A ​fúriák haragja (Roma Sub Rosa (Gordianus) 3.) 83% 68 csillagozás

Jókat hallottam Steven Saylor Gordianus sorozatáról, kicsit történelmi, kicsit krimi és persze a gyönyörű borító is csalogatott, gondoltam teszek az egyik résszel egy próbát.
Gordianus kap egy levélrészletet Epheszoszból Antipatrosztól, aki a segítségét kéri, mivel veszélyben van. Ezért Bethesdával, hűséges rabszolgájával útnak indulnak. Maga a cselekmény két szálon fut, Gordianus E/1-es elbeszélése mellett Antipatrosz naplóját követhetjük nyomon, nekem ez a párhuzamos vonalvezetés nagyon bejött.
Az elején zavaró volt a sok görög név spoiler ,de könnyen hozzá lehet szokni, a történet inkább ifjúsági kalandregényre hajaz minimális történelmi magyarázattal. A görögök és rómaiak hadban állnak és Mithridatész király mindent meg is tesz, hogy az Istenek is vele legyenek, ezért áldozatot mutat be a Fúriáknak. Ebbe keveredik bele Gordianus és persze főszereplő lesz.
Nem volt rossz, kicsit több információ elfért volna az ókorról, könnyed olvasmány a “Fúriák haragja”.

A sötét és gonosz erők hátterében nem csak isteni erők állnak. Valós és kellően borzongató, némi mai áthallással is olvasható.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/12/a-furiak-haragja.html

Szerencsére ez a rész már élvezhetőbb volt, mint a Nílusi rablók. A történelmi forrásokból nyert adatok és a fikció a megszokott magabiztossággal fonódott össze egy újabb Gordianus kalanddá. Gyorsan olvastatta magát, bár még mindig úgy érzem, hogy lehetett volna ez sokkal jobb is. Néha elég éles volt a váltás a mesésen szerencsés kalandok, és a valóság brutalitása között. Ahhoz képest, hogy mennyire kegyetlen események zajlottak le a végén, valahogy nem tudta átadni ennek a súlyát.

Na kérem: Így szoktam én „szilveszterezni”.
Egy jó könyv feledteti az idő múlását, és az ember csak olvas és olvas…

    Azért azt ne feledjük, hogy ezt a kötetet már jóval korábban kellett volna megírni/megjelentetni. (A nem kívánt rész törlendő.)
    Így, hogy a Roma Sub Rosa (Gordianus)-sorozatot a könyvek első megjelenésétől fogva olvasom, egyértelmű volt számomra, hogy spoiler

    Azért arra eléggé érzékenyen reagáltam, amikor spoiler Hova jutottunk?

Tudom, hogy sorozat, tudom, hogy még sok rész van hátra, TUDOM, hogy Gordianus mindig mindent túlél, de az izgalmak így is megtaláltak, hiszen volt néhány szereplő, akinek az életéért azért lehetett aggódni. És amikor már tudtam, hogy ki folytathatja, elgondolkodhattam azon, hogy mennyire semmi sem változott. spoiler Történelmi kalandregénynek ez a rész kissé túl súlyos volt.

Ha az első három részt veszem figyelembe, akkor nekem ez a történet jött be igazán, bár mindegyik más-más volt, ez hasonlít leginkább a későbbi Gordianus kötetekre. Egy ókori kémtörténet, hiszen Gordianus az ellenséges vonalak mögé kerül, hogy segíthessen régi tanítójának. Antipatrosz naplótöredékei nagyon jó kis elemek, hogy megismerjük Mithridatészt és az „udvarát”. spoiler A kivégzés, fogva tartás, mészárlás leírása szinte már horrorisztikus elemek a könyvben spoiler. Tetszett, ahogy a véletlen események alakították a történetet, és hiába tudom, hogy Gordianus előtt még egy jó hosszú élet áll, mégis izgultam, hogy mi lesz vele, lelepleződik-e, stb. Még mindig inkább kalandregénynek mondanám ezt a részt is, mint kriminek, de Saylor jó kalandregényekben is. :-)

A történet közvetlenül A nílusi rablók után játszódik, és a történet cselekménye pedig A hét csoda folytatása. Visszatérnek A hét csodában megismert szereplők és helyszínek közül több is. Gordianusz elindult Alexandriából, hogy régi tanítója, Antipatrosz nyomára bukkanjon, de olyan helyre készül, ahol Mithridátész az uralkodó és nem nézi jó szemmel a rómaikat. Ezért Gordianusznak cselhez kell folyamodnia és Bethesda is szerepet kap a tervében. Egy érdekes történelmi történet volt, szívesen adtam volna rá öt csillagot, de volt hiányérzetem, azt viszont nem tudom, hogy mi miatt. Az epheszoszi események az emberiség egyik legsötétebb napja, és én nem éreztem elég drámainak a leírást. Főleg mivel Gordianusz szemszögébül nézzük a dolgakat, ezért elég felületés volt annak a rettenetes éjszakának a leírása.

Nem értem miért van rajta krimi címke, szerintem egyáltalán nem az. Sajnos Gordianus még mindig nem tudta bizonyítani nekem, hogy olyan nagyszerű nyomozó lenne, mint amilyen a híre. Az, hogy egy hamis személyazonossággal volt tanítója nyomába ered, az én szememben nem különösebben nagy nyomozói teljesítmény. Néha kerül olyan helyzetekbe, amiből ki kell keverednie, de még akkor is gyakran a szerencse, illetve mások segítségével sikerül, nem pedig a saját tehetsége miatt.
Történelmi regényként viszont egyértelműen tetszett. Mindig szeretek olyan történelmi eseményekről olvasni, (pláne ha regény és nem száraz tudományos értekezés) amiről eddig kevés, vagy semmilyen ismereteim nem voltak és ebben a könyvben ezt megkaptam.

Nagyon jó kis olvasmány volt, fantasztikus írói fantázia egy kész történetet talált ki egy horrorisztikus mészárlás köré. Tetszik, hogy főhősünk kételkedik magában, mégis van benne elég mersz . Mondjuk elég furcsa, hogy mindig az élet sűrűjében találja magát, dehát e nélkül meg cselekménye nem lenne a könyvnek. Tetszett a történelmi hűség.

Bár tök jó az ötlet, hogy az ókorba helyezzünk el egy krimisorozatot, nekem valahogy nem jön be 100%-ig a dolog.