Magyarok ​a honfoglalás korában 19 csillagozás

Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

A ​magyarság – mint bármely más nép – korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már az időszak közelébe férkőzni. A magyarok esetében valamiféle, legalább valamelyest valószínűsíthető történetet csak a 9. század közepétől lehet elmesélni, ennél korábban legfeljebb egyes elemek, vonulatok látszanak, de a közösség története nem. A könyv ezt az időszakot veszi célba, a honfoglalás előtti száz évet. Ahogyan már előző kötetünkben, A honfoglalók viseletében is tettük, messziről indulunk. Az első, nagyobbik rész azt a környezetet tekinti át, amelyben a magyarok 9. századi története is zajlott: Kelet-Európát. Külön-külön ismerkedünk meg Bizánc és Kazária történetével, a bolgárok, a szlávok vagy a finnugor nyelvű népek vándorlásával. Ebbe az áttekintésbe helyezzük bele azután azt az alig maroknyi történeti információt, amely a… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Őstörténet Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2018
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275925
>!
Helikon, Budapest, 2015
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275925 · Illusztrálta: Boldog Zoltán, Helbing Ferenc, Juhos Kiss Sándor, László Gyula, Meszlényi Attila, Oleg V. Fedorov, Váncsa Ildikó

Enciklopédia 1


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ursus>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

A könyv szerkezetére nézve @Turms értékelése teljes képet ad. Az előmagyarok környezetében és a Kárpát-medencében élő népek és történetük tömör bemutatása rendkívül fontos, mert ez által életszerűbben jelenik meg a kor, amelyben őseink a helyüket keresték. Illetve őseinknek kelet felől érkezett csoportjai, hiszen azok a népek és néptöredékek, akiket az elfoglalni kívánt honban találtak, nagyjából ugyanúgy az őseink. A rendre megjelenő térképek segítségével magunk elé képzelhetjük az Uráltól a Kárpátokig terjedő hatalmas világot, amelyet úgy hálóznak be a kisebb-nagyobb folyók, mint a testet az erek. Megdöbbentő, hogy ezen a világnyi földterületen milyen hatalmas részt laktak be a sokszor lesajnált finnugor népek, akiknél a birodalomszervezés szinte a ruszokkal egy időben kezdődött meg. De mivel az utóbbi valamivel gyorsabban és hatékonyabban történt, köszönhetően a viking segítségnek, a finnugoroknál végül elakadt.

Az őstörténet kutatásban a nagy áttörés a közelmúlt régészeti leleteihez kapcsolódik, ezért ez az írott forrásokra koncentráló második kötet kevesebb nóvumot tartalmaz. Őszintén szólva, sok passzusát én ugyanígy tanultam már a múlt század hetvenes éveinek végén is. De azért akad, például a baskír kérdés, a fekete és fehér magyarok problematikája, vagy az Emese mondának a köztudatot meghatározó, Anonymus -féle interpretációja, ami az újabb kutatások fényében más megvilágításba kerül. A Kazár Birodalomról, a besenyők történetéről és a keleten maradt magyarokról is részletesebb információval szolgál a könyv, mint szokás, és külön öröm a rengeteg részlet a sokat emlegetett, emblematikus forrásokból, meg a kevésbé ismertekből.

Ahogy már első pillantásra is látszott: szisztematikusan haladunk, s ebből csak jó sülhet ki. Lássuk tovább, mit tartogat még a sorozat!

14 hozzászólás
Turms>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Miután az előző kötetben a régészek vitték a prímet, ezúttal a történészek kerülnek előtérbe, hogy a korabeli forrásmunkák alapján összefoglalják, mit lehet tudni őseinkről, első dokumentált megjelenésüktől kezdve a honfoglalásig bezárólag. Bár ez már igazából csak a munka csúcsa, a könyv alig több, mint egyharmada, mert az elején – nagyon dicséretes módon – számba veszi azt a kelet- és közép-európai környezetet, amivel a magyarok ebben az időszakban kapcsolatba kerültek. Sorra veszi a bizánciak, a kazárok, alánok, bolgárok, szlávok, ruszok, besenyők és a különböző finnugor népek jellemzőit a honfoglalás idején, illetve az azt megelőző évszázadokban. Ismeretterjesztő munkáról lévén szó, fontos szempont ez, többségünk ugyanis aligha lehet jártas a kora középkori sztyeppei népek világában, pedig ismeretük alapvető fontossággal bír őseink történetének minél pontosabb megértéséhez.
Ezután a könyv második részében a rendelkezésre álló források alapján a magyarok kerülnek terítékre. Szóba kerül változó elnevezésünk, vándorlásunk ismert szállásterületei, a keleten maradt magyarok problémaköre, az Álmossal kezdődő korai államiságunk jellemzői, illetve a felderíthető eseménytörténet. A Magna Hungaria-beli „őshaza” és a Kárpát-medence közti vándorlásunk már az új szemlélet jegyében kerül bemutatásra, miszerint ennek ideje nem évszázadokat, hanem csak néhány évtizedet tehetett ki.
A könyv az előző kötethez hasonlóan megjelenésében is nagyon igényes, szép kivitelezésű, keménytáblás borítású, magas fényű papírra nyomott, színes képekkel, térképekkel gazdagon ellátott.

Nienna001 P>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Nagyon jó, hogy van ez a sorozat. Hiteles módon kaphatunk információkat. Nekem nagy félelmem az őstörténettel és a honfoglalás korával kapcsolatban, hogy nagyon sok az áltudományos mű, de ez nem az. Biztos, hogy beszerzem a hiányzó két részt, és még @Szürke_Medve érdeklődését is felkeltettem a könyv iránt :)

Lexen P>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Igényes, informatív, kis méretű, de alaposságra törekszik. Elhelyezi a magyarokat a többi nép között, bemutatja a honfoglalás korát; kik voltak a sztyeppei népek, mit csináltak, hogy kell elképzelni ezt az egészet. Egyszerre tudományos alaposságú és ismeretterjesztő szövegű. Viszont ennél a kötetnél beleestek abba a hibába, hogy minden gondolatot le akartak hivatkozni a szerzők között, és ezért egyes dolgok többször is elhangzottak, nehogy elvitassák valakitől a saját mondatait. Legalábbis arra gyanakszom, hogy ez okozhatta azt, ami szerintem a könyv egyetlen hibája, mégpedig, hogy egy-két forrást többször említettek és idéztek ugyanúgy. Ezt a szerkesztő felülbírálhatta volna.

attatoth P>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Rendkívül érdekes, nagyon szép kiállítású könyv. Az utolsó negyedében (159. oldaltól) az illusztrációk nagy része mai szobrokat, képeket mutat. Ez a könyvet átlapozva nem tetszett nekem. Amikor már olvastam rájöttem, hogy ez az a rész amiről a legkevesebbet tudjuk, így tulajdonképp illenek ide az utólag elképzelt fejedelmek, vezérek. Itt több esetben hiányoltam néhány állítás bizonyítását, az esetleges konkurens elméletek említését.

László_Főgler>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Elolvastam az Akadémia Magyar őstörténet című hatrészes sorozatának 2. és 6. részét. Kisalakú, fényezett papírra nyomott, bőséges képanyaggal illusztrált könyvecskék ezek, rengeteg, szakmájában kiemelkedő tudóstól. A kivitelezést nem érheti kritika.
Magyarok a honfoglalás korában: egy ilyen című könyvnél elég kellemetlen tud lenni, amikor mindent megtudunk Bizáncról, a kijevi Ruszról, a volgai bolgárokról, a besenyőkről és a kazárokról, de a magyarok tkp. csak a 118. oldalon kerülnek elő. Aztán ez is a helyére kerül, mert a környező akkori világ ismerete nélkül őseinket sem értenénk. Levédia, Magna Hungaria és a Volga-Káma vidéke? Ahogy azt az iskolai atlaszban megrajzolták nekünk? Felejtsd el! Etelköz előtt semmi sem biztos, és ott sem, de legalább van némi fogódzó. A hét vezér, akikről utca van elnevezve itt, Zuglóban? Lehet, hogy 10-en voltak, és lehet, hogy másképp hívták őket. És akkor ugye Árpád után Álmos, a fia lett a fejedelem? Ez sem ilyen „egyenes vonalú”. Izgalmas kérdéseket feszegető könyv, ami azért ad némi bizonyosságot, de gondolkodásra hívja az olvasót. Ha valaki a legfrissebb (főként régészeti) eredményekre kíváncsi, annak ajánlom. Egy picikét azért a népszerű ismeretterjesztő műfaj fölé lett belőve, de ez csak növeli a színvonalat.

lakatoszoltan>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Ahhoz képest, hogy a negyedénél túl száraznak tartottam, átlendülve a duzzogásomon végigolvastam. Nagyon-nagyon élveztem, mert nem akart meggyőzni és sémákat meg magyarságtudatot rám erőltetni. Csak a leleteket és írott emlékeket vette alapul, ami így nagyon sok új információt adott. A rajzok és egyéb illusztrációk nagyon jól lettek beillesztve (bár én kevesebb modern hétvezér faragványt és több leletanyagot tettem volna bele). Illeve a térképek is nagyon jól jöttek, lehetett értelmezni.

Vieequil>!
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Molnár Péter szerint Nyugat-Európában legkorábban a XII. század közepétől, második felétől beszélhetünk államról, bár voltak egyes területek (Anglia, Dél-Itália, Szicília), amelyek már a XI. századtól mutattak államszerű vonásokat, úgymint egy fejlett, a központ és helyi szint között közvetíteni tudó bürokrácia létét, mely a király személyétől függetlenül is működött, és fejlett írásbelséggel rendelkezett. Mondhatjuk azt, hogy ez a „római típusú állam”, és a sztyeppei, keleti „államok” más elven működtek, azonban én ezt nem jelölném a nyugati gondolkodásban létrejött állam szóval, mert az arra jellemző összetett irányítási funkcióval egyáltalán nem rendelkezik.

Ez csak egy hosszú panaszkodás volt arról, hogy a 159. oldaltól kezdve nagyon erőltetik azt, hogy a IX. századtól létezik egy magyar „állam”. Maradjunk a törzsszövetségnél, nagyfejedelemségnél, akárminél, de éppen állam…

És tudom, hogy erre nem lehet olyan könnyen választ adni, mert az írott és tárgyi és nyelvi emlékek ellentmondanak egymásnak, de Etelköz és Levédia kérdésében nem lettem sokkal okosabb. (Mármint hol voltak ezek pontosan, mikor is voltak ott eleink, volt-e egyáltalán külön Levédia és Etelköz, stb. Jó, a kazárokkal kapcsolatban talán egy kicsit tisztult számomra a kép… Tudom, tudom, a kérdéseimet a jelenlegi forrásaink alapján nem lehet megválaszolni, legfeljebb a különböző források adatait ismertetni és ütköztetni, illetve a fennálló elképzeléseket vázolni, de ezt nem ártott volna összegezni, mert számomra megmutatkozott a sok szerző hátulütője – mindenki egy kicsit mást írt.)


Népszerű idézetek

Turms>!

Mindezek fényében a honfoglalás küszöbén a politikai értelemben vett magyarság – a sztyeppei államokhoz hasonlóan – többnemzetiségű és többnyelvű lehetett. A tarkaságot csak fokozta a Kárpát-medencében talált népek sokfélesége.

178. oldal, Az állam szerkezete - Magyarok - magyar nép (Helikon, 2015)

Lexen P>!

A vérrel kötött szerződés régi szokás a sztyeppei népek körében.

172. oldal

Lexen P>!

A [pajzsra emelés] szokás a keleti népek között is létezett, ott azonban nem pajzsra emelték, hanem nemezszőnyegre ültették a leendő uralkodót, és körbehordozták.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pajzs
Lexen P>!

A Makedón-dinasztia alapítója, I. Baszileiosz (867-886) a bizánci Makedónia tartományban (innen a dinasztia kissé pontatlan, de közkeletű elnevezése), valószínűleg örmény eredetű parasztcsaládban született, mesébe illő karrierjét fizikai erejének, ügyességének és intelligenciájának köszönhette.

22. oldal

Lexen P>!

A középkori uralkodócsaládokban a nők főleg politikai érdekházasságok során – vagyis nemzetközi szövetségek „zálogaként” – kaptak szerepet. Bizánc is előszeretettel alkalmazta a házassági politikát,akár a császár vett el külföldi hercegnőt, akár a császári dinasztia lányait adták férjhez idegen földre; a császári családban a nők politikai szerepe erősen korlátozott volt, de az ambiciózusabb hölgyek olykor mégis érdemben befolyásolni tudták a politikai események menetét.

29. oldal

5 hozzászólás
Lexen P>!

Legvalószínűbbnek egy új értelmezés tűnik, amelynek lényege, hogy a krónikák őrizték meg a monda ősi változatát. Itt Eunodbilia (Ünődbeli?) volt az álomlátó/révülő anya neve. Talán ezt értette félre Anonymus, amikor a 'révülés' jelentésű émés szóból hozta létre Emesu nevét, majd a funkcióját vesztett Eunodbiliából megalkotta Eunedubelianus vezért, és az így előállt alakot megtette Emesu apjának.

166. oldal

Lexen P>!

„Megérkezve tehát a Duna tájékára, egy magyar király akarta őt [Metódot] látni. És bár egyesek mondták, hogy ezt nem élik túl kínszenvedések nélkül, ő elment hozzá. […]”

181. oldal, A Metód-legenda a magyarok és Metód találkozásáról, 9. század vége

Lexen P>!

„Mint lobogó sztyeppei tűz hömpölygött felénk az ellenség. Megütköztünk velük… megvívtunk egymással… szétszórtuk őket, elfogtuk kagánjukat…” – szól a 8. századi türk vezér emlékoszlopának felirata, hosszan sorolva a hajdani népek háborúit.

191. oldal

Lexen P>!

Az eurázsiai sztyeppe már ősidők óta a harciasságukról híres lovas nomádok állandó csatatere volt. Népek, törzsszövetségek szinte állandó harcot vívtak a kedvezőbb szállásterületekért, jobb legelőkért és kereskedelmi utak birtoklásáért. A harcokban alulmaradt nép gyakran – kényszerből vagy önszántából – csatlakozott a győzteshez, ekkor jószáguk java zsákmányként is új urait ihlette. Ha a vesztesek nem hódoltak be, menekülve új hazát kereshettek, és többnyire szintén zsákmányból próbálhatták pótolni veszteségüket.

191. oldal

Lexen P>!

A sztyeppei nomádok gazdasága az állatállományon alapult, és minden jószáguk közül a lovat becsülték a legtöbbre. A nomádok élete elképzelhetetlen volt lovak nélkül, harcaikban népek és birodalmak sorsa múlhatott rajtuk.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

László Gyula: Árpád népe
László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról
Fodor István: Mikor volt a honfoglalás?
Fodor István: Őstörténet és honfoglalás
Csorba Csaba: „Árpád jöve magyar néppel”
Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet
Fodor István – Diószegi György – Legeza László: Őseink nyomában
B. Szabó János – Sudár Balázs: Honfoglalás
Tóth Dóra (szerk.): Honfoglalás és őstörténet
László Gyula: A „kettős honfoglalás”