Venus ​kezében (Roma Sub Rosa (Gordianus) 9.) 83% 73 csillagozás

Némi szünetet tartottam Saylor Gordianus sorozatában, mert a Catilina rejtélye kissé megfeküdte a fejem. :-)
De már kezdett hiányozni, úgyhogy – remélve a jobbat! – belevágtam a folytatásba.

Nem bántam meg.
Ez egy alapvetően jó könyv a maga műfajában. Nyugodt szívvel tudom ajánlani is.
Kellemes kikapcsolódás, némi művelődés – még Catullus is felbukkan! –, elmerülés a múlt mélységeiben, meg ilyesmik. :-)
Persze nem minden jó és tökéletes benne, de összességében tetszett, jól esett.
Meg kell az ilyet becsülni.

Csalódás. Saylortól nem ezt vártam. Jó, tudom, épp most (is) rothad Róma politikai téren és egyéb téren is, de ezt ennyire szemléletesen nem szeretem olvasni. Fölösleges benne ez a sok alpári „humor”, gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi a történetet. Pedig a krimi szál ezúttal más, mint a korábbiak – de ez mindegy is.

„…mi haszna van a bölcsességnek egy olyan világban, amit az őrült szenvedélyek alakítanak? Úgy érzem magam, mint egy józan férfi egy részegekkel teli hajón.”

Ezúttal több volt a nyomozás, mégsem vagyok elégedett. Clodia és Clodius olyan fontosak voltak a történet szempontjából, számomra viszont a végére se lett világos a spoiler. Még a szerzői utószóval együtt is olyan lezáratlannak éreztem az egészet.

Saylor eddig se kímélt minket a római hálószobatitkoktól, de van az a szint, ami már tényleg sok. És sokkoló. Ráadásul tetemes mennyiségű oldal megy el a bírósági tárgyalás taglalásával, csak én már az előző résznél megcsömörlöttem a dagályosan hosszú beszédektől.

Gordianus gyerekeit viszont egyre jobban bírom, róluk olvastam volna szívesebben.

Talán a legolvasmányosabb (és legpajzánabb) része a sorozatnak. Pedig Gordianus szinte nem is nyomoz, a dolgok legtöbbször csak úgy kiderülnek. Eredetileg politikai bűnügyekről lenne szó, de a középpontba állított gyilkosságnál meghökkentő fordulat áll be, és ennek folytán nyomozónknak olyan igazsággal kell szembesülnie, amit talán élete végéig sem tud feldolgozni. Az események az írótól megszokottnál pörgősebbek, kellemes ritmust ad a könyvnek néhány jól elhelyezett és szépen a történetbe simuló Catullus-költemény. A szereplők egyéni indíttatásai összezavaró mellékösvényeket nyitnak, Agatha Christie-nél találkoztam hasonlóval, és itt is jól működik. Emellett bepillantást kapunk az ókori Róma perverzitásába, az igazságszolgáltatás működésébe (a szónoki fogások jobban hatnak a bírákra, mint a bizonyítékok) és újfent találkozhatunk a patríciusi gőggel. Nagyon tetszett, hogy Gordianus a fiával vitatja meg az ügyet, ez sokkal dinamikusabb és élvezetesebb, mintha magában morfondírozna.

Túl sok volt számomra a történelem, túl sok volt a brutalitás. Ez nem volt az én könyvem. Más élmányként maradt meg a régi olvasásom.

Jó volt, fordulatos, és a vége egészen csavaros és meglepő! :)
Szeretek olykor-olykor visszatérni az ókori Rómába, és beleélni magam az akkori időkbe. Saylor számomra elég jól leírja a világot, a politikát és a hangulatot, tele intrikával, önös érdekekkel, bosszúval és gyilkosságokkal!
A fél pont levonás, hogy voltak holtvágányok a történet során, de a vége jól sikerült. Nem gondoltam volna, hogy pont Ő lesz a tettes!

Valamiért nem fogott meg annyira, mint más könyvek a Roma Sub Rosa sorozatból. Pedig talán ebben a könyvben van a legtöbb vicc, tréfás beszélgetés (gyakran nyerítettem föl egy-egy résznél). Pedig fordulatos a cselekmény, és más Gordianuszos történetekkel ellentétben itt még csak nem is sejtettem, hogy ki volt a tettes. Csak a legvégén derül ki az igazság, amiből addig szinte mit sem sejtünk. Mégis, túl sok benne a mellékszál, a számomra felesleges, és a fő történethez nem tartozó jelenetek, és végül: számomra a könyv legnagyobb csattanója valahogy nem életszerű.
Nincs kedvem szpójlerezni, aki szereti az ókori krimit (lassan ezt már külön műfajjá kellene avanzsálni), az olvassa el, és maga alakítsa ki a véleményét, hogy a könyv nagy fordulata mennyiben életszerű. Számomra ahhoz képest, hogy eddig milyen befejezésekkel találkoztam a sorozatban, ez valahogy nem volt odaillő.

Nagyon jó volt! Az eddig olvasott Gordianus történetek közül -nekem- a legjobb! Finom erotikával megírt, izgalmas, szellemes krimi.Mind ez az ókori Róma utcáin, palotáiban fürdőiben.Hitelesen kitalált alakok, olvasmányos, nagyon jó sztori.Régen is minden a szerelem körül forgott, érte, miatta történt.A hanyatló Róma mint háttér, és az izgalmas krimiszál gondosan kidolgozva.

Háááát…….. Nekem ez nem tetszett. Pedig elég izgalmas és fordulatos volt a cselekmény. Talán fáradt voltam hozzá. A sok idegen hangzású név miatt nagyon kell figyelni ki, mit, mikor, miért és persze fontos is, és persze politika is van benne még vallás meg rengeteg helyi szokás…és persze játszunk a ki kinek a kije játékot, de jegyezd ám meg mert 50 oldal múlva lehet fontos lesz. Sok bonyolult mellékszál, felesleges erotikus felhangok.Kriminek gyenguska de még épp élvezhető. Mindenesetre a végére megint a konyha asztalnál ülve olvastam nehogy bealudjak:)

Saylor megcsinálta! Pedig a könyv első felében unatkoztam, és cseppet sem érdekelt Dio halála, vagy éppen a római patríciusok „sanyarú” élete. Aztán egy ponton, nagyjából akkor, amikor a híres római költő megjelenik a történetben, onnantól valahogy helyrebillen a történet tempója, és a cselekmény is végre halad valamerre. (Másrészt az említett költőnek van pár igen emlékezetes pillanata.) Sőt, a végkifejlet több csavarral is szolgál, ráadásként pedig Gordianus szemén, és fülén keresztül ismét tanúi lehetünk egy híres beszédnek a Rostrán.

Kell ennél több? Egyeseknek bizonyára igen. De mindemellett, igazán nagy értékként Saylor történelmi tudása továbbra is szerves része ennek a regénynek is, ráadásul az ahogyan tálalja egyszerre szórakoztató, és informatív.