A háromszázak története lebilincselő hőstörténet, a Frank Miller képregényéből készült 300 c. film pedig kultikussá vált. Számomra, aki a középkor mellett az ókori történelmet szeretem leginkább, nem volt kérdés eme több olvasó által ajánlott kötetet elolvasnom. A történet nagyon az elején kezdődött, jóval a thermopülai csata előtt; ezért kissé nehezen indult be a történet, de sebaj, kivártam, s jól tettem. A kötet erőssége az ókori Görögország földrajzi, társadalmi, katonai és vallási kultúra bemutatása. Aprólékosan járja körül a társadalom egyes rétegeit, jellemzőit. Spárta és Athén államainak különbségeit. Az egyes karakterek sajátos élethelyzetüket, életmódjukat bemutatva adja át az olvasónak, hogy hogyan nézhetett ki az ókori világ. A spártai katonák kiképzése és szolgálata mit is jelent, az a kiképzések egyes brutális jeleneteiben, egy-egy történetszálon szemlélteti a szerző. Nem vitás, igazi katonaállam volt Spárta, de nem fukarkodtak a hazaszeretetben és a bajtársiasságban. Jól látszik a leírásoknál, hogy az aprólékos jelenet megalkotása tudásból meríti a szerző. Azonban sok helyen éppen ez az aprólékosság és részletesség nem hagyja az olvasó elképzeléseit szárnyalni, az egyes küzdelmek részletei kellően naturálisak, feszültséggel telik, de nem filmszerűen zajlanak, ami sajnos számomra hátrány. Ezt inkább a csata leírás rutintalanságának rovom fel. Annyi bizonyos sokat lehet belőle tanulni, mennyire más a történelem és a legenda a háromszázakról; ugye mindenki úgy tanulta csak 300 spártai katona védelmezte a tűz kapuit, pedig voltak szövetségesek is, ám mégis a spártai harcosok önfeláldozása maradt fenn. Tetszett a perzsák bemutatása, az egyes népcsoportok, például a szakák, (akik egyébként közép-ázsiai szkíták voltak) vagy a médek jellemeinek bemutatása remekül tükrözi az akkori kor ezen népcsoportjainak történeti jellemét, harcmodorát. Volt egy-két hely, ahol döcögősen haladt a történet, nem kellően sodró, inkább filozofáláson volt a hangsúly, na ott nehezebben haladtam. Bár a gondolat menetek rendben voltak mégis hátráltatott kissé. A szkíta fegyverhordozó számomra kedves karakter, akinek bátorsága és rátermettsége jól testesíti meg a népéhez hasonlatos jellemet. Az egyes táj leírások is erőltettetnek tűnt, viszont a társadalmi és kulturális helyzetet jól ábrázolta. Összegezve 4 * , egy jó történet, pátosszal átszőtt, remek karakterekkel, de hiányos jellemzésekkel, döcögős történetvezetéssel. Például Xerxész bemutatása nagyon hiányzott, kevés alkalommal szerepelt, egy-egy jelenetnél, de mindez semmitmondó a két háborús ellenfél bemutatásához képest.