Birodalom 71 csillagozás

Steven Saylor: Birodalom

Steven Saylor az új regényével óriási feladatot tűzött ki maga elé: túlszárnyalni a kirobbanó sikert aratott Rómát. A szerző maradéktalanul teljesítette a célt, és olyat alkotott, amely minden olvasónak egyszeri és feledhetetlen élményt fog nyújtani. A Birodalomban öt generáción keresztül követhetjük az arisztokrata Pinarius család sorsát, Augustus uralkodásától a Római Birodalom fénykoráig. A família tagjai tanúi lesznek Tiberius fondorlatainak, Caligula őrületének, Nero hanyatlásának, valamint annak, amint Domitianus gyilkos üldözési mániája előkészíti a terepet a Traianus- és Hadrianus-féle aranykor számára. Átélhetjük a Kr. u. 64-es év nagy tűzvészét, Nero keresztényüldözését és a Colosseum megnyitását kísérő döbbenetes bemutatókat.

Eredeti cím: Empire: The Novel of Imperial Rome

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
474 oldal · ISBN: 9786155049361 · Fordította: Heinisch Mónika

Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mcgregor 
Steven Saylor: Birodalom

Kicsit többet vártam a könyvtől. A szerző láthatóan rengeteg energiát fektetett a történelmi háttér felderítésébe és a cselekmény ehhez való igazításába, de a történetszálak sokszor – minden igyekezet dacára – kissé laposra sikerültek, a szereplők pedig nem tudtak igazán közel kerülni hozzám. Óhatatlanul Graves regényeihez hasonlítottam magamban, és azt a szintet nem üti meg. Ennek ellenére is érdekes áttekintése a kornak, az egyes császárok uralmának szeszélyes tengere alatt a végigkísért család öt generációjának hajója újabb és újabb fordulatokat tesz. A perverziók ábrázolásánál némi önszórakoztató jelleget véltem felfedezni, bár nehéz lett volna írni a császárság ezen periódusáról anélkül, hogy ezek hangsúlyosan megjelenjenek a történetben. A Birodalom arra is ráébreszti az olvasót, hogy még régi családokból származó római polgárok is mennyire ki voltak szolgáltatva egy-egy elképesztő hatalommal rendelkező, kényúri önkénnyel és színtiszta nárcizmussal jellemezhető beteges alaknak, aki történetesen császár lehetett.

>!
ursus MP
Steven Saylor: Birodalom

Ejnye no… Írnám én, hogy volt ez akkora élmény, mint az első kötet, de hát nekem nem volt. Egyfelől nem is lehetett, mert már témája szűkebb időkereténél fogva sem hozhatta azt a szellemi izgalmat, amit annak a folyamatnak a figyelemmel kísérése jelentett, ahogy az őskori vándorösvények kereszteződésében keletkezett kicsiny település a világ fővárosává növi ki magát. Másfelől meg mintha el is fáradt volna némileg az író, s a részletezésben keresett volna menedéket, amitől hitelesebbnek tűnhet ugyan egy történelmi regény, de Saylor sosem ebben volt igazán jó. Nem is kéne rászoknia. Azért persze megvolt ez is, időnként volt szemöldöknek felvonása, egy-két nemár meg azta, csak hát egyrészt több szokott lenni, másrészt viszont most abból volt több, hogy jaja meg nyilván, és sajnos az is, hogy „Gravesnél ez valahogy érdekesebben hangzott”. Szóval, ha még a birodalom bukását is meg akarja írni kedvenc Saylorom, vissza kéne térnie legjobb hagyományaihoz. Úgy döntöttem, hogy én ezt inkább amolyan középső kötetnek fogom tekinteni, még ha esetleg sosem készül is el a harmadik rész. De persze ettől még minden út Rómába vezet, és nyilván minden újabb, Rómában játszódó Saylor-könyvhöz is :)

>!
tgorsy
Steven Saylor: Birodalom

Kiváló ismeretterjesztés. Nyilván nem éri el Mika Waltari színvonalát, de igazán kellemes olvasmány. Bár Néró nekem Kosztolányival az igazi.

>!
TiaManta
Steven Saylor: Birodalom

A törénelmi regények nem igazán az én műfajom, nehezen is tudok véleményt alkotni róla.
Ezt is inkább tömény történelem órának éreztem. Minden mondatban fellelhetőek a különböző ősök, korok, régi helyszínek. Gondolom így hiteles. Bár nekem túl sok infó volt egyszerre. Emögött sejtek annyi kutatómunkát amibe más bele vakulna, de az író szeritnem tuti élvezi. Másképp nem csinálná amit tesz.
Ahhoz képest jó volt, legalábbis én el voltam vele összességében.
De hiányzott belőle valami, amitől igazán megszerethettem volna.
Ha több ilyesfajta regényen túl leszek, lesz mivel összehasonlítani is.

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Steven Saylor: Birodalom

Ha a Rómára azt kellett mondjam, zseniális, akkor erre nem is tudom, hogy milyen szavakat használjak.
Itt „csak” körülbelül 150 évet mutat be Saylor, a császárok időszakát. Öt Pinarius családtag életébe tekinthetünk be, akiknek sorsuk valamiképpen mindig összefonódik az aktuális császáréval. Felvonul itt Nero, Claudius, Domitianus, Hadrianus… Filozófusok, költők, Vesta-szüzek, gladiátorok, magukat istennek tekintő császárok járnak-kelnek a regény lapjain, amely még közvetlenebb betekintést nyújt a római mindennapokba, mint a Róma. A gigantikusabbnál gigantikusabb építkezéseken meg csak ámultam-bámultam, ahogy a császárok őrültségein is.
Olvassátok Saylort, olvassatok Rómáról, utazzatok el ebbe a csodálatos Birodalomba! Megéri.

>!
Lali P
Steven Saylor: Birodalom

Úgy tűnik, hogy a végére értem Saylor eddig megírt a római korban játszódó regényeinek.
Ez a kötete is hasonló színvonalú a többihez.
A Rómához képest itt kevesebb generációról esik szó, ezért egy-egy szereplő sorsa szinte egy-egy kisebb regénnyel felérő terjedelemben kerül bemutatásra.
Őszintén szólva engem jobban érdekelnének a hétköznapibb emberek történetei, kicsit elegem van ebből a sok zsarnok császárból. Ettől eltekintve mindenképpen grandiózus munka, Saylor most is kitűnően elevenít meg számunkra egy általa elképzelt Rómát.
Kicsit váratlan volt az utószóban – de nagyon helyénvalónak érzem – az a megjegyzése, hogy Rómát sokan és sokszor az Egyesült Államokhoz hasonlítják, holott Róma szerinte éppenhogy egyfajta ókori Szovjetunió volt.
Úgy érzem ennek még lesz folytatása, merthogy az ifjú Marcus Aurelius már feltűnt az utolsó lapokon és nem hinném, hogy az ő uralkodásának a leírásáról lemondana Saylor.

>!
Biba
Steven Saylor: Birodalom

Szépen kidolgozott történelmi regény, rengeteg kutatómunkával a háttérben. Sokkal jobb lenne/lett volna így törit „tanulni”, nem pedig tankönyvekből.
A császárkori Rómát mutatja be nekünk a szerző a Róma c. regényből már megismert Pinariusok generációin keresztül. Megismerhetjük egy kicsit a császárok személyiségeit, az ókori rómaiak szokásait, életvitelét. Az adott főszereplő személyét mindig úgy választotta meg Saylor, hogy az a lehető legközelebb állhasson a császári körökhöz (az elején például jós, a végén szobrász); érdekes volt szembesülni vele, hogy mennyivel igazabb tudománynak tartották a jóslást az asztrológiánál. A legfurcsább részlet az egészben számomra az volt, hogy a férfiak mennyire odavoltak a fiatal fiúkért, és milyen elfogadott volt ez. Akkoriban szabadabb volt a szerelem, ezt tudtam, de akkor is letaglózott. Itt nem a melegekről van szó, hanem nős férfiak is sokszor maguk mellett tartottak egy fiatal fiút (főleg a császárok) és igénybe vették a „szolgáltatásait”. Vajon sok férfiban ma is megvan ez a hajlam, csak a társadalom hatására el kell nyomniuk magukban?
A négy csillag azért járt, mert a közepétől nekem lelassult a történet és nehezebben haladtam vele.

5 hozzászólás
>!
AkosAkos
Steven Saylor: Birodalom

Hozza az előző rész színvonalát, akinek az tetszett, ez is fog. Engem még mindig lenyűgözött ez a családi vonal, hogy az egyik történetben lévő fiú a másikban már nagyapa…Saylor ezt megint kitűnően ábrázolta. Ahogy Rómát is, szinte már él. De ezt már megszokhattuk tőle. Ugyanúgy 4.5 csillag, mint az előző részre.

1 hozzászólás
>!
BoSziKa78
Steven Saylor: Birodalom

Könyv egy gyorstalpaló tanfolyam a római birodalomról, uralkodóiról, építészetéről a Pinarius famílián keresztül. Annak ellenére, hogy érdekesen van leírva, mégis sokszor kívántam, hogy vége legyen. Lehet, hogy egyszerűen nem az én stílusom, pedig szeretem a történelmi regényeket – Merle Francia históriája a kedvenceim közé tartozik.

>!
cseri P
Steven Saylor: Birodalom

Jó volt ez, igazán jó volt, nyaraláshoz, Balaton mellett napozóágyon fetrengve, szórakoztató, leköt,nem nehéz olvasni, de távol áll a bugyutaságtól (lásd könnyű nyári olvasmány). Szóval nekem jó. Történelmi témában bejön Saylor.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis P

Néha a vágy ébred fel elsőként, és a szerelem később jön.

210. oldal

21 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Egyszer… én is szeretném megmutatni ezeket a dolgokat a fiamnak, és mesélni neki az őseiről.

>!
Lunemorte MP

Arra akarok kilyukadni, hogy a császár olyan, mint egy láng. A körülötte lévők melegedni akarnak ennél a lángnál, de senki sem irigyli azt az embert, aki túl közel kerül hozzá, és megégeti magát.

>!
Lunemorte MP

– Én azt mondom, hogy jobb véleményem van a császárról, mint neked.
– Hogy érted ezt?
– Te úgy véled, csodálatosan énekel. Én azt mondom, csodálatos, ha egyszerűen csak hallgat.

329. oldal

4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Persze Vespanius sem volt hibátlan: csaknem szétvetette a mohóság. […] Egyik hírhedt húzása volt, hogy megadóztatta a város latrináit, és részesedést kért abból a pénzből, ami a vizelet eladásából folyt be a ványolókhoz, akik a tiszta gyapjú készítéséhez használták fel az emberi végterméket. Innen eredt a mondás: „A császárnak húgyrészesedés is jár!”

239. oldal

14 hozzászólás
>!
robinson P

Egy építész felesége pedig azt mesélte Chrysanthénak a piacon, a férje segédkezett egy pompás márványistálló és egy elefántcsont jászol megépítésében a császár kedvenc lova számára, amit Caligula előszeretettel öltöztetett bíbortakaróba,ékköves gallérba, sőt elvárta, hogy meghívják vacsorákra vele együtt és „konzulnak” szólítsák.

83. oldal

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Arminius emberei nem elégedtek meg egy sima mészárlással: meggyalázták a holttesteket, darabokra vágták őket, a végtagokat felakasztották a fákra, és karóra szúrták a fejeket.

1 hozzászólás
>!
BoSziKa78

Igazi önvalónk nem a testünk, hanem a testünkben lakó értelem. Az a valódi énünk, amelyet nem érinthet más, és az egyetlen dolog, ami igazán a miénk. A saját akaratunk működése az egyetlen dolog a világmindenségbe, amit irányíthatunk. Az, aki el tudja fogadni ezt, elégedett ember, akármilyen fizikai körülmények között él, míg az, aki úgy képzeli, irányíthatja a világot maga körül, feltétlenül zavarodott és keserű lesz.

>!
robinson P

Nero tényleg a földön feküdt. Két fémtányér volt a mellkasán, amelyeket bőrszíjjakkal erősített a testére. Olyan sokáig tartott ki egy énekhangot, ameddig csak bírta, hogy erősítse a tüdejét. Lehelete hagymától bűzlött. Amikor énekversenyre készült, mindig egy olívaolajból és hagymából álló sajátságos étrendet választott, a torka, az orra és a tüdeje kitisztítása végett.

192. oldal

>!
robinson P

– Gratulálok, Lucius Pinarius. Ezen a napon jós lettél. Használd mindig bölcsen, Róma legteljesebb javára a képességeidet és a papi tisztségeddel járó hatalmat, fiatalember, és viseltess a legnagyobb tisztelettel az istenek iránt!

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Spiró György: Fogság
Lewis Wallace: Ben Hur
Mika Waltari: Az ország titka
Kosztolányi Dezső: A véres költő
Orczy Emma: Adjátok meg…
Szalay Károly: Szerelem és halál Pompejiben
Domokos Sándor: A római százados