A ​tűz kapui 56 csillagozás

Steven Pressfield: A tűz kapui Steven Pressfield: A tűz kapui Steven Pressfield: A tűz kapui

Az ​ókori Hellász legfélelmetesebb katonái, a spártaiak hitvallása szerint egy lakedaimóni harcos vagy győztesként hagyja el a csatamezőt, vagy sehogy. Leónidász király és a spártaiak maroknyi hős csapata a thermopülai csatában sem riadt vissza a hatalmas túlerő láttán, és több tízezer perzsát küldtek a másvilágra.
E hősies önfeláldozásról a csata egyetlen túlélője, a hadifogságba esett Xeónész ad naturalisztikus, szinte fényképszerű beszámolót. A fegyverhordozó lenyűgöző képet fest a spártai jellemről, a kemény harcmodorról, valamint a legendás férfiakról és nőkről, akik feledhetetlenné tették Spárta kultúráját.
A tűz kapui Homéroszt idézi, de a 21. század emberének szól. A regényben mesteri módon fonódnak egybe a történelem, az emberi hősiesség és egy szívbemarkoló szerelmi történet szálai.

Steven Pressfield népszerű történelmi témák, köztük az ókori háborúk sikeres regényírója. Az afgán hadjárat és A háború hullámai mellett a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Krónikás könyvek Aquila

>!
Partvonal, Budapest, 2016
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283864 · Fordította: V. Csatáry Tünde
>!
Aquila, Budapest, 2007
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636796662 · Fordította: V. Csatáry Tünde
>!
Aquila, Budapest, 1999
476 oldal · ISBN: 9636790655 · Fordította: V. Csatáry Tünde

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

I. Leónidasz · Xerxész


Kedvencelte 18

Most olvassa 4

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hanaiwa>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Erőteljes történelmi regény, nagyon ügyesen, életszerűen elénk tárt háttérrel.
A sztori jó tempóban zajlik, nincs különösebb magyarázat, lábjegyzet stb, beledob minket az író a közegbe, és ettől természetesnek hat minden, a kiképzéstől a háborúig.
Ami egy kicsit kevésbé sikerült jóra, az a karakterek kidolgozottsága. Egy jó történelmi regénynél az emlékezetes események mellett szükség van emlékezetes szereplőkre is akiknek jelleme mélységet ad cselekedeteiknek.
Persze ez nehéz, néha még Cornwell típusú elismertebb szerzőknek sem jön össze. (érdekes mód viszont, ha egy jó fantasy író merészkedik történelmi terepre, ott általában nagyon jók a szereplők)
A könyv partvonalas kiadása viszont nagyon szép. Gyönyörű borító, könyvgerinc, ízléses színek, betűtípus, nagyon jól mutat az összkép.
Mióta divat lett a keménytáblás kivitel, azokat mindig csak e-könyvként olvasom, de ennek fogásra is olyan igazi könyv hangulata van, hogy a kezem szinte leszippantotta a polcról és örömömben majdnem kifizettem a bevásárló kosarat is..

SDániel P>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Ahogy már többen is megjegyezték: a „300” után érdemes elolvasni „A tűz kapui”-t. Egyetértek! De Pressfield könyve talán még jobb is. Mindenesetre ugyanabban a véres, kemény világban érezhetjük magunkat, nem kevés vulgaritással és vérrel fűszerezve; de mellette még sok elgondolkodtató monológgal. Olykor könyörtelen, de közben hűséges, nemes, bajtársias érzelmű szereplőket is megismerhetünk – és az ellenség sincs egydimenziós papírmasé figurává degradálva; az ő részükről is kapunk tiszteletet és értékes gondolatokat.
Ezek után az író többi könyvére is kíváncsi vagyok. A tűz kapui jó kezdés volt.

Izolda P>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Olvasmányos, kegyetlen könyv, ami észrevétlenül örökre az ember emlékezetébe égeti a spártaiak életmódját.

Petya15>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

A háromszázak története lebilincselő hőstörténet, a Frank Miller képregényéből készült 300 c. film pedig kultikussá vált. Számomra, aki a középkor mellett az ókori történelmet szeretem leginkább, nem volt kérdés eme több olvasó által ajánlott kötetet elolvasnom. A történet nagyon az elején kezdődött, jóval a thermopülai csata előtt; ezért kissé nehezen indult be a történet, de sebaj, kivártam, s jól tettem. A kötet erőssége az ókori Görögország földrajzi, társadalmi, katonai és vallási kultúra bemutatása. Aprólékosan járja körül a társadalom egyes rétegeit, jellemzőit. Spárta és Athén államainak különbségeit. Az egyes karakterek sajátos élethelyzetüket, életmódjukat bemutatva adja át az olvasónak, hogy hogyan nézhetett ki az ókori világ. A spártai katonák kiképzése és szolgálata mit is jelent, az a kiképzések egyes brutális jeleneteiben, egy-egy történetszálon szemlélteti a szerző. Nem vitás, igazi katonaállam volt Spárta, de nem fukarkodtak a hazaszeretetben és a bajtársiasságban. Jól látszik a leírásoknál, hogy az aprólékos jelenet megalkotása tudásból meríti a szerző. Azonban sok helyen éppen ez az aprólékosság és részletesség nem hagyja az olvasó elképzeléseit szárnyalni, az egyes küzdelmek részletei kellően naturálisak, feszültséggel telik, de nem filmszerűen zajlanak, ami sajnos számomra hátrány. Ezt inkább a csata leírás rutintalanságának rovom fel. Annyi bizonyos sokat lehet belőle tanulni, mennyire más a történelem és a legenda a háromszázakról; ugye mindenki úgy tanulta csak 300 spártai katona védelmezte a tűz kapuit, pedig voltak szövetségesek is, ám mégis a spártai harcosok önfeláldozása maradt fenn. Tetszett a perzsák bemutatása, az egyes népcsoportok, például a szakák, (akik egyébként közép-ázsiai szkíták voltak) vagy a médek jellemeinek bemutatása remekül tükrözi az akkori kor ezen népcsoportjainak történeti jellemét, harcmodorát. Volt egy-két hely, ahol döcögősen haladt a történet, nem kellően sodró, inkább filozofáláson volt a hangsúly, na ott nehezebben haladtam. Bár a gondolat menetek rendben voltak mégis hátráltatott kissé. A szkíta fegyverhordozó számomra kedves karakter, akinek bátorsága és rátermettsége jól testesíti meg a népéhez hasonlatos jellemet. Az egyes táj leírások is erőltettetnek tűnt, viszont a társadalmi és kulturális helyzetet jól ábrázolta. Összegezve 4 * , egy jó történet, pátosszal átszőtt, remek karakterekkel, de hiányos jellemzésekkel, döcögős történetvezetéssel. Például Xerxész bemutatása nagyon hiányzott, kevés alkalommal szerepelt, egy-egy jelenetnél, de mindez semmitmondó a két háborús ellenfél bemutatásához képest.

basa>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

A világ egyik legnagyobb hőstörténete,szép prózában,határozott férfiakkal és még határozottabb spártai nőkkel.Számomra felejthetetlen,(a három kiadás is magáért beszél)örök érvényű történet a bátorságról a kitartásról, a hazáért… amikor még volt értelme ennek a szónak…..

Hagibal>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

„Már sokszor utaltam rá, mennyire óvatosan válogatok történelmi regények esetében, de végre újra hozhatok egy igazán példaértékű darabot. Steven Pressfield a nagyon jól ismert Thermopülai csatába vezet el minket egy spártaiaknál nevelkedett szolga leírása alapján. Xeónész családját lemészárolták az argosziak, így miután hugával sikerül elmenekülnie előlük, Argosz főellensége, Lakedaimón szolgálatába áll, hogy bosszút állhasson. A bosszú szívében lassan kihúny, családja lesz, beilleszkedik a helyi társadalomba, amennyire ez lehetséges egy ilyen elitista poliszban. Főhősünk végül bekerül a Leónidasz király vezette seregecskét támogató szolgák közé, majd egyedüli súlyosan sebesült túlélőként a perzsák kezére kerül. A véres győzelem után Xerxész király úgy dönt, hogy ki kell hallgatni az egyetlen foglyot, hogy minél többet tudhasson meg a spártaiakról, akik ilyen kemény küzdelemre kényszerítették.”

A teljes írás:
http://hagibal.blogspot.com/2023/12/2023-as-kedvenc-szo…

Toto12>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Hamarabb olvastam mint a 300 film megjelent de aki látta a filmet olvassa el
ezt a könyvet mert fantasztikus! Letehetetlen !

salvation>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Mire a végére értem azon kaptam magam,hogy az egyik abszolút kedvenc könyvemmé vált. Ha valakinek tetszett a 300 nem fog csalódni mert jobb annál. Pedig ebben nincs semmi fantasy rész. De van, hogy a valóság jobb.

kagabor>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Grandiózus a szó legnemesebb értelmében. Olyan minőséggel ruház fel szereplőket, hogy a regény végére a felsorolásuk egy addig gyakorlatilag ismeretlen szereplő szájából is katarzist vált ki. A könyv után a 300 című briliáns film is sokkal fakóbbnak tűnt számomra. Egy helyen, a történet egytizedénél van egy igen bájos közjáték, amivel az író türelmet kér a hosszúra nyúló építkezésért. A történetmesélő szabadkozik az őt hallgató Xerxész előtt, egyszersmind az olvasó előtt is, de megéri neki megszavazni a bizalmat. Amilyen távolinak tűnik a megírt kor és kultúrája, olyan átélhetőre sikerült megírni. Az érzelemvilága nagyon gazdag, és a spártaiak viselt dolgai is komoly részletességgel szerepelnek a regényben. Kihagyhatatlan.

Cambrai17 P>!
Steven Pressfield: A tűz kapui

Ismertetőmben inkább ennek a kötetnek a hatására fókuszálok, mivel az szinte minden véleményből látszik, hogy ez egy kiváló történelmi regény.
„A spártai harcosok és az ő élet felfogásuk azért lehet vonzó és példa értékű, mert kitartásra és jobb teljesítményre sarkall, valamint ad egy belső erkölcsi kódexet. Ez a mai információ özön és ellentmondások közepette is biztos alapot jelenthet egy teljesítmény orientált személyiségnek. Így nem csoda, hogy az aszimmetrikus háborúkban harcoló modern amerikai katonáknak ugyanolyan vonzó téma, mint a magukat próbára tevő Spartan Race sportmozgalom követőinek.”

https://hadijatekos.blog.hu/2022/05/13/a_tuz_kapui_konyvajanlo


Népszerű idézetek

SDániel P>!

A róka rengeteg trükköt ismer,
a sün csak egyet, de az hatásos.
Arkhilokhosz

6. oldal

SDániel P>!

– Csak semmi különlegeset, testvérek! Nem egy kőfal fogja megvédeni Görögországot, hanem az emberek fala.

Ötödik könyv, Polünekész, 21. fejezet, 219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: I. Leónidasz
SDániel P>!

Megkérdezte a spártaiakat, miért hordják ilyen hosszan a hajukat. Olümpieusz a törvényhozó Lükurgosz szavaival válaszolt. – Mert nincs egyetlen dísz sem, amely egy jóképű férfit még csinosabbá, egy csúfot pedig még rettenetesebbé tenne. És ráadásul ingyen van.

52. oldal, Első könyv - Xerxész, 7. fejezet

SDániel P>!

– Bizony a szokás hatalmas szövetséges lehet, barátom. A félelem vagy a harag szokása csakúgy, mint az önfegyelem és bátorság szokása.

141. oldal, Harmadik könyv, Kakas, 12. fejezet

SDániel P>!

Az a rossz szél, mondják, mely senki felé nem hoz jó időt.

173. oldal, Negyedik könyv, Arété, 15. fejezet

SDániel P>!

– Tanították már a kiképzőid, miért bocsátják meg a spártaiak, ha egy harcos elveszíti a mellvértjét vagy a sisakját, és miért büntetik minden jogának elvesztésével azt, aki eldobja a pajzsát?
– Tanították – jött a válasz. – Mert egy harcos a saját védelmére hordja a mellvértet és a sisakot, míg a pajzsát az egész sor védelmére.

42. oldal, Első könyv - Xerxész, 5. fejezet

SDániel P>!

– Most reggelizzetek meg rendesen, emberek! A vacsorát már mindannyian a pokolban fogyasztjuk el.

352. oldal, Hetedik könyv, Leónidasz, 34. fejezet

SDániel P>!

Ó xein' angellein Lakedaimonioisz hoti téde
keimetha toisz keinón rhémaszi peithomenoi

A sorok forditásában ekképpen hangzanak:

Itt fekszünk. Vándor, vidd hirül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

378. oldal, Nyolcadik könyv, Thermopülai, 38. fejezet

2 hozzászólás
SDániel P>!

– […] Esküszöm nektek, cimborák, annyi íjász volt ott, hogy mikor kilőtték nyilaikat, a vesszők tömege elhomályosította a napot!
A rémhírterjesztő szeme lázban égett az élvezettől. A gazdámhoz fordult, mint aki ki akarja élvezni a félelem jeleit, amik meséje nyomán még egy spártai arcán is nyilvánvalóvá válnak. Csalódására azonban Diénekész hűvös, szinte unott nyugalommal mérte végig.
– Remek! – mondta. – Legalább árnyékban harcolhatunk.

222. oldal, Ötödik könyv, Polünekész, 21. fejezet

SDániel P>!

– Hogyan győzzük le a haláltól való félelmet, az összes rettegés legősibb, legprimitívebb fajtáját, amely minden élőlénynek, a vadállatnak ugyanúgy mint az embernek, a vérében van? – A Suicid mellett heverő kutyákra mutatott. – Falkában a kutyák olyan bátrak, hogy még egy oroszlánt is megtámadnak. Mindegyik kutya tudja a helyét. Tart a tőle erősebb kutyától, és élvezi, hogy az alatta állók tőle tartanak. Az egyikfajta félelem legyőzi a másikat. Így teszünk mi, spártaiak is: a haláltól való félelemmel szembeállítunk egy még nagyobb félelmet: a becstelenségtől való rettegést. A falkából történő kirekesztéstől való félelmet.

232-233. oldal, Ötödik köny, Polünekész, 23. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Madeline Miller: Akhilleusz dala
David Gemmell: Makedónia oroszlánja
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Conn Iggulden: Athén kapui
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Barbara Wood: Lélekláng
Conn Iggulden: Királyok halála
Herman Wouk: A háború szele
Michelle Moran: Az eretnek királyné
Manda Scott: A kígyó látomása