A ​hét csoda (Roma Sub Rosa (Gordianus) 1.) 86 csillagozás

Steven Saylor: A hét csoda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kr. ​e. 92-t írunk.
Gordianus, tizennyolcadik életévét betöltvén, élete legnagyobb kalandjára indul: megtekinti a világ hét csodáját. Ekkor még nem hívják „Nyomozónak” – ám ez a kíváncsi ifjú római a hét csoda mindegyikénél olyan rejtéllyel szembesül, amely próbára teszi képességeit.
    Utazásaira tanára, a szidóni Antipatrosz szegődik társául, az akkori világ legünnepeltebb poétája, aki ugyanakkor meglehetősen csavaros észjárású öregember. Mielőtt útnak indulnak, Antipatrosz megrendezi a saját halálát, hogy álnéven járhassa a világot. A történetek hátterében ott forrong az a politikai zűrzavar, amely fenekestül forgatja majd fel a római világot.
    Tanár és tanítványa együtt látogatnak el Görögország és Kis-Ázsia híres városaiba, majd Babilóniába és Egyiptomba. Szemtanúi lesznek az első Olümpiai Játékoknak, egzotikus ünnepségeken vesznek részt, és megcsodálhatják a legkáprázatosabb építményeket, amelyeket emberi kéz valaha alkotott. Útjukat gyilkosságok,… (tovább)

Eredeti mű: Steven Saylor: The Seven Wonders

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
302 oldal · ISBN: 9786155438127 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
384 oldal · ISBN: 9786155272042 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Zeusz / Jupiter


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Steven Saylor: A hét csoda

Steven Saylor ismét nem okozott csalódást. Hozta a tőle elvárt színvonalat, bár nem egy hagyományos, szokványos Gordianus történetet tárt elénk, hanem visszarepített a Nyomozó ifjúkorába. Másrészt az sem a megszokott gyakorlat szerint zajlott, hogy az éppen csak tógaünnepén túljutó ifjú Gordianus nem egy konkrét nyomozást folytat le, hanem káprázatos utazása során botlik különböző rejtélyekbe, talányos bűnügyekbe, amelyek megoldása már előre vetíti a vaslogikával, csavaros ésszel (és nem nyers testi erővel) dolgozó, briliáns „római Poirot” alakját.
Érdekessége a műnek, hogy olyan novellákat fűz fel egy hosszú utazás köré, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, de az önálló történetek végül is a zárófejezetek során váratlan, csattanós megoldásokkal egységes regénnyé érnek.
Saylor a „Roma Sub Rosa”-sorozat minden kötetével bizonyította számomra, hogy nem kenyere a karakterek lélektani mélységekbe nyúló kimunkálása, széles ecsetvonásokkal dolgozik, nem bíbelődik a szereplők jellemének túlzott árnyalásával. A hangsúly nála mindig az adott epizód cselekményének, bonyodalmainak aprólékos, szilárd logikával megszerkesztett, feszes kimunkálásán van. És főképp a tanítva szórakoztatáson! Ez az igazi erőssége az amerikai író-történésznek. Ez az, amiért hajlamos vagyok nagyvonalúan elnézni karaktereinek minden darabosságát, néha esetlenségét, elnagyoltságát. Az a tény, hogy tudományos alapossággal építi fel a „könnyed” bűnügyi történeteket, száz és száz kultúrtörténeti érdekességgel bástyázza körül a sztorit, sziporkázóan szórakoztatóvá és komolyan tanulságossá varázsolja a műveit. Ebben a regényben is érdekes volt újra találkozni ókori görög és római mítoszokkal, legendákkal, mint Hermaphroditosz, vagy a kísértetjárta korinthoszi romok története. S mindeközben – a Rómából érkező hírek kapcsán – a távolból már feltűnik a nagyon is valós, hírhedt Sulla nyomasztó árnyéka.
Kicsit nehezen szoktam hozzá a joviális, kopaszodó-pocakos Gordianus ifjú alteregójához. Na, de majd a következő kötetben könnyebben megy :)
Heinisch Mónika fordításáról ezzel a művel kapcsolatban is csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok.
Szóvá kell azonban tennem, hogy rendkívül zavaró volt számomra a legendás pontoszi uralkodó lépten-nyomon Mithriádészként történő felemlegetése. Tudomásom szerint a korabeli Róma legnagyobb ellenfele, a harcos Fekete-tenger-melléki király VI. Mithridatész névre hallgatott. Róla még esküdt ellenségei Lucullus és Pompeius Magnus is a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel szóltak – olyannyira, hogy végső legyőzetését követően Pompeius királyhoz illő tiszteletadással rendezett a számára temetési szertartást. Sok helyütt utána olvastam, de nem találtam máshol sem utalást arra, hogy az ókor egyik legnagyobb hadvezérének nevét más írásmóddal említenék bárhol. :( (Ha valaki esetleg máshogy tudja, az kérem segítsen! :))
Végül is örömmel olvastam újra Gordianusról és bízom benne, hogy barangolunk mi még együtt!

8 hozzászólás
>!
ursus MP
Steven Saylor: A hét csoda

Az a helyzet, hogy nem tudok ötnél kevesebb csillagot adni egy Gordianus-regényre, mert én már mindent megbocsátok az írónak. Ráadásul csaknem az összes Gordianus-sztori olvasása után nincs is nagyon mit megbocsátani ezen az ötletes, jól kidolgozott előzménytörténeten, amelyben ifjak vagyunk még, de már nem bohók, vagy csak kevéssé.

Az éppen hogy felnőtté vált Gordianus világ körüli útra indul álnéven utazó tanítójával, hogy együtt megtekintsék az ókori világ hét csodáját, és valahogy mindegyik csodánál úgy alakul, hogy Gordianusnak meg kell oldania egy bűntényt. Hogy ez mennyire reális? Amennyire bármelyik pikareszk regény. Ebben a zsánerben a regényhősök azért indulnak hosszú útra, hogy történjen velük ez meg az, és mi más történhetne valakivel, aki később híres nyomozóvá, sőt, a Nyomozóvá válik, mint hogy ahol csak teheti, nyomoz. Nincs ezzel semmi baj, a sztorik jók, és a helyzetek hitelessége sem sérül. Gordianus nem superman, egyszerűen csak komolyan veszi szintén antik detektívként dolgozó atyja intelmét: arra figyelj, amire senki más nem figyel. Jó alap ez a továbbiakhoz.

És a történelmi hitelesség? Egyik vesszőparipám, hogy történelmet nem történelmi regényekből kell tanulni, mivel a regények mindössze a „tananyag” illusztrációi. De ebből a regényből még tanulni is lehet. Saylor tényleg utánanézett a dolgoknak, meg aztán nem az első Gordianus regénye az A hét csoda. Ha valaki a könyv mellett lapozgatja a hét csodáról szóló valamelyik albumot (akár ezt: Hans Reichardt: A hét világcsoda) még jobban beleképzelheti magát a regény cselekményébe.

Vagy esetleg el is utazhat az olvasó oda, ahol Gordianus járt. Hátha vele is történik ez meg az :)

5 hozzászólás
>!
ViraMors P
Steven Saylor: A hét csoda

Kellemes ókori körutazás, a világ hét csodájával, rengeteg érdekességgel, rejtélyekkel és nem ritkán halálesetekkel cifrázva. Egyszerre izgalma és informatív, úgy mutatja be az ókori világ egy nagyobb szeletét – ide értve a politikát, a kultúrát a vallást és az építészetet – hogy közben egy pillanatra sem válik unalmassá vagy felvágóssá.
Gordianus jó karakternek tűnik, okos figura és tetszik, hogy megfigyelésekre alapot, nincsenek légből kapott megoldásai. Kicsit mondjuk zavart, amikor már viszonylag korán észrevett „valamit” de csak oldalakkal később írta le, hogy mi volt az, ami tulajdonképpen a megoldást sugallta… Ezt a fajta ködösítést nem igazán szeretem. Ettől függetlenül tervben van, hogy megismerkedem a teljes sorozattal.

2 hozzászólás
>!
tgorsy
Steven Saylor: A hét csoda

Én Saylor könyveit felvenném a történelemoktatás ajánlott irodalmi listára.

>!
brigi11 P
Steven Saylor: A hét csoda

Kedves Gordianus!

Kössünk alkut. Te leülsz, ott ahol vagy. Nem mozdulsz. Én gyorsan csomagolok és megyek utánad és ezt az utat bejárjuk együtt. Jó? Mert én is ott akarok lenni. Én is látni akarom a csodákat, felfedezni a titkokat, megfejteni a rejtvényeket. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor legalább majd a Níluson menjünk együtt.Jó? Kérlek, kérlek, kérlek

Ui.: Ad át legmélyebb tiszteletem Steven Saylornak. Ő a világ nyolcadik csodája.

>!
Sisyll
Steven Saylor: A hét csoda

Előzmények:
Karácsony előtt a párom beszerezte a Hét csoda nevű társasjátékot. Bevallom ekkor felelevenedtek bennem azok az ötödik osztályos emlékek, amikor áhítattal ültem töri órán és hallgattam, amit a tanár mesél.
Aztán a játék beszerzése körül, a molyon szerencsesütinek pont a Hét csodából kaptam idézetet. Isteni jel volt, hogy ezt a könyvet biza el kell olvasni. Főleg hogy Steven Saylor munkásságával is szerettem volna már megismerkedni.

A könyv:
Mivel kezdő vagyok S. S. könyveiből, nem igazán ismertem Gordianus figuráját, történetét. Ezzel a kötettel úgy hiszem másik oldalról kezdtem a karakterrel, de nekem igazán tetszett.
A Hét csodáról öröm volt olvasni. Tetszett, hogy minden csodának megvolt a maga kalandja és rejtélye. Még jobban visszavarázsolódtam abba a gyermekkori ámulatba, ahol az ókori görögökről és rómaiakról volt szó, habár a tanórákon nem nagyon esett szó a csodákról, max érintőlegesen. Viszont így elolvasva a könyvet, mint kiegészítő a tananyagokhoz, simán javasolnám a tanulóknak. (későbbi korosztálynak)
Gordianus bátor és okos, kalandvágyó és szerethető figura, de azért érződik, hogy bőven van mit tanulnia. Mindenesetre engem teljesen meggyőzött, hogy folytassam a kalandjait.

A könyv olvasása közben egyébként nagyon elkapott a kalandvágy. És egyben a szomorúság is, hogy már csak egy csodát láthatunk erről a listáról. Viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak még olyan csodák a Földön, amiket érdemes megnézni, hogyha teheti az ember.

>!
gab001 P
Steven Saylor: A hét csoda

Nagyok voltak az elvárásaim, mert nagy kedvencem az írótól a Róma. Szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom. Nagyon tetszett, hogy az egyes fejezetek egy-egy csodához kapcsolódóan egy-egy kalandot meséltek el. Szinte olyan volt mint egy novelláskötet. Mindegyik epizód tele volt rejtéllyel, cselvetéssel, misztikummal, s mindemellett rengeteg ismerettel is, mely inkább izgalmassá tette az olvasást, cseppet sem volt száraz vagy unalmas. Gordianus egy igazán kedvelhető fiatal római, akinek ráadásul vág az esze és kevés dolog tudja kedvét szegni. Élveztem a vele töltött időt és az ókori világ varázsát.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
384 oldal · ISBN: 9786155272042 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
ggizi P
Steven Saylor: A hét csoda

Nagyon érdekes könyv volt. Szinte odavarázsolt a szerző az ókori világ pazar helyszíneire, és én is részese lehettem (az egy kivétellel) ma már nem létező csodálatos építmények felfedezésének. De mivel nem egyetlen nagyobb történetről van szó, hanem minden csodához tartozik egy kisebb saját, külön bejáratú rejtély, amire Gordianus ráveti magát, így az egész könyv egy összefüggő novellafüzérnek hat, ami egy kicsit megtörte az olvasási kedvem. De összességében nagyon kellemes olvasmány volt.

>!
Szamღca
Steven Saylor: A hét csoda

Nagyon erdekes utazasban volt reszem Gordianus, egy 18 eves ifju romai es tanitoja, az idos kolto Antipatrosz oldalan. Vegigkovettuk az okori csodak szinhelyeit es annyira jol volt az egesz talalva, leirva, hogy lelki szemeim elott szinte tenylegesen leperegtek azok a monumentalis epitmenyek, helyszinek. Nagyon jol visszaadta szamomra a kor hangulatat, a romaiak es gorogok kozott szinte kezzel tapinthato feszultseget, gyulolelet. Minden csoda helyszinen volt egy-egy rejtely, ami tobbnyire gyilkossag volt amit Gordianus eleslatasanak es apjatol orokolt nyomozoi megerzeseknek, logikus gondolkodasanak koszonhetoen mindig megoldodott. A regeny az utolso fejezetbenmeg egy kis csavart is tartogatott szamunkra.
A tortenetek nem voltak koromleragoan izgalmasak de hatarozottan erdekesek es hangulatosak voltak. Nagyon kellemes kikapcsolodas volt az egesz konyv es mindenkepp tovabb fogom olvasni a sorozatot. Hatarozottan orulok, hogy megismerkedtem vele.

>!
Habók P
Steven Saylor: A hét csoda

Jó kis ókori krimi némi történelemleckével az ókor hét csodájáról. Gordianus itt még szinte kölyök, ezek nem is igazán nyomozások, inkább csak észrevesz olyan dolgokat, amire más nem figyel fel, de már látszanak az „oroszlánkörmei”. Tetszett a sok különböző – jól bemutatott – helyen játszódó kaland. Szerencsére, ahogy elnéztem, sok kötet van még, sokáig lesz mit olvasnom.


Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen 

Amikor mindenki egy bizonyos dologra figyel, nézz arra, amire senki sem figyel. Ekkor megláthatod azt, amit senki más.

58. oldal, II. fejezet - DIANA SZOLGÁLATÁBAN (Az epheszoszi Artemisz-templom), (Agave, 2012)

9 hozzászólás
>!
robinson P

– Meghalni a szerelem miatt! Micsoda őrültség!
– A szerelem mindig egyfajta őrültség, néha enyhe fokú, néha súlyos.

85. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Mindenkinek a saját fantáziája a legfélelmetesebb ellensége.

69. oldal, II. fejezet - DIANA SZOLGÁLATÁBAN (Az epheszoszi Artemisz-templom), (Agave, 2012)

>!
robinson P

– Egy utazónak nyitottnak kell lennie az új élményekre és tapasztalatokra, Gordianus. Máskülönben mi értelme utazni?

223. oldal

>!
gesztenye63 P

Most úgy negyvenéves lehet… nehéz kor egy özvegy számára. Ahogy a mondás tartja: „Túl ifjú a halálhoz, de túl idős a fátyolhoz.”

III. fejezet - A HALIKARNASSZOSZI ÖZVEGYEK (A mauzóleum)

>!
jehuka P

A cinizmus sehova sem viszi el az embert az életben, ahogy a szerénység sem.

155. oldal

>!
robinson P

– Ó, ti rómaiak! Le akarjátok igázni a világot, amelyről oly keveset tudtok!

84. oldal

>!
Traclon

Egy szegény özvegynek két lehetősége van pénzt szerezni… nekem pedig nincs kedvem szőni.

90. oldal

>!
nemleh

Láttam immár Babilon magasztos, széles falait,
A város kertjeit, melyek az égben virágzanak,
Megnéztem az elefántcsont Zeuszt, Olümpia csúcsán,
S a roppant mauzóleumot, hol Artemiszia hitvese pihen.
Megismertem a kolosszust is, felhőkoronával üstökén,
Megérintettem a titkok őreit, a piramis nevű óriásokat,
Mégis az epheszoszi Artemisz-ház érintett meg legjobban,
Mint a létező legnagyobb csoda, hol egy isten is ellakhatna.

33-34. oldal, I. fejezet - A római előzmények : A HALOTT, AKI NEM HALT MEG (Agave, 2012)

1 hozzászólás
>!
robinson P

Jóval azelőtt, hogy Romulus megalapította Rómát, és jóval hamarabb, mint hogy Homérosz hősei elfoglalták volna Tróját, Egyiptomban már ősi története volt a civilizációnak.

279. oldal


A sorozat következő kötete

Roma Sub Rosa (Gordianus) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: Az elveszett parancs
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Tom Harper: Az elveszett szentély
Adam Palmer: Mózes hagyatéka
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén
Umberto Eco: A prágai temető
John Petrie: Az Írnok 3. – A sivatag fia
Iny Lorentz: Vörös égbolt
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita