A Bosszúállók kétségkívül a világ legkiválóbb szuperhős-csapata, ám még ők sem tökéletesek…
Amikor egy elhibázott akciójuk következtében a connecticuti Stamford városát iszonyú csapás éri, több száz ártatlan civil életét követelve, az USA kormányzata döntő fontosságú lépésre szánja el magát. Új törvényt vezetnek be, amely előírja, hogy a szuperhősök kötelesek felfedni kilétüket, és hivatalosan regisztráltatni magukat személyes adataikkal. A szokatlan intézkedés megosztja az igazság bajnokait: egyesek, mint például Vasember szükségesnek ítélik, míg mások, többek között Amerika Kapitány, a szabadságjogok elleni támadásnak tartják. Mivel a két tábor képtelen megegyezni, ezért hamarosan kegyetlen polgárháború tör ki közöttük, melyben Vasemberhez csatlakozik többek között Pókember, Hangya és Amazon, míg a másik oldalt Amerika Kapitány mellett a Láthatatlan, a Fáklya és Herkules erősítik.
Úgy tűnik, az erők kiegyenlítettek, de vajon meddig marad ez így…?
Polgárháború 49 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel regénysorozat Szukits
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Amerika Kapitány (Steve Rogers) · Megtorló / Frank Castle
Kedvencelte 1
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
A filmtől el kellett vonatkoztatnom, teljesen más volt, egy dolog volt csak azonos. Itt is Amerika Kapitány és Vasember volt a két csapat főnöke. Tetszett, hogy a Fantasztikus Négyes, X-men (igaz a filmeket nem annyira szeretem) és több más szuperhős is felbukkant. A két csapatfőnök érveit megértem, de a végére Vasember és Maria Hill nagyon ellenszenvessé vált. A film viszont az egyik kedvenc Marvel filmem.
A Polgárháborút egyedül az MCU-ból ismertem, az eredeti képregényhez nem volt még szerencsém. Így eléggé érdekelt, hogy milyen sztorit fogok kapni.
A kötet nekem egy érzelmi hullámvasút volt. Az elején rögötn szembesültem a ténnyel, hogy két Bosszúálló meghalt. Ezt még tetézte a regény nyitójelenete, ahol egy „valóságshow” keretein belül Nitro felrobbantja magát és az Új Harcosokat Stamfordban, ami rengeteg civil áldozatot követel.
Természetesen ez az eset azonnal éket ver a szuperhősök és az átlagemberek közé.
A S.H.I.E.L.D. pedig az új regisztrációs törvény alapján a Kapitánnyal akarja elfogatni a renitens szuperhősöket, ami ellen Steve természetesen lázad.
Rengeteg kétes dolog van a történetben. Az egésznek van egy ilyen rasszista hangneme, csak itt nem bőrszín, hanem a szupererő a kiindulási pont. A S.H.I.E.L.D. ügynökeinek, Maria Hillel az élükön olyan megnyílvánulásaik vannak, hogy a gyomrom felfordult, és ez a könyv elérte, hogy Tony Starkot rettenetesen megutáljam.
A húzásaik pedig egyenesen visszataszítóak.
Amerika kapitánynak van pár jó, bár kicsit eltúlzott hasonlata a helyzetre, de ő is hibás a történtekben.
Leginkább Pókemberrel tudtam együtt érezni, őt éreztem az esemény „lelkiismeretének”.
Megint azt éreztem, hogy túl sok mindenki szerepel, rengeteg hőst felvonultat a történet és marveles hiányosságomnak hála, az olvasási időm egy részét internetböngészéssel töltöttem.
Nem gondoltam volna, hogy egy Marvel könyv ilyen hatást vált ki belőlem, de most egy kicsit pihentetem a sorozatot. :S
Nem volt rossz. Fura volt, hogy a filmet egy új köntösben olvashatom.
Furcsa volt, hogy más volt a dolog kiindulópontja és a sok új és ismeretlen szereplő.
Nem sok kedvem volt igazából magához a kötethez, ami azért látszik is az olvasási időmön, de sokszor nem is volt rá időm.
Alapvetően tetszett.
De szerintem ilyen szempontból a filmet jobban eltalálták.
A Polgárháború semmilyen formájában nem tartozik a kedvenc szuperhős történeteim közé. A Marvel könyvek közül azért választottam ezt a kötetet első olvasásra mert korábbról ismeretem már az eseményeket és úgy gondoltam könnyebb lesz dönteni a további részekkel kapcsolatban. Olvasás előtt negatívan vélekedtem az egész sorozatról, számomra az volt a legnagyobb kérdés, hogy van-e létjogosultsága a könyves piacon egy képregényből készült könyvnek? A Polgárháború után eldöntöttem, hogy nálam nincs. Túl sok minden kavar be ahhoz, hogy én ezt élvezni és értékelni tudjam. Biztos másnak bejön, de én inkább maradok a képregénynél, ebben a formában a hősök és én nem vagyunk kompatibilisek. Valószínűleg a többi részt nem olvasom el. Csak azért 3 csillag, mert a képregényre is ennyit adtam.
A képregény verziót nem ismerem, de a filmet igen, így kicsit nehezemre esett elvonatkoztatni. Hamar leszögezem, jól szórakoztam így is, csak el kellett engednem a filmes alapokat.
A történet alapkonfliktusa, hogy egy szuperhősök okozta tömegmészárlást követően Tony Stark elkötelezi magát a hősök szabályozott működése mellett. Amerika Kapitány nemet mond rá, és a hősök világa kettészakad. A világ mentése helyett egymással harcolnak meg.
Mivel a képregény az alap, itt minden Marvel karakter előfordul, amit kifejezetten élveztem. Rozsomák, Megtorló, a Fantasztikus Négyes is itt van többek között – ők lettek az egyik kedvenceim a történetben. Az mondjuk nem árt, ha valaki sok Marvel történetet ismer, és nem csak a filmeket. Nagyon sok itt a hős, sok nem élvonalas is, és vannak olyanok, akiket nem is tudtam hova tenni, pedig viszonylag több szerepük is volt.
Mozgalmas és pörgős regény, sok akcióval. Talán a sok csata és akció kapkodós is lesz, a végét biztosan cseppet összecsapottnak éreztem, de cserébe szórakoztató és semmiképpen sem unalmas. (Bár, néha giccses. Amikor Kapi zászlót rajzol magának… azt el se akartam hinni.)
Jót tett neki, hogy több Marvel humorzsák is a színen van – Pókember humorát annyira nem bírom, de Johnny Stormét annál jobban. Az a Lecter beszólás Megtorlónak…
Még érdekes kérdés feltevése is van. A szabadság és szabályok kérdésköre. Bár itt nagyon is konkrét a konfliktus oka, és fantasy közegbe van ágyazva, szerintem érdekes a témafelvetés. Mennyit lehet feladni a szabadságból a biztonságért? Mi az a terület, aminek kellenek szabályok, mi az, amit nem lehet szabályozni? Mindkét fél hozza az érveit, és az akciókon túl gondolkodhatunk is, melyik a helyes út.
Talán azért is éreztem összecsapottnak a végét, mert nem lettem meggyőzve, hogy a lehető legjobb megoldással zárultak az események.
De jól szórakoztam, így nem panaszkodom.
Az azonos címmel ellátott film megmondom őszintén, annyira nem lett a kedvencem. Pörgős volt, nagyszabású, de valahogy nem az esetem. Talán ezért is viszolyogtam kicsit ettől a könyvtől off, végül pedig kellemesen csalódtam benne. Igazából tegnap kezdtem neki és már a végére is jutottam, még én is meglepődtem rajta. Azértegy kis örökmozgó gyerek mellett csak magába tudott úgy szippantani, még jobban, mint a film.
Nem teljesen ugyanazt kaptam, mint ott, azért voltak eltérések, de alaapvetően visszahozta azt a hangulatot, amit akkor kaptam. Vasember és Amerika Kapitány csatájáról egy dolgot mindenképpen meg kell jegyezni. Emlékezetes. Mind a ketten nagyon erős karakterek, akik nem hagyják magukat, és a végsőkig küzdenek a maguk igazáért, vagy legalábbis azért, amit igaznak véltek. Aztán hogy az elvek az erősebbek, vagy a barátság és az emberi kapcsolatok? Aki elolvassa, megtudja :)
Az első könyvtári könyvem a pandémiás helyzet után.
Nekem tetszett, hogy más volt, mint a film.
Jó volt az írásmód, olvasmányos volt, nem voltak számomra unalmas részek benne.
Tony és Peter részei tetszettek a legjobban.
Jó olvasásélmény volt. Biztosan utána nézek a Nagy Marvel regénysorozatnak és be fogom szerezni pár részét.
Na ez aztán in medias res. Ha az ember nincs képben a képregényes világban, akkor egy darabig csak vakargatni fogja a fejét, hogy ki hol mi merre és hány méter. Az elején ez egy kicsit zavart, de miután elengedtem ezt a dolgot teljesen magával ragadott a könyv. A történet pörög, egy percre se állunk meg. A Marvel univerzum eszméletlenül sok szereplője feltűnik itt és mindenki állást foglal a kérdéses ügyben. Maga a központi konfliktus is érdekes és sokat el is lehet vitázni melyik félnek volt igaza, mi a szabadság stb. A filmhez képest itt sokkal mélyebben bele is megyünk a dolgokba és a következmények is elég súlyosak. A történetet a központi szereplők szemszögei tették érdekessé, nagyon örültem, hogy Vasember és Amerika kapitány mellett Pókember és a Fantasztikus négyes tagjai is középpontba kerültek. A humor is főleg a Fáklyától és a Pókembertől származott. Mivel a képregényes változatot nem olvastam, így nem tudom megállapítani mennyiben tett vagy vett el az élményből a regény formátum, de mindenképp örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet.
Bátran ajánlom a Marvel világa iránt érdeklődőknek, viszont azok, akik csak a filmeket ismerik kellő nyitottsággal vágjanak bele a történetbe, különben csalódni fognak.
Eddig csak filmben láttam a Polgárháborút, az eredeti képregényt nem olvastam, szóval csak annyit tudtam róla, hogy Vasember és Kapitány egymás ellen lesznek.
Elég sokáig elhúzódott az olvasás, lehet ezért nem ragadott annyira magával a történet. Nekem túl sok volt a szereplő, ami képregényben biztos jobban néz ki, de itt a feléről még nem hallottam, illetve valamelyiket elég béna névvel áldották meg.
Ebből a regénysorozatból csak a Deadpoolt olvastam, az viszont tetszett.
A Stuart Moore által írt Sötét Főnix a Marvel regények egy kifejezetten jól sikerült darabja, nincs ez másként most sem, az író ezúttal is remekel.
A sztori a Kapitány-Vasember közti konfliktusról szól, bár ez teljesen más,mint az azonos című filmben (és sajnos így Bucky is kimarad a buliból). Sok szuperhős szerepel a regényben (nagy részükről azt sem tudtam, ki fia-borja), de 4 úgymond főszereplőt kapunk: Vasember, Kapitány, Pókember és a Fantasztikus Négyes Sue-ja. X-men rajongóként pedig megdobbant a szívem a rövidke Logan cameónál…
A magyarul megjelent Marvel regények közül ez tetszett a legjobban, abszolút felülmúlta az elvárásim.
Egye-fene, jöjjön a sokak által lehúzott Thanos az írótól…
Népszerű idézetek
Stark hirtelen rájött, hogy mi az, ami miatt nyugtalanság szállta meg. Két évvel korábban látott itt ennyi embert, amikor hirtelen ötlettől vezérelve közölte az egész világgal, hogy ő a Vasember.
137. oldal, 12. fejezet
– Én vagyok itt az egyetlen, aki ironikusnak látja a dolgot? – kérdezte komoran mosolyogva Tigra.
– Én azt látom – folytatta a Megtorló –, hogy nektek minden segítségre szükségetek van.
– Remek – dörmögte bólogatva Johnny Storm –, mi lenne, ha felhívnánk Hannibal Lectert? Hátha ráér…
273. oldal
– Reed, mondhatok valamit? Valamit, ami alighanem megrázó lesz a számodra?
Reed meglepődött, de azért bólintott, Susan pedig közölte vele:
– Tony Stark nem része a házasságunknak.
369. oldal
– Amikor kiállok egy-egy embercsoport elé – mondta fennhangon –, rendszerint ezekkel a szavakkal kezdem: a nevem Tony, és alkoholista vagyok.
138. oldal
– […]. Hiszünk abban, hogy ez így jogszerű és tisztességes. Ha valaki képes összeszerelni egy atombombát, még nincs joga megtenni ezt a Times Square kellős közepén. – Tony rövid szünetet tartott, majd hozzátette: – Higgyenek nekem, én ezt már kilencéves koromban megtanultam.
141. oldal
Sue elmosolyodott. Az ilyen alkalmakkor mindig átérezte, hogy mekkora áldás a Fantasztikus Négyes. Az övék nem csupán egy csapat volt, mint a Bosszúállóké vagy a Védelmezőké, hanem család is, amelynek tagjai kölcsönösen támogatták egymást. Vigaszt és megnyugvást nyújtottak egymásnak a keményebb időszakok alatt.
101. oldal, 8. fejezet
A Kapitány köhögött egyet, és rögtön felnyögött kínjában, ugyanis mindene fájt: az arca, a karja és mindkét lába. Tony valóban alaposan helybehagyta.
Sólyom leragasztotta az utolsó kötést, tett egy lépést hátra, és megállapította:
– Úgy nézel ki, mint egy múmia, ami kiszökött a sírjából. De legalább maradt pár fogad.
185. oldal, 16. fejezet
Pókember nekidőlt a falnak, hogy vegyen néhány mély lélegzetet. Most, hogy Thornak vége volt, ha csak rövid időre is, de csend és nyugalom telepedett a közvetlen környékére. Bebizonyítottam, hogy mire vagyok képes – gondolta elégedetten. – Hogy érek annyit, mint bárki más. Akármit gondolt rólam Tony Stark, Amerika Kapitány vagy akárki.
358. oldal, 32. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mark Lawrence: Tövisek Császára 92% ·
Összehasonlítás - Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva 91% ·
Összehasonlítás - Michael Crichton: Ködsárkányok 86% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: Visszavágó 86% ·
Összehasonlítás - Michael Crichton: A 13. harcos 84% ·
Összehasonlítás - Matt Forbeck – Jeff Grubb: Ascalon kísértetei 83% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara 96% ·
Összehasonlítás - Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3. 96% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város 96% ·
Összehasonlítás - Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II. 97% ·
Összehasonlítás