Nagy idők, nagy tanúja, ahogy mondani szokták, de ebben az esetben nem közhelyről van szó, hiszen a szerző a huszadik századi Magyarország sorsfordító, történelmi eseményeit testközelből élte meg. „Nem bántam meg semmit, mindig is a munka volt az éltető erőm, örömöm.”
Sturmann Béla ennek szellemében élt, alkotott (évekig a Híradó külsőse volt, újságíró, a MÚOSZ örökös tagja, pv. alezredes, megyei egészségnevelő), segítette a rászorultakat, igaz, őszinte emberként élte életét.
A szerző már nem élhette meg könyvének kiadását, felesége, Sturmann-né Tóth Ildikó szorgos, odaadó munkájának köszönhető, hogy a nagyközönség is megismerheti Sturmann Béla életútját, életfilozófiáját, emberekről, életről, szeretetről, emberségről alkotott véleményét.