet (bár eredetileg csecsemő-gondviselő viszonyra lett kitalálva) tökéletesen ráhúzható a párkapcsolatokra is és felnőttek ezreivel értette meg, hogy a szeretetkapcsolat iránti igény, valamint az elvesztésétől való félelem teljesen normális, belénk kódolt érzelem, amit nem kell elnyomnunk magunkban.

Sue Johnson ehhez az úthoz nagyon alapos térképet ad a kezünkbe: feladatokkal, rengeteg átgondolnivaló kérdéssel, de rajtunk áll, mennyit veszünk belőle igénybe. A könyv „egyszerű” végigolvasásával is biztosan sok minden ránk ragad, amit magunkkal vihetünk.

Az a harci helyzet, hogy az egymástól távolodó pároknak kb ennyi erőfeszítést kell beletenni a kapcsolatukba: iszonyú sokat. De szerintem minden fáradozást megér. És minél több hegyet másztunk meg együtt, annál könnyebben vesszük a következő emelkedő akadályait. Érdemes rutint szerezni ebben a hegymászósdiban, például olyan könyvek segítségével, mint ez.

Fél csillag levonás a nyelvezet miatt, amit elsőre a fordítónak tudtam be, aztán rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg Sue Johnson is azok közé tartozik, akik brilliáns szakemberek, de nem túl jó írók/előadók. Sajnos, a két tehetség nem járhat mindenkinél kéz a kézben. (A könyvben pl a tánchoz hasonlítják a kapcsolatokat és az összes kapcsolati metafora valamilyen táncos kifejezés – amit én baromira untam; de lehet, hogy valakit a hegymászós dumám irritál, nem vagyunk egyformák.)
Szóval mindenképp ajánlom azoknak, akik élénken érdeklődnek a pszichológia, emberi kapcsolatok iránt vagy a saját kapcsolatuk megmentésén/jobbá tételén fáradoznak. Alapmű, aminek polcon a helye.

Sietve leszögezném, h a 3,5 csillag ellenére szerintem ez olvasásra nagyonis érdemes könyv. Az alapfelvetései szimpatikusak, a szemlélete nekem emberibb, mint sok hasonlóé.
„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. A szerző feltehetőleg nem ismeri József Attila versét, de a gondolata hasonló. Tetszik, hogy az individualizmust, autonómiát túltoló, túlértékelő világban valaki azt meri mondani, hogy merj kapcsolódni! Hogy ne essünk át a paci túlsó felére, mert a felnőtteknek éppúgy szüksége van támogató szeretetkapcsolatra, mint a gyereknek. Ahogy a biztonságosan kötődő kisgyerek bátrabban megy felfedezni a világba, mert tudja, hogy az anyukájára számíthat, éppígy a boldog, támogató párkapcsolatból érkező felnőtt is bátrabb lesz. Ahhoz, hogy az ember meg merje élni a távolságot, kell egy biztos közelség és nem fordítva. A magányos hős, James Bond nem biztos, hogy annyira követendő példa.
Szóval ezeket a gondolatokat köszönöm.
Amiért levontam csillagojat, hogy viszont a hozott példákban számomra valószínűtlenül gyorsan megoldódik minden, a párok pillanatok alatt rálátnak magukra, így nekem nem volt igazán használható a gyakorlatban. Talán 2 történetben voltak tovább elakadva, de mintha a módszert, hogy hogyan láttak rá magukra, mégsem sikerült volna használhatóan leírnia, pedig egy ilyen cél is volt.
Szóval jó ez, de szerintem nem elég. Ja, és azzal, h a gyerekkor feldolgozásával nem kell foglalkozni meg nem is értek egyet. Van amit magammal viszek a könyvből, de sokmindenre tovább keresem a válaszokat.

Mégegy gondolat a végére, a könyv mutatta irányt követve. Azt már tudjuk, hogy téves és káros elképzelés, amikor a síró csecsemőt nem veszik fel, attól tartva, hogy „elkényeztetik”, cserébe szegény gyerek megéli, hogy nem számíthat a gondozójára és sérül. Szinte közhely, hogy ez milyen szívtelen és helytelen hozzáállás. De mintha ma a közgondolkodásban a felnőttek esetében viszont még ugyanitt tartanánk, hogy hagyjuk egymást „sírni”, és aki „végre elhallgat” az a hős. (Megint James Bond).

Én nagyon remélem, hogy ez a könyv fogja megváltoztatni az életem. De ehhez kell a férjem is, aki most olvassa.
Tökéletesen megfogalmazta azt, amit nekem nem sikerült. Tökéletesen rólam, Rólunk szólt. Gyönyörűen írja le, amit én csak próbáltam elmondani.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam!
A sok leírás nekem csak segített még jobban megérteni a lépéseket, számomra nem volt zavaró.
Válás előtt kötelezővé tenném!

Nincs most időm hosszú értékelést írni, és tudom, hogy ez csak egyetlen szempont, és nem is ezért adtam 3-ast, de kénytelen voltam észrevenni, hogy nincs benne egyetlen nem heteró pár sem.

Segített. :)

Együtt érdemes olvasni.

Vannak benne jó mondatok is.

Minden bizonnyal nagyon hasznos könyv azoknak akik megtalálják benne önmagukat. Nekem valahogy nem sikerült azonosítanom a saját problémámat egyik példával sem. Valószínűleg máshol keresendő :)

A könyv alapgondolatai nagyon fontosak, a példák pedig érthetővé és közelivé teszik (bár néha nagyon mesterkéltek). Kár, hogy nem vágták meg harmada ilyen hosszúra a rengeteg ismételgetés kihagyásával. A másik negatívum, hogy erőltette a szerző, hogy ez egy egzakt módszertan. Vélhetően a terápiás gyakorlatban ez így is van, de egy ilyen mélységű könyvben inkább izzadságszagú volt.
Ajánlom, mert biztosan tud segíteni a társas kapcsolatokban, de közelítsen mindenki türelemmel a könyvhöz.