Caesar ​diadala (Roma Sub Rosa (Gordianus) 15.) 40 csillagozás

Steven Saylor: Caesar diadala

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​római polgárháború befejeződött. Pompeius halott, Egyiptomot Kleopátra a római légiók segítségével tartja vasmarkában, és hosszú idő után Caesar is visszatér Rómába. Habár a szenátus diktátorrá választotta, a városban egymást érik a pletykák, melyek szerint Caesar királlyá akarja koronáztatni magát. Azt is suttogják, hogy nem sikerült minden ellenfelét félreállítania. Gordianus nemrég tért haza Egyiptomból feleségével, és ugyan felhagyott nyomozói munkájával, mégis képtelen visszautasítani Caesar feleségének, Calpurniának segélykérését. Az asszony álmai vészt jósolnak, sőt katasztrófát: egy Caesar elleni összeesküvést. Calpurnia már felbérelte Gordianus egyik barátját, hogy járjon utána a szóbeszédnek, ám őt holtan találják. A vezér négy diadalmenetet tervez a következő napokra, így jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, mint bármikor korábban, ezért felesége sürgetve kéri Gordianust, derítse ki, mi igaz az összeesküvés híréből. Bár Gordianus nem rajong Caesarért, elvállalja… (tovább)

Eredeti cím: The Triumph of Caesar

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
234 oldal · ISBN: 9789639868380 · Fordította: Heinisch Mónika

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Steven Saylor: Caesar diadala

Sajnos, Gordianus öregszik. És már nem vállal megbízást. Még Caesar élete védelmében sem. De persze egy jó barát gyilkosának kiderítése – az egészen más. Még akkor is, ha a két ügy ugyanaz. Caesarért persze nem aggódtam – mindenki tudja, mikor és milyen körülmények között halt meg – de kedvenc nyomozómért igen. Hiszen úgy tűnt, ezzel a feladattal nem boldogul. Még szerencse, hogy ezúttal segítsége is lett (nem mondom, hogy találta, mert nagyon nem akarta…) Így aztán a a gyilkos most sem maradt büntetlen. Egyébként minden olyan, mint a többi részben – csak diadalmenet nem volt korábban. De azt is teljes részletességgel megkaptuk – mind a négyet.

Lali P>!
Steven Saylor: Caesar diadala

Szokásosan jó színvonalú könyv Saylor Gordianus sorozatából.
Mondjuk a diadalmenetek kissé untattak, de a megjelenített világ változatlanul élvezetes. Eltekintve az eltekinthetetlentől, az iszonyú mennyiségű a rómaiak – és konkrétan a Caesar – által kiontott vértől.

Európai embernek tartom magam, örülök, hogy az európai kultúrában nőhettem fel, de nem tudom, hogy mit kezdjek a talpunk alatt lévő sok millió ádozattal.
Szétszedhetetlen ez a kettősség, az embernek ez a kettőssége.
Kicsit szörnyű arra a lehetőségre gondolni, hogy éppen ez a kettősség az a felhajtóerő, ami civilizációkat és kultúrákat teremt.

mtanna P>!
Steven Saylor: Caesar diadala

A 15. kötetre, talán már kicsit korábban is, elfáradt már Gordianus nyomozó, és valószínűleg megálmodója Saylor is. A könyv már nem tartogat olyan izgalmakat, mint az első kötetek, és a krimi szálon sem kell rágódni az olvasónak. A Caesar diadala inkább egy történelmi megemlékezés. Egy körkép, amely bemutatja a „dicső” diktátor „nagy”
csatái utáni római ünnepségsorozatot. Felvonultat számos nagy római és egyiptomi nevet, kicsit fogyaszthatóbb köntösbe öltöztetve a történelem leckét.

tengshilun I>!
Steven Saylor: Caesar diadala

Alapvetően olyan élményt adott, mint az összes többi Steven Saylor, amit eddig olvastam (igaz, ezen a könyvön kívül csak kettő volt meg eddig): izgalmas, érdekfeszítő, különös. Gordianus, a Nyomozó nem az az ember, aki egykönnyen visszavonul detektívi hivatalából, habár ezúttal már tényleg csak egy nagyon nyomós indokkal hajlandó elvállalni a nyomozást. A könyv közepén azonban már elkezdtem a valódi tettesre gyanakodni, ami vagy azért lehetséges, mert mostanság igen sok krimit olvasok, vagy pedig azért, mert az író szándékosan elejtett egy-két különös szókapcsolatot, mondatot az illetőről. Vagy mindkettő igaz egyszerre.
Az igazság ezúttal nem olyan szövevényes, mint amit eddig olvastam a Gordianus-sorozatban, de egyúttal annyira különös, és annyira a szem előtt van, hogy azért nem lehet észrevenni, mivel ott áll előtted. spoiler
Egyetlen hibája, hogy mégsem éreztem annyira erősnek, mint az eddigieket. Mivel Gordianus itt már viszonylag öreg emberként szerepel, lehet, hogy nem csak ő fáradt el egy kicsit, hanem az író is.

csgabi P>!
Steven Saylor: Caesar diadala

Első olvasásom Saylortól, de ha később lesz még időm, kézbe fogom venni más könyveit is, ez biztos. Fantasztikusan írja le az ókori Rómát, él az egész történet. Minden utcarészlet, minden egyes séta vagy éppen beszélgetés a kert hűvösében izzóan eleven.
A történet pedig izgalmas és pergő. Persze, néha lelassul (pontosabban: számomra picit lassabb lesz), de mindez illeszkedik a történet egészébe és ütemébe.
Mondjuk… sok emberre gyanakodtam, ki lehet a merénylő, de a valósi tettes nem jutott volna eszembe. Azt hiszem, azért, mert úgy el lett rejtve a megoldás, hogy az még magának Gordianusnak is meglepetés volt.

xeral>!
Steven Saylor: Caesar diadala

A világtörténelem baklövése volt, hogy nem vették komolyan Calpurnia aggodalmát. Mi lett volna, ha nem ölik meg Ceasart ezek a félkegyelműek? Sajnos aznap elfordult a szerencse a kiváló hadvezértől, kérdés, hogy nem gyanakodott, hogy az életére törnek majd? Már túl öreg, elbizakodott, vagy kényelmes lett? Gordianusnak itt nem sok csillogás jut, hiszen mindenki ismeri mi történt március idusán. Nincs könnyű dolga az tény, kevés idő, sok ellenőrizni való, ügyesen kell kikérdezni az embereket, de nem jut a végére.

Nate>!
Steven Saylor: Caesar diadala

Azt hiszem a sokadik nekifutásra kifogytam a szavakból, ahogy Gordianus is elfáradt már a végére. /Na jó, azért nem teljesen. :)/ Ebben persze semmi csoda sincsen 15 könyv, és megannyi történés után.
Ha röviden számot kellene vetnem, akkor azt mondanám, hogy Saylor aprólékossága, és a történelem általa megjelenített eseményeihez, és személyeihez kapcsolódó lelkesedése nagyon ragadós. Ahogy arra korábban már utaltam, Saylor olyan, mint egy jó történelemtanár, aki még azoknak a fejébe is beleülteti a tudást, akik nem fogékonyak a történelemtudományokra. (A magam részéről bizton állíthatom, hogy sokkal jobban megragadtak az információk, ellentétben azzal, ha valamelyik római történelemkönyvből olvastam volna őket.)
Az író természetesen nem hazudtolja meg magát, ismét van egy gyilkossági eset, és főhősünk továbbra sem tudja hivatását „szögre akasztani”. Persze ez úgymond a sorozat kötelező eleme, de ebben a könyvben vajmi kevés szükség lett volna rá. (Caesar élete pedig állítólag veszélyben van, de mindenki tudja halálának valódi körülményeit.) Meglepetéseket tehát nem tartogat a kötet, viszont szokás szerint „Saylori” minőség, és ennél többet nem is kívánhat az, aki a sorozatból legalább 3-4 kötetnél többet elolvasott.
Be kell vallanom, hiányozni fog az öreg Gordianus…

Gvendolin P>!
Steven Saylor: Caesar diadala

Gordianus nyomozásait és életét követve egyben mi magunk is részesei leszünk a római köztársaság utolsó évtizedeinek. Ebben a részben talán kicsit túlzásba is viszi az információátadást, ami nem lenne hiba, ha a diadalmenetek leírása valamivel élvezetesebbre sikerült volna. Gordianus maga is megfáradt kissé, a megoldást egy látomás hozza tudomására, és szüksége van lánya segítségére is, aki örökölte apja képességeit. Kérdés, Diana bevonás, azt jelenti-e, hogy a szerző a sorozatot a császárkorban is folytatja-e, de most már Diana főszereplésével. Kevés részt érzek a sorozatban kimagaslónak, de egyetlen kötet végén sincs az embernek olyan érzése, hogy a következő részt már nem szeretné elolvasni.


Népszerű idézetek

Gvendolin P>!

Nem mintha nem bíztam volna a szeretteim titoktartásában, de tapasztalataim azt mutatták, hogy a kimondott szó sokszor szárnyra kap, és úgy viselkedik, mint egy saját akarattal rendelkező lény.

64. oldal, VI. fejezet, 14–17. sor (Agave könyvek 2009)

Gvendolin P>!

Van a véres cstamezők világa, és van a tűzhely és a szövőszék világa, a háborúkat pedig – kiváltképp a polgárháborúkat – mindkét hadszíntéren meg kell vívni.

134. oldal, XII. fejezet, 22–24. sor (Agave könyvek 2009)

Gvendolin P>!

– Szóval nem csak azért veszel részt az ünnepségeken, mert a diktátor ezt parancsolja – húztam el a számat.
– Nem? Én nem látok sok különbséget: azért ugrálok, mert egy ember azt mondja, hogy ugráljak, vagy azért, mert nála van a világ összes aranya, és azt ígéri hogy dob elém néhány érmét.

177. oldal, XVI. fejezet, 32–36. sor (Agave könyvek 2009)

Gvendolin P>!

…annak van a legtöbb félnivalója, akitől a legjobban félnek…

175. oldal, XVI. fejezet, 18–19. sor (Agave könyvek 2009)

tengshilun I>!

[…] Titokban kell tartanom. És ha elhallgattatnak? Erre az esetre a kutatónak, aki megtalálja ezt a naplót, és ki akarja deríteni az igazságot, átadom a megoldás kulcsát. Nézz körül alaposan! Nem a szavakban van az igazság, hanem az igazságban rejlenek a szavak.

41. oldal

Gvendolin P>!

Amikor a politikusok lemondanak a szabadságról, a költők dolga azt megőrizni. Vagy az írók dolga az, hogy sírfeliratot írjanak a szabadság nyughelyére.

178, XVI. fejezet, 1–2. sor (Agave könyvek 2009)

Gvendolin P>!

Az értéktelen művészet tompítja az értékes művészet fényét is! Minél közelebb van a kettő egymáshoz, annál erősebb a tompító hatás.

194. oldal, XVIII. fejezet, 16–18. sor (Agave könyvek 2009)

tengshilun I>!

… és még az is lehet, hogy Caesar egy új hónapot nevez el magáról: julius havát! Állítólag alexandriai asztronómusok segítségével alakítja át a naptárat.

26. oldal


A sorozat következő kötete

Roma Sub Rosa (Gordianus) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Maddox Roberts: Királycsel
Paul Doherty: Gyilkosság a császári palotában
Paul Doherty: A gladiátor dala
M. C. Scott: Róma – A király eljövetele
Marcellus Mihály: A veterán
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
C. J. Sansom: Hamis próféciák
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya
Andrea Schacht: Az ördögasszony műve
Umberto Eco: A rózsa neve