Életem ​vörösben 10 csillagozás

Steven Gerrard: Életem vörösben

A ​már életében legendává vált Steven Gerrard neve elválaszthatatlan a Liverpool focicsapatától. Az olvasó egy nagyon őszinte és egyben nagyon olvasmányos könyvet tart a kezében. Gerrardnak 28 év és több mint 700 meccs után nincs kinek és nincs miért képmutatónak lennie. Ő megtestesíti mindazt, amit a Liverpool jelent: a nyers, őszinte, megalkuvás nélküli küzdelmet. Ő az egyetlen játékos, aki gólt szerzett az angol Ligakupa-, az FA-kupa, az UEFA-kupa és a Bajnokok Ligája döntőjében is. Ugyanakkor szintén ő az, akit a legtöbbször állítottak ki a Liverpool történetében – ez ügyben még Javier Mascherano vagy Jamie Carragher sem veheti fel vele a versenyt. A szenvedély tette őt győztessé, vezérré, és a szenvedély tette ketrecbe zárt vadállattá is.

A könyvben nem hallgatja el a hibáit, sőt elsősorban magát teszi felelőssé, ha kell. Őszintén beszél vívódásairól, kételyeiről, bukásairól. A soha el nem ért bajnoki álmokról, José Mourinho csábításáról, az angol válogatott… (tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 2016
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630596794

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Bazil P>!
Steven Gerrard: Életem vörösben

Sztividzsí a futball egyik utolsó mohikánja!
Ebben a szuperbizniszben ő az egyik utolsó futballista, akinél nem csak üres frázis, akinél nem csak jól hangzó nyilatkozat, amikor a klubhűségről, az anyatejjel magába szívott klubszeretetről, az eltántoríthatatlan győzni akarásról esik szó.
Nála valóban elhiszem, hogy igazi megtiszteltetés számára, amikor sokadszorra húzza magára a Liverpool, vagy éppen az angol válogatott mezét. Aki harmincon túl is igazi elszántsággal, igazi fanatizmussal veti magát a csatába, és győzelemre tör, gólokat rúg, gólpasszokat ad, büntetőket értékesít – szóval csak úgy szimplán: teszi a dolgát.
Amiért persze busásan megfizetik. De tőle, és társaitól, ezektől a modern gladiátoroktól igazán nem sajnálom. Mert embertelen teljesítményt tesznek le az asztalra. És sehol sem lehet lazsálni, mindenhol győzni kell. Mert a szurkolók csak a győzelmet fogadják el. És Angliában nem mennek a szomszédba ötletért, amikor ki akarnak gúnyolni, porig akarnak alázni valakit. Aki éppen elcsúszik. Aki elbukik.
Miként Gerrard is. Többször is. Hisz ő is ember!
A könyv érdekes felépítésű, nem egy szokványos lineáris életrajz. A bukásokra épít. A 2013-14-es bajnoki idényre fűzi fel a meccseket, amikor a Liverpoolnak – és persze hősünknek – lehetősége nyílik a bajnoki cím megszerzésére. Nem árulok el nagy titkot, hiszen aki kezébe veszi ezt a könyvet, az nagy valószínűséggel nincs beoltva foci ellen és követi/követte az eseményeket, így tisztában van azzal is, hogy mi lett a bajnoki címért való versenyfutás végeredménye, szóval ez a lehetőség – lehetőség maradt. Mindörökre.
A változatosság kedvéért – bukással folytatódik a könyv ezután, mégpedig egy másik mezben, ami az angol nemzeti mez. A brazíliai VB eseményeiről számol be, angol szempontból, amikor Gerrard ismét nagyot alkotott, persze tegyük ezt gondolatban idézőjelbe.
És el is érkezünk szépen lassan a búcsúhoz. Közben persze – szinte csak úgy mellékesen – megemlítődik némely diadal is. Egy-két siker, mesébe illő fordulat, pár gólocska, ami lehet, hogy éppen bombasztikus, az utolsó másodpercben a kapuba vágódó, sorsdöntő találat, szinte elnézést kér ezekért Stevie. Mert ilyen szerény figura ő, semmi botrány, semmi magánéleti kitérő. Csak a futball. Szinte unalmas.
Nekem személy szerint persze nem. Sőt. Ma is boldogan nézném őt, ahogy beáll az utolsó húsz percre, pöttyint néha egy-két gólocskát. De belátom, az idő könyörtelen, sztárok jönnek, tündökölnek, aztán idővel eltűnnek a színről.
De Gerrard örök!
Ja, és ez egy jó focis könyv!

6 hozzászólás
apple_pie>!
Steven Gerrard: Életem vörösben

2007-ben már jelent meg egy Gerrard önéletrajzi könyv, az szólt igazán a gyerekkori kezdetekről, a foci karrier kezdetéről, majd a csapatkapitánnyá válásról, benne a BL győzelemmel, a reménnyel a jövővel kapcsolatban.

2015-ben már egy Liverpooltól elköszönő Gerrard néz szembe a pályafutásával, ahol leginkább a 2013/2014-es, a majdnem bajnoki címmel megkoronázott szezonról emlékezik meg. A vége ellenére fantasztikus szezon volt, emlékszem, hogy mennyire élveztem nézni a Liverpool játékát, mennyi remény élt mindenkiben. Egyszerre volt felemelő és fájdalmas erről a szezonról olvasni.

Közben felidézi a karrierje nagy pillanatait, legyen szó ünneplésről vagy csalódásról. Felidéz volt meccseket, csapattagokat, edzőket. Van szó a válogatottról, benne a brazíliai csalódásról, hogy mindig mekkora nyomás nehezedett az angliai válogatottra. Jó volt belelátni abba, hogy Gerrard hogyan élt meg dolgokat, belelátni, hogy igazából mi történt bizonyos pillanatokban az öltözőkben, a háttérben. Így sok minden magyarázatot nyert, köztük az, hogy miért döntött úgy Stevie, hogy otthagyja a Liverpool, és egy kicsit Amerikában focizik.

Az egész élete a futball és a Liverpool volt. Minden meccs számított, abból minden perc számított, mindig a legjobbat próbálta kihozni magából. Akit hiába fizettek meg, nem a pénz számított neki igazán, sokkal inkább a hűség és a saját csapata. Minden csapatnak kívánnék egy Steven Gerrardot, akire mindig lehet számítani, a pályán és a pályán kívül is. Akinél nem egy üres gesztus a címer csókolgatása, mivel tudod, hogy szívből szereti a klubját, és tényleg mindent megtesz a győzelemért.

kezisrac>!
Steven Gerrard: Életem vörösben

Stevie Gerrard is our captain, Stevie Gerrard is a red, Stevie Gerrard plays for Liverpool, a scouser born and bread.
Ez elmond mindent annak, aki tudja, mi az Liverpool drukkernek lenni! #ynwa


Népszerű idézetek

>!

Nem láttam rajtuk azt a fajta hozzáállást sem, mint Cristiano Ronaldón, aki el se tudja viselni, ha nem ő a főszereplő.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cristiano Ronaldo
apple_pie>!

A Liverpoolnál amúgy is komoly tradíciónak számít, hogy halálosan beleszeretünk a klub sztárcsatárába.

35. oldal

Bazil P>!

A mai napig nem kedvelem a Unitedet, és az ő mezük az egyetlen, amit nem tűrök meg a házamban. Pedig egész gyűjteményem van mezekből, melyeket az idők során a legkülönbözőbb klubok játékosaival cseréltem, de egyetlen darab Manchester United-mezem sincs. Ennek ellenére mindig is tiszteltem és elismerem a legjobbjaikat, illetve azokat, akikkel együtt játszottam közülük a válogatottban. Némelyikükkel még barátságot is kötöttem, sőt még azt is megértettem, miért állította Gary Neville abban az elhíresült nyilatkozatában, hogy gyűlöli a scousereket.
Gary konkrétan azt mondta a buryi múltjáról és gyerekkori United-rajongásáról, hogy „már a kezdetektől arra neveltek, hogy gyűlöljem a scousereket.” Elmagyarázta, hogyan szoktatták rá erre. Nos, pontosan ugyanúgy, ahogyan annak idején engem szoktattak rá Huytonban a mancok, a manchesteriek utálatára. Mindettől függetlenül tisztelem Fergusont, Roy Keane-t és Ryan Giggset, meg még számos kulcsfigurájukat. Némileg vonakodva ugyan, de még a klubként elért sikereiknek is tisztelettel adóztam.

82. oldal (Akadémiai, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Gary Neville · Manchester United · Roy Keane · Ryan Giggs
apple_pie>!

Az élet nem lett egyszerűbb, ahogy öregedtem. De arra is rá kellett jönnöm, hogy a dolgokat úgy kell elfogadni, ahogy vannak. A fény és a sötétség, az öröm és a fájdalom, a reménykedés és a veszteség nem választhatóak el egymásról. Úgy egymáshoz nőttek, mint a háló és a kapu a Kop előtt az Anfield Roadon.

470. oldal

Bazil P>!

Ferguson ugyanis valóságos küldetésnek tekintette, hogy a porba taszítson minket. „Az igazán lényeges kihívás számomra az, hogy leverjem a Liverpoolt arról a kibaszott magas lóról – mondta egy alkalommal. Majd hozzátette: – És ezt nyugodtan idézheti szó szerint.”

81. oldal (Akadémiai, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nick Hornby: Fociláz
Zsolt István: A pálya közepén
Rónay László: Fradi-szívvel hegyen, völgyben
Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül
Urbán Flórián: Urbán Legend
Antoine Griezmann – Arnaud Ramsay: A mosoly mögött
Ria-Ria Hungária
Kesztyüs Tibor: A külváros peremén
David Beckham: David Beckham
Jamie Vardy – Stuart James: A semmiből