Catilina ​rejtélye (Roma Sub Rosa (Gordianus) 8.) 104 csillagozás

Steven Saylor: Catilina rejtélye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gordianus hátat fordított Rómának, és a város minden mocskát maga mögött hagyva családjával új életet kezdett egy birtokon Etruriában. De az új élet idillje nem tart sokáig, ugyanis egykori ügyfele, a mostanra már komoly politikai karriert befutott Cicero egy szívességet kér tőle: lássa vendégül néhány napra ellenfelét, Catilinát. A Nyomozó vonakodva ugyan és értetlenkedve, de végül igent mond.

A titokzatos és hírhedt populista politikus, Catilina hamatrosan meg is jelenik, és néhány beszélgetés után Gordianusban gyötrő kérdések ébrednek. Lehet, hogy Catilina nem is akarja megbuktatni a Köztársaságot? Lehet, hogy Cicero a valódi összeesküvő? Ha igen, akkor Catilina miért bujkál, és miért szervezkedik? Gordianus nem akar belekeveredni az ügybe, de amikor egy fej nélküli holttestet talál a birtokán, kénytelen cselekedni, hiszen olyan rejtéllyel áll szemben, amely nemcsak a Köztársaságot sodorhatja veszélybe, hanem a családját is.

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
476 oldal · ISBN: 9786155049255 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
476 oldal · ISBN: 9637118039 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Gordianus · Meto · Minotaurusz


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Ugyan rajta van a krimi és a nyomozás címke, de ez igazából nem krimi. Persze, van benne hulla és gyilkosság, és Gordianus ki is nyomozza a tettest, de ebben a regényben sokkal fontosabb szál a politika, Catilina és Cicero harca a hatalomért. Megtudhatjuk, hogyan zajlott egy választás annak összes intrikájával, korrupciójával. Képet kaphatunk a patríciusok életéről, a fiatal fiúk tóga-ünnepségéről és a birtokok igazgatásáról. Nem bántam a nyomozás háttérbe szorulását.

5 hozzászólás
Lali P>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Ez nagyon nyögvenyelős volt. Nekem a terjengős jelző illik rá leginkább.
(Persze az is lehet, hogy – mivel ez már a sokadik könyv volt, amit olvastam a szerzőtől – én telítődtem már el vele.) A krimi szál itt már szinte teljesen elvész a mindenféle részletezésben. Gyanítom Catilina szelleme mérgezte meg ezt az egész történetet.
Szóval most pihentetem egy ideig a Roma sub Rosa sorozat olvasását.
De Gordianust szeretem, érte azért még visszatérek. :-)

1 hozzászólás
Hollóhát>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

A színes történelmi hátteret ezúttal egy kicsit elhomályosította a bizonytalanság. A probléma oka nem más, mint maga a címszereplő Catilina. Ugyanis annyira kevés tény, és olyan sok bizonytalan feltételezés van a személyével kapcsolatban, hogy lehetetlen őt helyesen megítélni. Saylor ki is emeli az utószóban, hogy nem akart ítélkezni, vagy megmondani a biztosra vélt igazságot. Emiatt viszont Gordianus is a sötétben tapogatózik és rettentően bizonytalan. Nem tartottam volna akkora bűnnek, ha a fikció kedvéért egy határozottabb álláspontot képvisel. Mármint azon kívül, hogy el akar határolódni a politikától. Ami természetesen nem sikerül neki.

tengshilun I>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Ez a könyv a lassú kibontakozás megtestesítője. Mint egy elnyújtott szeretkezés, ami (jó esetben) az elején is jó, leköt, de igazi lényege és varázsa csak idővel bontakozik ki, hogy a végére teljesen magával ragadjon.
Nos, habár a fenti hasonlat azt sejtetné, hogy a könyv végig egy pozitív kifejlet felé halad (ahogy az együttlét), de valójában itt felemás a helyzet. Egyrészt Saylor papa a Fátumon keresztül elégtételt vesz a gonoszokon, ami valljuk be, nem is nagyon lehetne máshogy, mivel az olvasók (főleg az amerikaiak) követelik az igazságérzetükhöz közel álló befejezést (helló, amerikaiakat diszkrimináló előítélet)*. Másrészt a könyv valahol a gondolkodás alatti tudatrétegben fejti ki igazi hatását: sötét gondolatokat ébreszt, olyan sötéteket, amiktől az ember nem lesz éppen vidám, de még csak boldogtalan sem; annál valami sokkal több.** És pontosan abból, ahogy ezeket az eszközöket használja, mutatkozik meg, hogy milyen kiváló író Steven Saylor.
A könyv másik igazán elgondolkodtató vonatkozása (valószínűleg) ugyanolyan szántszándékkal van megírva, mint az előző. Ez a politika világa, a római politikáé. Pár tucat ember irányította az egész államgépezet működését, vagy közvetlenül (pl. konzul, praetor, néptribunus, stb.), vagy pedig közvetetten, láthatatlanul (gazdasági, és születési jogon alapuló érdekcsoportok). Pár nagy formátumú politikus pávakakas módjára vonulgatott az emberek között, óriási kísérettel, és gyakran egy színész teljesítményét is meghaladó, élet-halál súlyával megrakodott beszédekkel tüzelte a népet a másik oldal ellen. Körülöttük egymással versengő talpnyalók és érdekemberek gyülekezete, akik az első komolyabb jelre otthagyták politikai platformjukat, hogy csendben átkullogjanak az ellentáborhoz, majd ott még harsányabban, nyálfröcsögtetően szidják régi társaikat. Az ellenfelek között természetesen a legaljasabb mocskolódás folyik, az egymás szexuális életének kitálalása, a múltban elkövetett, vagy koholt bűnök végletekig való nagyítása, hazaárulással való dobálózás, a korrupcióval való riogatás (természetesen az adott jelölt még aznap megköt egy olyan üzletet, amelynek célja x számú szenátor lefizetése), és az állandó félelemkeltés alapvető eszközök. Lássuk csak, honnan ismerős ez annyira…hm…nem is tudom…
Kijelenthető, hogy habár maga a világ díszlete egyre gyorsabban változik, de a díszletnek tartalmat adó dolgok ugyanazok maradtak. Aki elolvassa Saylor ezen darabját, igazán érteni fogja azt a gondolatot, hogy az egész nyugati világ alapja a római (és a görög) gondolkodás, kultúra, jog, et cetera, et cetera. A technikai és tudásbeli különbség ellenére (azt hiszem), nem lepődnék meg annyira a római életen. Vagyis de, mégis, legalábbis egy dolgon mindenképpen. Hogy mennyire véres.

A krimi szála minden eddigi Saylor kötetnél jobban meglepett, egészen a végéig nem sejtettem (hasonlóan a főszereplőhöz), hogy ki a hunyó.
Még valami: tudván, hogy Saylor papa a part ugyanazon oldalára veti ki hálóját, mint ahol ő áll, sehogy sem tudtam elnyomni egy mosolyt spoiler. Saylor, Saylor, maga kis huncut…

*Valójában fogalmam sincs, hogy így van-e, ez egy merész, de nem minden alapot nélkülöző következtetés a film világából, ahol nem egy filmnek azért olyan a vége (azért készítenek két befejezést), hogy az amerikai nézők ne zúgolódjanak.
**spoiler

padmee>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Rejtély, hogy lehetett egy érdekes történelmi pillanatról ennyire unalmas könyvet írni. Az ókori Rómába csöppenünk, választások vannak, zajlik a kampány (olyan jelenkori politikai áthallásokkal, hogy ihaj), Cicerónak épp lejár a konzuli megbízatása és az utódjelöltek között ott találjuk Julius Caesar mellett Lucius Sergius Catilinát is. Catilina valódi szándékait a mai napig homály fedi, és ez rányomja bélyegét a történetre, talán emiatt tűnt időnként Gordianus is – enyhe túlzással – hályogos szemű vénembernek. A krimiszálat kissé szétszedik az egyéb történések, de elég jó volt, csavarral a végén. Élveztem a vidéki élet leírását, az események lassú folyását, a szerző ismét életre tudta kelteni a száraz történelmi adatokat. Ám épp a politikai részeknél, ami a fő irányvonal, unalmassá válik. Szó szerint elaludtam rajta, olyan volt, mint egy parlamenti napló. Érdekesebb és rövidebb leírásokkal, beszédekkel, párbeszédekkel a sorozat legjobb könyve lehetne.

legrin P>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Úgy tűnik, a sorozat egyes részei külön-külön is teljesen megállják a helyüket, ez volt az első Gordianus regényem. Volt jópár utalás a korábbi munkáira, de azok tökéletesen elmentek háttértörténetnek is.

Jó könyv, igazán hangulatosan mutatja be az ókori Rómát, az egyik kedvenc időszakom a történelemben, szerintem fogok még olvasni az írótól. A politika, az intrika bemutatása tetszett, jobban, mint a rejtély szála.
Rég olvastam krimit, de úgy tűnik, nem is lesz soha az én műfajom, a vége fele már bosszantott, hogy hopp, hirtelen a helyére kerül minden a Nyomozó fejében, aztán egy nagy beszélgetésben mindent az olvasó szájába is rágnak.

Mindegy, ez már ízlés dolga, mindenesetre maga a könyv, a karakterek teljesen korrekt volt és élvezetes.

Nate>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Azt hiszem Saylor ennek a könyvnek a megírásakor elsősorban történész volt, és csak másodsorban volt krimíró. (Bár ez a legtöbb korábbi könyve esetében is így volt.) Persze a történelmi krimi mint műfaj feltételez némi érdeklődést a történelem iránt, így a történelmi tények, és alakok megszaporodása a történetben engem egyáltalán nem zavart. Mert bizony a terjedelem igen jelentős része Cicero és Catilina politikai csatározásáról szól, és ezen a ponton meg kell dicsérnem a szerzőt, mert nem esik abba a hibába, hogy valamelyikük mellett állást foglal.

Ha ez önmagában nem lenne elég, kapunk még egy öregedő Gordianust (kifejezetten jól áll neki!) , aki belekóstol a birtokosi életbe is. Ezzel kapcsolatban is szolgál a történet érdekes, és szórakoztató momentumokkal. (Ezek közé tartoznak pl. Gordianus és Catilina élményszámba menő párbeszédei.)

Ahogy arra utaltam az értékelésem az elején, erre a könyvre már kevésbé illik a történelmi krimi jelző (elég lenne a történelmi regény megjelölés is), de ez végül az összképet nem rontja le.

bmgrapes I>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

Jól sikerült első találkozásom Saylorral. Tetszett Róma, a római élet és a politikai háttér bemutatása. Izgalmasnak találtam a krimit, meglepett ta végén a csattanó.

Adrienn_Kiss_6>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

A Római vér című műve után ez volt a 2. olvasmányom a szerzőtől. Picit tartottam tőle a terjedelme és az apró betűméret miatt, de végül nagyon is élvezetesnek találtam. A legnagyobb kedvencem az a fricska, hogy ennek is az utolsó 30-40 oldalán még annyi izgalmas dráma, utótörténet tárul az olvasó elé, miután fény derült az igazságra (értsd: gyilkosságok)! Valójában sok mindenre nem is derül fény a címszereplő múltjával kapcsolatban, amitől csak még jobban kedvelem a regényt. Nagyon szerettem Meto elszántságát, Gordianus kételkedését, és Cicero is hozta a tőle elvárt viselkedést. Ajánlom mindenkinek!

Llorente>!
Steven Saylor: Catilina rejtélye

A történet nyomokban krimit tartalmaz, szóval, ha valaki egy ókori római krimire vágyik akkor nem ezt a könyvet javaslom, a könyv 90%-a ugyanis politika. Amivel annyira nem is volt gond, érdekes úgy olvasni Gordianus történeteit, hogy megjelennek az akkori kor legnagobb alakjai, Cicero vagy Caesar, akivel Gordianus most találkozott először szemtől szembe. Ez a történet Cicero és Catilina politikai csatáját jeleníti meg, egy idő után már nem is foglalkoztam, hogy melyikük mond több igazságot a mondanivalójukban. Továbbá a történek Gordianus második nevelt fiáról, Metóról szól, aki férfivá érik, és belekóstol milyen is a való világ.


Népszerű idézetek

Habók P>!

Az embernek óvatosan kell megválasztania a szitokszavakat, mert visszahallja őket a gyerekeitől.

74. oldal

nagy_csilla>!

[…] a bölcsességhez hozzátartozik az indulat elfojtása.

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség
daney>!

Az élet olyan javíthatatlanul ocsmány, hogy az egyik ember a nyegle cinizmusba menekül, a másik az önhitt magabiztosságba.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
daney>!

Mindent egybevetve szerintem nehezebb negyvenöt évesnek lenni, mint tizenhatnak, ha másért nem, hát azért, mert sokkal tisztábban látod az örökre kihagyott lehetőségeket.

daney>!

Néha úgy érzem, az élet olyan, mint a krétai labirintus; valahányszor az orrunkkal beleütközünk egy falba, a Minótaurosz felnevet valahol.

Kapcsolódó szócikkek: élet · labirintus · Minotaurusz
Bolondkandúr>!

Minden római azt az álmot dédelgeti, legyen akár gazdag, akár szegény, hogy egy vidéki birtok tulajdonosa lesz, és elmenekülhet a fékevesztett, őrült városból. Senki nem számított rá, hogy nekem sikerül. De valamiért mégsem voltam boldog.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gordianus
Serene I>!

A római politikus kitartóan üldözi az embert a voksáért, amíg egy boltban, kocsmában, vagy akár bordélyházban el nem csípi. Az egyetlen lehetőség a menekülésre, ha eszeveszett tempóban futni kezdünk az ellenkező irányba.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politikus · szavazás
daney>!

„Aki egyedül kel útra, egy bolondot kap útitársnak.”

414. oldal

daney>!

Tudomásom szerint a megbánásnak nincs istene, sem a kétségnek; miért is lenne, ha egyszer egy rómainak nem szabad ilyeneket éreznie?

Exogi>!

A változás a civilizáció ellensége, Gordianus. Mi értelme van az újításnak, ha az ország már így is a Legjobb Emberek kezében van? Amit te haladásnak vélsz, talán csak romlás és züllöttség.

465. oldal, 42. fejezet - Catilina rejtélye (Agave, 2011)


A sorozat következő kötete

Roma Sub Rosa (Gordianus) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Doherty: A gladiátor dala
John Maddox Roberts: Királycsel
M. C. Scott: Róma – A király eljövetele
Marcellus Mihály: A veterán
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Steve Berry: A templomosok öröksége
Eduardo Mendoza: Pomponius Flatus különös utazása
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya
Greg Iles: Lángoló kereszt