Tremorlor ​kapuja (A Malazai Bukottak Könyvének regéje 2.) 97 csillagozás

Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Malazai Bukottak Könyvének regéje című tetralógia második részét veheti a kezébe az olvasó. A négy részből álló eposz alapján Erikson a fantasyirodalom legnevesebb szerzői közé sorolható. Erikson határtalan fantáziával teremtette meg azt a csodálatos világot, melyben a legkülönfélébb törzsek, kultúrák harcolnak, illetve kötnek szövetséget egymással. A jól megformált karakterek, akiknek útját a mítoszok világában kísérhetjük figyelemmel, nem mindannyian emberek, mégis igen emberiek: megvannak a saját álmaik, félelmeik, reményeik. Sorsuk, mely a tetralógia első részében, A hold udvarában kezdődött, kalandokban, csatákban gazdag történetben bontakozik ki előttünk.

A halottasház kapuja címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tartalomjegyzék

>!
Alexandra, Pécs, 2004
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633687144 · Fordította: Fehér Fatime

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Muzsikus őrmester


Kedvencelte 26

Most olvassa 12

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

fezer>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Hát ez a kötet nagyon kemény volt… Még tuti, hogy hetekig fog kísérteni, és folyamatosan rágódni fogok az eseményeken. Nem igazán kímélt itt senkit Erikson, legfőképpen a sérülékeny kis lelkivilágomat hagyta figyelmen kívül, mert azt ez a kötet rendesen felkavarta, na az tuti…
DE a lényeg:
Elképesztően zseniális ez az Erikson!!! Olvasás közben olyan érzésem van, mintha egy játék részese lennék, nem csak passzív olvasó: belecsöppenek egy teljesen új, tök idegen világba, félinformációkból szedegetem össze a saját tudásomat, építem fel, hogy mi történik, és én ezt nagyon élvezem: minden oldalon rá tudok csodálkozni valami összefüggésre, valami ismerős helyszínre, valami ismerős fogalomra, és ekkor mindig elönt a büszkeség, hogy már kezdek a világ részese lenni, és ahogy egyre inkább kinyílik előttem a világ, az valami qrva jó érzés. És pont ezért tuti, hogy ez egy újraolvasós könyv, mert ha egyszer végigérek az összesen, baromi jó lesz újra bekalandozni az egészet, mennyi-mennyi összefüggés, elejtett mondat, félszó nyer majd értelmet!
És pont a fentebb leírtak miatt vágott taccsra a kötet, kicsit túlságosan együtt éltem az eseményekkel, és túlságosan megszerettem a szereplőket: egyszerűen nem lehet előle menekülni: függővé tesz :)

10 hozzászólás
borga>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Nehezemre esne nem szeretni ezt a sorozatot. Egészen elképesztően sűrű a cselekményszövés, úgy veszünk fel, hagyunk el szereplőket, hogy nyilvánvaló, valahol még elő fognak kerülni, ha máskor nem, néhány könyv múlva, és biztos lehet mindenki benne, hogy a párhuzamosok itt igencsak hamar találkoznak; csak egy kitérő jobbra, meg kettő balra meg egy hátraarc, és máris.
Amellett hogy vér és gyilok az történet alapszíne és váza, stratégiai mozgatórugók, cselek, ellencselek, árulás, hűség és gondolatok, érzelmek tömege pezseg minden lépés között. Ezért aztán könnyű érzelmileg is ráhangolódni, teljesen átlépni bele, vakon és süketen a világunkra.
Viszont a kis cseles még mindig úgy ábrázol lényeket, hogy csak vázlat, aztán egy csepp megjelenés itt, egy csepp ott, amitől állandóan rajzolom újra meg újra a fejemben a képet. Jó játék ez is.
Nagy dráma, olvasni kell a következőt is, meg a következőt, meg…

Voorhees>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

A Malaza Bukottak Regéje második felvonásában teljesen új történetet kapunk. Elhagyjuk az első könyv cselekményének helyszínéül szolgáló Genabackis kontinensét, helyette most Hétváros kontinensen zajlanak az események.
A középpontban a meggyengülő Malaza birodalom elleni lázadás, a Forgószél áll. A kontinensen élő népek megelégelték a malaza rabigát, függetlenedési törekvéseik pedig kegyetlen és véres háborúba torkollanak. A háború központja, szellemi vezetője a She'ik, Dryjhna Istennő kiválasztottja.
A Hétvárosból kivert malaza seregek Koltén Ököl vezetésével Hisszar felől Aren felé próbálják átszelni a kontinenst. Kilátástalan küzdelmüket Eriskon rendkívül érzékletesen mutatja be. Főleg a csatára készülő seregről olvasva érzi úgy az ember, mintha ott lenne, nyelné a port, szíve a torkában dobogna, és várná, az ellenség mikor jelenik meg előtte, mígnem egyszer csak a harc sűrűjében találja magát. Ehhez a cselekményszálhoz kötődően brutális jelenetek is voltak, a könyvet csak felnőtteknek ajánlom.
Örültem a régi szereplőknek (különösen Kalamnak és Muzsikusnak), de az új szereplők közül is sokat megkedveltem, elsősorban Dujker, a birodalmi történész karakterét, de kiemelném Mappó és Ikárium alakját is. A jaghutához kapcsolódóan azonban az előzményszálat Erikson még nem fedte fel, annak kibontása a későbbi könyvekben várat magára.
Lebilincselő erejű könyvet kaptunk a sorozat második részeként. Több, az első könyvben adott utalás most nyer értelmet, és több, onnan indul cselekményszál kerül elvarrásra. A regény olvasása továbbra is nehéz, nem a nyelvezet miatt, bár részben azért is. Erikson lényeges utalásokat és mondatokat rejt el a cselekmény szempontjából látszólag lényegtelen párbeszédekben is. Így olvasni kissé nehézkes, viszont feledhetetlen élmény.
Az egy pont levonás részben ezért, részben pedig a földrajzi egyhangúságért jár. Az első részben megismert Darujhisztán-t követően itt is egy olyan kontinenst kapunk, mely gyakorlatilag teljesen sivatagból áll. Mikor Koltén serege Vathar-t megelőzően bemasírozott a cédruserdőbe, szinte jólesően felsóhajtottam, hogy na végre, egy kis változatosság. Hasonlóképpen, mikor Felisin és Heborik megérkezik az oázisba.
Pörgős, lendületes és változatos cselekmény jellemzi a könyvet, remek karakterekkel. A csatajelenetek leírása lenyűgöző. Aki szeret olvasni, és szereti a jó fantasy-t, azt ne tántorítsa el a regény mérete, mindenképpen érdemes elolvasni, mert életre szóló élményt kapunk.

ppayter >!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Második kötet, majd' másfélszeres vastagság, ősi lények, varázslatok, csaták… Fantasy, na. :)

16 hozzászólás
Noro P>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

A Fekete Sereg hatását a Malazai Bukottak sorozat le sem tagadhatná. Csupán még véresebb és még látványosabb. (A Hídégetők pedig maguk a Fekete Sereg túlélői, akik itt nem léptek le időben az Úrnő szolgálatából :) A második részről érdemes tudni, hogy nem sok köze van az elsőhöz. Másik kontinens, más főhősök (na meg három ismerős Hídégető, aki ámokot fut a hétvárosi felkelés kellős közepén). A Hold udvarához képest összeszedettebbnek találtam: alig négy fontos cselekményszálat kell követni, és az adott helyen fölösleges sejtetések száma is lecsökkent. A befejezés ismét korrekt, természetesen nem teljes, de hasonló sorozatokban sokkal összecsapottabbakhoz vagyok szokva. Ez a rész közel hozza az olvasóhoz a malazákat is, akik az első részben azért nem egy szimpatikus népként jelentek meg. Végül az ősfajokról és istenekről nyert képünk is sokat árnyalódik.

2 hozzászólás
Csihuhu>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Amikor abbahagytam az első részt, akkor azt írtam, hogy jöhet is egyből a következő. Nos, öt hónap elteltével sikerült folytatni, amit az első oldalakon először meg is bántam gyorsan. Ugyanis az eltelt hónapok alatt „kirázódtam” a könyv világából, a helyszínek, nevek csak nyomokban voltak ismerősek.
De láss csodát, szempillantás alatt visszarázódtam és egyből beszippantott a történet, 11 nap alatt el is olvastam.
Mindenkinek csak javasolni tudom, mivel óriási élmény volt. Az első kötetben már megismert részletgazdag világ tovább bővült, de néhány számomra zavaros dolgot azért sikerült megmagyarázni az írónak. Valamikor, egyszer, jó lenne majd újraolvasni, mivel annyira sokrétű a történet, hogy első alkalommal biztosan sok mindenen csak átsiklottam.
Most pár könyvnyi szünet, aztán jöhet a következő. :)

Elar>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Véletlenül találtam erre a sorozatra.
Az eltelt években időnként nézegettem a könyvespolcokon, de nem volt „érkezésem”, hogy belevágjak.
Tavaly láttam, hogy valaki hirdeti – akkor belevágtam, mert láttam sokan dícsérik.
A Hold udvarán gyorsan túlestem, majd jött a Tremorlor.
Az első könyv jó volt – de nem ütött a földre. Nekikezdtem a másodiknak és ott valami megfogott. Sajnos a végefelé abbahagytam, majd 1 év múltával folytattam. Ez hiba volt mert valóban nehéz követni a szereplőket, hogy ki kicsoda. :)
Amiért most minimális írhatnékom támadt az a „menet”.
Remekül leírta a történetét és fantasztikusan átadta az ott történteket. A sorsukról – legalábbis az érzés ami elkapott – egy másik köny jutott az eszembe. Leon Uris – Meghalsz tengerész. Teljesen más könyv, mégis ez jött föl bennem…
Nagyszerűen játszott a történettel az író
Na kiváncsi vagyok a következő könyvre :)

Maximus>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Ez is megvan meg a Csontvadászok is. Nagy nehezen átrágtam magam ezen a könyvön tavaly ősszel kb.^^. Volt ebbe minden, ha nem lett volna benne mágia, akkor olyan lett volna mint 1 jó kis történelmi regény, de hasonlított a 300-ra is, csak itt többen voltak^^. A történet egész jó volt, a harcos rész tetszett, meg más is, a többi el volt nyújtva, de igazából ez is olyan volt mint Bernard Cornwell könyve, egy nagy húsdaráló.^ Elkezdtem a második könyvet is utána, de 50-nél abba hagytam, annyira nagy katyvasz az egész, többet ilyet se veszek^. Elég nagy könyv, és keménytáblás^.

Zurelily P>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Huh… ez egy nagyon tömény könyv. Rengeteg faj, lény, nép, város, üreg, karakter, stb stb. Egyik harcból a másikba kerülünk sok-sok oldalon keresztül.

Leszögezném, hogy jobban tetszett, mint A hold udvara. Szerintem Erikson nagyon sokat fejlődött a két kötet között. A történet is izgalmasabb volt számomra, és nem egy jelenetnél leesett az állam. Egy-két példa:

-már maga a prológus is hihetetlenül erősen nyitott, és megadta az alaphangulatát a könyvnek. Kezdve a legyekkel és folytatva Baudin tettével. (Nehéz lesz elfelejteni…)
-egy hajó, amin megállt az idő. spoiler (Nem tudom, hogy olvastam-e már ennyire vagány dolgot valaha!)
-Felisin és a Dryjhna. spoiler

Sok emlékezetes karakterrel találkoztunk, és persze sokan nem élték túl a harcokat. spoiler

Ugyanakkor nekem pl. az előző kötethez képest spoiler teljesen ellaposodott. Sőt, megkockáztatom, hogy utóbbit teljesen ki lehetne írni a történetből, és nem változna semmi.

Ami miatt levontam egy csillagot, az az, hogy nagyon hosszú és nagyon sok volt a történet. Van egy pár dolog, ami szerintem értelmetlen is volt:

-Pormkval: spoiler Emiatt egy kicsit hiteltelen lett nekem ez a vég.

-Kalam és a terve. spoiler

Mindezek mellett Erikson szereti (az én ízlésemnek túlságosan is!) a deus ex machinát. Például spoiler

Összességében ez egy nagyon erős történet, sok izgalmas mozzanattal. Azonban véleményem szerint néhol túlírt, és néhány cselekményszálat jobban át lehetett volna gondolni.

Millefo>!
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Erikson a könyv szerint civilben antropológus. A sorozat könyveit olvasva csakis ez lehet a titka annak, hogy ennyi népet és kultúrát térben és időben ilyen szépen összefésülve, ilyen összetetten tud ábrázolni. Nagyon nagy világot épít, még soha nem találkoztam megközelítőleg sem ekkora terjedelemmel. A malazai bukottak sztorija veri az idő kerekét méretben és tartalomban. A gyengéje az, hogy a sokadik regénynél (már itt, a másodiknál is) olyan szerteágazó a történet, és olyan sok a szereplő, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Idén egyben elolvastam a magyarul megjelent könyveket, és figyeltem, de helyenként én is elvesztettem a fonalat. Ezt neveztem very high, vagy too high fantasynak magamban.
Ugyanakkor a sok csillag nem véletlen. Az író zseniális, a sztori magával ragadó, a karakterek szerethetőek. Aki nem az, az is érthető lesz majd. A kedvencem a sorozatból ez a Tremorlor kapuja volt. Annyira szurkoltam a seregnek, és Kolténnek, mint egy gyerek. De senki nem azt kapja, amire várt. Se a szereplők, se az olvasók. Baromi jó könyv, sok csavarral. Ha valakinek van ideje felnőtt meséket olvasni, mindenképpen ajánlom.


Népszerű idézetek

Evione>!

Az a gonoszság, amelyet nem fékeznek meg, idővel megszokottá válik. A gond az, hogy könnyebb hozzászokni, mint megszüntetni.

329. oldal, Harmadik Könyv: Kutyák Lánca - Tizenegyedik fejezet (Alexandra, 2004)

Szelén>!

A nyílpuskák húrja meg fog ereszkedni, hacsak nem áztatták meg őket előzőleg olajban meg viaszban. De miért ne tették volna – azok a katonák nem ostobák. Felkészültek minden eshetőségre, még arra is, hogy úszni fognak a poros pusztaság alatt. Volt egyszer egy katonatársam, aki a sivatag közepén is tudta használni a halászfelszerelését. Mitől olyan veszedelmes fegyver a malaza katona? Attól, hogy hagyják gondolkodni.

355. oldal

Voorhees>!

-Talán félsz, Mekral? Egy ilyen nagydarab, veszedelmesnek látszó ember, kétségkívül harcos alkat. Meg vagyok lepve.
– Van nagyobb meglepetésem is – mondta Kalam, majd egy szemvillanás alatt áthajolt a banditavezérhez, és elmetszette a torkát.
Vér fröccsent. A banditavezér gurgulázva hátrahanyatlott a nyeregben, feje csak épp hogy billegett a nyakán. A merénylő letörölte a kését. Közelebb lovagolt, még éppen időben ahhoz, hogy elkapja a nyeregből lecsúszó holttestet. Visszaigazította, és fél kézzel a lovon tartotta menet közben Bordu testét.
Lovagolj velem még egy kicsit – mondta Kalam. – Remélem, hogy a Hét Szentek a pokolban fogják süttetni a lelked mindörökké. Csakúgy, mint az enyémet, ha eljön az ideje – gondolta.

9. fejezet 262. oldal lap második fele

Diocletianus>!

– Uram, a pogromokhoz nincs szükség okra, legalábbis, nyomós okra semmiképpen. A másság az elsődleges és igazából az egyetlen érv. Föld, uralkodás, megelőző támadások; mind csak kifogás, álszent önigazolás, mely pont megfelel arra, hogy elfedje az egyszerű fajgyűlöletet. Ők nem olyanok, mint mi. Mi nem ők vagyunk.

559. oldal

Szała>!

Minden arc Iszkiri Puszt felé fordult…
-…Út a híres Tremorlorhoz, ahol majd minden igazság megjelenik kristálytisztán, élesen, akár a kard pengéje, az agyarak hegye. Ikárium megtalálja majd elveszett múltját, az egykoron megszállt halászlány megtalálja azt, amiről még nem is tudja, hogy keresi, a fiú jutalma pedig a férfivé válás lesz, vagy talán mégsem az. Szegény trellnek meg kell tennie, amit meg kell tennie, a fáradt utász pedig megkapja majd a Császár áldását, igen. Kivéve persze – tette hozzá, ajkához emelve egyik ujját –, ha Tremorlor csak egy legenda, s ezek csak üres ábrándok.
A Főpap – továbbra is az ajkához emelt ujjal – visszaült a furcsa székbe. Az árnyak körbevették őt. Egy perccel később ő is, és a szék is eltűnt…
…Muzsikus rekedten felsóhajtott.
-Lehet a szavakban mágia? – kérdezte.
Ikáriumtól jött a válasz.
– Elég erős mágia ahhoz, hogy még az isteneket is térdre kényszerítse, katona.

Második könyv: Forgószél, 8. fejezet, 257. oldal

Noro P>!

Tremorlor göcsörtös gyökér-börtöne démonokat rejtett, ősi Elődöket, s annyiféle más lényt, hogy Muzsikus reszketett, mivel felismerte saját fajtája jelentéktelenségét. Az emberek csupán egyetlen apró kis levelet alkottak egy akkora fán, melynek nagysága felfoghatatlan volt. A sokk teljesen lefegyverezte őt, gúnyt űzött bátorságából azzal, hogy minden kor és birodalom hangjait visszhangozta őrült, lázongó börtönében.

Tizennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Muzsikus őrmester
Elar>!

– Úgy látom, megvan a válasz – szólalt meg az Ököl.
– Igen megvan, Feketeszárny.
– A kundrilok.
A harcos fáradt tekintetében ámulat villant.
-Megtisztelő, de nem így van. Megpróbáltuk megtörni a Korbolo Dom nevűt, de kudarcot vallottunk. A válasz: nem a kundrilok.
– Akkor tehát fejet hajtotok Korbolo Dom előtt?
A harci vezető a földre köpött, és döbbenten felmordult.
– A szellemekre! Nem lehetsz ilyen ostoba! A válasz ma…. – a harci vezető előrántotta görbe kardját a bőrtokból. Előtünt a penge, mely tíz centire a markolattól eltört. A feje fölé emelte a fegyvert és felüvöltött:
– A wickák! A wickák! A wickák!

569. oldal

Lunemorte P>!

Legalábbis ma éjjel már nem. Heborik téved. Nincs értelme a holnapra gondolni. Csak a következő órára, mindig csak arra. Maradj életben, Felisin, és élj jól, ha tudsz. Egy szép napon szemtől szemben állsz majd a nővéreddel, és ha egy óceánnyi vér folyna ki az ereiből, az sem volna elég – de azért öröm lesz nézni, ahogy minden csepp kicsordul belőle. Maradj életben, kislány, ennyit kell csak tenned. Túl kell élned a következő órát, aztán a következőt…

Szelén>!

Salk Elan Kalamra pillantott.
-Tehát, vonakodó barátom, mire jutottál kapitányunkkal kapcsolatban?
-Semmi olyasmire, amit veled is megosztanék – morogta Kalam.
-Gyerekes, ahogy próbálsz kerülni engem.
-Nos, ez van, vagy most rögtön megöllek.

509. oldal


A sorozat következő kötete

A Malazai Bukottak Könyvének regéje sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Jenn Lyons: Királyok Veszte
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj
R. A. Salvatore: Egy letűnt isten eljövetele
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Robert Jordan: Mennyei Tűz I-II.
Vivien Holloway: A vihar ígérete
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve