Egy ​gladiátor csak egyszer hal meg (Roma Sub Rosa (Gordianus) 6.) 50 csillagozás

Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

A Római Vér és a Catilina Rejtélye közti időszakot tárgyaló novelláskötetben Steven Saylor igazi ínyencségeket tálal fel. Beavat bennünket sz ókori Róma mérgezett süteményeinek, illetve a mennyei garumnak a receptjébe, és Gordianus, a Nyomozó segítségével megtudhatjuk azt is, hogyan került az első cseresznyefa Rómába.
De mindez semmiség a főételhez és a legvégén érkező desszerthez képest… Egy harckocsiverseny körüli összeesküvés miatt érkezünk a Colosseumba, ahonnan csak azért ruccanunk át egy másik arénába, hogy megtudjuk, hányszor halhat meg egy gladiátor? Ez legalább olyan találós kérdés, mint Arkhimédesz néhány feladványa (Gordianus a tudós sírjának rejtekhelyét is megtalálja) vagy hogy miért hallgat egy hadvezér a fehér szarvasborjúra?

Eredeti cím: A Gladiator Dies Only Once

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049316 · Fordította: Heinish Mónika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
238 oldal · ISBN: 9789639868243 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Gordianus


Kedvencelte 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
nypiro P
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Még mindíg nem teljesen lettem rajongója a sorozatnak, de ez betudható annak, hogy ez is novelláskötet. Meg hát tv-ben vagy szélesvásznon más az élmény. Gordianus még mindíg okos, gyorsan megoldja a feladványokat. Eco egyre nagyobb. Lucullus még mindíg hűséges barátja és jó sok ügyet visz neki. Az írótól nagyra értékelem a történeti hűséget, meg az hogy nem cicerói körmondatokban fogalmaz. Valószinüleg kezembe kerül majd egy hosszabb lélegzetvételű műve is, hogy teljes képet alkothassak Gordianusról.
Fura néha olvasni regényben olyanról amit történelem órán tanultunk. Hogyan bánnak a ranszolgákkal, milyen büntetéseket kaphatnak. spoiler

>!
Habók P
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Sok kis krimi egy kötetben. Van csavarosabb és van nagyon egyszerű, de ez Gordianusnak mindegy, megoldja ő mindet. Utánjárással, kérdezősködéssel, gondolkodással, szerencsével. Számomra igazából nem is a krimi része a lényeg, hanem a helyszín, a visszatérő (Lucius Claudius vagy Cicero) vagy az új szereplők, a helyszínek (ezúttal nemcsak Róma), a családi apró események spoiler, szóval mindaz, amit elhiszek Saylornak Rómáról.

>!
tengshilun IP
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Nos, habár néha kezdem azt hinni, hogy elfogult lettem ezzel a sorozattal (Roma Sub Rosa), de valójában nem. Steven Saylor minden egyes írása kerek egész, logikai vagy felépítéssel kapcsolatos hibát eddig sehol sem találtam. Tárgyi tévedés néha előfordul spoiler ,de megvallva az igazat az ilyen ritka botlásokat én egyszerűen elnézem. Saylor minden egyes könyve rengeteg kutatás után született meg, hiszen elénk rajzolja az antik világ egy alternatíváját, ami – megérzésem szerint – igen közel állhat a valósághoz.
Ez a kötet nem regény, hanem novelláskötet, de Saylor a rövidebb történeteket is legalább olyan jól kezeli, mint a hosszabbakat.
Kikapcsolódáshoz ajánlom, valósággal megmasszírozza az agyat, hogy a masszázs után frissen, üdén folytassuk a dolgunkat.

>!
Lali P
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Ez a könyv akár egy kötetben is kiadható lenne a Vesta-szüzek háza kötettel.
Ugyanúgy novellák, a hangulatuk is hasonló.
Jó, szórakoztató, kikapcsoló, érdekes, izgalmas, történelmi.
Szóval amit a Vesta-szüzekhez írtam, az itt is állja a helyét. :-)

>!
dorothy_emerald I
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

A krimi szál néhol elveszik, a hangsúlyt inkább a miliő kialakítása kapja és ez tulajdonképpen nem is baj. Élveztem, hogy elmerülhetek a római világban, napsütötte tájakon utazhatok és árnyékos átriumokban időzhetek, miközben arisztokraták és gladiátorok kavarognak körülöttem.

>!
nyirog
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Mivel nem időrendi sorrendben haladtam a sorozatban, így előtte a Próféciák ködét olvastam, és ahhoz képest nagy felüdülés volt. Sokkal könnyedebb hangvételű, mint a megszokott Gordianus-könyvek, bár ez annak köszönhető hogy nem összefüggő a története, hanem rövid novellák gyűjteménye. Ettől függetlenül Gordianus intelligenciája itt is megmutatkozik, brislliánsan oldja meg még ilyen rövidke idő alatt is a bonyolultnak látszó ügyeket.
Nagy pirospont Saylornak, hogy a római hétköznapok eseményeiről is beszámol (cseresznye, gladiátorok, garumkészítés), és nem csak a hatalmasok világában járunk. Az jutott eszembe, hogy akár iskolákban is fel lehetne használni a könyvet történelemórákon, sokkal olvásmányosabban lehetne tanulni Rómáról, mint a száraz történelemkönyvekből.

>!
Bolondkandúr
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Az augusztusi kánikulában valami könnyed olvasmányra vágytam. Saylor könyveire már régóta kíváncsi voltam, kezdetnek ezt választottam. A borító nagyon szép, már attól birtoklási vágy támad az emberben. Nem tudom, hogy a novellák megírásuk időrendjében sorakoznak-e a kötetben, de nekem az utolsó három történet (Egy gladiátor csak egyszer hal meg, Poppi és a mérgezett sütemény, Lucullus cseresznyéi) tetszett a legjobban. Az elején nagyon idegesített, hogy minden oldalon valaki legalább egyszer a szemöldökét vonogatja, szerencsére később ez egyre ritkábban fordult elő. Jó a végén a kronológia (csak évszámok tekintetében elnagyolt egy kissé) és a történelmi jegyzetek is. Összességében jól éreztem magam Gordianus társaságában, a jövőben mindenképpen meg fogom még látogatni.

>!
milegyenanevem
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Inkább ismeretterjesztő könyv, semmint krimi novelláskötet. Minden történet a római élet egy-egy aspektusát ismerteti: gladiátorok, garum készítés, a censori hivatal. Ahhoz, hogy ezeket az ismereteket átadhassa, Saylor körített hozzájuk néhol kissé egyszerű, néhol kissé bugyuta „nyomozós” történeteket. Sajnos még a megszokott jó stílus is erőltetetté válik, amikor például egy patrícius elkezd a censori hivatalról tankönyvi stílusban beszélni egy olyan embernek – a nyomozónak – aki maga is római polgár.
Csak azért érdemes elolvasni, a könyvet, hogy komplett Saylor olvasási listánk legyen! Akit ez nem motivál, hát…

1 hozzászólás
>!
latinta SP
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Nem mondom, hogy szívesen megkóstolnám a garumot, de hát – ízlések és pofonok…

>!
zbarta
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Arra a következtetésre jutottam, hogy Steven Saylor könyvei – ha nem is ugyanarra a remek kaptafára készültek – ahhoz a típushoz tartoznak, amelyikre azt mondjuk: ha egyet olvastál, ismered a többit is. Nos, az érzet valami hasonló, hártyavékony fátylat borít az emberre, de mindenképpen szeretnék kiemelni valami különlegeset, amit egy másik örökzöld mondással lehet a legjobban kifejezni: nem a megérkezés, hanem az utazás a lényeges. Beszéljünk akár novelláról vagy regényről, de minden Saylor-műben bizonyosak lehetünk afelől, hogy bűntény történik, amit Gordianus kinyomoz. E két végpont között történik az elbeszélés, a karakter-felvonultatás és a történeti hűség csodája, amelyek mindösszesen felejthetetlenné teszik a sorozatot. Figyelem! Nincs annyi része, hogy örökké tartson, de amikor egyet-egyet befejezünk közülük, mégis ezt kívánjuk.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Felsóhajtott.
Sempronia a könyveim miatt jött hozzám. Tudom, hogy képtelenségnek tűnik…egy nő, aki olvas!….De tényleg így történt: addig nem adta nekem a kezét, amíg meg nem mutattam neki ezt a szobát, és csak utána döntött. Minden kötetet elolvasott már ebből a könyvtárból.

22. oldal

>!
robinson P

– Ezek szerint a ti küzdelmetek csak látványos trükk?
A fivére elvigyorodott.
– A rómaiaknak van egy mondásuk: a gladiátorok csak egyszer halnak meg. De én az arénában már sokszor, nagyon sokszor meghaltam! Ráadásul nagyon szép summákat kaptam érte!

163. oldal

>!
Jesper_Olsen 

– Pontosan! Látod, Gordianus, nem vagy te olyan faragatlan.
– Nem emlékszem, hogy ezt állítottam volna magamról.

194. oldal

>!
Bolondkandúr

Csakis az erőteljes önérdekkel és az utólagos bölcsesség képességével megáldott történészek és politikusok tekinthetnek úgy az események láncolatára, hogy az isteni szándék jeleit véljék felfedezni benne.

191. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Lucullusnak megvolt mindene, mégsem volt semmije, hiszen nem volt jövője.

228. oldal

>!
daney

Ti, rómaiak, leigáztátok az egész világot, de elvesztettétek szem elől az isteneket.

>!
daney

Ezen a vidéken mindenki szörnyen babonás, Gordianus. Minden lélegzetben ott vannak az ómenek és az előjelek, és az ember már nem is vizelhet anélkül, hogy egy isten vagy egy istennő át ne lesne a válla fölött.

Kapcsolódó szócikkek: Gordianus
>!
daney

Miért van az, hogy amikor egy csodálatosan kifestett, de kevéssé hasznos vázát eltörünk, nagyobb veszteséget érzünk, mint amikor egy mindennap használatos, de csúf edényt törünk el? Az istenek úgy alkották meg az embert, hogy mindenekfelett szeresse a szépséget, talán azért, mert az istenek maguk is szépek, és úgy kívánják, hogy szeressük őket, még akkor is, ha ártanak nekünk.

>!
daney

A férfiak fizetnek az örömért, de a jó társaságért vissza is jönnek.


A sorozat következő kötete

Roma Sub Rosa (Gordianus) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Maddox Roberts: Királycsel
Paul Doherty: Gyilkosság a császári palotában
Paul Doherty: A gladiátor dala
Fabian Lenk: Caesar és a nagy összeesküvés
M. C. Scott: Róma – A király eljövetele
Colleen McCullough: Fűkoszorú I-II.
Robert Graves: Én, Claudius
John Williams: Augustus
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő