Vér ​és méz (A tündevérűek és a bukottak könyve 1.) 9 csillagozás

Stina Leicht: Vér és méz

Bukott angyalok és tündevérűek csatáznak, miközben a háttérben az 1970-es évek angol–ír konfliktusa tombol Stina Leicht debütáló, káprázatos regényében.

Liam sosem ismerte az apját. Derry lakói mindig is úgy gondoltak a fiúra, mint egy protestáns fattyára, Liam anyja pedig sosem beszélt róla, így a fia halottnak hitte.

De amikor a Bukottak és a tündevérűek közti háború kezd elszabadulni, Liam és családja is belesodródik a konfliktusba, aminek létéről addig nem is tudtak. A természetfeletti erők közti több évszázados összecsapás mintha csak az 1970-es évek Írországának politikai megosztottságát tükrözné, Liam pedig nyakig merül mindkét villongásba!

Csak Liam igazi apjának és a Bukottak elleni harcra felesküdött titkos katolikus rendnek a közvetlen beavatkozása mentheti meg Liamet… a körülötte gyülekező köznapi és természetfeletti erőktől, valamint a benne lappangó sötétségtől.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Delta Vision, 2015
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951118 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
528 oldal · ISBN: 9789633951309 · Fordította: Dobos Enikő, Sziklai István

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia
Stina Leicht: Vér és méz

A YA olyan, mint a legó. A fiúknak sokkal jobbakat csinálnak.

Igazság szerint vacilláltam a négyésfél meg az ötcsillag között, de arra jutottam, hogy nem látok benne olyasmit, ami rontotta volna a kedvem, vagy ami miatt hiányérzettel raktam volna le. Nyilván nem kicseszett Más dalok, de ott olyan fokú a zsenialitás olyan sajátos a világépítés, amit egyfelől nem várhatok minden szembejövő könyvtől, másrészt nem is veszi be mindenki gyomra. Ezt majdnem biztos, hogy de, kivéve ha valami olyan elem szokta súrolni az eszképista élményed, mint a gyakori b*ß$9meg nyers nyelvezet spoiler, az abúzus, a tíz oldalra eső kb. hét oldalnyi erőszak, szorongás, vérontás, ésatöbbi. spoiler
Amúgy nagyjából ez az az angst fiction, amit gyakrabban szeretnék látni: a felvázolt körülmények között nagyon is hihető, no meg átélhető Liam kínlódása. Indulatos, nem kiművelt, alkalmasint a szókincse sincs meg igazán arra, hogy teljes egészében befogadja amúgy görög tragédiába illő származását, hátterét, az abból fakadó tragédiák spoiler ellenben akkor se volnának könnyen kezelhetők, ha egy pacifista, kiművelt lélekbúvár lenne. Így viszont akármennyi vért és belet ontott ő és/vagy a jobbára hasonszőrű társai, a szöveg elbírta.
A misztikus szál itt még épp csak felvillantja magát, de itt most azért nem vagyok hajlandó elsőkötet-szindrómáról beszélni, mert sokkal jobban működik így, mintha ezt a nyomorult 500 oldalt egyenlően megosztották volna a felek és a szálak között. Igazság szerint komolyan féltem attól, hogy így lesz, de Stina Leicht az eddigiek alapján az az író, aki tudja, merről hová tart a történet, és kicsoda mit, miért csinál. Nyugodj meg, oda is el fogunk jutni, vigyorgott a kíváncsi képembe a komplett narratíva, és jól is esett így. Az meg végképp, hogy pont „jókor”, egy ősrégi háború közepén megpendített paradigmaváltás kérdésébe sikerül belebotlani. Pont annyi, hogy a) érezzük a szívás mértékét, b) akármerre is fordulhasson még a helyzet.
A karakterekben lehet, hogy túlteng egy bizonyos fajta cukiság és ragaszkodás spoiler, de nem ész nélküli, és egyszerűen muszáj valamivel ellenpontozni azt a rengeteg sza keserűséget, ami egyébként abszolút koherensen végigvitt folyamatok eredménye.
Fun fact: egyike a kevés regényvilágnak, ahol az urban és a fantasy, az ősi és a jelenkori, na meg a beavatott és a spoiler mugli civil úgy találkozik és úgy viszonyul egymáshoz, ahogy akár történhetne is. Riszpekt.

Szóval Stina Leicht nem csupán azt az izgalmat és nagggyontrueverydark szórakozást adja, amit ígér, de teszi ezt annyira biztos kézzel és elegánsan, hogy vonjon le fél csillagot, aki akar. Nálam ötös.

35 hozzászólás
>!
zamil
Stina Leicht: Vér és méz

Nekem ez a történet, és világ tetszik. Mindig érzékeny voltam az IRA-s témákra, mindig az egyik szívem csücske volt Írország, így nem meglepő, hogy megtalált a könyv magának.
A főhős Liam egyáltalán nem szimpatikus (főleg, hogy végig trágárkodik), de azt kell mondjam jól beleillik a történetbe. Maga a cselekmény inkább játszódik az ismert világba, és annak a világnak a problémaival foglalkozik, de a háttérben ott a másik oldal, és egy két világot átölelő összetett háború. Erről a másik oldalról nem sokat tudunk meg, az író is szépen csepegteti csak az információkat, úgy ahogy a főhős is csak szép lassan lesz tisztába a dolgokkal.
Maga a könyv szórakoztató, jól olvasható, olvastatja magát, el tudom képzelni, hogy idővel tv sorozat készüljön belőle.
Kíváncsian várom a történet folytatását.

>!
Dominik_Blasir
Stina Leicht: Vér és méz

Sokat gondolkodtam azon, hogyan is értékeljem ezt az ír háborús fantasy-t, de aztán rájöttem, hogy valójában a guilty pleasure a helyes kifejezés. Ugyanis:
– van egy nagyon érdekes koncepcióval rendelkező háttér (címszavakban: démonok, tündevérűek, egyház, mindez az ír polgárháború közepén), amiben ugyan szemernyi újdonság sincs, viszont ilyesfajta egyveleget még nem láttunk, ráadásul a koncepció része a „Bukott angyalok” kifejezés is, ami azért, valljuk be, nem ad túl sok okot reménykedésre
– van egy látszólag szimpatikus szereplő, akiről nagyon hamar kiderül, hogy igazából kissé naiv, nem mindig értjük tetteit, és hát valójában közhelyekből áll
– vannak elsőre nagyon érdekes drámai elemek, mondhatni tragédiák, amelyek ugyan mintha gombnyomásra kerülnének elő, de amikor nem fájdalmasan sablonosak, akkor kifejezetten jól ütnek
– van akció, pontosabban polgárháború, rejtélyes frakciókkal, hiszen senki sem tudja, hogy pontosan ki melyik oldalon áll, és valójában mik is ezek az oldalak, ám ettől még igen szórakoztató
– végül pedig van egy olyan sodró-izgalmas hangulata a történetnek, hogy tényleg nagyon vártam mindig a következő fejezetet.
Szóval ha az a kérdés, hogy mennyire jó a Vér és méz (amúgy remekek ezek a címek, a folytatásnak is kellően fura), akkor arra nem tudok válaszolni. De ha az a kérdés, hogy mennyire szórakoztam jól a Vér és méz olvasása közben, hát akkor a válaszom az, hogy nagyon.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-10-18+…

2 hozzászólás
>!
Szirmocska
Stina Leicht: Vér és méz

Vegyes érzéseket kavart fel ez a könyv. Különleges a témaválasztása és emellett érdekes a valóság és a mágia ilyesféle keveréke. Talán pont ezért keltette fel az érdeklődésemet, ahogy megérkezett az első hír a magyar kiadásról, ugyanakkor a kivitelezés felemásra sikeredett.
Szó se róla, érdekesen indult. Elég erős volt a hangulata, kellően sok titkot villantott fel, hogy vissza-visszatérjek az olvasáshoz és bár néhol elég suta párbeszédek törték meg a varázst, mégis nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem, néhány korábban látott és igazán kedvelt témába vágó filmélményemmel kapcsolatban. Szóval minden adott lett volna egy kellemes olvasáshoz.
Csakhogy nem egészen tudott meggyőzni. Valahogy egy idő után a cselekmény arra szűkült le, hogy Liam csinál valami meggondolatlant, nagyon megverik és megrugdossák, majd dühöng egy sort, közben meg nem tud semmiről semmit és kezdődik az elejéről az egész… Bevallom egy idő után meguntam. Aztán jött még némi nyavalygás és szenvedőzés, amire végképp nem lett volna szükség. Amennyire sodró tudott lenni helyenként, annyira lelassult ezeknél a részeknél. Most megnéztem, első regénye az írónőnek, így talán a folytatások kiküszöbölik a csorbát. erre mindenképp kíváncsi leszek, de ez így önmagában kevés volt.

>!
NewL P
Stina Leicht: Vér és méz

Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon tetszik.
Az írországi helyzet leírása, a politikai helyzet, mind nagyon valószerű, és akár igaz is lehet.
Szívszorító érzés, hogy ennyi borzalom létezik a világon.
A másik fele, a bukottak és tündérek leírása lehetne egy kicsit bővebb, csak belekóstolgatott az író. A főszereplőt meg nem igazán tudtam megkedvelni.
Igazság szerint a könyv közepe untatott, a vége felé kezdett újra érdekelni. Ettől függetlenül adok még egy esélyt a sorozatnak, mert annyira nem volt rossz.

>!
Nuwiel SP
Stina Leicht: Vér és méz

Amikor egy könyv annyira felkelti az érdeklődésem, hogy az olvasása közben és után is a kapcsolódó témákról, jelen esetben az angol-ír konfliktusról, olvasgatok, azt szoktam kitűnő írásnak nevezni, amit másoknak is szívesen ajánlok. A Vér és méz esetében azonban valószínűleg kivételt tennék, mert ugyan nem volt rossz, tetszett is, de mégis hiányérzetem volt végig az olvasása során.

A főszereplővel kapcsolatos kérdések önmagukban érdekesek: mennyi benne az emberi, mennyi a tündevérű? A tündevérű része mennyire jó vagy rossz, az emberi mértékek szerint? Tudja-e irányítani a belsejében lakozó szörnyet Liam? Ha ehhez még hozzávesszük a történelmi hátteret, amiből megpróbál kimaradni, de mind a múltja, mind a barátai, mind a családja miatt egyenes út vezet a dolgok sűrűjébe, akkor egy igazán jó könyvet kapunk. Ugyanakkor nekem Liam túl klisés, folyton csak sodródik az árral, és az (érthető) állandó dühe is idegesített. A folytatásra azért benevezek mindenesetre.

>!
Jevgenyij_77
Stina Leicht: Vér és méz

Jól vegyíti a valóságos és a fantasztikus szálakat. Az ír részek annyira tetszettek, hogy arra gondoltam, hogy talán még tündérek nélkül is jó lenne olvasni. A főszereplő sem szuperman, csak egy átlagos fickó sok gyarlósággal, lehetett drukkolni neki. El fogom olvasni a folytatást is.

>!
kvzs P
Stina Leicht: Vér és méz

Érdekes felépítésű fantasy, amiben egyrészt az emberek harcolnak a természetfeletti lényekkel, másrészt a tündevérűek harcolnak a bukott angyalokkal, harmadrészt az emberek harcolnak egymás ellen is és ezek a harcok egy szereplőn keresztül vannak bemutatva.
Sajnos a konfliktusok eredetéről és történetéről nem tudunk meg szinte semmit, így csak díszletként és az események továbblendítőjeként jelennek meg. Az egyedüli harc, amibe bepillanthatunk, az Liam harca saját magával és a tündevéréből eredő különlegességével.
Ő főszereplőként is csak ezért érdekes, mivel ezen kívül csak sodródik egész életében, és haragszik mindenre és mindenkire, de nem igazán tesz semmit azért, hogy változzon a helyzete, és azt is elmarja, aki segíteni akar.
Maga a történet elég sötét, szinte csak tragédiákkal van tele, mégis elég érdekes és sodró lendületű ahhoz, hogy lekösse az olvasót. Ez a lendület és az írás a színvonala pedig feledtetni tudja, hogy a cselekmény és a szereplők bizony több sebből véreznek.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Stina Leicht: Vér és méz

kellemes meglepetés volt .angol-ír ,bukottak – tündérvérűek az egyház harcosaik .érdekes izgalmas kaland volt .jól össze hozták a társaságot .Liam néha egy kicsit idegesített de talán később össze szedi magát.


A sorozat következő kötete

A tündevérűek és a bukottak könyve sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Wendy Higgins: Angyali gonosz
Rachel Vincent: Lélekőrzők
Karen Chance: Holdvadász
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Böszörményi Gyula: 3… 2… 1…
Kim Harrison: Boszorkányfutam
Deborah Harkness: Az élet könyve