Stewart Wieck (szerk.)

Az ​igazság paradoxona (Mage: The Ascension) 12 csillagozás

Stewart Wieck (szerk.): Az igazság paradoxona

Halloween előestéjén San Franciscót földrengés rázza meg. Ebben az időszakban különös dolgok történnek a városban, s talán maga a földrengés sem volt egészen véletlen természeti csapás. A sűrű ködből izzó, vörös szemű emberek, Technokrata mágusok és a statikusságba dermedő városért küzdő akaratmesterek, mágusok küzdelme bontakozik ki. Egy különös mozielőadás, szabadulószám, egy legendás boszorkány, kiborgok, Louis Armstrong szelleme, egy chipben lapuló ártó szellem, és számos más különös jelenség várja az olvasót a valóságot formáló, misztikus Mágusokról szóló, 17 novellát tartalmazó antológiában.

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2003
480 oldal · ISBN: 9639474258 · Fordította: Horváth Norbert

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Noro >!
Stewart Wieck (szerk.): Az igazság paradoxona

A kötet legtöbb novellája sablonok bemutatására törekszik. Beéri azzal, hogy ábrázolja egyik vagy másik mágus-archetípust, és egyedi vonásokkal már nem is próbálja felruházni őket. A bevezető írás talán a legkínosabb, ez ugyanis 40 oldalon az összes létező klisét fel akarja vonultatni. Nagy kivétel viszont Murphy és Moore vegyespárosa, két összefüggő novella majdnem a könyv legvégén – ezeknek merő véletlenségből van stílusa. Cassada történetének is jár a vállveregetés, mert próbálkozott egy kis színt vinni hősnőjébe, de ezzel végére is értünk a sornak. Van még egy-két novella, amelyet a történet elvisz a hátán – mondjuk a Gyertyaárny vagy az Időtömb. A legtöbb viszont az olyan középszerű hard SF novellát majmolja, amely tudományosan ugyan következetes, de irodalmilag a nullához közelít. Persze itt „tudomány” alatt a Mage szerepjáték mágiarendszerét kell érteni, amelyet az írók kínos precizitással követnek. A legtöbb, ami ezekről elmondható, hogy némelyikben van egy trükkös csavar, amelyet a játékot kockaszinten ismerő, elkötelezett rajongók esetleg értékelhetnek.

A magyar változat korrektúrája egyébként pocsék: nem csak a tartalomjegyzék maradt ki belőle, de az egyik novella befejezése is (szerencsére az egyik legvacakabb darabé). A fordító pedig nem kezelte túl következetesen a játék világának „szakkifejezéseit”.

FélszipókásŐsmoly >!
Stewart Wieck (szerk.): Az igazság paradoxona

Az első rendes magyarul megjelent Mágus: a Kiteljesedés (Mage: the Ascension) könyv. Igen, Weinberg fantazmagóriája túlságosan elrugaszkodott a Földtől. Jó vaskos, a kapcsolódó szerepjátékkal ismerkedők is tudnak mit kezdeni vele, ihletet lehet meríteni belőle, többször sikerült is elkapni a hangulatot. De azért összességében mégsem az igazi. Noha sokféle, színes történet szerepel benne, sokakat közülük nagyon áthatja a kockacsörgés zaja. Azért akadnak gyöngyszemek. A játék nyelvezetének fordítása még elég inkább suta kísérlet, hisz akkor még magyar változat sem volt, de a novellák élvezhetőek voltak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók
Carl Bowen: A mágus
Holly Black – Cassandra Clare: A rézkesztyű
Lev Grossman: A varázslókirály
Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
Derek Landy: Skrupulus Fondor
Ferrett Steinmetz: Flex
Kovács Gábor: Budarkpest
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek