Az ​elveszett aranyváros keresése 20 csillagozás

Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!

A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!

De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!

>!
Underground, Budapest, 2018
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150039404 · Illusztrálta: Mihályfi-Tóth Alex

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

„A türelem a bölcsek legnagyobb erénye.”

Biztosan ismeritek azt az érzést, mikor meglepődtök, hogy a kezdeti csalódottságot, egy kellemes, elégedett érzés váltja fel!
Ezt éreztem, hiszen ha félreteszem az első öt oldal olvasása után a könyvet, sose tudom meg, hogy milyen kis kalandos világban járhatok.
Számomra újdonságként hatott, mert ugyan olvastam már high fantasy könyvet, ehhez hasonlóhoz még nem volt szerencsém.

A kezdeti neheztelésem abból fakadt, hogy önellentmondásra leltem, de aztán pár bekezdés után kiderült a félreértés, és megnyugodtam.
Miután ezen túllendültem egy érdekes, izgalmakkal teli, kalandos útra szegődtem az ifjú varázsló és három társával.
Bejártam a farkasember szerzetek vidékét, jártam törpök lakta falúban és mesés lények erdejében.
Úti célunkhoz egy térkép szolgált segítségül, és az új társak.
Részese lehettem a lelkek táncának, megtanultam hinni, láttam bosszút és kegyetlenséget, de tapasztaltam kedvességet és jószándékot is.
Önmagamba vetett hitem és képességeim számos formában mutatkoztak meg, mégis egész végig külső szemlélője maradtam az eseményeknek.
Mint karakter, főszerepem megosztóra sikeredett, jobb körökben elfogadtak, rosszabb időkben megítéltettem.

Ahogy látszik a fenti soraimból, teljesen áttudtam magam adni a főkarakter szemléletének, gondolatainak, cselekedeteinek. Szó szerint eggyé váltam vele, és jó érzéssel éltem át a kalandokat.
Többnyire, -mint gyermek a vidámparkban-, próbáltam befogadni az átélteket, ezért mindenre rácsodálkoztam, és hagytam ülepedni az olvasottakat.
A kötet végén, pedig rájöttem, hogy szeretném tovább követni a kis társaság útját, mert így nem lehet vége.

Összességében elmondhatom, hogy kellemes csalódáson estem át és ennek igazán örülök.
Viszont, ha a külsőségeket veszem figyelembe, valahol elfog egy retró érzés, hogy valamikor a 90 évekből visszatekintő borítót kapott eme kötet.
Olyan „tisztességes iparosmunka”, hogy egy számomra kedves ember véleményét idézzem, és őszintén szólva egyet kell értsek vele. Semmi extra, mégis örülök, hogy követi a történet alakulását, tehát illik hozzá.

Mivel utazókönyvként volt lehetőségem olvasni, ezt szeretném itt is megköszönni. Amennyiben valaki szívesen olvasná, a fent említett zónában rátalál.

Egy élmény volt az olvasása.

Levandra>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Az Aranyváros legendája már számtalan írót megihletett, rengeteg könyv, film és képregény készült ebben a témába. Nekem a címet olvasva rögtön El Dorado jutott eszembe, és az a régi Delfin-könyv, amit kislányként vettem a kezembe. Az elveszett városok téma mindig piszkálta a fantáziámat, és fantasyre sosem tudok nemet mondani – ezért örömmel vettem Az elveszett aranyváros keresését górcső alá.

Figyelem! A blogbejegyzés cselekményleírást tartalmazhat!
Bővebben: http://emilang.blogspot.com/2019/03/stian-skald-az-elve…

Garbai_Ildikó P>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Nagyon tetszett. Hamar bele merültem e világba. Gyorsan és izgalmasan zajlottak az események és mire körbe néztem ki is olvastam. Ebből még… Ez volt az első gondolatom.
Szórakoztató és olvasatja magát. Utazókönyvként kaptam köszönöm a lehetőséget csak ajánlani tudom.

Szentinel>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Ezt a kisregényt nem lehet egyediséggel megvádolni, de hazudnék, ha azt írnám, hogy nem szórakoztam rajta jól.

Az elveszett aranyváros keresése egy magánkiadásban megjelent fantasy kalandregény, mely hangulatban inkább közelít meg egy szerepjáték kampányt, vagy egy logós könyvet, mint a mostanság divatos, kortárs epic fantasyt. Adott egy mágus, aki rosszkor van jó helyen, egy szerencsevadászokból álló csapat, akik kimentik a pácból, de cserébe velük kell tartania, hogy segítsen meglelni Mulmiriant, a legendás aranyvárost. Útjuk során találkoznak törpékkel, egy emberfarkas-törzzsel, emberrókákkal és megannyi szereplővel, kik a klasszikus fantasy elmaradhatatlan kellékei.

A könyvnek egyetlen egyedi pillanata sincs. A történet valamennyi csavarjára könnyen rá lehet jönni, a befejezést pedig már a könyv felénél kitaláltam. Mégsem vagyok csalódott. A magánkiadásban megjelent könyvek iránt előítéletes vagyok, mivel eddigi tapasztalataim szerint azok fordulnak leginkább hozzá, akik magukat meg nem értett zseninek tartják. Ennek az írója viszont megkeresett, hogy olvassam el, és mutassam be. Figyelmeztettem, hogy a közönségemnek nem fogok hazudni a könyvéről, tehát ha übersz*r lesz, meg fogom nekik mondani. Egyetértett velem. Emiatt olvastam el, mert tudtam, hogy úriemberek módjára meg tudjuk beszélni a kritikát. Azt kaptam a könyvtől, amit vártam, és most ez egyszerre pozitív és negatív. De inkább pozitív.

Lehetett volna egy elképesztően újító szándékú, lélekfacsaró könyv is, de el kell ismernem, hogy lazítani ilyen könyvekkel a legegyszerűbb. Stian Skald könyvén éreztem, hogy itt nem irodalmi maszturbációt látok, hanem egy szívből íródott kisregényt. Ez a könyv nem is akart zsánerújító mestermű lenni, csak egy oldschool kalandregény, mintha csak a magyar fantasy hőskorából származna. Annak pedig korrekt. Gyorsan olvasható, élvezetes elbeszélés volt Az elveszett aranyváros keresése, és mindenkinek tudom ajánlani, aki nem keres mást, csak egy kis kikapcsolódást, esetleg egy jó kis délutáni könyvet, de annak is ajánlható, aki nosztalgiázni szeretne kicsit, de már rongyosra olvasta a Cherubion antológiákat és a korai MAGUS regényeket.

Vhrai P>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Mivel azonban a regény Mulmirian, az aranyváros kereséséről szól, így a felfedezendő területeket mi is a szereplőkkel együtt járhatjuk be. Személy szerint én előnyben részesítem az akár több száz oldalra nyúló, részletesebb világkidolgozást, de egy ekkora terjedelmű íráshoz képest elegendő tudáshoz jutunk. Itt meg is jegyezném még, hogy mennyire tetszett a regény elején található költemény, ami magáról az aranyvárosról szól. Abban az esetben sem találkozhatunk óriási újdonságokkal, ha az Avalantiát benépesítő lényeket vesszük sorra. Az alap fantasy karaktereket találhatjuk meg: mágusok, kardforgatók, katonák, zsoldosok, közemberek, és persze elmaradhatatlanok az állati tulajdonságokkal rendelkező, orkokra hajazó egyedek – itt rigmulok. A cselekmény szempontjából is azt kell írjam, hogy jellegzetes, a műfajra jellemző kliséket használt fel a szerző. De ez a kis könyvecske egyúttal annak is bizonyítéka, hogy bizony ezeket ötletesen is fel lehet használni. Kifejezetten tetszett, hogy nem akart erőltetett, hajmeresztő fordulatokat lenyomni a torkunkon. (…..)

Stian Skald írásaira érdemes lesz a továbbiakban is odafigyelni. Ez az első regénye, amiben ugyan nem találkozhatunk forradalmi újításokkal, sem pedig óriási fordulatokkal. ennek ellenére nagyon olvasmányos és szórakoztató alkotás. Van ugyan még miben fejlődnie a szerzőnek, főleg a háttérvilág felvázolásában és a karakteralkotás tekintetében, de egy jó bevezetőt kaptunk Avalantia világába.

https://libellum.blog.hu/2019/03/24/stian_skald_az_elve…

P_A_Doorman P>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Kellemesen csalódtam ebben a magánkiadásban, igazán jól szórakoztam olvasás közben. Egy kliséhalomból megépített történetet rejt ez az igazán tetszetős borító, de ez egyáltalán nem probléma, hisz a történet működik. Ha az ember helyén kezeli ezt a kisregényt, igazán kikapcsolódást nyújtó olvasmányra számíthat. Persze nem kell eposzi mélységeket várni, ez egy bárhol olvasható kalandregény, amely megidézi a zsáner hőskorát.
Részletesebb kritikámat itt olvashatjátok: https://smokingbarrels.blog.hu/2019/03/04/konyvkritika_…

Chris>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

A hangzatos Stian Skald álnév magyar szerzőt takar, akinek, remélem, nemsokára saját név alatt is jelenik meg majd regénye. Igen, fantasyt minden esetben kockázatos magyar polgári névvel kiadni, ugyanakkor Somoskői Viktorra érdemes lesz odafigyelni a jövőben. A viszonylag rövid, alig 160 oldalas történet különös elegye a kalandregénynek és a középkorba helyezett fantasynak, ráadásul tizenéveseknek éppolyan élvezetes olvasmány lehet, mint a felnőtteknek. Nem, nem kifejezetten ifjúsági regényről van szó, de nekem sokszor eszembe juttatta azokat a könyveket, amelyeket gimnazistaként olvastam, és amelyek, ha lehet így fogalmazni, kortalanok.

A történetet erősen érződik, hogy a szerzőre nagy hatással volt Tolkien világa, de nem szolgai másolásról van szó, annak ellenére sem, hogy túl sok eredetiséget nem tud felmutatni a regény. Hőseink veszedelmes és izgalmas tájakon át vándorolnak, hogy eljussanak Aranyvárosba, útjuk során pedig megannyi fantasztikus szerzettel, varázslattal találkoznak. Akadnak itt törpék, gyógyító erejű monocéroszok (vagyis egyszarvúak), de mind közül a legizgalmasabb és legeredetibb a rigmulok. Nekem legjobban a Holdüvöltők mítosza ragadta meg a figyelmemet, az ő világukat éreztem leginkább kidolgozottnak. A kalandok során képet kapunk erről Avalantia és a környező vidék világáról, amely rengeteg lehetőséget rejt még magában. (Habár a kötetben nem jelzik, hogy sorozatról lenne szó, a történet lezárása erősen folytatásért kiált, így reménykedhetünk benne, hogy hamarosan kézbe vehetjük a második kötetet.)

Somoskői rendkívül jó érzékkel rendelkezik az írás terén, bizonyos vagyok benne, hogy sok más, a fióknak szánt iromány előzte meg a kötet kiadását. (Ennek nagyjából így is kellene lennie, minden esetben.) Technikailag semmi kivetnivalót nem találtam benne, a tájleírások és a cselekményábrázolás egyensúlyban volt. A szereplőknek jellemén érdemes még dolgozni, de már most is megmutatkozott, hogy van bennünk potenciál. Kritikus pont szokott lenni nálam a párbeszéd-kérdés. A legtöbb szerző ott rontja el, hogy olyan mondatokat ad a hőseinek a szájába, amelyet ember (és sem más fantasztikus lény) ki nem ejtene a száján így és ilyen formában. Szerencsére Somoskői ebből a szempontból jelesre vizsgázott: a dialógusok élénkek és abszolút reálisak voltak.

Egyetlen kritikai észrevételem azért mégis csak akad. Hiába a jó világfelépítés és a karakteralkotás, számomra hiányzott a történet kiindulási pontja mögötti motiváció. Az kiderül, hogy van a három vándor, akik keresik az Aranyvárost (feltehetőleg a gazdagság és a felfedezés iránti vágy hajtja őket), de pont a főszereplő, Maugisnál hiányzik a miért. Egy teljesen más, és a történet szempontjából elhanyagolható küldetése van, mégis pillanatok alatt meggyőzték a triumvirátus, hogy inkább tartson vele. Bár a kötetben elhangzik, hogy Maugis is kalandvágyó, de számomra ez nagyon kevés volt, hogy megértsem, miért csatlakozik Aluntashoz és barátaihoz. Célszerű lett volna a fiú küldetését is összhangba hozni a másik szállal, így sokkal érthetőbbé vált volna, hogy együtt tartanak tovább az úton. (Egyébként a történet végére kicsit árnyaltabb képet kapunk arról, hogy ki mit motivált, de a sztori nagyjából kétharmadáig többször is zavart az indoklás hiánya.)

Összességében remek kis kötet lett Az elveszett Aranyváros keresése. Terjedelmétől fogva nem várhatunk epikus fantasyt, de ez esetben nincs is rá szükség, mert a történet a maga letisztult, egyszerű, ám mégis remekül megalkotott világa így is kellően szórakoztató.

elkepzeltkonyv>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Alapvetően kellemes történet volt, nagy újítások vagy ötletek nélkül, de ezt a zsánerben szinte már lehetetlen elérni.

Fróna_Zsófia IP>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Először is ejtenék pár szót a könyv külleméről. Bevallom, ez a fajta borító nem az én ízlésem, azonban a rajz kidolgozott, igényes, és nem utolsó sorban tökéletesen passzol a történethez. Szóval jó választás volt. Felkészíti az embert, hogy milyen hangulatú regényre számítson.
A szöveg jó minőségű, kellemes olvasni. Gyakorlatilag nem találtam benne olyat, ami megakasztott volna.
Ahogy arra a cím is utal, a történet lényege az aranyváros keresése, és nem maga a város. A szereplők véletlenül botlanak egymásba, de mindnek meg van az oka, hogy miért vág bele az utazásba.
Az egész világ alaposan kidolgozott, az olvasó könnyen oda tudja képzelni magát. Idővel minden karakterről kiderül valami személyes, amitől közelebb kerülnek az emberhez.

Részletesebben itt:
https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/2020/12/stai…

Janka196>!
Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

Ahogy elkezdtem olvasni egyből magával ragadott és beszippantott ez a világ. Nagyon tetszett, érdekes volt és fordulatos. Remélem lesz folytatása.
Utazókönyvként kaptam, köszönöm a lehetőséget és ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

(…) minden rejtély megfejtésének alapja a megfigyelés és a megértés. Ha jól megfigyeled a környezetedet, észrevehetsz bizonyos jeleket.
Ha megérted ezeket a jeleket, megérted a körülötted lévő világot is.

112. oldal

Nikolett0907 P>!

Ha falai közt új nap kél
Zászlót bont a keleti szél
S hozzád halkan így beszél:
„Vándor! Hazatértél!”

Hol mindig fanfár hangja szól,
A termekben dicsőség honol
Ott a hősi múltunk átkarol
S minden nagy tettekről dalol

Áll büszkén, öröktől fogva
Tornyaival az eget ostromolja
Ám ha az égi tűz beragyogja,
Csarnokait aranyba borítja

De te csak várd az éjszakát,
S jószerencséd csillagát
Mely tizenkétszer járja át
A fény ez ősi templomát

Hisz egyedül ki jeleket lát,
Ki megismeri saját sorsát,
Méltó rá, s lépheti át
Holdfényből szőtt kapuját

Hány dal kélt már regös ajkán?
Hány vándornak fohász?
Neved ma is messze száll
Mint vad főnixmadár

Nikolett0907 P>!

Egyedül ki jeleket lát
Ki megismeri saját sorsát
Méltó rá, s lépheti át
Holdfényből szőtt kapuját

110. oldal

inci81 P>!

A varázsló szemei helyén izzó, napkorongokhoz hasonló fénygömbök jelentek meg. A tűzben égő szempár szinte szikrákat hányt az őt figyelőre.

11. oldal

inci81 P>!

Az égbe meredő ormok között sűrű, fekete köd gomolygott, beterítve a hegygerincet, mintha csak elnyelni akarná az élő környezetet.

71. oldal

inci81 P>!

… senki sem születik harcosnak, az élet mégis azzá farag minket.

31. oldal

inci81 P>!

– Egy legenda úgy tartja, hogy az idegen égtáj lakói egyszer, régen összegyűltek a Próbatételek Mezején és egy város alapításáról döntöttek. Tizenegy falu fogott össze, hogy közösen vigyék véghez a nagy tettét.
Azután egy napon bölcsek érkeztek a messzi nyugatról, és azt jósolták az építőknek, hogy ha a város alapköveit aranyból rakják le, akkor a baj messzire elkerüli majd annak lakóit. Az emberek megfogadták a tanácsot, s minden falu egy aranytéglát készíttetett, mire saját nevét vésette fel. Ezek lettek Mulmirian alapkövei, amelyekre később hatalmas falak és magas tornyok épültek. A város egyre gyarapodott, és hosszú századokig béke honolt falai között.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Patrick Rothfuss: A szél neve
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
Terry Goodkind: Az inkvizítor I-III.
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén
J. R. R. Tolkien: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről
J. R. R. Tolkien: A Gyűrű keresése
Christopher Paolini: Örökség