Magyarok ​a honfoglalás korában (Magyar Őstörténet 2.) 10 csillagozás

Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

A ​magyarság – mint bármely más nép – korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már az időszak közelébe férkőzni. A magyarok esetében valamiféle, legalább valamelyest valószínűsíthető történetet csak a 9. század közepétől lehet elmesélni, ennél korábban legfeljebb egyes elemek, vonulatok látszanak, de a közösség története nem. A könyv ezt az időszakot veszi célba, a honfoglalás előtti száz évet. Ahogyan már előző kötetünkben, A honfoglalók viseletében is tettük, messziről indulunk. Az első, nagyobbik rész azt a környezetet tekinti át, amelyben a magyarok 9. századi története is zajlott: Kelet-Európát. Külön-külön ismerkedünk meg Bizánc és Kazária történetével, a bolgárok, a szlávok vagy a finnugor nyelvű népek vándorlásával. Ebbe az áttekintésbe helyezzük bele azután azt az alig maroknyi történeti információt, amely a… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 2018
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275925
>!
Helikon, Budapest, 2015
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275925 · Illusztrálta: Boldog Zoltán, Helbing Ferenc, Juhos Kiss Sándor, László Gyula, Meszlényi Attila, Oleg V. Fedorov, Váncsa Ildikó

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
ursus MP
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

A könyv szerkezetére nézve @Turms értékelése teljes képet ad. Az előmagyarok környezetében és a Kárpát-medencében élő népek és történetük tömör bemutatása rendkívül fontos, mert ez által életszerűbben jelenik meg a kor, amelyben őseink a helyüket keresték. Illetve őseinknek kelet felől érkezett csoportjai, hiszen azok a népek és néptöredékek, akiket az elfoglalni kívánt honban találtak, nagyjából ugyanúgy az őseink. A rendre megjelenő térképek segítségével magunk elé képzelhetjük az Uráltól a Kárpátokig terjedő hatalmas világot, amelyet úgy hálóznak be a kisebb-nagyobb folyók, mint a testet az erek. Megdöbbentő, hogy ezen a világnyi földterületen milyen hatalmas részt laktak be a sokszor lesajnált finnugor népek, akiknél a birodalomszervezés szinte a ruszokkal egy időben kezdődött meg. De mivel az utóbbi valamivel gyorsabban és hatékonyabban történt, köszönhetően a viking segítségnek, a finnugoroknál végül elakadt.

Az őstörténet kutatásban a nagy áttörés a közelmúlt régészeti leleteihez kapcsolódik, ezért ez az írott forrásokra koncentráló második kötet kevesebb nóvumot tartalmaz. Őszintén szólva, sok passzusát én ugyanígy tanultam már a múlt század hetvenes éveinek végén is. De azért akad, például a baskír kérdés, a fekete és fehér magyarok problematikája, vagy az Emese mondának a köztudatot meghatározó, Anonymus -féle interpretációja, ami az újabb kutatások fényében más megvilágításba kerül. A Kazár Birodalomról, a besenyők történetéről és a keleten maradt magyarokról is részletesebb információval szolgál a könyv, mint szokás, és külön öröm a rengeteg részlet a sokat emlegetett, emblematikus forrásokból, meg a kevésbé ismertekből.

Ahogy már első pillantásra is látszott: szisztematikusan haladunk, s ebből csak jó sülhet ki. Lássuk tovább, mit tartogat még a sorozat!

14 hozzászólás
>!
Turms P
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Miután az előző kötetben a régészek vitték a prímet, ezúttal a történészek kerülnek előtérbe, hogy a korabeli forrásmunkák alapján összefoglalják, mit lehet tudni őseinkről, első dokumentált megjelenésüktől kezdve a honfoglalásig bezárólag. Bár ez már igazából csak a munka csúcsa, a könyv alig több, mint egyharmada, mert az elején – nagyon dicséretes módon – számba veszi azt a kelet- és közép-európai környezetet, amivel a magyarok ebben az időszakban kapcsolatba kerültek. Sorra veszi a bizánciak, a kazárok, alánok, bolgárok, szlávok, ruszok, besenyők és a különböző finnugor népek jellemzőit a honfoglalás idején, illetve az azt megelőző évszázadokban. Ismeretterjesztő munkáról lévén szó, fontos szempont ez, többségünk ugyanis aligha lehet jártas a kora középkori sztyeppei népek világában, pedig ismeretük alapvető fontossággal bír őseink történetének minél pontosabb megértéséhez.
Ezután a könyv második részében a rendelkezésre álló források alapján a magyarok kerülnek terítékre. Szóba kerül változó elnevezésünk, vándorlásunk ismert szállásterületei, a keleten maradt magyarok problémaköre, az Álmossal kezdődő korai államiságunk jellemzői, illetve a felderíthető eseménytörténet. A Magna Hungaria-beli „őshaza” és a Kárpát-medence közti vándorlásunk már az új szemlélet jegyében kerül bemutatásra, miszerint ennek ideje nem évszázadokat, hanem csak néhány évtizedet tehetett ki.
A könyv az előző kötethez hasonlóan megjelenésében is nagyon igényes, szép kivitelezésű, keménytáblás borítású, magas fényű papírra nyomott, színes képekkel, térképekkel gazdagon ellátott.

>!
attatoth
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Rendkívül érdekes, nagyon szép kiállítású könyv. Az utolsó negyedében (159. oldaltól) az illusztrációk nagy része mai szobrokat, képeket mutat. Ez a könyvet átlapozva nem tetszett nekem. Amikor már olvastam rájöttem, hogy ez az a rész amiről a legkevesebbet tudjuk, így tulajdonképp illenek ide az utólag elképzelt fejedelmek, vezérek. Itt több esetben hiányoltam néhány állítás bizonyítását, az esetleges konkurens elméletek említését.

>!
Vieequil
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában

Molnár Péter szerint Nyugat-Európában legkorábban a XII. század közepétől, második felétől beszélhetünk államról, bár voltak egyes területek (Anglia, Dél-Itália, Szicília), amelyek már a XI. századtól mutattak államszerű vonásokat, úgymint egy fejlett, a központ és helyi szint között közvetíteni tudó bürokrácia létét, mely a király személyétől függetlenül is működött, és fejlett írásbelséggel rendelkezett. Mondhatjuk azt, hogy ez a „római típusú állam”, és a sztyeppei, keleti „államok” más elven működtek, azonban én ezt nem jelölném a nyugati gondolkodásban létrejött állam szóval, mert az arra jellemző összetett irányítási funkcióval egyáltalán nem rendelkezik.

Ez csak egy hosszú panaszkodás volt arról, hogy a 159. oldaltól kezdve nagyon erőltetik azt, hogy a IX. századtól létezik egy magyar „állam”. Maradjunk a törzsszövetségnél, nagyfejedelemségnél, akárminél, de éppen állam…

És tudom, hogy erre nem lehet olyan könnyen választ adni, mert az írott és tárgyi és nyelvi emlékek ellentmondanak egymásnak, de Etelköz és Levédia kérdésében nem lettem sokkal okosabb. (Mármint hol voltak ezek pontosan, mikor is voltak ott eleink, volt-e egyáltalán külön Levédia és Etelköz, stb. Jó, a kazárokkal kapcsolatban talán egy kicsit tisztult számomra a kép… Tudom, tudom, a kérdéseimet a jelenlegi forrásaink alapján nem lehet megválaszolni, legfeljebb a különböző források adatait ismertetni és ütköztetni, illetve a fennálló elképzeléseket vázolni, de ezt nem ártott volna összegezni, mert számomra megmutatkozott a sok szerző hátulütője – mindenki egy kicsit mást írt.)


Népszerű idézetek

>!
Turms P

Mindezek fényében a honfoglalás küszöbén a politikai értelemben vett magyarság – a sztyeppei államokhoz hasonlóan – többnemzetiségű és többnyelvű lehetett. A tarkaságot csak fokozta a Kárpát-medencében talált népek sokfélesége.

178. oldal, Az állam szerkezete - Magyarok - magyar nép (Helikon, 2015)


A sorozat következő kötete

Magyar Őstörténet sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról
László Gyula: Árpád népe
Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet
Fodor István – Diószegi György – Legeza László: Őseink nyomában
Tóth Dóra (szerk.): Honfoglalás és őstörténet
Tóth Dóra: A Honfoglalás képes története
Csorba Csaba: „Árpád jöve magyar néppel”
Fülöp Gyula – Lendvai Antal: Árpád népe előtt
László Gyula: Múltunkról utódainknak I-II.
László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete