Venus ​kezében (Roma Sub Rosa (Gordianus) 9.) 70 csillagozás

Steven Saylor: Venus kezében

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Időszámításunk előtt 50-ben, egy hideg januári estén két idegen kopogtat be Gordianus, a nyomozó otthonába. Egyikőjük egy egyiptomi követ, a másik pedig egy eunuch pap. Dio, a filozófus olyasmit kér Gordianustól, amit a Nyomozó nem tud teljesíteni: segítsen neki életben maradni. Ám mire a Nap felkel, Dio halott. Brutálisan meggyilkolták. Gordianus pályafutása legveszélyesebb nyomozása elé néz. Egy kétes hírnevű, gyönyörű asszony fogadja fel, hogy találja meg Dio gyilkosát. A Nyomozó vonakodva, de elvállalja az ügyet, amelynek során eljut Róma legmagasabb politikai köreibe és legféltettebben őrzött hálószobáiba. Útját árulás, csalás, hazugságok, perverz titkok és sötét bűnök övezik, és ismét rá kell jönnie: semmi és senki sem az, aminek látszik. Gordianus két dologban lehet biztos csupán: Dio halott, és mindenki meg akarja akadályozni abban őt, hogy megtalálja az igazi gyilkost.

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2005
344 oldal · ISBN: 9637118160 · Fordította: Heinisch Mónika, Havasi Attila

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Gordianus


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Lali P>!
Steven Saylor: Venus kezében

Némi szünetet tartottam Saylor Gordianus sorozatában, mert a Catilina rejtélye kissé megfeküdte a fejem. :-)
De már kezdett hiányozni, úgyhogy – remélve a jobbat! – belevágtam a folytatásba.

Nem bántam meg.
Ez egy alapvetően jó könyv a maga műfajában. Nyugodt szívvel tudom ajánlani is.
Kellemes kikapcsolódás, némi művelődés – még Catullus is felbukkan! –, elmerülés a múlt mélységeiben, meg ilyesmik. :-)
Persze nem minden jó és tökéletes benne, de összességében tetszett, jól esett.
Meg kell az ilyet becsülni.

Habók P>!
Steven Saylor: Venus kezében

Csalódás. Saylortól nem ezt vártam. Jó, tudom, épp most (is) rothad Róma politikai téren és egyéb téren is, de ezt ennyire szemléletesen nem szeretem olvasni. Fölösleges benne ez a sok alpári „humor”, gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi a történetet. Pedig a krimi szál ezúttal más, mint a korábbiak – de ez mindegy is.

Hollóhát>!
Steven Saylor: Venus kezében

„…mi haszna van a bölcsességnek egy olyan világban, amit az őrült szenvedélyek alakítanak? Úgy érzem magam, mint egy józan férfi egy részegekkel teli hajón.”

Ezúttal több volt a nyomozás, mégsem vagyok elégedett. Clodia és Clodius olyan fontosak voltak a történet szempontjából, számomra viszont a végére se lett világos a spoiler. Még a szerzői utószóval együtt is olyan lezáratlannak éreztem az egészet.

Saylor eddig se kímélt minket a római hálószobatitkoktól, de van az a szint, ami már tényleg sok. És sokkoló. Ráadásul tetemes mennyiségű oldal megy el a bírósági tárgyalás taglalásával, csak én már az előző résznél megcsömörlöttem a dagályosan hosszú beszédektől.

Gordianus gyerekeit viszont egyre jobban bírom, róluk olvastam volna szívesebben.

Manocska0123>!
Steven Saylor: Venus kezében

Túl sok volt számomra a történelem, túl sok volt a brutalitás. Ez nem volt az én könyvem. Más élmányként maradt meg a régi olvasásom.

padmee>!
Steven Saylor: Venus kezében

Talán a legolvasmányosabb (és legpajzánabb) része a sorozatnak. Pedig Gordianus szinte nem is nyomoz, a dolgok legtöbbször csak úgy kiderülnek. Eredetileg politikai bűnügyekről lenne szó, de a középpontba állított gyilkosságnál meghökkentő fordulat áll be, és ennek folytán nyomozónknak olyan igazsággal kell szembesülnie, amit talán élete végéig sem tud feldolgozni. Az események az írótól megszokottnál pörgősebbek, kellemes ritmust ad a könyvnek néhány jól elhelyezett és szépen a történetbe simuló Catullus-költemény. A szereplők egyéni indíttatásai összezavaró mellékösvényeket nyitnak, Agatha Christie-nél találkoztam hasonlóval, és itt is jól működik. Emellett bepillantást kapunk az ókori Róma perverzitásába, az igazságszolgáltatás működésébe (a szónoki fogások jobban hatnak a bírákra, mint a bizonyítékok) és újfent találkozhatunk a patríciusi gőggel. Nagyon tetszett, hogy Gordianus a fiával vitatja meg az ügyet, ez sokkal dinamikusabb és élvezetesebb, mintha magában morfondírozna.

Lisie87>!
Steven Saylor: Venus kezében

Jó volt, fordulatos, és a vége egészen csavaros és meglepő! :)
Szeretek olykor-olykor visszatérni az ókori Rómába, és beleélni magam az akkori időkbe. Saylor számomra elég jól leírja a világot, a politikát és a hangulatot, tele intrikával, önös érdekekkel, bosszúval és gyilkosságokkal!
A fél pont levonás, hogy voltak holtvágányok a történet során, de a vége jól sikerült. Nem gondoltam volna, hogy pont Ő lesz a tettes!

2 hozzászólás
tengshilun I>!
Steven Saylor: Venus kezében

Valamiért nem fogott meg annyira, mint más könyvek a Roma Sub Rosa sorozatból. Pedig talán ebben a könyvben van a legtöbb vicc, tréfás beszélgetés (gyakran nyerítettem föl egy-egy résznél). Pedig fordulatos a cselekmény, és más Gordianuszos történetekkel ellentétben itt még csak nem is sejtettem, hogy ki volt a tettes. Csak a legvégén derül ki az igazság, amiből addig szinte mit sem sejtünk. Mégis, túl sok benne a mellékszál, a számomra felesleges, és a fő történethez nem tartozó jelenetek, és végül: számomra a könyv legnagyobb csattanója valahogy nem életszerű.
Nincs kedvem szpójlerezni, aki szereti az ókori krimit (lassan ezt már külön műfajjá kellene avanzsálni), az olvassa el, és maga alakítsa ki a véleményét, hogy a könyv nagy fordulata mennyiben életszerű. Számomra ahhoz képest, hogy eddig milyen befejezésekkel találkoztam a sorozatban, ez valahogy nem volt odaillő.

robinson P>!
Steven Saylor: Venus kezében

Nagyon jó volt! Az eddig olvasott Gordianus történetek közül -nekem- a legjobb! Finom erotikával megírt, izgalmas, szellemes krimi.Mind ez az ókori Róma utcáin, palotáiban fürdőiben.Hitelesen kitalált alakok, olvasmányos, nagyon jó sztori.Régen is minden a szerelem körül forgott, érte, miatta történt.A hanyatló Róma mint háttér, és az izgalmas krimiszál gondosan kidolgozva.

Nushi P>!
Steven Saylor: Venus kezében

Háááát…….. Nekem ez nem tetszett. Pedig elég izgalmas és fordulatos volt a cselekmény. Talán fáradt voltam hozzá. A sok idegen hangzású név miatt nagyon kell figyelni ki, mit, mikor, miért és persze fontos is, és persze politika is van benne még vallás meg rengeteg helyi szokás…és persze játszunk a ki kinek a kije játékot, de jegyezd ám meg mert 50 oldal múlva lehet fontos lesz. Sok bonyolult mellékszál, felesleges erotikus felhangok.Kriminek gyenguska de még épp élvezhető. Mindenesetre a végére megint a konyha asztalnál ülve olvastam nehogy bealudjak:)

Nate>!
Steven Saylor: Venus kezében

Saylor megcsinálta! Pedig a könyv első felében unatkoztam, és cseppet sem érdekelt Dio halála, vagy éppen a római patríciusok „sanyarú” élete. Aztán egy ponton, nagyjából akkor, amikor a híres római költő megjelenik a történetben, onnantól valahogy helyrebillen a történet tempója, és a cselekmény is végre halad valamerre. (Másrészt az említett költőnek van pár igen emlékezetes pillanata.) Sőt, a végkifejlet több csavarral is szolgál, ráadásként pedig Gordianus szemén, és fülén keresztül ismét tanúi lehetünk egy híres beszédnek a Rostrán.

Kell ennél több? Egyeseknek bizonyára igen. De mindemellett, igazán nagy értékként Saylor történelmi tudása továbbra is szerves része ennek a regénynek is, ráadásul az ahogyan tálalja egyszerre szórakoztató, és informatív.


Népszerű idézetek

daney>!

Minél többet kell valakinek küzdenie a bölcsességért, annál több tiszteletet érdemel, ha megszerzi.

robinson P>!

Nehéz lett volna megmondani, melyikük a meztelenebb: az izmos férfi hosszú végtagjaival, aki a vízgyöngyökön kívül semmi mást nem viselt, avagy Clodia az áttetsző sárga selyemruhájában. Átölelték és szájon csókolták egymást.

103. oldal

robinson P>!

A nevetése felbátorított, hogy még több pikáns részletet áruljak el, ő pedig egyre önfeledtebben kacagott. A borostás áll és az összes vérfolt hirtelenjében eltűnt a szemem elől. Ugyanígy eltűntek a vérfagyasztó történetek, és semmivé foszlott a sok durva katonai szó. Viszontláttam annak a kisfiúnak a nevető arcát, akit sok évvel korábban fogadtam örökbe, és végre megtaláltam, amit annyira kerestem.

61. oldal

daney>!

Régi patrónusom, Cicero valóságos szakértővé vált a filozófia terén, hogy tökéletesítse a szónoklatait. A szkeptikusoktól megtanulta, hogy egy állítást mindig könnyebb cáfolni, mint bebizonyítani. Hasznos tudás ez egy ügyvéd számára, különösen ha teljesen gátlástalanul védi a bűnösöket is.

Kapcsolódó szócikkek: Gordianus
daney>!

– Nincs olyan idegen király, akinek megengednék, hogy felbujtsa a tömeget, gyújtogasson, vagy nyílt háborúskodást kezdjen Rómán belül.
– Igazad van. A szenátorok fenntartják ezeket a jogokat saját maguknak.

daney>!

Egyeseknek Galliáig kell menniük, hogy meghaljanak. Másoknak elég, ha kilépnek az ajtón.

robinson P>!

Másnap reggel korán keltem, elfogyasztottam mézből és kenyérből álló szerény reggelimet, odanyújtottam az állam Belbónak egy szakállnyírásra (senki másnak nem engedném meg, hogy egy éles tárggyal a nyakam körül matasson), aztán elrendeztem magamon a tógámat, hiszen hivatalos látogatásokra készültem.

124. oldal

robinson P>!

Ez egyenes és dicséretes törekvés. De attól tartok nem segíthetek.
– Miért nem?
– Nem mondhatom el, amit nem tudok.
– Talán többet is tudsz, mint amennyit gondolnál.
– Ez valami rejtvény, Gordianus?
– Az élet tele van rejtvényekkel.

135. oldal

robinson P>!

– Gyanítom, hogy vannak köztiszteletben álló rómaiak – talán még szenátorok is – , akik nem riadnak vissza a gyilkosságtól annak érdekében, hogy elnyerjék Pompeius kegyeit. Vagy így fizetik neki vissza az adósságaikat.

47. oldal

robinson P>!

Nehéz lett volna megmondani, hogy a külseje megfelel-e a korának. Akárhány éves volt, jól állt neki. Clodia bőre határozottabban szebb volt, mint a legtöbb negyvenéves asszonyé, színe akár a fehér rózsáké, állaga krémesen finom.

93. oldal


A sorozat következő kötete

Roma Sub Rosa (Gordianus) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Maddox Roberts: Királycsel
Paul Doherty: Gyilkosság a császári palotában
Paul Doherty: A gladiátor dala
M. C. Scott: Róma – A király eljövetele
Marcellus Mihály: A veterán
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Umberto Eco: A rózsa neve
Steve Berry: Az elveszett parancs
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda