A szókimondásáról híres Millennium folyóirat tényfeltáró riportkötet megjelentetésére készül arról, hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok. Hogy kik a futtatóik. És mindenekelőtt arról, hogy kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait. Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. Lisbeth Salander, a kiváló hacker is tudomást szerez a lap tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe, és hamarosan fő gyanúsítottá válik. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni. Ráadásul nem csak a rendőrség keresi… Stieg Larsson világsikerű Millennium-sorozatának második része, A tetovált lány folytatása.
A lány, aki a tűzzel játszik (Millennium 2.) 1147 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 41
Szereplők népszerűség szerint
Lisbeth Salander · Mikael Blomkvist · matematikus · Erika Berger · dr. Peter Teleborian · Dragan Armanskij · Hans Faste · Jan Bublanski · Miriam Wu · Nils Erik Bjurman · Paolo Roberto · Plague · Sonja Modig
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 193
Most olvassa 39
Várólistára tette 212
Kívánságlistára tette 175
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Újra a régi kedvenc, Lisbeth Salander, aki szinte korlátlanul meggazdagodván is önmaga marad, s amerre jár, móresre tanítja a nőket lenéző, velük durván, hazugul játszadozó férfiakat. Újra belekeveredik a Millennium ügyeibe, sőt, maga is gyanúsítottá válik. De ne többet erről az olvasmányos, szinte tökéletes bűnügyi regényről, hisz el kell olvasni. Rendelkezik a skandináv krimik alapkövetelményével, a társadalomkritikai vetülettel, s ahogy az I. rész is, számos kérdést nyitva hagy, hogy az olvasó felfokozott érdeklődéssel fordulhasson a harmadik kötet iránt. Csak Larssont sajnálom, hogy e megérdemelt világsikert nem érhette meg…
Ez egy rendkívül kacifántos olvasmány, tele mocskos titkokkal, remek szereplőkkel, és még éppen hogy csak elviselhető mennyiségű véres jelenettel. A majdnem tökéletes krimi, ami pont úgy ér véget, hogy tudjuk, még rengeteg mindent tartogat számunkra.
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/11/stieg-larsson-lany-…
Bajban vagyok az értékeléssel, na! Nem azért, mert rossz könyv. Érdekes, jól megírt történet, és nagyon olvastatta magát. Igaz, kb. 100 oldalig nem történt szinte semmi izgalmas / érdemleges, leszámítva X, Y és Z szexuális érdeklődését, szokásait, de valahogy ezt nem tartottam ideillőnek. Ami igazából ebben a részben is borzasztóan zavart, vagy inkább kiakasztott, az a nők ellen elkövetett brutalitások, a velük szembeni viselkedés, gyűlölet, a politikusok, gyámügyesek, rendőrök és bűnözők közötti összefonódások, hogy mindenki valamilyen módon érdekelt a prostitúcióban, és gyakorlatilag senkinek nem érdeke borítani a bilit. És mindez Svédországban! Azt hittem, ott jobban érvényesülnek a nők jogai. Hát, tévedtem. Tiszta ideg voltam spoiler. Az viszont jó volt, hogy sok minden kiderült Lisbeth előéletéről, családjáról. Nagyon sajnáltam őt, mert egy aljas összeesküvés áldozata lett még gyerekkorában. Megértem, hogy képtelen bárkiben is bízni. Továbbra is ő a kedvenc szereplőm, mert olyan kis magának való és szívós. És igen, most azonnal jön a következő rész, mert ez a befejezés határozottan bosszantó!!!
Még mindig kedvenc. Lisbeth Salander a csúcs. Ritka, hogy egy női karater ennyire összetett legyen.
Akár egy nyomasztóan nagyszerű társadalmi vizsgálódásnak is felfoghatjuk, egy kíméletlenül provokatív kritikának, mely minden ízében kőkeményen bemutatja a nyomozás erkölcstelen hozzáállását s annak minden szereplőjét. Példaértékű, de ami még fontosabb, reális és kiforrott gondolatokat olvashatunk a társadalom problémáiról, embertípusairól, hazugságról, megkülönböztetésről és egyszerűen magáról az emberről. Stieg pusztán kemény tényeket közöl, „háttérből figyeli az eseményeket, mintha ott se lenne”, s ezáltal az olvasóra hagyja a legnagyobb feladatot: a megemésztést. Ez az ő könyvében a hátborzongató nagyszerűség. Remekmű, ami tökéletesen „megágyaz” a harmadik résznek.
A felnőtté vált, tűzzel játszó tetovált lány regénye. Az elvonuló, majd újra felbukkanó Lisbeth nemcsak megjelenésében hat érettebbnek, hanem gondolkodásában is – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a matematika és csillagászat rejtelmeibe beletemetkező lány a nagy Fermat-tétellel kacérkodik, elméjét és később bátorságát is többször sziporkáztatja.
A cselekmény ebben a kötetben sokkal pörgősebb, az első résztől eltérően nem hagy lehetőséget az olvasónak az unatkozásra, ám a nagy pörgésben az elbeszélő túlságosan átadja magát a képzeletének. Olyan valószerűtlen és hihetetlen csavarok vannak a történetben – cselekmény és karakterek terén is –, hogy a végére már csak mosolyogni tudtam rajtuk. Ráadásul nagyon összebonyolódtak a szálak, kicsit keszekusza lett az egész, el-eltévedtem benne. Már az elő kötetet is túlírtnak éreztem, ezt még inkább, lehetett volna feszesebb a sztori, lényegretörőbb.
A regény középpontjában továbbra is a családon belüli erőszak áll, ezúttal a nemzetbiztonsági hivatal sötét titkainak, a maffia és a lánykereskedelem témájának bevonásával. Az első kötetben is hangsúlyos szerepet kapó morális kérdések ezúttal sem hiányoznak, a bűnösség és felelősség, ennek különböző fokai, valamint a bizalom kérdése egyéni, de közösségi és intézményi szinten is napirendre kerül.
Blomkvist alakja továbbra is változatlan, míg Lisbeth érzelmileg picit megnyílik (l. a Palmgrenhez fűződő kapcsolatát), és az olvasó is egyre több információt tud meg róla. A többi szereplő pedig megmérettetik: állást kell foglalniuk a kialakult helyzettel szemben, bizalom és hit konfrontálódik a manipulációkkal és pletykával.
Persze akta és ember két különböző dolog, ennek bizonyítása a cél, ami végül a harmadik kötetben történik meg. A lezárás még inkább erősíti azt az érzést, hogy valójában nem három regénnyel van itt dolgunk, hanem eggyel – három kötetben kiadva.
P. S. Ha az első kötetben a márkanevektől téptem a hajam, most az állandó jelzőkkel húzott fel Larsson, meg a genetikai defektekkel. Meg az itt is folytatódó csodás véletlenekkel és összefüggésekkel…
Amikor rátaláltam az első részre azt hittem új kedvenc műfajom született és igen Skani krimi rajongó leszek további életemben, sajnos azért ez a stílus is van olyan hullámzó mint a többi, nem műfaj hanem író rajongó lettem. Larsson megint megérintette a lelkem mélységeit, egyszerűen az elmúlt évek legjobb amazon karakterét alkotta meg Lisbeth személyében. Nagyon bírom a csajt. Empátia, barátság és összefogás,spoiler közben lerágom a körmöm hegyét és minden tanító szavával egyetértek, talán a vége kicsit túl fantasy (ez legyen a legnagyobb baja)
Rajongó vagyok, nekem ilyen egy jó könyv, minden a helyén és megért minden percet, teljesen kikapcsolt, ami most kicsit túlzsúfolt életemben, nagyon nagy segítség.
Hogy annak idején miért hagytam abba, egyszerűen magyarázható: pörgősebbnél pörgősebb adrenalinbombák várakoztak a listámon, ez pedig csermelyként induló, majd fokozatosan patakká duzzadó krimicsemege, ami egy rohamosan zúduló folyammá terebélyesedik. El is sodort az útjából minden egyéb, prioritással bíró munkafolyamatot spoiler, kérdést sem hagyva afelől, meg tudja-e közelíteni az első részben hozott szintet.
Igen, első blikkre nem volt időm, türelmem lassan falatozni, ízlelni, kivárni. De mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Első osztályú!
Wow, értem már, mit kellett volna éreznem az első rész olvasása közben (lehet, azzal kellett volna kezdenem, ha-ha). Valóban nem éreztem olyan száraznak, mint az előzőt, habár mikor jöttek az egyenletek, kicsit megijedtem, hogy unalomba fullad. Szerencsére nem így lett, sőt! Alig bírtam letenni. Azért azt nem tudom szó nélkül hagyni, hogy néhol már-már szappanoperába csapott a cselekmény spoiler. Hihetetlen, hogy mennyi szerencsés véletlen létezik.
De az biztos, hogy rendesen behúzott a történet. Alig hittem, hogy haladjunk már, haladjunk, hogy végre választ kaphassak a kérdéseimre. Blomkvistre az elején nagyon haragudtam, mikor kiderült, hogy spoiler mit művel. Erikát továbbra sem bírom, egyszerűen irritál az a nő. Ellentétben Lisbeth-tel, aki még mindig az egyik kedvenc karakterem spoiler, de mellé most még bejött Paolo Roberto. Az a pasas… néha hangosan röhögtem a dumáján.
A vége pedig… hát hogy a jó fenébe lehet ilyen brutális? Itt van ugyan a harmadik rész, de erőszakot teszek magamon, és nem azzal folytatom. Nem fogom kibírni
Népszerű idézetek
– Nem leszbikus sátánizmusból, ha eddig ezt hitte volna. És ha ebből indulnak ki Lisbeth keresésénél, akkor már értem, miért nem találják.
– Maga tudja, hol van?
Norén maga elé tartotta a kezét, és előre-hátra ingatta a felsőtestét.
– Érzem, hogy közel van… várjon, megnézem telepatikusan…
– Na ezt fejezze be gyorsan!
371. oldal
– Tudod, veled együtt tudnék élni. Te mindig békén hagysz, ha egyedül akarok lenni.
103. oldal
Hallgatta, ahogy David Bowie ezt énekli: „putting out fire with gasoline”. Nem ismerte a szám címét, de úgy érezte, a próféta szól belőle.
478. oldal
Abszurditásnak nevezzük azokat az értelmetlen egyenleteket, amelyekre nem létezik megoldás.
167. oldal
A sorozat következő kötete
Millennium sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Hans Christian Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Galbraith: Gonosz pálya 92% ·
Összehasonlítás - Lucy Foley: Lakás Párizsban 84% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as beteg 90% ·
Összehasonlítás - Jørn Lier Horst: Vadászkutyák 90% ·
Összehasonlítás - M. J. Arlidge: Üsd, vágd 89% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - Robert Bryndza: Lány a jég alatt 86% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás - Anders de la Motte: Végzetes nyár 83% ·
Összehasonlítás