Egy idős svéd milliárdos, Henrik Vanger negyven évvel ezelőtt elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. Nem tudja túltenni magát a fájdalmán, mert valaki azóta is, évről évre – mintha az őrületbe akarná kergetni –, minden születésnapján emlékezteti őt arra a tragikus napra. A nyomozás régóta eredménytelen, ezért a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenős újságírót, Mikael Blomkvistet, hogy próbálja meg kideríteni az igazságot, hiszen sokan élnek még a rokonságból, akik ott voltak aznap amikor Harriet eltűnt. Az öregúr meg van róla győződve, hogy a lányt meggyilkolták, és az elkövető egy családtag… Ezzel egy időben Vanger megbízásából egy neves magánnyomozó-iroda munkatársnője, a kivételes tehetségű hacker, Lisbeth Salander alaposan átvilágítja az újságírót. Mikael döbbenten értesül róla, hogy a lány még a legintimebb magánügyeiről is tud. Ám amikor úgy alakul, hogy közösen folytatják a nyomozást a régi rejtély után, igen hasznosnak… (tovább)
A tetovált lány (Millennium 1.) 1805 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 53
Szereplők népszerűség szerint
Lisbeth Salander · Mikael Blomkvist · Erika Berger · Birger Vanger · Cecilia Vanger · Dirch Frode · Dragan Armanskij · Greger Beckman · Harald Vanger · Harriet Vanger · Henrik Vanger · Nils Erik Bjurman · újságíró
Helyszínek népszerűség szerint
Svédország · Stockholm · Auschwitz
Kedvencelte 430
Most olvassa 82
Várólistára tette 647
Kívánságlistára tette 454
Kölcsönkérné 22
Kiemelt értékelések
Hát ez egy nehéz kör volt.
Az eleje annyira nehezen indult, hogy legszívesebben félbehagytam volna. Mégis nagy nehezen rávettem magam a folyatatásra, amit végül nem bántam meg. Az volt a legnagyobb probléma, hogy egyből bele a mélyvízbe, különböző szereplők, szemszögek, azt se tudtam mi történik. Másrészt a szerző sokszor szerintem egy s@ggel nem hogy két lovat próbált megülni, hanem hármat. Túl sok témába akart betekintést nyújtani, és néhol nekem kissé olyan érzésem volt, hogy elsiklunk a részletek felett.
Ezután valamelyest meglódult a történet, ez a rész egészen tetszetős. Jobban megismerkedhetünk a szereplőkkel, illetve megkapjuk végre azt a bizonyos nyomozási szálat. Ami elég nagyot ütött a végefelé, bár ez-az már sejthető volt. Viszont még így sejthető létére is brutális lett. Véleményem szerint itt kellett volna lezárni a történetet, Harriet történetével, ugyanis a könyv utolsó 50-70 oldala legalább annyira unalmas számomra, mint az eleje. Így kerek a cselekmény, értem én, de bárcsak maradtunk volna a komolyabb nyomozási szálnál, mert hát ez a kisebb kutakodás gyermeteg és unalmas a másikhoz képest.
Nagyon nagy jóindulattal adok rá egy 4 csillagot. Rengeteget szenvedtem ezzel a könyvvel, kisebb olvasási válságot is csinált. :/ Ilyen erős késztetésem még sosem volt, hogy abbahagyjak egy olvasást.
Ezer éve vár már ez a könyv, pontosabban az egész trilógia, elsősorban a lelkes molyos értékelések hatására. AC-n és néha Conan Doyle-on nevelkedett krimiolvasó énem mindenképp találkozni akart a híres skandinávokkal. Jelentem a Larsson-találka megtörtént, de a várt élmény elmaradt – mármint az előzetes elvárásoknak megfelelő élmény, mert amúgy egyáltalán nem rossz könyv ez, csak hát nem tökéletes, na…
A több szálon futó cselekmény révén a történet kellően bonyolult ahhoz, hogy több fontos témát is megbírjon, ennek ellenére, úgy érzem, Larsson picit sokat markolt, mikor a családon belüli erőszak, a nők bántalmazása, a feminizmus, a szociopátia és pszichopátia, a vallás és vallásos túlbuzgóság, a nácizmus, a gazdasági és számítógépes bűnözés, az újságírás ésatöbbi témáját egységbe próbálta gyúrni. A tematikai sokszínűség egyrészt izgalmakban, bonyodalmakban gazdag sztorit ígér, másrészt viszont a túlbonyolítás és a szálak matematikai pontossággal kiszámított össze- és kibogozása, a túl sok, néha már hihetetlen kapcsolódási pont gyengíti a valószerűséget és életszerűséget.
A köteten emelett nagyon érződik, hogy egy trilógia bevezető része – a kerettörténet eléggé vontatott és unalmas (legalábbis számomra), míg a Venger-sztori, bár rettenetesen lassan indul be, az igazi klasszikus krimiket idézve messze a kedvenc cselekményszálam. Zárt, vidéki miliőben történő nyomozás, nem egy (néha eléggé bizarr) csavarral. Ez a rész kimondottan tetszett, míg a Salander-szálat minden „tökös csajos” jellege és kétségtelenül fontos problémafelvetése ellenére néhol túlontúl propagandisztikusnak éreztem. A Wennerström-sztori előtt pedig picit értetlenül álltam. Akárcsak a lezárás előtt. Tudom, a második kötet elő kellett készíteni, én meg nem igazán szeretem a sorozatokat, főleg akkor nem, ha nem látom önmagában is egységes egésznek és akár különállóan is fogyaszthatónak az egyes köteteket (és akkor sem, ha unos-untalan ismételgetett információkkal borzolják az idegeimet).
Ennek ellenére tagadhatatlanul beszippantott a történet, érdekes módon tényleg szinte letehetetlen volt, még akkor is, ha gyakran csodálkozva vontam fel a szemöldököm, mennyire sematikusan intézte el a szerző Kalle Blomkvist és Lisbeth alakját. Mintha 21. századi mesékből kipattant alakok lennének: az alfahím, rettenthetetlen oknyomozó riporter és a súlyos titkokat hordozó, különc, de überintelligens lány, akik előtt nincs legyőzhetetlen akadály és akik nem ismerik a lehetetlent… Nem éreztem élő embereknek őket, ezért nem sikerült közelebb sem kerülnöm hozzájuk.
Ettől függetlenül belevágtam a második kötetbe is. Néha szeretek a tűzzel játszani. :)
azta
Reggel fél nyolcra olvastam el. Nincs ma belőlem semmi, de nem azért mert álmos vagyok. Gimis koromban néztünk svéd filmeket, na azok ilyenek voltak. Nagyon jó, hogy miután megoldják a gyomorforgató bűntényt, még van van egy másik, mert így nem elborzadva teszem le, egy kicsit feloldja. Bár a korrupciós ügyletet nem tudtam teljesen követni, de nagyon áthallásos volt.
Itt van a másik két kötet is. De még várok, ülepítek.
Piszok jó krimi.
Te jó szagú csodazokni és mindenféle ismeretlenen elektromos kütyük, durván alázott meg ez a könyv minden thrillernek látszó egyéb képződményt.
Nagyon féltem ettől a könyvtől, és úgy általában a skandináv irodalomtól, valahogy nem tudom elképzelni hogyan lehet normálisnak maradni napi tizennyolc órás téli sötétségben, minden északi depressziós ? és italba folytja a bánatát. ( éljenek a sztereotípiák )
Azt se tudom mondani, hogy ne lett volna igazam, könyvön ne sütött volna át az általános svéd életérzés, bizony rendesen megmozgatja negatív irányban az érzelmeket. Rég nem olvastam ennyi szörnyűséget, ilyen életszerűen leírva.
Miközben nem tudtam letenni, dühöngtem, csapkodtam, kegyetlenül kiakasztatott végtelen mocskot amit az író át akart adni, főleg Lisbeth sorsa csapott mellbe és a tudat, hogy ilyen bizony bárkivel megtörténhet. Egyik legvagányabb, legeredetibb és legokosabb lány akivel mostanában találkoztam a könyvek lapjain, végre egy harcos nő :)
Az közepéig ( na jó kicsit tovább) nagyon tetszett a vége nekem kicsit futurisztikusra sikeredett, az alap bűntényt megoldottam, ennyi Agatha után talán nem is csoda, a többit pedig rejtse kegyes homály, annyit azért hozzátéve nálam ez már nem hiányzott.
Lisbeth a szívemhez nőtt, Larsson pedig annyira a lelkemből ír, hogy nem vagyok hajlandó kicsiny hibákon fennakadni.
Kávét pedig mégy ilyen mennyiségben is szeretem, ahogyan a gondolkozásmódot is ami átütött a könyvön.
Van még szerencsére, lehet folytatni.
Az elmúlt évek már megedzettek a skandináv krimik tekintetében, úgyhogy számítottam rá, hogy valami betegesen őrült történetet fogok olvasni. Nos, nem is csalódtam ilyen szempontból. Azt el kell ismernem, hogy jól megírt, pörgős, lebilincselő a történet, de… Ennyi brutalitást, perverziót spoiler nehezen viselt el a gyomrom. A végén már a hócipőm tele volt a rengeteg Vangerrel. A két főszereplő, Lisbeth és Mikael lett a kedvencem. Nagyon jól összedolgoztak, és felgöngyölítették a szálakat. Erika nem volt túl szimpatikus. Biztos folytatom a sorozatot, de nem most.
A tetovált lány sokkal nagyobbat ütött nálam, mint vártam. Egy egyszerű krimire számítottam, erre kaptam egy nagyon intelligens, még mondanivalóval is bíró, az izgalomtól majd lapjaira hulló könyvet.
Hiába van Svédországban kolbászból a kerítés, az emberek itt se sokkal különbek. A nők bántalmazása ugyanúgy folyik a négy fal között, és az áldozatok hangja csak egy halk sóhajtás a hangzavarban. Vagy tűrik a sorsukat, vagy végső kétségbeesésükben maguk veszik kézbe a dolgokat… Aminek sokszor az a vége, hogy hidegvérű gyilkosnak titulálják őket.
Lisbeth Salander pedig felkerült nálam a kedvenc tökös hősnők listájára. Néha szívesen lennék annyira kemény, mint ő….
Ide nekem a folytatásokat!!
Először a filmet láttam (2009-es verzió) már ott megtetszett, viszont a könyv sokkal de sokkal jobb volt. Lisbeth itt sokkal jobb karakter volt, szeretem a különc karaktereket. Gyorsan lehet haladni vele, mondjuk az eleje kicsit döcögős, de feledhető, mert szerencsére elég hamar belendül a történet. Néha elvesztem a részletek között, de a történet izgalmas és nehéz volt letenni. Az biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot.
Számomra, az erőszak szokott sok lenni a skandináv krimikben, de ez a történet erről szól, fel kell készülni rá, nem hiába az a könyv mottója, hogy ”Svédországban a nők 18 százalékát élete során bántalmazták”. A „mintatársadalomban” megbújik az erőszak, a perverzió, amit körbevesz a fagyos szél, a néptelen utcák és az „állandó” sötétség. Larsson pedig élvezi is, hogy megmutathatja az erőszakot, persze nem öncélúan, hanem a cél érdekében. A sztori azon túl, hogy mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet, sokkal több tartalmat sejtet, mintha egy szimpla krimi lenne. Pedig a könyv végső soron egy sima bűnügyi történet, de a misztikus hangulat, a rejtélyes történetfűzés és a karakterek „torz” magatartása teszi különleges thrillerré. A nyomozás (másodszori olvasás ellenére is) teljesen lekötött, magával ragadott a vad hackerlány furcsasága, és a kibontakozó, elborzasztó valóság megdöbbentő embertelensége. Miközben zajlik a nyomozás, a kis gesztusokból, apróságokból a háttérben szépen kibomlanak az emberi viszonyok, amelyek élettel töltik meg a rejtélyt. Intelligensen, nem rág a számba semmit, nincs benne hatásvadászat és olcsó hangulatkeltés. Egyértelműen átlag feletti a könyv, pompásabb, kényeztetőbb krimiről álmodni se mernék.
Beszippantott. :)
Annak ellenére, hogy korábban már láttam az összes film változatát (ami egyébként tetszett), kicsit tartottam tőle, hogy belekezdjek. Leginkább az erőszakos jelentek miatt. Aztán King könyvei megedzettek, és így hogy megkelent hangoskönyv formátumban, ráadásul László Zsolt előadásában nem hagyhattam ki!!! :)
Még így is hogy nagyjából emlékezem a történet főbb eseményeire, és sejtettem, hogy ki a mumus, nagyon izgalmas volt és néha kételkedtem az emlékeimben. Zseniálisan felépített, le a kalappal a sok történelmi szál és az aktuális idősík vezetésére.
Szóval új kedvencet avattam.
Ajánlom mindenkinek, aki bírja idegekkel! :)
Alapvetően kevés olyan könyv van, ami ennyire belopja magát a szívembe, mert sokat olvasok, és ezért nagyon magasan van a léc, amit meg kell ugrani. A tetovált lány jött, látott, és kiütéssel győzött.
A történet szerint egy lány, aki gyámság alatt van, elkezd kutakodni a saját élete, és a gyámságba helyezésén, miközben egy újságíró elváll egy kutatómunkát, amiben meg kell találnia egy eltűnt személyt.
Ha valami negatívat kell említenem, akkor egyértelműen az, hogy az első kötet nem adja könnyen magát, az eleje nagyon hosszú bevezető a trilógiához, és borzalmasan sok idő telik el, mire a két szálat valahogyan sikerül összefonni. Igazából aki elkezdi olvasni a könyvet, az első száz oldalon kell átvergődnie magát, és utána tényleg minden sokkal érthetőbb lesz.
Alapvetően viszont nagyon tetszett a történet is. Az egyik, ami miatt kiemelkedő volt, hogy a krimi szál nagyon mozgatta a fantáziámat ÉS nem tudtam kitalálni teljesen, hogy mi történt (de derekasan találgattam, vadabbnál vadabbb történeteket kreálva). Ez számomra azért fontos, mert nagyon sok kriminél, ha van elég nyom (vagy ha közöpesen rendben van a dramaturgia), akkor elég magas a találati arányom, itt viszont olyan erős fordulatok voltak, hogy a sztori vitt magával, és egyik fordultból csaptam át a másikba. Ennyire erősen szerintem még nem kaptam ehhez hasonló élményt, és ez szelemileg nagyon üdítő volt.
A másik, ami miatt nagyon erős a sztori, hogy nagyon mélyen belemegy a társadalmi problémákba, és azokat nagyon élesen boncolgatja. Sokszor kerül elő egy könyvben a társadalomkritika (érettséginél a kedvenc szavam volt :D ) itt viszont nem csak ergy társadalmat mutat be, vagy kritizál meg, hanem előszed bizonyos aspektusokat, amiket nagyon alaposan, több szereplővel, több szálon kitárgyal, akár ugyanazzal a személlyel többféleképpen, és így az olvasó nem csak egy hasraütésszerű problémát (egy elképzelt megoldással), hanem látja az emberek ELTÉRŐ reakcióit, a különféle, nem biztos, hogy számunkra egyértelmű válaszokat, és olyan helyzeteket, amiket nehezen lehet megoldani törvényesen és/vagy etikusan.
Talán az a kötet másik negítvuma, hogy egy kicsit nem figyelsz, és fogalmad sem lesz, hogy a 90'-es évek svéd politikájáról hogyan jutunk a vallási szektákig, vagy az erőszakbűncselekményekig, majd egy kis szigethez és a főszereplőkhöz. Még számomra is kellett koncentráció, hogy az egyes szálakat, amik kapcsolódnak egymáshoz, össze tudjam rakni, meg tudjam érteni így egybe, ebbe a roppant komplex világban.
Első résznek nagyon jó, de tény, hogy a harmadik kötet rakja fel az i-re a pontot, és teljesedik ki a történet, viszont ennek a kötetnek a nagy előnye, hogy kerek egész történetet ad, amelyben a szálak le vannak zárva. Zseniális kötet, eddigi egyik legjobb olvasmányom, és egyszerűen nem hiszem, hogy ezt bármikor felül tudja múlni egy másik regény. Ha te, kedves olvasó, tudsz ilyet, kérlek írd meg. Én majdnem 2500 könyv után fedeztem fel ezt a sorozatot, amihez foghatót még tényleg nem találtam.
Népszerű idézetek
Rögtön megértette, hogy a szerelem pillanata akkor jön el, amikor az ember úgy érzi, hogy megszakad a szíve.
569. oldal
Lisbeth Salander súlyos betegségben, információfüggőségben szenvedett, a morállal és etikával kapcsolatban pedig meglehetősen liberális elveket vallott.
376. oldal
– Na és mikor van a születésnapod?
– Walpurgis-éj, április 30. – felelte Lisbeth – elég jól illik rám, nem? Olyankor seprűnyelet kapok a lábam közé, és úgy röpködök mindenfelé.
547. oldal
– Most bemegyek, lezuhanyozom, és utána meztelenül befekszem az ágyadba. Ha túl öregnek érzed magad, akkor tiéd a kempingágy.
497. oldal
Lisbeth Salander attól félt a legjobban – aránytalan, betegesen nagy és fekete félelem volt ez –, hogy az érzései miatt nevetik ki az emberek. És erre tessék: hosszan tartó munkával, kemény erőfeszítések árán felépített önérzete itt hevert összetörve, megtiporva.
574. oldal
– Mindenkinek vannak titkai – felelte Salander közömbösen. – Az a kérdés, sikerül-e kideríteni őket.
126. oldal, 7. fejezet, 1. rész - Ösztönzés (Animus, 2009)
Lisbeth nem tudta megmondani, miért hazudott, de meg volt róla győződve, hogy okosan tette. Ha Bjurman ügyvéd a kihalástól fenyegetett rovarfajok listáján szerepelt volna, akkor is habozás nélkül eltapossa őt a cipője sarkával.
165. oldal
Jávorszarvas egymagában üldögél és vigyorog, körülötte szétlőtt erdő, minden vadász elfutott.
342. oldal
A sorozat következő kötete
Millennium sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
- David Mitchell: Csontórák
- Donna Tartt: Az Aranypinty
- Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya
- Katarina Bivald: Garantált hepiend
- Stefan Ahnhem: A kockavető
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás - Lakatos Levente: Loveclub 84% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - M. J. Arlidge: Ecc, pecc 86% ·
Összehasonlítás - Kristina Ohlsson: Mostohák 86% ·
Összehasonlítás - Malin Stehn: Boldog új év 84% ·
Összehasonlítás - Lucy Foley: Lakás Párizsban 84% ·
Összehasonlítás - Monika Feth: Az eperszedő 61% ·
Összehasonlítás