A ​pacsirták röpte (Vadászat 1.) 24 csillagozás

Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

„Az ​életnek vannak szabályai. És nem állíthatsz be senkihez az éjszaka közepén, és veheted el azt, amiről megbeszéltük, hogy nem a tiéd.”

1973. szeptember 11.

A 11 éves Alejandro Pendra a szobája ablakából nézi, ahogy a katonai puccs lecsap városára, a chilei Santiagóra, elpusztítva a családját és az egész gyerekkorát. Amikor egyedül az Egyesült Államokba érkezik, a városka egyik tekintélyes famíliája fogadja be. Eltűnt szülei miatti súlyos gyásza ellenére kötődni kezd a családhoz, és végül az egyik lányukat, Valerie-t feleségül veszi.

2001. szeptember 11.

Javier Landes a szobája ablakából nézi,ahogy a terrorizmus lecsap New York Cityre . Manhattan egyik legjobban fizetett férfiescortjaként ez a hivatásos szerető sosem volt híján a társaságnak, és csakis önmagához hű. Ám nem sokkal a 9/11 után kinevezik őt árván maradt unokaöccse gyámjává, így gondosan őrzött szívét ki kell tárnia a rég elfojtott fájdalom előtt.

Alex, Valerie és Jav először… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
736 oldal · ISBN: 9789635613304 · Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
736 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635611263 · Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
736 oldal · ISBN: 9789635611270 · Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna

Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hddorka P>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Gondolom, már sokatok kezébe akadtak olyan könyvek, melyek elolvasása után még kerested magad, nem engedett el és nem találtad utána a szavakat. Ez a könyv pont ilyen volt számomra. Örülök annak a véletlennek, ami ezt a könyvet hozzám sodorta. Csodálatos volt, ugyanakkor szíven ütött és fájt. Mi tagadás, nem egy könnyed olvasmány.
Suanne Laqueur egy olyan több évtizedet átölelő csodát adott az olvasóknak, mely felejthetetlen. Fantasztikusan jól megírt könyv különleges emberekről, akiknek sorsa talán külön-külön is gyönyörű és fájdalmas. Aztán a történetben ezek a sorsok egymásra találnak, barátságok, szerelmek szövődnek és egymás támaszai lesznek a bajban is. Két 9/11. Két borzalmas esemény. Alex és Jav történetén keresztül átélve meg még szörnyűbb és felkavaró „élmény”.
Alex, Val és Jav♥ szinte együtt éltem át veletek mindent. Nevettem, ha boldogok voltatok, zokogtam azon a telefonbeszélgetés során, amit életemben nem fogok elfelejteni.
Nem írok többet, mert ezt a könyvet olvasni kell! Ne féljetek az oldalszámtól, mert ha lehetne, akkor még most is a Pacsirtákról olvasnék.♥
Kedves @Könyvmolyképző!
Annyira reménykedem, hogy hozzátok a folytatást és persze Suanne Laqueur bármelyik könyve is jöhet ezek után.

4 hozzászólás
pveronika>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Vannak olyan könyvek, amelyek olyan nagy hatással vannak az emberre, hogy hónapokkal, sőt évekkel később is eszünkbe jutnak. Ez egy ilyen könyv. Amikor 2016-ban először volt lehetőségem elolvasni, emlékszem, hogy jó darabig nem is tudtam mást a kezembe venni, annyira megérintett ez a történet. Nem is meglepő, hogy több komoly díjat is magáénak tudhat.

Ez egy évtizedeket felölelő könyv, amely során több karakter sorsát és életét követhetjük végig, akiknek az útjai újra és újra keresztezik egymást. A történetük nem mindennapi, mindannyiuknak megvannak a maga sebhelyei, amelyek örökre a részükké váltak, mégis megtanulnak ezekkel együtt élni, amelyben a legnagyobb támaszuk a család, a barátság és a szerelem.

Szerintem, ami igazán zseniálissá teszi a történetet, azok az élő, lélegző karakterek, akik a történet haladtával a barátainkká, szinte a családunkká válnak. Alex, Val és Javier örökre belopták magukat a szívembe.

Nagyon megrázó volt a chilei puccsról és Pinochet borzalmairól olvasni, bár ezzel a témával igen magas irodalmi színvonalon főleg a harmadik kötet foglalkozik, ahol nagyon egyedi és zseniális módon Beatles dalok által nyerhetünk betekintést ebbe az időszakba. Mondanom sem kell, hogy ahogy az egész sorozat, az a kötet is hatalmas hatással volt rám.

Alex és Jav is átéli a maga szeptember 11-ét, és ez mindkettőjük lelkén begyógyíthatalan sebeket ejtett. A történet rámutat arra, hogy egy-egy ilyen trauma milyen hatással van lelkileg egy emberre, akár évtizedek elteltével is.

Előre szeretném jelezni, hogy a könyv érint néhány olyan témát is, amit akár tabunak is nevezhetünk. Ezt mégsem drasztikus eszközökkel teszi, hanem lassan mossa el a határokat és kezdi el feszegetni azokat. Az írónő rámutat arra, hogy semmi sem fekete vagy fehér, hogy mindennek több árnyalat van, és számos alkalommal elgondolkodtatja az olvasót azokról a dolgokról is, amiben korábban esetleg bizonyosak voltunk.

A történet középpontjában a család, a barátság és a szerelem áll. Szó van benne lelki küzdelmekről, a szülővé válás kihívásairól, párkapcsolatok nehézségeiről, szexualitásról és önmagunk megtalálásáról.

Szeretném kiemelni a fordítást. Bevallom őszintén, hogy nagy félelmem volt, hogy hogy fog sikerülni, mert ez egy igen magas szinten megírt, sok szójátékot tartalmazó regény, amivel biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű dolga a fordítónak, de szerencsére nagyon jól megoldotta a feladatot.

Suanne Laqueur már a debütáló regényével nagy hatást tett rám, de az írónő Venery sorozata repítette őt a kedvenc íróim közé. Hihetetlen, hogy milyen csodálatosan szövi a szavakat, és hogy mennyi érzést tud kiváltani az olvasóból. Hiába olvastam másodjára ezt a könyvet és tudtam, hogy mi fog történni egy bizonyos ponton, mégis ugyanúgy megrázott, és ez alkalommal sem bírtam ki könnyek nélkül.

Összességében én őszintén ajánlom mindenkinek ezt a regényt, aki szeretne valami feledhetetlent olvasni. Számomra ismét sokat tudott adni és nagyon boldog vagyok, hogy ez alkalommal magyarul olvashattam el. Bízom benne, hogy hamarosan Javier történetét is a kezünkben tarthatjuk majd magyar nyelven, mert az a könyv is megérdemli, hogy felkerüljön a hazai olvasók polcára.

http://veronikasreaderfeeder.com/suanne-laqueur-an-exal…

2 hozzászólás
Cync>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Kedves Írónő!

Hogy tehetted ezt?! Hogy tehetted ezt a saját fantasztikus szereplőiddel? Reményt adsz nekik, majd összetöröd őket. Boldogságot, örömöt csempészel az életükbe, majd a szakadékba taszítod őket.
Hogy tehetted ezt az olvasóiddal? Felültettél egy érzelmi hullámvasútra, amit nem lesz könnyű kiheverni.
Sosem fogom elfelejteni, mennyire sírtam annál a jelenetnél. Nem tudom, mikor találkoztam utoljára ennyire szívszaggató sorokkal. (Leendő Olvasó, ha ott tartasz, tudni fogod, melyik az.)
Nem szeretem az ilyen könyveket. Nem keresem őket, mert engem is összetörnek. Mégis vonzott ez a könyv, és sajnálnám, ha kihagytam volna, mert a fájdalom mellett ott vannak azok a fantasztikus kötelékek, amiket alkottál, szerelmek, barátságok, vonzalmak, sorsok, és már szinte szappanoperába illő véletlenek, amiket kicsit se bánok.
Egy szokatlan, sok-sok évet felölelő, nagyon összetett történetet hoztál létre, aminek nem akartam, hogy vége legyen. Nem tudtam letenni, ha mégis sikerült, akkor is a könyv járt a fejemben. Amennyire szkeptikus voltam még az elején, később úgy ragadott magával.
Csodálatos kapcsolatokról írtál, csodálatos karaktereket teremtettél, akiket egytől egyig megszerettem. (De ki kell emelnem, Jav, te vagy a szívem csücske, és alig várom, hogy még többet olvassak rólad.)
Annyi minden történik, nem lehetne összefoglalni, nem tudnám megfogalmazni az érzéseimet sem, egyszerre bámulnék szótlanul magam elé és ordítanék. Idővel biztos leülepszik majd, de az még nem most lesz. Nem hiszem, hogy valaha el fogom felejteni, és leendő Olvasó, szerintem te sem fogod.

Köszönöm ezt a gyönyörű könyvet! Nagyon szerettem!

2 hozzászólás
csucsorka P>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Mivel ez az egyik kedvenc írom regénye, a történetet és a szerzőt már évekkel ezelőtt méltattam. Próbáltam, na, csak nem találtam hozzá szavakat.
Úgyhogy most minden szavam a fordítót dicséri.

Mikor megláttam, hogy végre magyarul is megjelenik, először halálra rémültem, és csak utána kezdtem el óvatosan örülni.
Nem volt kérdés, hogy megveszem, mert a polcomon akartam tudni, de az meglepett, hogyan utasította maga mögé ez a 700 oldalas monstrum minden más olvasmányomat. És az még inkább, hogy milyen tempóban fogyott el.
Igazi, hetek óta hiányolt flowban faltam a lapokat – és ehhez nagyon kellett Cseh Réka kiváló munkája, hogy nekem egyszer se kelljen azon morfondíroznom, hogy ez a sokrétű szöveg hogyan is volt angolul; nem szaladgált a szemöldököm a homlokomra és nem rángott az arcom olvasás közben, pedig nagyjából erre számítottam; mert őszintén bevallom, támadóállásban kezdtem el olvasni ezt a könyvet magyarul.

Évek óta azt mondogatom, és olvasás előtt is úgy harangoztam be, hogy nekem nem ez a kedvenc Suanne Laqueur-regényem. A fordító ráébresztett, hogy nagy sz.rt, dehogynem, ez is!

Ennyi év után újra együtt lógni a kicsinyeimmel, a Larkokkal, olyan volt, mint nagyon-nagyon hosszú idő után visszamenni a helyre, ahol minden arcot, minden sorsot, minden titkot ismersz. Ahol sosem szűntél meg szeretni a szerelmedet és a barátaid testvérként várnak vissza. Larkok közt lenni hazatérés – angolul is az volt, és hála a kiváló fordításnak, most már magyarul is az.

6 hozzászólás
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Sodró lendülettel megírt, egyedi történet, ami végig fenntartotta az érdeklődésem. Imádtam, hogy három évtizedet mutat meg, hogy annyi üzenetet ad át és keményebb témákat is érzékenyen mutatja meg az olvasóknak..

Ráadásul hiába volt 736 oldal, végig lekötött és érdekesnek tartottam, ami azért ekkora terjedelemnél nem kis teljesítmény!

Bővebben a blogomon :)
» https://sorok-kozott.hu/2021/05/konyvkritika-suanne-laq…

Utószó_blogger>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

A regény története a 70-es években kezdődik, amikor az akkor még kisfiú Alejandro átéli a chilei katonai puccsot, mielőtt a szülei az Egyesült Államokba menekítik. A fiú ezután kerül kapcsolatba a Larkokkal, akik idővel maguk közé fogadják, sőt, a Lark család kislányával, Valerie-val hamar érdekes kapcsolat alakul ki közöttük. Mindeközben a tini Javier is szörnyű dolgokon megy keresztül, amikor egy fiatal kori kísérletezés eredményeképp kitagadja és utcára teszi a családja. Így indul a három hősünk története, akiknek gyakorlatilag az egész életét végigköveti ez a mű, legalábbis annak főbb szakaszait – a fiatal korukat, majd a negyvenes-ötvenes éveiket.

A regény hosszúságából fakadóan természetesen rengeteg minden történik az oldalakon, de akkor sem tévedek nagyon ha egyszerűen azt mondom, a könyv az életről szól. Három nagyon kemény életről, melyben bőven van szenvedés, váratlan fordulatok, öröm, rengeteg irónia, fájdalom, vágy és szex. Mert igen, a szex is bőven kapott szerepet ebben a regényben, és bár nem vagyok odáig az erotikus regényekért, ebben a műben még ez sem zavart, mert a szex itt mindig tele van érzelemmel, és a vágy sokszor elképesztő dolgokat mozgat meg a szereplőkben.

Talán ebből is látszik, hogy ez a történet elsősorban a karakterekre fókuszál, a vágyaikkal, vívódásaikkal, sérüléseikkel együtt, melyek az egész életüket meghatározzák. Izgalmas például végignézni, hogy Alex gyerekkori traumáit hogyan hozza elő 9/11 borzalma, vagy hogy a gyermekként elhagyott Jav miképp próbál megfelelni mindenkinek a munkája során. A pszichológia tehát nagyon fontos szerepet kap a regényben, a jellemek nagyon valósághűek, esendőek, néha jók, néha pedig rosszak, de közös bennük, hogy azonnal közel kerültek hozzám. Különösen Javiert szerettem, aki eszkorként egy elképesztő világot mutat be, de nemcsak emiatt, hanem a rendkívüli érzelmessége miatt is nagyon szerettem.

Bővebb értékelés a blogomon: https://www.utoszo.hu/2021/05/15/suanne-laqueur-a-pacsi…

Borgin>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Csodálatos, letehetetlen , és nem is kell többet írni erről. Hosszú évek óta távol tartottam magam az ilyen hosszú időt átkaroló történetektől, de ez után a könyv után ilyeneket is fogok olvasni. spoiler Az viszont zavar, hogy valószínűleg éveket kell majd várni a folytatásra. Nagyon szeretem a Könyvmolyképző könyveit, de lássuk be, a sorozatok kiadásában sajnos nem a legjobbak. Az írónő nagyon választékosan ír és le a kalappal a fordító előtt is, mert nagyon szépen vannak megfogalmazva az érzelmek, gondolatok .Remélem, hogy az írónő többi könyvét is hozni fogja a kiadó.

Ainsel >!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Ha csak egy szóval kéne leírnom a könyvet, azt mondanám megrázó.

Mintha 700 oldalon át egy hullámvasúton ültem volna, az egyik percben még boldogság és öröm, falom a sorokat, a következő pillanatban pedig egy vödör jeges vízként zúdul a nyakamba tragédia, és fájdalom. Mire a szereplőkkel együtt összeszedem magam, megvigasztalódom, és kezdem újra úgy érezni, hogy minden rendben, durr, jön megint a következő pofon. Egy idő után olyan gyanakvással olvastam, mint mikor minden sarkon befordulva arra számítasz, hogy megtámadnak. Mert Suanne Laqueur ezt csinálja. Elaltatja a figyelmed, sodor magával a történet, aztán hirtelen durr, nyakon vág egy vascsővel. Nála minden szép, boldog pillanatnak ára van. Na jó, talán nem mindnek. De a legtöbbnek. Lehet, hogy az élet is pont ilyen, de azért Javnak és Alexnek eléggé kijutott a fájdalomból, és traumából. Azt a bizonyos telefonhívást Jav és Flip között sosem bocsátom meg Laqueurnek, és soha nem fogom tudni elfelejteni. Hiába olvastam ki a könyvet, egy részem még mindig dermedten áll annál a jelenetnél. Örülök, hogy nem a buszon, vagy a munkahelyemen olvastam, mert utáltam volna állandóan nyilvánosan bőgni. Mindezt nem azért mondom, hogy bárkit elrettentsek! Ezt a könyvet olvasni kell, mert döbbenetesen jó. Csak megjegyzem, hogy gyakori érzelmi kitörésekkel kell számolni, és ehhez mérten elvonultan olvasni.

Kb. 30 évet ölel fel a könyv, méghozzá olyan szépen építkezve, és a végére tökéletes mozaikként összeállva, hogy öröm olvasni. Az összefonódó életutak, Alex, Jav, és Rog tetoválásai, amik mind az életük egy-egy történetét mesélik… Megrázó, és emlékezetes. Sajnálom, hogy Jav könyvei a valóságban nem léteznek, mert nagyon szívesen elolvasnám mindet.

Az egész Lark klánt megkedveltem, de igazán Jav lett a szívem csücske, és ha most azonnal a kezemben lenne a következő kötet, az sem lenne elég hamar. Neki is jár már a boldogság, és én azonnal olvasni akarom.

(Egy ilyen terjedelmű könyvnél jobban értékeltem volna a kemény borítót… ettől eltekintve ez a kiadás minden szempontból gyönyörű lett.)

zsoff0721>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Régen olvastam olyan könyvet, ami ennyire mélyen érintett, amit ennyire a szívembe zártam volna. Minden karaktere, minden mozzanata a helyén volt, mindet megszerettem, mindegyikükkel együtt tudtam érezni, és azt akartam, hogy a történet soha ne érjen véget.(És néha azt, hogy most azonnal legyen vége, mert még egy gyomrost nem bírok már el.)

Ez egy igazi NAGYREGÉNY, így, nagybetűvel. Szívszorító, nagyon igazi történet, ami két fiú/férfi személyes tragédiájáról, összefonódó sorsokról, a hibákon való felülemelkedésről szól. És a szeretetről. Számomra ez volt az, ami legjobban meghatározta ezt a történetet – a szeretet, jöjjön az bármilyen formában, és a dolgok, amiket képesek vagyunk megtenni érte.

Nem egy könnyű olvasmány, ezt le kell szögezni. Sírtam, és nevettem is rajta. Van egy pont, valahol a könyv közepe táján, ahol szó szerint megfagyott bennem a vér, és azt éreztem, ilyen nem történhet meg. Még egy pont, a könyv vége felé, ahol azt kívántam, bár minden másmilyen lehetne, bár mindenki boldog lehetne, de persze, ez nem mindig ilyen egyszerű.

A kedvencem Jav volt, annyira szurkoltam neki, annyira szerettem, ahogy gondolkodott, azt, hogy amikor találkozott valakivel egyből előjött az írói énje. Minden boldogságot megérdemel. Tényleg, sokkal többet ér, mint amit ő gondol magáról.

Vannak elég provokatív témák is a könyvben. Olyanok, amikkel ezidáig én nem is igazán találkoztam máshol, kezdve az eszkortozással, de nem ez az egyetlen. Mégsem volt sok, az írónő elérte, hogy megértsem mindenki nézőpontját, és talán én is másképp lássam kicsit a világot.

Egy szóval: imádtam. Összetört, de aztán megint egybe is rakott, mikor nem olvastam is olvasni akartam, a szereplőkön gondolkodtam, tudni szerettem volna, milyen szokatlan, furcsa párhuzamnak lehetek majd megint szemtanúja. Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kéne (bátran ajánlom az olyan mazochistáknak, mint én. :D) De azoknak is, akik szeretnének egy összetett, gyönyörű történetet olvasni, karakterekkel, akik mind egyediek és akiknek mind lehet szurkolni, nagy tanulságokkal, témákkal, amiken elgondolkozhat az ember, és végül akik szeretnének nagyon intenzív érzelmeket átélni a pacsirák egzaltációja révén.

Köszönöm az élményt, Suanne Laqueur!

3 hozzászólás
Reka_Takacs>!
Suanne Laqueur: A pacsirták röpte

Nem tudom mit írjak erről a könyvről olyasmit amit előttem még nem írtak le. Ritka az ilyen könyv. Nekem általában kissé nyers lenne, mert “érzékeny a lelkivilágom” vagy prűdnek is mondhatnám :) De annyira fantasztikusan van megírva, hogy nem zavart ez sem. Nagyon-nagyon-…. tetszett. Gondolkodom, hogy angolul megveszem a többi részét.


Népszerű idézetek

Könyvmolyocska1 P>!

Az életnek vannak szabályai. És nem állíthatsz be senkihez az éjszaka közepén, és veheted el azt, amiről megbeszéltük, hogy nem a tiéd.

Könyvmolyocska1 P>!

Ha külön voltak, őszintén hiányolták a másikat. Ha pedig együtt, úgy ölelte körül őket egymás társasága, mint egy kedvenc farmer. Az, amelyik tökéletesen passzol rád, jól néz ki benne a feneked, és nem vág be.

Könyvmolyocska1 P>!

„– Te és én – szólalt egy perccel később. – Annyira hasonlítunk! Nem csoda.
– Mi nem csoda?
– Hogy újra és újra megtaláljuk egymást. Kezdem azt hinni, hogy ez nem lehet véletlen.”
„– Otthon érzem magam, ha veled vagyok.
– Nem nekem kéne az otthonodnak lennem. – Val szeme könnytől csillogott a szoba pislákoló gyertyafényében. – Azok, akiknek vigyázniuk kellett volna rád, veszélybe sodortak. Azok, akiknek a legjobban kellett volna ismerniük és szeretniük téged, eltaszítottak maguktól. Nem is értem, hogy lehetséges ez, amikor olyan jó vagy.”

Könyvmolyképző KU>!

Mivel menyasszonyi ruhák varrásából élt, megvolt a maga véleménye a házasságról: az esküvő egy esemény, és semmi köze a házassághoz. Az esküvőt hatalmas izgalom övezi, és maga a tökély. Míg a házasság az unalmas, kevésbé fennkölt részletekben rejlik. A budin trónolva diskurálni a pénzügyeitekről, miközben a férjed az orrszőrét nyírja, és a szőrszálak a mosdóba hullanak. Val igazából úgy gondolta, maga a házasság a fürdőszobában zajlik, nem a hálóban.

Könyvmolyképző KU>!

– Az otthonod akarok lenni. – Alex gyengéden végigpuszilgatta a lány szemöldökét. – Minden reggel úgy akarok ébredni, hogy a szívverésed hallgatom. Én akarok lenni az utolsó férfi, akivel ágyba bújsz. Amikor azt mondod, ezer éve nem szeretkeztél, azt akarom, hogy rádöbbenj, csak pár órája. Hiszen én szerettelek múlt éjjel. És ma éjjel is szeretni foglak.

Könyvmolyképző KU>!

Ha épp nem másoknak varrt, a turis zsákmányait szedte szét és szabta át. Egyetlen szegély sem volt biztonságban. Egy gomb sem maradt a helyén. A ruhák a hatalmat jelentették. A ruhák a vérében voltak. A ruhák tették nővé a nőt, és egy nő legjobb barátja nem a gyémánt. Hanem a szabója.

Könyvmolyképző KU>!

A szavak voltak a hozzávalói az ő mamajuanájának, a történetek pedig a palackok. Ha kinyitotta őket, júliusi napsugárként hasítottak át Miguel förgetegén, csendessé, varázslatossá és már-már széppé varázsolva az otthonát.

Könyvmolyképző KU>!

Hivatásos szerető volt. Elsőrangú randipartner, akinek a hálószobában és azon kívül is a figyelem volt a csodafegyvere.

Könyvmolyképző KU>!

Alex fejében valahol mélyen mindig is ott bujkált Val, de nem sietett boncolgatni az iránta táplált érzéseit. Valahogy ösztönösen úgy kezelték egymást, mint az ínséges napokra félretett jó falatot. Egy kis dugicsokit a legdrágább fajtából. Az ebéd végére tartogatott desszertet.

Könyvmolyképző KU>!

Volt benne valami ódon, pogány varázslat. A szerencse és a hosszú élet láthatatlan ígérete aranyporként lengte körül. A mosolya az istenek ajándéka volt; ha csak ránéztél, azt kívántad, rád ragyogjon, legyél te is részese, és tartson a meleg, kérges tenyerén. Fogd meg a babát! – kérték a nők, de nem azért, mert szívességre volt szükségük, hanem mert az áldását akarták.


Hasonló könyvek címkék alapján

André Aciman: Szólíts a neveden
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Tiffany Reisz: Az úrnő
Lakatos Levente: A hatalom szabályai
Aly Martinez: Az éjszaka gyümölcse
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
B. N. Toler: Lélekvesztők
Lisa Kleypas: Ördöngös tavasz