Eltűnt ​Massiliában (Roma Sub Rosa (Gordianus) 12.) 86% 65 csillagozás

Most kevesebb volt a történelem, kevesebb a krimi, és több – nem is igazán örültem neki – a kaland. De hát valamivel meg kellett tölteni az oldalakat… Nagyon élveztem a leírásokat (jó volt Marseille környékén barangolni, olyannak már úgysem látjuk), érdekes volt olvasni, hogyan élték meg az ostromot a rómaiak és hogyan a városlakók, de már a szerelmi háromszög egy kicsit színpadiasnak tűnt. Megkedveltem a bűnbakot, és Davus is egyre inkább kedvenc lett. A vége pedig… hát… értem, de ettől nem lesz jobb…

Kicsit vegyes érzéseim vannak a sorozat eme kötetével kapcsolatban.
Merthogy egyfelől nagyon profi minden, amit már megszoktunk Saylortól, ám ugyanakkor valahogy az az érzésem, hogy ő Rómában érzi magát igazán otthon. Itt egy kicsit lebegősebb, kevésbé valóságos volt valahogy számomra az ábrázolt világ. A történet is viszonylag depresszív, kevesebb benne a derű, mint a többi könyvében.
Egyszóval jó, de nem annyira. Legalábbis nekem nem. :-)

Számomra a történelem ezúttal is érdekesebb volt, mint a fikció. Csomó izgalmas dolgot tudtam meg az ókori ostromokról, Massiliáról, Ceasarról. Gordianus idős korára egyre veszélyesebb kalandokba keveredik. Néha furcsa is, hogy mindenki ilyen kesztyűs kézzel bánik vele. A két titok megoldása szerintem az elejétől kezdve nyilvánvaló volt, de a történelmi érdekességek miatt ismét úgy érzem, hogy megéri folytatni ezt a sorozatot.

Steven Saylor már 12 évvel ezelőtt sem okozott csalódást, amikor még újan tört be a magyar könyvpiacra. Igaz, a Roma Sub Rosa sorozatból akkorra már több kötet is megvolt, de nekem újdonságként hatott a Római vér című kötete (ami, azt hiszem, a sorozat első pár kötete között van).
Most, ha nem is volt újdonság, de ez a regény is magában hordozza a „saylori” jegyeket:
alapos történelmi háttér a sztorihoz, kiváló cselekményszövés (rendben, egyszer-kétszer ráncoltam egy kicsit a homlokomat, de azért nem nagyon), kiváló feszültségkeltő tehetség.
Ezért kedvelem nagyon az írót, sajnos ehhez képest ez a második olvasott könyvem tőle. De már nem sokáig.

Nekem Meto nagy kedvencem a szereplők közül (ő az én hősöm). Valahogy már attól a pillanattól kezdve megkedveltem, hogy felbukkant A végzet fegyverében, később még jobban megszerettem a Catilina rejtélyében. Amikor katonának állt és kezdett el-elmaradozni a cselekményből alig vártam, hogy újra felbukkanjon. Úgyhogy nagyon örültem, hogy ennek a könyvnek a középpontjában ő állt, de aztán Saylor olyan irányba vitte a történetét, aminek annyira már nem örültem, a végén pedig kifejezetten bántott is.
Hogy mi lesz most, azt nem tudom… biztos nem fogok egy darabig nekiállni a következő résznek :-(

Nem volt rossz, nem bántam meg hogy kiolvastam, de nem volt olyan „kérek még” érzés.
Mondhatni átlagos.

Volt benne 1-2 dolog ami jó volt, meglepő fordulat, de összességében véve nem hiszem hogy a sorozat többi kötete felkerül a várólistámra.

Saylor ismétli önmagát, legalábbis annyiban mindenképpen, hogy döcögős kezdés után a történet végére hozza a meglepetésként ható fordulatait. Aki a sorozatból már több kötetet is olvasott annak ez nem is igazán fog szemet szúrni, másoknak viszont furcsa lehet ez a történet dinamikájának szempontjából nem annyira szerencsés húzás.
Aki viszont ennek ellenére, vagy a sorozat további köteteinek ismerete miatt marad, az most sem fog bánkódni.
Már több értékelésemben is kiemeltem, de most újfent megteszem; örülnék ha sok olyan történelemtanár lenne mint amilyen Steven Saylor. Egész egyszerűen lenyűgöző az a könnyedség, ahogyan beleszövi az amúgy elsősorban szórakoztató történeteibe a történelmet.
Apropó szórakoztató, ez az amiben az író egy picit most túlzásokba esett, mert kapunk egy igen meredek „hollywoodi” húzást, amivel kapcsolatban erősen ráncolom a szemöldökömet, és jár is érte pontlevonás.

Nagyon izgulok, mi lesz a családdal…

Jó könyv, hiteles, csak kicsit gyors, nem túl részletes a kor bemutatásában. Könnyű olvasmány, de jó…

Tettszett!! Pont az volt amit elvártam bár kicsit rövid volt. Voltak dolgok amiket hamar kitatlál az ember így nincs akkora csattanó!