9. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
47. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
98. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Harleen 215 csillagozás

Stjepan Šejić: Harleen

Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter úgy érzi, MEGTALÁLTA a gyógymódot a Gothamet sújtó ŐRÜLETRE.

Forradalmi elméletét azonban csak úgy tudja bizonyítani a kétkedő szakmai elit számára, ha fejest ugrik az Arkham Elmegyógyintézet legveszélyesebb ápoltjainak elméjébe. Minél több időt tölt el betegesen őrült vizsgálati alanyaival, annál jobban vonzza őt magához az egyik páciens – és ezzel együtt egyre jobban távolodik a valóságtól. A Sötét Lovag figyelmeztetése ellenére Harleent rabul ejti a férfi, aki mintha elméletének tökéletes megtestesülése lenne, és mintha önmagánál is jobban értené a doktornőt.

A legendás antihős, Harley Quinn születéséről és Joker iránti, kifacsarodott szerelmének döbbenetes nyitányáról szól a Harleen. A nagy sikerű, szemet gyönyörködtető grafikájú kötet szerzője az elismert képregényalkotó, Stjepan Šejić.

A kötet a teljes háromrészes Harleen-minisorozatot tartalmazza.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Fumax, Budapest, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701781 · Fordította: Sepsi László · Illusztrálta: Stjepan Šejić

Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Joker · Harley Quinn (Harleen Frances Quinzel) · Batman · Méregcsók · Alfred Pennyworth · James Gordon · pszichiáter

Helyszínek népszerűség szerint

Arkham Elmegyógyintézet · Gotham City


Kedvencelte 56

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 158

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Smurfettereads P>!
Stjepan Šejić: Harleen

Ez volt életem 3. képregénye, és ezt élveztem a legjobban. :D A rajzok pedig elképesztően gyönyörűek, és annyira kifinomultak, a karakterek nagyon jól ki lettek dolgozva. Az írótól ez volt az első képregényem, és talán nem is az utolsó. :D Élveztem, sőt végig izgultam, megnevettetett, szórakoztatott, sőt úgy olvastam volna tovább is, így még többet szeretnék kérni belőle, pls. :D Jó volt olvasni Harleen szemszögéből, teljesen ő volt leginkább a középpontban. Sokkal jobban szerethető, habár a filmekben is imádtam a karakterét, ő egy belevaló kőkemény csaj. :D És nagyon vicces. :D Alig várom, hogy nekiállhassak a sorozatnak is. :D

További értékelésem:
link

4 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Stjepan Šejić: Harleen

Szerintem ez a kötet nagyon szépen bemutatja, hogyan vált Harleen Quinzel Harley Quinné. Joker pedig hozza a szokásos formáját, őrültebbnél őrültebb dolgokat tesz, ezáltal még kiismerhetetlenebbé válik. Sajnáltam, hogy Batman alig szerepelt benne, de nyilván nem ő a főszereplője a kötetnek, így nem is lehetett olyan sokszor jelen. A kötet témája (a jó és rossz, a normális és az őrült viselkedés közötti különbség, vagy hogy van-e egyáltalán olyan, hogy jó) nagyon elgondolkodtató volt. spoiler Szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia ezt a kötetet, aki szereti Harley karakterét.
Alig várom, hogy olvashassak újabb képregényeket is Stjepan Sejic-től.

Bunney P>!
Stjepan Šejić: Harleen

Na ez király volt :) Nagyon jól megrajzolt és megírt képregény. Az első, amihez szerencsém volt és nem is az utolsó. Alapból bírom ezt a világot, de adta, amit vártam. A képvilág, a párbeszédek… mintha egy filmet néztem volna. Ahogy gondol valamit, vagy visszaemlékszik Harley… Teljesen egyértelmű volt melyik „buboréknál” mit akar off.
Harley és Joker itt a főszereplő, a megismerkedésüktől a kapcsolat kialakulásáig, és Harley belső vívódása, ami meglepően le is kötött, néhol még magamat is láttam benne ^^ Batman is feltűnik, aminek szintén örültem. Kicsit még több akciót vártam volna viszont, illetve még tovább is olvastam volna, a fizikai átalakulását is. De emiatt nincs szívem bármit is levonni, mert ezek nélkül is tetszett. Aki szereti őket, annak kötelező darab :) ♥

Keiran_Rowley IP>!
Stjepan Šejić: Harleen

Epic twisted love story – Avagy a Puddin’ esete Harleen Quinzellel

Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék ide a Harleen alá. Egy olyan képregény alá, amiről valóban nehéz egyszerű szófordulatokban és nem szuperlatívuszokban beszélni.

Gyerekkoromban a DC világából leginkább Batmant szerettem. Körülöttem mindenki inkább Supermanért rajongott, akkoriban még az Acélember hódított a vidéki kisvárosban, ahol felnőttem. Mindenkinek vagy szuperereje volt, vagy lézersugarakat lődözött a szeméből. Én meg kábé egy képzeletbeli köpenybe burkolózva gubbasztottam az árnyékban, és amikor egy Superman elsuhant mellettem, lesből kigáncsoltam. Én voltam Batman. Nem voltam mindig tisztességes, nekem ugyanis nem jutott szupererő.
Aztán jött az HBO-n a ‘92-es 85 részes Batman: A rajzfilmsorozat, és onnantól nem volt megállás, menthetetlenül rajongó lettem. Az érdekessége a dolognak, hogy a rajzfilmmel Batman ellenfeleit is iszonyatosan megszerettem. Többségüket a maguk menthetetlenül őrült módján igazolható szándék vezérelte. Méregcsók például csak egy megrögzött természetjogi aktivista volt a szememben, aki, nos, elvetette a sulykot párszor, az igaz. De ott van Mr. Freeze, akinek a legtragikusabb és legkétségbeesettebb szerelmi történetet köszönhetjük a Batman világában. Madárijesztő: néha nem tudtam, tőle féljek jobban, vagy Batmantől.

És ott volt Joker, mint Batman nemezise. Hát, öcsém, soha nem értettem, miért akkora nagy szám ez a muki. Viszont ott volt Harley, akiről már gyerekfejjel megállapítottam, hogy sokkal több, mint egy csörgős sipkás bohóc. És most itt van. Ebben a gyönyörű képregényben, ami csak róla szól. Hogy miért lett az, aki. Hogy milyen út vezetett el idáig.

A sztori
Fék nélküli, megállíthatatlan száguldás egy vegyi anyaggal teli tartály felé. Lélektani utazás Harley zegzugos, zavart elméjében, ahol a segítő szándék pszicho-rögeszmévé torzul. Üdv egy sérült lélek torz tükörlabirintusában! Harleen Quinzel ugyanis egy meggyötört lélek, hiába mutatja kifelé azt az erőt, amivel azt hiszi, rendelkezik. Már a történet elején elbukott, és ezt azok is érezhetik, akik off nem ismerik Joker és Harley Quinn bonyolult kapcsolatát.
A rémálmok sorozata, a vívódás és gyötrődés, majd az impulzív lelki defektusok egy megszállott vonzalomban való hirtelen átcsapása gyönyörűen végig van vezetve. Elhisszük, mert annyira emberi. spoiler
Harleen meséje menet közben kiegészül Kétarcú Harvey eredetével is, akinek az elméje ugyanúgy a káosz vizére sodródik, akárcsak Ms. Quinzelé. Igaz, teljesen más vezérelvek mentén járják be az utat, de pazar, ahogy a dilivonat első állomásán való találkozásuk után a végállomáson is összefutnak. Imádtam azt a groteszk párhuzamot kettejük züllésében, ami végül egy-egy gyilkosság keretében átsegítette őket a DC gonosz keresztségen.
Szóval adott egy történet, amit mindannyian ismerünk. Ezt most Harley mesélte Harleenről. Egy megbomlott elme megemlékezése egy régi életről, ami talán nem is létezett. Gyönyörű volt és tragikus egyszerre, imádtam minden szövegbuborékát.

A storyboard
Szóval, hogy izé. Wow! Ilyet lehet? Ez már-már művészet. Atyaég! off O.o’
Azt hittem, a véres mosolyba oltott képsor lesz a fő attrakció. Aha! :D Miért is lőné el legnagyobb zsenialitásait Stjepan Šejić rögtön az elején? Tiszta hülye voltam, hogy azt hittem! :D
Harleen megérkezik Arkhamba, a kettéhasított fejes képsor, a pszichológiai szeánszok a bentlakókkal, főleg Méregcsókkal… csak hogy néhány számomra nevezetes pillanatot felidézzek. Ezek a képek szinte az agyamba égtek. Ez már nem képregény, kérem szépen, ez valami egészen zseniális műalkotás. Remélem, folytatja a Batmanből ismert gonoszok ikonikus pillanatainak feldolgozását, attól kész lennék! :’D

Szóval mindenkinek ajánlom tiszta kőrrel szívvel. Már tegnap be kellett volna szerezned, ha még nem tetted! :D off Azoknak is ajánlom, akik nem ismerik vagy csak most ismerkednek a képregényekkel. Tetszeni fog, ígérem, nem bánod meg! ;)

30 hozzászólás
Solymár_András I>!
Stjepan Šejić: Harleen

És eljött ez a pillanat is. Valahogy féltem úgy elolvasni, mint értékelni ezt a könyvet. Egyszerűen nem igazán tudom, hogy hogyan szóljak hozzá.
Pszichológusként teljesen más élményt ad egy pszichológiai jellegű történet olvasása, mint laikusként. Apró hibák, amelyeken az átlagember keresztül siklik, nekem eget rengetőek.

Azt kell mondanom, hogy egyszerűen rontja az élményt az én háttértudásom. Úgyhogy megpróbálok minden tekintetben egyszerű emberként állni ehhez a könyvhöz.

Először is a rajzok gyönyörűek. Az egész képregény olyan, akár egy nagy festmény.
A hátterek részletesek. A karakterek kifejezőek. A színek zseniálisak. Egyszerűen minden olyan, mint a legnedvesebb álmainkban.
Az volt az érzésem végig, ahogy a könyvet olvastam, hogy az írott szó lényegtelen ebben a sztoriban. Itt a képek beszélnek.
A történet maga egyszerű. Harleen elmezavarának a története, hogyan szeret bele a Jokerbe, amikor kutatóorvoskent elkezd vele dolgozni. Igazából minden ott van, aminek ott kell lennie.
A Deus ex machina. Ott van az alap sérülékenység, sz alvászavar, az alkoholizmus. Ez a része mondjuk valahogy mégsem állt össze bennem teljesen. De hát sok mindent láttam én már úgy az életemben, mint a praxisomban, én mar semmiben nem vagyok biztos.

Gondolkozom, hogy ennél sokkal többet, mit mondhatnék. Szokásos módon a FUMAX kitett magáért. A képregény kivitelezése páratlan.

Talán ami miatt ilyen tétova vagyok, az az lehet, hogy életemnek egy elég kellemetlen…nem is kellemetlen, mindössze nehéz szakaszában talált meg engem ez a könyv.

Lassan haladtam az olvasással, és nem vagyok meggyőződve, hogy azt a figyelmet tudtam adni neki, ami szükséges volt.

Kérdés igazából, hogy mit vár tőle az ember.

Szórakoztatást, élményt, magyarázatot? Személyesen a Batman Univerzumban nem vagyok annyira otthon, hogy ilyen jellegű magyarázatokkal szolgáljak. Nekem adott egy élményt. Azt kell mondanom, hogy nem is rosszat. Hogy lehengerlő volt? Nem teljesen. De szép. És ez számomra elég volt.

Molymacska>!
Stjepan Šejić: Harleen

A képregények és én elég érdekesen viszonyulunk egymáshoz. Én például nem szeretem a szuperhősképregényeket, mert azok sokszor egyszerűek, felszínesek, és nem adják aztaz élményt, amit én keresek. Ebből is kiemelkedik Batman, akinek az alapvető története az, hogy sose alszik. Bár kevés történetet olvastam róla, azért ebből is leszűrhető, hogy valójában ezeket a történeteket az ellenfelek, az úgynevezett „főgonoszok” teszik élhetővé.
Én szerintem ez a kötet valahogy úgy keletkezhetet, hogy Stjepan Šejić egyrészről rájön erre a bölcs elképzelésre, majd arra is, hogy léteznek női képregényolvasók, innentől pedig csak egy lépés egy újfajta kötet, amilyet alapvetően nem nagyon lát az ember.
A történet nagyon egyszerű: egy folyamatot láthatunk, amiben Dr. Harleen Quinzel átalakul a főgonosz Harley Quinné. Harleen egy új pszihiátriai eljárást próbál bizonyítani, ehhez megy az Arkham Elmegyógyintézetbe, ahol elkezdi kísérletezgetni, és valami egészen elképesztőre bukkan.
Ha ebben a képregénybenki kellene emelnem valamit, ami szerintem zseniális, az a narráció. Erre épül minden, minden ebben a körben jelenik meg, és ide tart vissza. Minden egymásra épül, és nem csak az illusztráció illetve a szöveg, de a narráció teszi teljesen m,ás helyre a karaktereket és a történetet is. Ennek hatására ez a történet szakít a klasszikusokkal, miközben mégis a magját, az alapvető hagyományt megtartja magában.
Számomra nagyon érdekes, ahogy a történethez nyúl a szerző. A narráció végig viszonylag informatív (ép elméjú emberre gondolunk emiatt), miközben már az elején érezhetőek intő jelek. Az egész történeteten átível Joker karaktere. Egyrészről tényleg szépfiús Joker, másrészről nagyrészt olyan pózokban, úgy látjuk megrajzolva, ami számunkra (női olvasók számára) is kellemes élmény.
De ez valójában nem fanservice, hanem a narrációnak egy nagyon okos lépése: végig láthatjuk, hogy ez nem valóság, hiszen túl szép ehhez, és hogy csak Harleen látja ilyen szépnek Jokert. Ezt a tudatosságot nagyon érdekes volt megfigyelni, hiszen valamilyen szinten a karakter rajzolása ezen a területen belül is változott kicsit (ahogyan az érzelmek is változnak az emberben)
Szintén ilyen tudatosság maga a panelek felosztása: formákat jelenít meg, igazodik a képhez és a történethez, vagy éppen pont kiegészíti azt. Erős, ahogyan használja, hiszen csak a panelelrendezések is mutatnak, az is pont olyan fontos információ, mint mondjuk a szöveg. Például spoiler vagy például spoiler
Ezt a gondolatot viszi tovább kicsit, amikor Harley Quinné alakul a főszereplő, és különféle helyzetekben különféle hagyományosabb ruhát rajzolnak neki. Ez kicsit érezteti azt is, hogy szerepe van a hagyománynak, másrészről pedig, hogy a ruha egy kifejezési forma, ami átalakul, és ami minden változatásban mást mutat. Ha engem kérdeztek (de ha nem, akkor is elmondom) számomra furcsa volt, hogy a teljesen jól leképezhető szimbólumból egyre kisebb ruházatú, „szexisebb” nőalak fejlődött ki. Értem az átalakulás mögöttes részét, de valahogyan nekem ez túlságosan furcsa volt. spoiler
A hagyomány felé való visszanyúlás, hogy bár a fő történeti szál Joker és Harleen között rajzolódik ki, de más „főgonoszok” is ugyanúgy részét képezik a történeteknek. Érdekes ebben a tekintetben példul Poison Ivy, aki egy másik történetben, egy másik narrációs rendszerben teljesen pozitív karakter lenne, és akin látszik, hogy valójában nem az elmegyógyintézetben lenne a helye (érdekes ilyen szempontból a többi ápolt megközelítése is, mindegyiknél egyéni szinten látható, hogy a problémáűja milyen szintű, és alapvetően a személy jogosan, vagy jogtalanul került az adott helyzetbe)
Számomra a legnagyobb erénye a képregénynek a fokozatosság. Egyrészről azért, mert így nincs az a pont, amit kilehetett volna jelölni, hogy itt megállhatott volna, és nem történik meg mindenz. Másrészről nagyon jól mutatja a kapcsolódást a másikhoz, az őrület kialakulását (hogy nem egy tényezős, és hogy egyszerre több behatás is ér minket, ezeket pedig nem tudjuk egymástól függetleníteni)
Számomra ez a képregény azért tetszik ennyire, mert modern, és mert különleges hatásokat ér el. Kicsit mást mutat, mint egy átlagos szuperhős képregény, és emiatt is tudott annyira közel kerülni hozzám. Alapvetően nem ajánlom az „átlagos” képregényolvasó közönségnek, mert sokszor az újítása, az új narratív formája lesz az, amit negatívként fognak felhozni ellene. Másrészről azoknak a lányoknak, akiknek kell egy lökés a képregény felé szívesen ajánlom, mert nagyon izgalmas, és mert érezelmdús képregényről van szó.

ViraMors P>!
Stjepan Šejić: Harleen

Ebben a sztoriban a lány táncra kel az ördöggel, majd együtt elindulnak a Pokolba vezető hosszú úton. És az út, mint oly gyakran… jó szándékkal van kikövezve.

Nem árt viszont észben tartani, hogy amikor valaki a fény felé indul… általában nem veszi észre a saját árnyékát.

Segíteni akartam… de én is csak egy szörnyeteg vagyok… mint mindenki más ebben a városban.

Eltelt bő fél év, amióta angolul olvastam, és nem változott semmi.* Menthetetlenül szerelmes vagyok Stjepan Šejićbe Stjepan Šejić munkásságába, menthetetlenül rajongója vagyok ennek a képregénynek úgy, hogy továbbra sem érdekel sem Harley Quinn karaktere, sem a kapcsolata Jokerrel.
Mégis… változatlanul lenyűgöz, ahogy Šejić felépítette, szétszedte és újra összerakta a karaktert, miközben felépítette köré ezt a többszörösen beteg, kicsavarodott sztorit, amit második nekifutásra (is) úgy olvastam, hogy közben alig-alig tettem le. off
Így, hogy az alapokkal tisztában voltam, és volt érkezésem jobban figyeli a részletekre, grafikailag még jobban lenyűgözött, mint elsőre. Egyrészt: remekül néz ki, és még annál is jobban. Láttam már pár Joker-ábrázolást, de szerintem az első, ahol rámondom, hogy egyes pillanataiban kifejezetten sármos. Ijesztő módon, de sármos. Más részt a teljes képregényből süt valami elképesztő tudatosság. Mindennek megvan a maga helye. Az alakoknak, a pózoknak, a színeknek, az árnyékoknak, az árnyékolásnak, minden egyes panelnek, azok elrendezésének, de még a szövegbuborékoknak is. off
Szóval Šejić ismét lenyűgözött, és remélem, ez maradandó. Egyelőre biztosan, mert a könyv végén erős késztetést éreztem rá, hogy kezdjem rögtön az elejéről.

*Ennek örömére, aki szeretne még egy kevés off ömlengést olvasni tőlem a képregényről, megteheti ott is: link

2 hozzászólás
Chöpp >!
Stjepan Šejić: Harleen

Pszichológia, pszichopatológia, empátia és annak teljes hiánya, Arkham szörnyetegei, az arkhami elmegyógyintézet kicsit közelebbről, és egy nehezményezhető csalás árnyékában kivirágzó spoiler történet. Nem utolsó sorban bámulatra méltó festményeknek is beillő képi világ. Imádtam!
Most már ideje megnézni Jokert és a The Suicide Squad-et.

Amadea>!
Stjepan Šejić: Harleen

Nemcsak az igazság vak, hanem a szerelem is.

Harley Quinn soha nem érdekelt, de amikor a kedves cca. 4-5 kiló képregényt rendelt és előzékenyen szétpakolta őket az ölemben, persze, hogy a sok kis füzetes darab közül nyögve kiszabadítottam a nagyalakú, igen impresszív borítófestménnyel bíró kötetet és nekiálltam lapozgatni, majd közösen el is olvastuk.

Nincs ezen mit köntörfalazni, Stjepan Šejić minden téren lenyűgözött.

Az illusztrációk terén beszűkült csecsemőlátásom van, ha valamit nem találok szépnek – nem feltétlenül a klasszikus „szép” fogalmára gondolok –, az nagyon sokat ront nálam az olvasás és nézegetés élményén. Itt azonban az író-illusztrátor nagyon kifejező, expresszív rajzokat készített, amelyek harmóniában állnak a szöveggel. Lenyűgöző, hogy az illusztrációk és a minimális szöveg mennyire jól megragadt a fiatal, naiv pszichiáter metamorfózisát.

Pl. Harleen tekintete szavak nélkül is mesél – igazából sokkoló látni, hogy a sebeit nyíltan megmutató, bizalmatlan és törődésre kiéhezett szemekbe hogyan költözik bele az őrület, hogyan válik Dr. Harleen Quinzellből Harley Quinn, Joker feltétlen imádója, aki szó szerint bármit megtenne érte.

Ha eltekintünk attól, hogy kitalált szereplőkről szóló történetet olvasunk – akik közül néhányan emberfeletti képességekkel bírnak, egy olyan városban, ahol az erőszak és a téboly megmérgezi az emberek lelkét – és nagyon lecsupaszítjuk, a tipikus példáját láthatjuk annak, hogyan kerül egy bizonytalan fiatal nő egy karizmatikus férfi/vezető hatása alá és milyen rombolást végez a személyiségében, hogyan veszíti el a kapcsolatát a valósággal és válik öntudatlan, engedelmes bábjává.

Harleen egyedül él Gothamben, egyetlen barátnővel, a családja hat állam távolságban van tőle, a munkahelyén megkeseríti az életét egy volt egyetemi évfolyamtársa, aki folyton emlékezteti Harleent egy múltbéli botlására, ami gennyes sebként ég a lelkében és úgy érzi, mindenki csak ezt a skarlát betűt látja rajta, pedig ígéretes fiatalnak számít a pályán. Vérbeli önbizalomhiányosként, aki úgy érzi, mindent elront, nem is akarja elhinni, amikor kiderül, hogy Bruce Wayne támogatásra érdemesnek gondolja az elméletét és finanszírozza az ezzel kapcsolatos gyakorlati kutatását – így kerül Harleen az Arkham Elmegyógyintézetbe, ahol azt tanulmányozza többek között Méregcsókon, Gyilkos Krokon, hogy az empátia hiánya – pontosabban az agy empátiáért felelős területeinek fizikai sérülése – tette-e őket veszedelmes gyilkossá és pszichopatává.

És Jokeren, akivel Harleennek már van egy személyes élménye (és sokakkal ellentétben túlélte).

Stjepan Šejić férfi létére nagyon jó megragadta a Harleenben játszódó folyamatokat, aki valószínűleg már akkor menthetetlen volt, amikor Joker a lángoló utcán fegyvert fogott a fejéhez. A szemébe nézett és vérbeli manipulátorként meglátta benne a hiányt, az éhséget, a valahová tartozás iránti sóvárgást – és a gyengeséget, ami lehetővé tette, hogy magához láncolja és elszakítsa a racionalitástól.

Megrázó végigkövetni, ahogy Harley – az ő retrospektív narrálásában – végigmegy ezen a folyamaton, amit bármelyik hétköznapi nő is átélhet, és valószínűleg átélt már élete során. Igazából Jokernek a kisujját sem kell mozdítania, elég néhány elejtett szó, annak a vélt ígérete, hogy ebben az őrült tömeggyilkosban is érző lélek lapul (Nem viccelek… egy napon szeretném látni a mosolyod), ja, és kell egy másik név, hogy a lányban kialakulhasson egy vágykép, amit imádhat. A többit elvégzi a lány képzelete, még csak emlékezni sem kell az ígért csacskaságokra, hagyni kell, hogy főjön a levében. Kettejük közül egyértelműen Joker a nyertes az emberi lélek ismeretében.

Az egészben talán az a legborzasztóbb, hogy Harley hiába tudja, hogy ennek nagyon, nagyon rossz vége lesz, akarja ezt az egész őrületet. Azt hiszi, megmentheti Jokert (Jayt), ahogy minden lány hiszi A Szépség és a Szörnyeteg óta (most komolyan, létezik olyan történet ezen kívül, amiben a lány tényleg megváltja a férfit?). Az összes vágybeteljesítésre épülő YA és romantikus urban fantasy erre a hagymázas álomra épül és rettentő káros a fiatal lányokat azzal szédíteni, hogy az iskola legjobb, de önpusztító hajlamokkal bíró sráca meglája a szürke kisegérben [ki nem állhatom ezt a fajta skatulyázást…] rejlő belső értékeket és minden ármány ellenére beleszeret, természetesen életük végéig.

Tavaly december elején olvastuk ezt a képregényt, de a mai napig eszembe jut; nem hittem volna, hogy ennyire sokkoló élmény lesz és ilyen sokáig velem marad – de az igazán jó könyveknek ez az ismérve.

BlueDeath IP>!
Stjepan Šejić: Harleen

Csodaszépen rajzolt kötet.
A történet arról szól, hogy miként lesz Harleen Quinzelből Joker őrült barátnője, Harley Quinn. Végigmegyünk Harley változásán, ahogy szépen, lassan beleszeret Jokerbe. Remekül megírt sztori, és nagyon Harley-é. Batman éppen csak megjelenik benne, Kétarc-nak van icipicit több szerepe, de a lényeg Harley-n van… és persze Jokeren.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Nem árt viszont észben tartani, hogy amikor valaki a fény felé indul… általában nem veszi észre a saját árnyékát.

5 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!

– Oda akarok kilyukadni, hogy jó ember vagy, tele jó szándékkal. Az a baj, hogy jó szándékkal két dolog van kikövezve.
Az út a pokolba, és a munkaügyi hivatalba.

BlueDeath IP>!

Az a baj, hogy a jószándékkal két dolog van kikövezve. Az út a pokolba, és a munkaügyi hivatalba.

Smurfettereads P>!

[…] Ha sokáig néz egy szakadékba…
– Akkor esetleg talál egy megtört embert, aki próbál kimászni!

Harmadik könyv

BlueDeath IP>!

— Nagymama… miért ilyen szép nagy a mentális zavarod?
— Hogy közelebb csalhassalak, kedveském.

Smurfettereads P>!

– De veszett kutyából még annyira sem lesz szalonna.
[…]
– Ó, igen, csodás éjszaka elé nézünk!

Harmadik könyv

Smurfettereads P>!

„…A fény a viharban, amely megmutatja neki a hazavezető utat.”

Harmadik könyv

Deidra_Nicthea I>!

Menni fog.
Komolyan ezt hittem, amikor először érkeztem Arkhamba.
De alig két hónappal később már egyáltalán nem voltam olyan magabiztos.
Rászoktam a piára, a szemem karikás volt, és egy teljes idegösszeomlás is kinézett.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 2.
Craig Thompson: Blankets – Takarók
Anna Todd: Miután 1. – képregény
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 1.
Gill-Goo: LovEyes
Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok
Catana Chetwynd: Bekuckózunk
Skatuya: Cupido 1. – Első fejezet
P. Vörös Panni: .Initium. – A kezdet peremén 2.
Yehuda Devir – Maya Devir: Ez egy ilyen nap