A ​keresztes hadjáratok története 96% 28 csillagozás

Most nézem, hogy ezt a könyvet már értékeltem korábban csillagokkal, de ha már a végére jutottam, akkor megérdemel némi szöveget is. Mert tényleg megérdemli a szöveges értékelést, és nemcsak azért, mert ezt a könyvet már az első emeletről sem érdemes leejteni senkinek a fejére. Hanem azért, mert a keresztes államok kutatásában egy olyan mérföldkövet jelentett ez a kötet, amelyet nagyon sokáig nehéz volt, és talán még nehéz is lesz megkerülni.
A feltételes mód persze adott, hiszen nincs olyan történészi munka, amely ne avulna el egy idő után, legfeljebb ennek a hossza a kérdéses. Vannak olyan írások, amelyet harminc év múlva már legfeljebb a historiográfiai összefoglalókban említünk meg, és persze adottak azok is, amelyeket még mindig idézünk, még a magyar történelem kapcsán is.
A keresztesek magyar nyelvű feldolgozásával persze kicsit más a helyzet, mert a történettudomány több évtizedes elzárása a nyugati, főleg az angolszász kutatásoktól, értelemszerűen azt eredményezte, hogy itthon legfeljebb a német nyelvű munkák forogtak közkézen. Ezt a hátrányt manapság kezdjük ledolgozni, de az a helyzet, hogy még mindig számtalan könyv található a „hasznos lenne magyarul is olvasni” című dobozban. Üzletileg azonban nem rentábilis ezeket kiadni, így nem is kerül rájuk sor, pedig akadhatnak olyan kötetek, amelyeket még a laikus érdeklődők is szívesen olvasnának, a kutató pedig vegye a fáradtságot, és tanuljon meg szakmai szinten legalább három nyelvet, mert azzal előrébb tud lépni. Ez valahol talán ösztönzőleg is hathat a történészekre.
Runcimanra visszatérve, azt azért el kell mondani, hogy nem feltétlenül kell minden sorát készpénznek venni. Részleteiben már meghaladott. Feltűnő, hogy míg manapság általában az a tendencia, hogy a történész egy kis távolságtartással beszél a vizsgálódása szereplőiről, addig Runciman esetében mintha minden egyes valós szereplőnek lenne egyfajta személyisége, amelyből magyarázni igyekszik a cselekedetét, így gyakran találjuk őket jelzős szerkezetekben. Ha valaki ilyesmire vágyik, akkor érdemes belelapozni, mert nagyon jól megfigyelhető a kontraszt az évtizedekkel előtti, és a mostani történetírói (vagy éppen a magyar és a nyugati, nem-német történetírás között).

Régi adósságom volt ez a könyv. Steven Runciman munkája gyönyörűen rávilágít arra, hogy mi mindent nem tudsz még mindig kedves olvasó, miután leteszed ezt a könyvet. Leteszed és nekilátsz tanulmányokat fölkutatni, előadásokat hallgatni. Például, a könyv utalásait követve rádöbbensz, hogy bizony nem kevés magyar vonatkozása is van a történetnek. (II. András a szentföldön, a Krak des Chevaliers (Qasr Al Hosn) amit az erdélyi sóbányák bevételéből emeltet, finanszíroztat. A frankok pedig rátalálnak a XIX. században … :D)
Kötelező alap a téma iránt érdeklődő számára! (Kölcsön könyv volt. Gyakorlatilag beszerezhetetlen, három – ötszörös áron megy ha időnként felbukkan használtan.)

Alapmű a témában.

Ez egy tökéletes, alapos és alap mű a témában – no meg jó vaskos is. Bár, aki kicsit is érdeklődik a keresztes hadjáratok, vagy a középkor után, annak ezt biztos nem kell bemutatni. Kivéve persze a témával ismerkedőket.
Még annyit a könyvről, hogy remek a stílusa is, az ember átérzi a kor emberének világát, az átélt kalandokat. Jó lenne, ha minden történelmi könyv megütne valami ehhez hasonló minőséget.

(megj. A könyv olvasása azért tartott ilyen sokáig, mert többször félretettem, és inkább más könyveket olvastam helyette. Igazából majdnem kétszer olvastam el, mert még régen – első olvasásakor – elölről kezdtem, de aztán kb. ugyan azon 2/3 részén újból félre tettem. :) )

Ami a tartalmat illeti… Valóban alapmű, ehhez kétség sem férhet, bár szerintem rengeteget kellene még rajta dolgozni. Tele van hibával és pontatlansággal, ami persze valamennyire érthető, mert azért nem piskóta volt ezt összeállítani. Az is lehetséges, hogy esetenként a fordítók hibáztak. Tetszik benne, hogy igen részletes, hatalmas névmutatója van (életrajzok összeállításához ideális) és részletes bibliográfiát ad. Külön tetszenek azok a kis anekdoták, amikkel az egész tele van tűzdelve. Külön felüdülés az író szarkasztikus megjegyzéseit olvasni (bár ezekben mindig megbújik egy kis szubjektivitás).

Ami a formát illeti… Eredetileg a mű három kötetes, nem is értem miért nem úgy adták ki Magyarországon is. Persze pofásan mutat így a polcon, meg hát inkább afféle kézikönyv, de ez nem azt jelenti, hogy nem akarná az ember kiolvasni… igen nehéz tartani, utazásra meg teljességgel kizárt, hogy magammal vigyem.

Ami a szerkesztést illeti… Örömmel venném, ha valaki ától cettig egyszer átdolgozná. Több térkép (a megfelelő helyen, nem 50 oldallal arrébb…), több ábra, normális családfák (hol vannak az évszámok?); valamint a fejezetek továbbdarabolása, esetleg szöveg továbbtördelése, félkövérítés stb. Nem egy tankönyv szintjén, de tényleg valami átláthatóbb módon. Ha eszembe jut valami, fél órát is kereshetem, mire megtalálom. Sokkal nehezebben haladok vele, mint ahogy „A Szent Sír hadművelettel” haladtam, ami stílusában, szövegében gyanúsan hasonló, szerintem a Runciman kötet afféle kivonata; viszont rengeteg pár oldalas fejezetből áll és olvasatja magát.

Az angol történész kongeniális munkája! Meghaladhatatlan, és megkerülhetetlen azóta is. Beszippantja az embert, nem csak méreteivel, de részletgazdagságával is. Runciman humanista, mégis angolos távolságtartással követi, írja le, mutatja be a nyugati világ egyik leggonoszabb vállalkozását, hogy aztán levonja a következtetést: „ a keresztes háborúk nem volt más mint merénylet az emberiség ellen!”

Olvasmányosan megírt történelem! Érdemes elolvasni!

1200 oldal tömény információ, de olyan élvezetesen tálalva, hogy én buszon olvastam, élvezetből (háromszor is, egymás után), annak ellenére, hogy gigantikus. Tulajdonképpen ez a kötet az eszmetörténeti háttértől kezdve a keresztes hadjáratokról kialakult populáris elképzelésekig mindenről szól, szinte napra pontosan rekonstruálhatók belőle a legkisebb hadmozdulatok, portyák is, és olyan jó jellemrajzok jelennek meg, hogy Shakespeare kezében is megremegne az arany Parker-toll, ha most élne. Ha kicsit is érdekel a korszak, és az, hogy VALÓJÁBAN hogy történtek a dolgok, és kik voltak ezek az emberek, akkor Runciman műve egyszerűen kötelező.

Elképesztően alapos munka, és hatalmas erénye, hogy nagyon olvasmányos, a rengeteg tényadat ellenére sem lehet száraznak tekinteni. Újra is kellett olvasnom!

Nagyon alapos és fantasztikusan olvasmányos kötet. Nem szabad viszont elfeledni, hogy egy több mint hatvan esztendős műről van szó. Tartalmilag vannak benne pontatlanságok, illetve olyan elemek, amelyeket az újabb kutatási eredmények meghaladtak.