A ​hét csoda (Roma Sub Rosa (Gordianus) 1.) 110 csillagozás

Steven Saylor: A hét csoda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kr. ​e. 92-t írunk.
Gordianus, tizennyolcadik életévét betöltvén, élete legnagyobb kalandjára indul: megtekinti a világ hét csodáját. Ekkor még nem hívják „Nyomozónak” – ám ez a kíváncsi ifjú római a hét csoda mindegyikénél olyan rejtéllyel szembesül, amely próbára teszi képességeit.
    Utazásaira tanára, a szidóni Antipatrosz szegődik társául, az akkori világ legünnepeltebb poétája, aki ugyanakkor meglehetősen csavaros észjárású öregember. Mielőtt útnak indulnak, Antipatrosz megrendezi a saját halálát, hogy álnéven járhassa a világot. A történetek hátterében ott forrong az a politikai zűrzavar, amely fenekestül forgatja majd fel a római világot.
    Tanár és tanítványa együtt látogatnak el Görögország és Kis-Ázsia híres városaiba, majd Babilóniába és Egyiptomba. Szemtanúi lesznek az első Olümpiai Játékoknak, egzotikus ünnepségeken vesznek részt, és megcsodálhatják a legkáprázatosabb építményeket, amelyeket emberi kéz valaha alkotott. Útjukat gyilkosságok,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
302 oldal · ISBN: 9786155438127 · Fordította: Heinisch Mónika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
384 oldal · ISBN: 9786155272042 · Fordította: Heinisch Mónika

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Zeusz / Jupiter


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 99

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Steven Saylor: A hét csoda

Steven Saylor ismét nem okozott csalódást. Hozta a tőle elvárt színvonalat, bár nem egy hagyományos, szokványos Gordianus történetet tárt elénk, hanem visszarepített a Nyomozó ifjúkorába. Másrészt az sem a megszokott gyakorlat szerint zajlott, hogy az éppen csak tógaünnepén túljutó ifjú Gordianus nem egy konkrét nyomozást folytat le, hanem káprázatos utazása során botlik különböző rejtélyekbe, talányos bűnügyekbe, amelyek megoldása már előre vetíti a vaslogikával, csavaros ésszel (és nem nyers testi erővel) dolgozó, briliáns „római Poirot” alakját.
Érdekessége a műnek, hogy olyan novellákat fűz fel egy hosszú utazás köré, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, de az önálló történetek végül is a zárófejezetek során váratlan, csattanós megoldásokkal egységes regénnyé érnek.
Saylor a „Roma Sub Rosa”-sorozat minden kötetével bizonyította számomra, hogy nem kenyere a karakterek lélektani mélységekbe nyúló kimunkálása, széles ecsetvonásokkal dolgozik, nem bíbelődik a szereplők jellemének túlzott árnyalásával. A hangsúly nála mindig az adott epizód cselekményének, bonyodalmainak aprólékos, szilárd logikával megszerkesztett, feszes kimunkálásán van. És főképp a tanítva szórakoztatáson! Ez az igazi erőssége az amerikai író-történésznek. Ez az, amiért hajlamos vagyok nagyvonalúan elnézni karaktereinek minden darabosságát, néha esetlenségét, elnagyoltságát. Az a tény, hogy tudományos alapossággal építi fel a „könnyed” bűnügyi történeteket, száz és száz kultúrtörténeti érdekességgel bástyázza körül a sztorit, sziporkázóan szórakoztatóvá és komolyan tanulságossá varázsolja a műveit. Ebben a regényben is érdekes volt újra találkozni ókori görög és római mítoszokkal, legendákkal, mint Hermaphroditosz, vagy a kísértetjárta korinthoszi romok története. S mindeközben – a Rómából érkező hírek kapcsán – a távolból már feltűnik a nagyon is valós, hírhedt Sulla nyomasztó árnyéka.
Kicsit nehezen szoktam hozzá a joviális, kopaszodó-pocakos Gordianus ifjú alteregójához. Na, de majd a következő kötetben könnyebben megy :)
Heinisch Mónika fordításáról ezzel a művel kapcsolatban is csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok.
Szóvá kell azonban tennem, hogy rendkívül zavaró volt számomra a legendás pontoszi uralkodó lépten-nyomon Mithriádészként történő felemlegetése. Tudomásom szerint a korabeli Róma legnagyobb ellenfele, a harcos Fekete-tenger-melléki király VI. Mithridatész névre hallgatott. Róla még esküdt ellenségei Lucullus és Pompeius Magnus is a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel szóltak – olyannyira, hogy végső legyőzetését követően Pompeius királyhoz illő tiszteletadással rendezett a számára temetési szertartást. Sok helyütt utána olvastam, de nem találtam máshol sem utalást arra, hogy az ókor egyik legnagyobb hadvezérének nevét más írásmóddal említenék bárhol. :( (Ha valaki esetleg máshogy tudja, az kérem segítsen! :))
Végül is örömmel olvastam újra Gordianusról és bízom benne, hogy barangolunk mi még együtt!

12 hozzászólás
ursus>!
Steven Saylor: A hét csoda

Az a helyzet, hogy nem tudok ötnél kevesebb csillagot adni egy Gordianus-regényre, mert én már mindent megbocsátok az írónak. Ráadásul csaknem az összes Gordianus-sztori olvasása után nincs is nagyon mit megbocsátani ezen az ötletes, jól kidolgozott előzménytörténeten, amelyben ifjak vagyunk még, de már nem bohók, vagy csak kevéssé.

Az éppen hogy felnőtté vált Gordianus világ körüli útra indul álnéven utazó tanítójával, hogy együtt megtekintsék az ókori világ hét csodáját, és valahogy mindegyik csodánál úgy alakul, hogy Gordianusnak meg kell oldania egy bűntényt. Hogy ez mennyire reális? Amennyire bármelyik pikareszk regény. Ebben a zsánerben a regényhősök azért indulnak hosszú útra, hogy történjen velük ez meg az, és mi más történhetne valakivel, aki később híres nyomozóvá, sőt, a Nyomozóvá válik, mint hogy ahol csak teheti, nyomoz. Nincs ezzel semmi baj, a sztorik jók, és a helyzetek hitelessége sem sérül. Gordianus nem superman, egyszerűen csak komolyan veszi szintén antik detektívként dolgozó atyja intelmét: arra figyelj, amire senki más nem figyel. Jó alap ez a továbbiakhoz.

És a történelmi hitelesség? Egyik vesszőparipám, hogy történelmet nem történelmi regényekből kell tanulni, mivel a regények mindössze a „tananyag” illusztrációi. De ebből a regényből még tanulni is lehet. Saylor tényleg utánanézett a dolgoknak, meg aztán nem az első Gordianus regénye az A hét csoda. Ha valaki a könyv mellett lapozgatja a hét csodáról szóló valamelyik albumot (akár ezt: Hans Reichardt: A hét világcsoda) még jobban beleképzelheti magát a regény cselekményébe.

Vagy esetleg el is utazhat az olvasó oda, ahol Gordianus járt. Hátha vele is történik ez meg az :)

5 hozzászólás
ViraMors P>!
Steven Saylor: A hét csoda

Kellemes ókori körutazás, a világ hét csodájával, rengeteg érdekességgel, rejtélyekkel és nem ritkán halálesetekkel cifrázva. Egyszerre izgalma és informatív, úgy mutatja be az ókori világ egy nagyobb szeletét – ide értve a politikát, a kultúrát a vallást és az építészetet – hogy közben egy pillanatra sem válik unalmassá vagy felvágóssá.
Gordianus jó karakternek tűnik, okos figura és tetszik, hogy megfigyelésekre alapot, nincsenek légből kapott megoldásai. Kicsit mondjuk zavart, amikor már viszonylag korán észrevett „valamit” de csak oldalakkal később írta le, hogy mi volt az, ami tulajdonképpen a megoldást sugallta… Ezt a fajta ködösítést nem igazán szeretem. Ettől függetlenül tervben van, hogy megismerkedem a teljes sorozattal.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Steven Saylor: A hét csoda

Itt a Molyon ajánlottátok nekem Steven Saylor könyveit. Ez volt eddig a harmadik kötet, amit olvastam.
Nem csak érdekes és olvasmányos, de kiváló ismeretterjesztő volt ez a kötet is. Tudtam persze egyet-mást a világ hét csodájáról, de felsorolni mind a hetet biztos nem tudtam volna. Így meg, hogy valóságos útikönyvet olvastam róluk, biztos nem fogom őket elfelejteni.

tgorsy>!
Steven Saylor: A hét csoda

Én Saylor könyveit felvenném a történelemoktatás ajánlott irodalmi listára.

altagi P>!
Steven Saylor: A hét csoda

+
Kezdek belelendülni a történelmi krimik hangulatába, végtelenül örülök, hogy vannak írók, akik ezt a piaci rést magukévá tették. off
Szimpatikusak a szereplők, izgalmas a cselekmény. Tetszett a keret (a világ hét csodájának végigjárása), és szerintem nagyszerű arányban volt benne a helyszínek leírása.
Szintén jók és egyediek voltak a rejtélyek, amiket Gordianus megfejtett, imádtam a mitológiai részleteket.


Kicsit nem ártott volna meghúzni a szöveget, túl sok volt a töltelékszöveg. :(

brigi11 P>!
Steven Saylor: A hét csoda

Kedves Gordianus!

Kössünk alkut. Te leülsz, ott ahol vagy. Nem mozdulsz. Én gyorsan csomagolok és megyek utánad és ezt az utat bejárjuk együtt. Jó? Mert én is ott akarok lenni. Én is látni akarom a csodákat, felfedezni a titkokat, megfejteni a rejtvényeket. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor legalább majd a Níluson menjünk együtt.Jó? Kérlek, kérlek, kérlek

Ui.: Ad át legmélyebb tiszteletem Steven Saylornak. Ő a világ nyolcadik csodája.

landi72 P>!
Steven Saylor: A hét csoda

Annyira jó volt, hogy el sem hiszem. Pedig sosem voltam oda az ókori történelemért.. mostanáig. Nem is emlékszem, hogy a Hét csodáról részletesen tanultak volna. Csak említés szintjére emlékszem.
Steven Saylortól sem olvastam még eddig, de biztos, hogy lesz folytatás.
A történet is nagyon tetszett: egy utazás, mely során az ifjú Gordianus és idős tanítója bejárja az ókori hét csodát. Minden helyen részletes információkat kapunk az emlékműről, de sokoldalúan, magával ragadó módon. Mindenütt történik valami rejtélyes, ami megoldásra vár. Az egész teljesen egyedi módon kerül tálalásra.
A leírások csodálatosak, de az egy-egy helyhez fűződő történetek is annyira érdekesek, hogy letehetetlen az egész. A két főszereplő is teljesen rendben van.
Annyira megfogott az egész, hogy szívesen csöppennék bele a történetbe, és megnézném, amit ők láttak.

1 hozzászólás
amanda888 P>!
Steven Saylor: A hét csoda

Régen olvastam már Saylor-tól, ráadásul össze-vissza haladtam a sorozattal, ezért gondoltam, hogyha végre sikerült összegyűjteni a könyveket, akkor elkezdem az elejéről. Sajnos ez az első kötet nekem csalódás volt: az útleírások, a csodák, a történelmi része nagyon jó volt, viszont az apróbb kis rejtélyek, gyilkosságok és megoldásaik elég gyengék. Oldalakon keresztül tartott, amíg egy-egy városban elidőztünk, egy-egy csodát megismertünk, aztán hipp-hopp történt egy-két gyilkosság, amit Gordianus egyből meg is oldott, felderített, aztán uccu neki, jöhet a következő utazás. Nem volt elég idő, nem olt elég oldal, hogy az ember belemerüljön a nyomozásba, kiélvezhesse. Egyedül a Tükrök trükkje fejezet mentette meg a könyvet, több cselekmény és egy kis fordulat is szorult a történetbe. Az utolsó fejezettel meg sikerült felkelteni az érdeklődésem a következő rész iránt, mivel megjelent benne spoiler.

Sisyll>!
Steven Saylor: A hét csoda

Előzmények:
Karácsony előtt a párom beszerezte a Hét csoda nevű társasjátékot. Bevallom ekkor felelevenedtek bennem azok az ötödik osztályos emlékek, amikor áhítattal ültem töri órán és hallgattam, amit a tanár mesél.
Aztán a játék beszerzése körül, a molyon szerencsesütinek pont a Hét csodából kaptam idézetet. Isteni jel volt, hogy ezt a könyvet biza el kell olvasni. Főleg hogy Steven Saylor munkásságával is szerettem volna már megismerkedni.

A könyv:
Mivel kezdő vagyok S. S. könyveiből, nem igazán ismertem Gordianus figuráját, történetét. Ezzel a kötettel úgy hiszem másik oldalról kezdtem a karakterrel, de nekem igazán tetszett.
A Hét csodáról öröm volt olvasni. Tetszett, hogy minden csodának megvolt a maga kalandja és rejtélye. Még jobban visszavarázsolódtam abba a gyermekkori ámulatba, ahol az ókori görögökről és rómaiakról volt szó, habár a tanórákon nem nagyon esett szó a csodákról, max érintőlegesen. Viszont így elolvasva a könyvet, mint kiegészítő a tananyagokhoz, simán javasolnám a tanulóknak. (későbbi korosztálynak)
Gordianus bátor és okos, kalandvágyó és szerethető figura, de azért érződik, hogy bőven van mit tanulnia. Mindenesetre engem teljesen meggyőzött, hogy folytassam a kalandjait.

A könyv olvasása közben egyébként nagyon elkapott a kalandvágy. És egyben a szomorúság is, hogy már csak egy csodát láthatunk erről a listáról. Viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak még olyan csodák a Földön, amiket érdemes megnézni, hogyha teheti az ember.


Népszerű idézetek

Jesper_Olsen>!

Amikor mindenki egy bizonyos dologra figyel, nézz arra, amire senki sem figyel. Ekkor megláthatod azt, amit senki más.

58. oldal, II. fejezet - DIANA SZOLGÁLATÁBAN (Az epheszoszi Artemisz-templom), (Agave, 2012)

9 hozzászólás
robinson P>!

– Meghalni a szerelem miatt! Micsoda őrültség!
– A szerelem mindig egyfajta őrültség, néha enyhe fokú, néha súlyos.

85. oldal

Jesper_Olsen>!

Mindenkinek a saját fantáziája a legfélelmetesebb ellensége.

69. oldal, II. fejezet - DIANA SZOLGÁLATÁBAN (Az epheszoszi Artemisz-templom), (Agave, 2012)

robinson P>!

– Egy utazónak nyitottnak kell lennie az új élményekre és tapasztalatokra, Gordianus. Máskülönben mi értelme utazni?

223. oldal

gesztenye63 P>!

Most úgy negyvenéves lehet… nehéz kor egy özvegy számára. Ahogy a mondás tartja: „Túl ifjú a halálhoz, de túl idős a fátyolhoz.”

III. fejezet - A HALIKARNASSZOSZI ÖZVEGYEK (A mauzóleum)

jehuka P>!

A cinizmus sehova sem viszi el az embert az életben, ahogy a szerénység sem.

155. oldal

robinson P>!

– Ó, ti rómaiak! Le akarjátok igázni a világot, amelyről oly keveset tudtok!

84. oldal

Traclon>!

Egy szegény özvegynek két lehetősége van pénzt szerezni… nekem pedig nincs kedvem szőni.

90. oldal

Habók P>!

Az idős költő megállt mellettem.
– Csodálatos! suttogta.
– Megnézzük most azonnal? – kérdeztem lelkesen.
– Nem, nem, nem! – tiltakozott Antipatrosz. – Túl nagy a hőség, túl késői az óra, nekem pihennem kell.
– Pihenni? Ma egész nap a hajón hevertél, és Hérodotoszt olvastad!
– Szerencsés vagy a magad tizenkilenc évével, Gordianus. Egy nap majd megérted, hogy az öregemberek már attól is elfáradnak, hogy egész nap lélegezniük kell.

A múmia visszatér (Az egyiptomi nagy piramis)

nemleh>!

Láttam immár Babilon magasztos, széles falait,
A város kertjeit, melyek az égben virágzanak,
Megnéztem az elefántcsont Zeuszt, Olümpia csúcsán,
S a roppant mauzóleumot, hol Artemiszia hitvese pihen.
Megismertem a kolosszust is, felhőkoronával üstökén,
Megérintettem a titkok őreit, a piramis nevű óriásokat,
Mégis az epheszoszi Artemisz-ház érintett meg legjobban,
Mint a létező legnagyobb csoda, hol egy isten is ellakhatna.

33-34. oldal, I. fejezet - A római előzmények : A HALOTT, AKI NEM HALT MEG (Agave, 2012)

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Roma Sub Rosa (Gordianus) sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: Az elveszett parancs
Iny Lorentz: A remény földjén
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Francine Rivers: Hang a szélben
Dan Brown: Angyalok és démonok
Tiit Aleksejev: A zarándokút
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol