Tremorlor ​kapuja (A Malazai Bukottak Könyvének Regéje 2.) 72 csillagozás

Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Malazai Bukottak Könyvének regéje című tetralógia második részét veheti a kezébe az olvasó. A négy részből álló eposz alapján Erikson a fantasyirodalom legnevesebb szerzői közé sorolható. Erikson határtalan fantáziával teremtette meg azt a csodálatos világot, melyben a legkülönfélébb törzsek, kultúrák harcolnak, illetve kötnek szövetséget egymással. A jól megformált karakterek, akiknek útját a mítoszok világában kísérhetjük figyelemmel, nem mindannyian emberek, mégis igen emberiek: megvannak a saját álmaik, félelmeik, reményeik. Sorsuk, mely a tetralógia első részében, A hold udvarában kezdődött, kalandokban, csatákban gazdag történetben bontakozik ki előttünk.

Eredeti mű: Steven Erikson: Deadhouse Gates

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Alexandra, Pécs, 2004
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633687144 · Fordította: Fehér Fatime

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Muzsikus őrmester


Kedvencelte 24

Most olvassa 10

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
fezer
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Hát ez a kötet nagyon kemény volt… Még tuti, hogy hetekig fog kísérteni, és folyamatosan rágódni fogok az eseményeken. Nem igazán kímélt itt senkit Erikson, legfőképpen a sérülékeny kis lelkivilágomat hagyta figyelmen kívül, mert azt ez a kötet rendesen felkavarta, na az tuti…
DE a lényeg:
Elképesztően zseniális ez az Erikson!!! Olvasás közben olyan érzésem van, mintha egy játék részese lennék, nem csak passzív olvasó: belecsöppenek egy teljesen új, tök idegen világba, félinformációkból szedegetem össze a saját tudásomat, építem fel, hogy mi történik, és én ezt nagyon élvezem: minden oldalon rá tudok csodálkozni valami összefüggésre, valami ismerős helyszínre, valami ismerős fogalomra, és ekkor mindig elönt a büszkeség, hogy már kezdek a világ részese lenni, és ahogy egyre inkább kinyílik előttem a világ, az valami qrva jó érzés. És pont ezért tuti, hogy ez egy újraolvasós könyv, mert ha egyszer végigérek az összesen, baromi jó lesz újra bekalandozni az egészet, mennyi-mennyi összefüggés, elejtett mondat, félszó nyer majd értelmet!
És pont a fentebb leírtak miatt vágott taccsra a kötet, kicsit túlságosan együtt éltem az eseményekkel, és túlságosan megszerettem a szereplőket: egyszerűen nem lehet előle menekülni: függővé tesz :)

10 hozzászólás
>!
borga
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Nehezemre esne nem szeretni ezt a sorozatot. Egészen elképesztően sűrű a cselekményszövés, úgy veszünk fel, hagyunk el szereplőket, hogy nyilvánvaló, valahol még elő fognak kerülni, ha máskor nem, néhány könyv múlva, és biztos lehet mindenki benne, hogy a párhuzamosok itt igencsak hamar találkoznak; csak egy kitérő jobbra, meg kettő balra meg egy hátraarc, és máris.
Amellett hogy vér és gyilok az történet alapszíne és váza, stratégiai mozgatórugók, cselek, ellencselek, árulás, hűség és gondolatok, érzelmek tömege pezseg minden lépés között. Ezért aztán könnyű érzelmileg is ráhangolódni, teljesen átlépni bele, vakon és süketen a világunkra.
Viszont a kis cseles még mindig úgy ábrázol lényeket, hogy csak vázlat, aztán egy csepp megjelenés itt, egy csepp ott, amitől állandóan rajzolom újra meg újra a fejemben a képet. Jó játék ez is.
Nagy dráma, olvasni kell a következőt is, meg a következőt, meg…

>!
Voorhees
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

A Malaza Bukottak Regéje második felvonásában teljesen új történetet kapunk. Elhagyjuk az első könyv cselekményének helyszínéül szolgáló Genabackis kontinensét, helyette most Hétváros kontinensen zajlanak az események.
A középpontban a meggyengülő Malaza birodalom elleni lázadás, a Forgószél áll. A kontinensen élő népek megelégelték a malaza rabigát, függetlenedési törekvéseik pedig kegyetlen és véres háborúba torkollanak. A háború központja, szellemi vezetője a She'ik, Dryjhna Istennő kiválasztottja.
A Hétvárosból kivert malaza seregek Koltén Ököl vezetésével Hisszar felől Aren felé próbálják átszelni a kontinenst. Kilátástalan küzdelmüket Eriskon rendkívül érzékletesen mutatja be. Főleg a csatára készülő seregről olvasva érzi úgy az ember, mintha ott lenne, nyelné a port, szíve a torkában dobogna, és várná, az ellenség mikor jelenik meg előtte, mígnem egyszer csak a harc sűrűjében találja magát. Ehhez a cselekményszálhoz kötődően brutális jelenetek is voltak, a könyvet csak felnőtteknek ajánlom.
Örültem a régi szereplőknek (különösen Kalamnak és Muzsikusnak), de az új szereplők közül is sokat megkedveltem, elsősorban Dujker, a birodalmi történész karakterét, de kiemelném Mappó és Ikárium alakját is. A jaghutához kapcsolódóan azonban az előzményszálat Erikson még nem fedte fel, annak kibontása a későbbi könyvekben várat magára.
Lebilincselő erejű könyvet kaptunk a sorozat második részeként. Több, az első könyvben adott utalás most nyer értelmet, és több, onnan indul cselekményszál kerül elvarrásra. A regény olvasása továbbra is nehéz, nem a nyelvezet miatt, bár részben azért is. Erikson lényeges utalásokat és mondatokat rejt el a cselekmény szempontjából látszólag lényegtelen párbeszédekben is. Így olvasni kissé nehézkes, viszont feledhetetlen élmény.
Az egy pont levonás részben ezért, részben pedig a földrajzi egyhangúságért jár. Az első részben megismert Darujhisztán-t követően itt is egy olyan kontinenst kapunk, mely gyakorlatilag teljesen sivatagból áll. Mikor Koltén serege Vathar-t megelőzően bemasírozott a cédruserdőbe, szinte jólesően felsóhajtottam, hogy na végre, egy kis változatosság. Hasonlóképpen, mikor Felisin és Heborik megérkezik az oázisba.
Pörgős, lendületes és változatos cselekmény jellemzi a könyvet, remek karakterekkel. A csatajelenetek leírása lenyűgöző. Aki szeret olvasni, és szereti a jó fantasy-t, azt ne tántorítsa el a regény mérete, mindenképpen érdemes elolvasni, mert életre szóló élményt kapunk.

>!
ppayter
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Második kötet, majd' másfélszeres vastagság, ősi lények, varázslatok, csaták… Fantasy, na. :)

16 hozzászólás
>!
Noro
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

A Fekete Sereg hatását a Malazai Bukottak sorozat le sem tagadhatná. Csupán még véresebb és még látványosabb. (A Hídégetők pedig maguk a Fekete Sereg túlélői, akik itt nem léptek le időben az Úrnő szolgálatából :) A második részről érdemes tudni, hogy nem sok köze van az elsőhöz. Másik kontinens, más főhősök (na meg három ismerős Hídégető, aki ámokot fut a hétvárosi felkelés kellős közepén). A Hold udvarához képest összeszedettebbnek találtam: alig négy fontos cselekményszálat kell követni, és az adott helyen fölösleges sejtetések száma is lecsökkent. A befejezés ismét korrekt, természetesen nem teljes, de hasonló sorozatokban sokkal összecsapottabbakhoz vagyok szokva. Ez a rész közel hozza az olvasóhoz a malazákat is, akik az első részben azért nem egy szimpatikus népként jelentek meg. Végül az ősfajokról és istenekről nyert képünk is sokat árnyalódik.

2 hozzászólás
>!
Cendrillon0002 P
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Erikson bácsi,függővé tetszik engem tenni!
Továbbra is csillagos ötös nálam a sorozat mitológiája.Továbbra is az a véleményem,hogy tökéletes Martin pótlék ez a sorozat,de valamivel nehezebben emészthető.Kicsit fura volt,hogy teljesen más kontinensen játszódik,mint az első rész,de Hétváros környezetének leírása annyira jó volt..Hogy nem találok rá szavakat.
Az első részben a kedvencemmé vált szereplőket kihagyta a szerző és egy csomót még meg is gyilkolt,de szerintem ebben a részben bőven vannak szerethető személyiségek,különösen Felisin és Koltén jellemábrázolása volt érdekes.
Pdf-ben olvastam a telefonomon egészen addig,míg be nem gyulladt a szemem.
Rá megy a gatyánk a mobilnetre,de számomra egy ennyire zseniális sorozat miatt abszolút megéri.
Akkor édes a győzelem,ha nem kísérnek utána kínzó rémálmok

>!
kecske
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Erikson megcsinálta legnagyobb ellentmondást a saját művével szemben. Számos helyen találkozni guide-okkal, és figyelemfelhívásokkal: nem való mindenkinek, nehéz olvasmány, a világépítése túl grandiózus, nehéz feldolgozni az információt. Ez pont annyira lehet a Malaza marketingje is mint buktatója. Olyat is olvastam, hogy a Hold Udvara azért olyan amilyen, hogy kilője a nem elég elszánt olvasókat.
Nem mondom, hogy haszontalanok a guide-ok, hogy a Hold udvara akár felénél, vagy ennek a kötetnek a végénél, akár ötletem is lett volna arról, hogy milyen irányba megy a történet, mire hegyeződik ki a sorozat cselekménye, vagy, hogy pontosan el tudtam helyezni mindenkit a térképen, hogy mit miért, de azért annyira nem bonyolult és összetett, hogy ez szerintem okot adjon az elkedvtelenedésre! Sőt! Olyan magas szintű intelligencia süt minden oldalról, némelyikről pedig egyenesen leégeti a bőrt az olvasó fejéről, hogy nem kis sikerélmény amikor felkiáltasz „Ezt sejtettem, ezt sejtettem!”.
A Malazai Bukottak Regéje valóban összetettebb, mint egy kényelmesen olvasható délutáni fantasy, némileg több odafigyelést igényel, ugyanakkor lehengerlően élő sorozat.

A szereplők, bár az én ízlésemhez mérten túl gyorsan váltogatunk köztük, ahhoz, hogy megkedveljem őket, sokoldalúak, igazinak érződnek. És aljas és irigylésre méltó módon okosnak vannak megírva. Kivéve egy, de azt egyébként is a szépfiúnak képzelem el :D. Kissé hiányoltam, hogy fölösleges pillanatokat nem töltünk el egy karakterrel sem, nincs egy üresjáratos táborozás vagy lényegtelen mellébeszélés sem, nincs olyan, hogy csak vagyunk a karakterekkel a világban. 5-10 oldalanként nézőpontot váltunk és mindegyikben történik valami, ha nem is sorsfordító, de jelentőségteljes. (jó talán nem mindegyikben mert ha kiszámoljuk az valahol 90-180 nézőpontváltás és történés lenne, illetve vannak hosszabb részek is, de utólag így érződik) Épp ezért én személy szerint nehezen tudtam kötődni a karakterekhez, végül azért Mapponak sikerült belopnia magát a szívembe. Ha három szóval szeretném jellemezni a karakterábrázolást: takarékos, precíz, intelligens.

A világ és a mágia. Na ez, legalábbis az utóbbi az, ami homály nálam, angolul olvasom, elég arra figyelni, a különböző warrenek neveit már meg se próbáltam észben tartani. A világ masszív, ősi, rétegelt, a borítón ott van hogy Erikson antropológus, archeológus én elhiszem, hogy rendben van, azt pedig, hogy egy izgalmas és kreatív hely, elmondják az oldalak.
Írás: Az Idő Kerekéhez szeretném hasonlítani, mert azzal nagyon jól kontrasztba lehet állítani: míg az Idő Kereke, az utolsó szöget is részletesen leírja a falban, a szőnyegek mintáitól jójózik az olvasó szeme oldalak százain át, minden nő ruhájának meg lehetne rajzolni a pontos szabásmintáját, addig Erikson odadob néhány kétségtelenül kiválóan kiválasztott jelzőt, és már tovább is lépett, vállát vonogatva, hogy ugyan, képzeld el magadnak. Erikson nagyon sokat ad, jól ír és változatosan, a „pont eleget” elmondja, de elvárja, hogy az olvasó is dolgozzon, hogy adjon valamit vissza a regénynek a képzelőerején keresztül. Roppant élvezetes olvasmány(fordításban még nem néztem utána, hogy sikerült visszaadni, de az idézetek alapján hát…). (Ha ugyanezt a történetet egy Tolkien vagy Jordan szintű :D leíró író írja :D, legalább háromszor, ha nem négyszer ilyen terjedelmes lenne.

Nem kis nehézséget okoz bevallani, hogy mélységesen le vagyok nyűgözve, padlóhoz szögezve, emelem kalapomat meg minden, mindezt úgy, hogy a szívembe nem lopta be magát ez a két könyv. A varázsa még nem fogott meg teljesen, habár még erre van ideje bőven, de!! talán ez rendjén is van így, mert mindenféle érzelmi kötődés nélkül merem kijelenteni, hogy:
Technikai oldalról megközelítve, ez a legnagyobb teljesítmény a fantasy irodalomban amivel eddig találkoztam. Vibráló kreativitással feltöltött világ. Ha a Malaza egy festmény lenne, és nekiállnánk egy megfestett kavicsot higítózni, rétegenként oldanánk le a festéket, megtalálnánk a kavics alatt a gilisztákkal teli földet, aztán a vízzáró réteget, a talajvizet, és mivel csak két kötetet olvastam a világban játszódó eddigi: 21! (nem fogom mindet elolvasni. Nem. Mondom NEM!) nem tudom milyen mélyre nyúlna le a rétegelés. Míg a regények többségében, ha leoldjuk a kavicsot, szerencsénk van, ha találunk alatta egy réteget ami nem a vászon. Legalábbis, ilyen érzést hagyott bennem a Malaza világa. Egy technikai mesterművet, ami csodálatra érdemes, imádni is biztos lehet talán két olvasás után, élvezni viszont könnyű! Persze ezúttal nem úgy, hogy hátradőltél és szórakoztass, hanem a jól megérdemelt munka utáni pihenés érzésével.

>!
Elar
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Véletlenül találtam erre a sorozatra.
Az eltelt években időnként nézegettem a könyvespolcokon, de nem volt „érkezésem”, hogy belevágjak.
Tavaly láttam, hogy valaki hirdeti – akkor belevágtam, mert láttam sokan dícsérik.
A Hold udvarán gyorsan túlestem, majd jött a Tremorlor.
Az első könyv jó volt – de nem ütött a földre. Nekikezdtem a másodiknak és ott valami megfogott. Sajnos a végefelé abbahagytam, majd 1 év múltával folytattam. Ez hiba volt mert valóban nehéz követni a szereplőket, hogy ki kicsoda. :)
Amiért most minimális írhatnékom támadt az a „menet”.
Remekül leírta a történetét és fantasztikusan átadta az ott történteket. A sorsukról – legalábbis az érzés ami elkapott – egy másik köny jutott az eszembe. Leon Uris – Meghalsz tengerész. Teljesen más könyv, mégis ez jött föl bennem…
Nagyszerűen játszott a történettel az író
Na kiváncsi vagyok a következő könyvre :)

>!
Maximus
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Ez is megvan meg a Csontvadászok is. Nagy nehezen átrágtam magam ezen a könyvön tavaly ősszel kb.^^. Volt ebbe minden, ha nem lett volna benne mágia, akkor olyan lett volna mint 1 jó kis történelmi regény, de hasonlított a 300-ra is, csak itt többen voltak^^. A történet egész jó volt, a harcos rész tetszett, meg más is, a többi el volt nyújtva, de igazából ez is olyan volt mint Bernard Cornwell könyve, egy nagy húsdaráló.^ Elkezdtem a második könyvet is utána, de 50-nél abba hagytam, annyira nagy katyvasz az egész, többet ilyet se veszek^. Elég nagy könyv, és keménytáblás^.

>!
Schmeiszerné_Vincek_Evelin
Steven Erikson: Tremorlor kapuja

Amennyire tetszett az első rész, annyira nehezen ment ez a második. Annyira szenvedtem már tőle, hogy félbe kellett hagynom. Talán ez a kis szünet segített a fejemben elrendezni a dolgokat, és a könyv második fele, már sokkal élvezetesebb volt, és sokkal jobban tudtam azonosulni a felvonultatott új szereplőkkel és személyes történeteikkel.
Szóval ennek eredményeként a trelleket és a jaghutákat tök bírom, az alakváltókat és a szétszéledteket meg egészen más szemmel nézem, miután befejeztem a könyvet. :)
Heborikot változatlanul kedvelem, és nagyon kíváncsi vagyok, mi a szerepe a történetben.
És még mindig él a kedvenc szereplőm, Kalam!!! El sem hiszem! Az én kedvenc szereplőim általában véres halállal eltűnnek a történetből az elő kötet negyedénél…. De ő, még mindig él! Mondjuk vigyáz rá Fürge Ben, Muzsikus, no meg Kín. Szóval van erősítés. Hajrá Kalam!!! Hajrá Hídégetők!


Népszerű idézetek

>!
Evione

Az a gonoszság, amelyet nem fékeznek meg, idővel megszokottá válik. A gond az, hogy könnyebb hozzászokni, mint megszüntetni.

329. oldal, Harmadik Könyv: Kutyák Lánca - Tizenegyedik fejezet (Alexandra, 2004)

>!
Szelén

A nyílpuskák húrja meg fog ereszkedni, hacsak nem áztatták meg őket előzőleg olajban meg viaszban. De miért ne tették volna – azok a katonák nem ostobák. Felkészültek minden eshetőségre, még arra is, hogy úszni fognak a poros pusztaság alatt. Volt egyszer egy katonatársam, aki a sivatag közepén is tudta használni a halászfelszerelését. Mitől olyan veszedelmes fegyver a malaza katona? Attól, hogy hagyják gondolkodni.

355. oldal

>!
Voorhees

-Talán félsz, Mekral? Egy ilyen nagydarab, veszedelmesnek látszó ember, kétségkívül harcos alkat. Meg vagyok lepve.
– Van nagyobb meglepetésem is – mondta Kalam, majd egy szemvillanás alatt áthajolt a banditavezérhez, és elmetszette a torkát.
Vér fröccsent. A banditavezér gurgulázva hátrahanyatlott a nyeregben, feje csak épp hogy billegett a nyakán. A merénylő letörölte a kését. Közelebb lovagolt, még éppen időben ahhoz, hogy elkapja a nyeregből lecsúszó holttestet. Visszaigazította, és fél kézzel a lovon tartotta menet közben Bordu testét.
Lovagolj velem még egy kicsit – mondta Kalam. – Remélem, hogy a Hét Szentek a pokolban fogják süttetni a lelked mindörökké. Csakúgy, mint az enyémet, ha eljön az ideje – gondolta.

9. fejezet 262. oldal lap második fele

>!
Diocletianus

– Uram, a pogromokhoz nincs szükség okra, legalábbis, nyomós okra semmiképpen. A másság az elsődleges és igazából az egyetlen érv. Föld, uralkodás, megelőző támadások; mind csak kifogás, álszent önigazolás, mely pont megfelel arra, hogy elfedje az egyszerű fajgyűlöletet. Ők nem olyanok, mint mi. Mi nem ők vagyunk.

559. oldal

>!
Szała

Minden arc Iszkiri Puszt felé fordult…
-…Út a híres Tremorlorhoz, ahol majd minden igazság megjelenik kristálytisztán, élesen, akár a kard pengéje, az agyarak hegye. Ikárium megtalálja majd elveszett múltját, az egykoron megszállt halászlány megtalálja azt, amiről még nem is tudja, hogy keresi, a fiú jutalma pedig a férfivé válás lesz, vagy talán mégsem az. Szegény trellnek meg kell tennie, amit meg kell tennie, a fáradt utász pedig megkapja majd a Császár áldását, igen. Kivéve persze – tette hozzá, ajkához emelve egyik ujját –, ha Tremorlor csak egy legenda, s ezek csak üres ábrándok.
A Főpap – továbbra is az ajkához emelt ujjal – visszaült a furcsa székbe. Az árnyak körbevették őt. Egy perccel később ő is, és a szék is eltűnt…
…Muzsikus rekedten felsóhajtott.
-Lehet a szavakban mágia? – kérdezte.
Ikáriumtól jött a válasz.
– Elég erős mágia ahhoz, hogy még az isteneket is térdre kényszerítse, katona.

Második könyv: Forgószél, 8. fejezet, 257. oldal

>!
Noro

Tremorlor göcsörtös gyökér-börtöne démonokat rejtett, ősi Elődöket, s annyiféle más lényt, hogy Muzsikus reszketett, mivel felismerte saját fajtája jelentéktelenségét. Az emberek csupán egyetlen apró kis levelet alkottak egy akkora fán, melynek nagysága felfoghatatlan volt. A sokk teljesen lefegyverezte őt, gúnyt űzött bátorságából azzal, hogy minden kor és birodalom hangjait visszhangozta őrült, lázongó börtönében.

Tizennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Muzsikus őrmester
>!
Elar

– Úgy látom, megvan a válasz – szólalt meg az Ököl.
– Igen megvan, Feketeszárny.
– A kundrilok.
A harcos fáradt tekintetében ámulat villant.
-Megtisztelő, de nem így van. Megpróbáltuk megtörni a Korbolo Dom nevűt, de kudarcot vallottunk. A válasz: nem a kundrilok.
– Akkor tehát fejet hajtotok Korbolo Dom előtt?
A harci vezető a földre köpött, és döbbenten felmordult.
– A szellemekre! Nem lehetsz ilyen ostoba! A válasz ma…. – a harci vezető előrántotta görbe kardját a bőrtokból. Előtünt a penge, mely tíz centire a markolattól eltört. A feje fölé emelte a fegyvert és felüvöltött:
– A wickák! A wickák! A wickák!

569. oldal

>!
Cendrillon0002 P

Legalábbis ma éjjel már nem. Heborik téved. Nincs értelme a holnapra gondolni. Csak a következő órára, mindig csak arra. Maradj életben, Felisin, és élj jól, ha tudsz. Egy szép napon szemtől szemben állsz majd a nővéreddel, és ha egy óceánnyi vér folyna ki az ereiből, az sem volna elég – de azért öröm lesz nézni, ahogy minden csepp kicsordul belőle. Maradj életben, kislány, ennyit kell csak tenned. Túl kell élned a következő órát, aztán a következőt…

>!
Szelén

Salk Elan Kalamra pillantott.
-Tehát, vonakodó barátom, mire jutottál kapitányunkkal kapcsolatban?
-Semmi olyasmire, amit veled is megosztanék – morogta Kalam.
-Gyerekes, ahogy próbálsz kerülni engem.
-Nos, ez van, vagy most rögtön megöllek.

509. oldal


A sorozat következő kötete

A Malazai Bukottak Könyvének Regéje sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: A penge maga
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
William King: Skavenvadász
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
M. G. Brown: Lángoló Rózsaszirmok
David Gemmell: Éjféli sólyom