The ​Crippled God (Malazan Book of the Fallen 10.) 14 csillagozás

Steven Erikson: The Crippled God Steven Erikson: The Crippled God Steven Erikson: The Crippled God

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Savaged ​by the K'Chain Nah'Ruk, the Bonehunters march for Kolanse, where waits an unknown fate. Tormented by questions, the army totters on the edge of mutiny, but Adjunct Tavore will not relent. One final act remains, if it is in her power, if she can hold her army together, if the shaky allegiances she has forged can survive all that is to come. A woman with no gifts of magic, deemed plain, unprepossessing, displaying nothing to instill loyalty or confidence, Tavore Paran of House Paran means to challenge the gods – if her own troops don't kill her first.

Awaiting Tavore and her allies are the Forkrul Assail, the final arbiters of humanity. Drawing upon an alien power terrible in its magnitude, they seek to cleanse the world, to annihilate every human, every civilization, in order to begin anew. They welcome the coming conflagration of slaughter, for it shall be of their own devising, and it pleases them to know that, in the midst of the enemies gathering against them,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Tor Books, New York, 2012
1198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780765348876
>!
Bantam, 2011
922 oldal · ISBN: 9780593046357
>!
Tor Books, New York, 2011
928 oldal · ISBN: 9780765316561

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Noro>!
Steven Erikson: The Crippled God

Aki ezen a ponton még velünk van, az nyilván rajongó és nem igényel hosszas magyarázatot, miről is van szó. Egy hihetetlenül bonyolult, több tucatnyi szálon futó történet ért véget, amely fokozatosan nyert egyre mélyebb értelmet. Az utolsó kötetben a hangsúly már az alapvető motivációkon van: mi hajt egy sereget, amely lényegében dezertált, és bár új célt talált magának, egyetlen tagja sem érti pontosan, hogy ez konkrétan miben áll? Mit vár a jövőtől egy elfeledett isten, vagy egy olyan halandó, akit akarata ellenére tettek egy isten bajnokává? Képes-e az ember olyan isteneket követni, akik egyáltalán nem gondolkoznak emberi módon? És még folytathanám a sort, mivel rengeteg eredeti karakter van a sorozatban, akik itt, közvetlenül az események vége előtt önvizsgálatot tartanak. Sárkányok, élőholtak, kihalófélben levő ősi népek és újszülött istenek. (Vagy Poklonc őrmester, aki felnőtt életében először kijózanodik.)

A cselekményről annyit, hogy – természetesen – megint kiderül, hogy a dolgok abszolúte nem úgy voltak, mint ahogy sejtettük, és nem is az az ellenség, akiről gondoltuk volna. spoiler Fél tucat különböző csoport van meggyőződve arról, hogy ők irányítják az eseményeket, de egy részük még azt sem tudja, ki melyik oldalon áll. Erikson egyébként nem zár le minden egyes szálat, de még így is lenyűgöző teljesítmény, hogy mennyit sikerült összefonnia közülük.

1 hozzászólás
Voorhees>!
Steven Erikson: The Crippled God

Tavore Paran, a vérgrehajtóból lett parancsnok az Üvegsivatagon keresztül vezeti megtizedelt seregét a végzete felé. A Csontvadászokra még egy utolsó nagy kihívás vár, mely minden eddiginél kegyetlenebb feladat elé állítja a harcedzett veteránokat. Szövetségeseikkel egybekötve menetelnek Kolanse városa és az utuk vége irányába.
Yedan Derrig és Yan Tovis maroknyi csapatukkal az Árnyak Trónjára áhítozó Tiste Liánok hatalmas seregével kénytelenek szembenézni. Önfeláldozó harcuk véres végbe torkollik.
Sandalath Drukorlat-nak, a Sötétség Királynőjének Kharkanas-ban kényes kérdéssel kell szembesülnie: mit ér az ősi város feletti uralom, ha fajtársai közül egy sem él ott? A Tiste Andii, eme nemes és hányatott sorsú nép történetének befejezését is olvashatjuk a monumentális regénysorozat befejező részében.
A cselekmény lezárásaként lenyűgöző csatát kapunk, melyben jóformán minden eddig ismert és életben faj küzd egymással, gyakorlatilag eltérő célok érdekében. A Bukott Isten legendájáról pedig lehull a lepel.

Nagyon nehéz dolog egy ekkora terjedelmű mű utolsó felvonásáról értékelést írni, mert az olvasó ilyenkor egyfajta összefoglaló értékelést is szeretne írni mindazon benyomásokról, melyek érték az olvasás alatt. Fokozottan nehéz, hogy ilyenkor még a regény hatása alatt állok.
Erikson valami lenyűgöző dolgot alkotott. Nem szoktam újraolvasni semmit, de az biztos, hogy ennek a sorozatnak nekifutok majd még egyszer, remélhetőleg majd akkor, ha az utolsó két könyv is kijön magyarul.
Rengeteg érzelem kavarog bennem. A szerző művéből egyfajta véghetetlen szomorúság sugárzik, olyan érzése lehet az olvasónak, mintha az író minden egyes szereplőért, minden népért, minden fajért aggódna, így azok sorsát mi is a szívünkön viseljük. A történetben megfigyelhető szenvedély, barátság, bajtársiasság, szerelem, csalódás, mintha egy festő elevenítené meg vásznon az elképzelését, csak Erikson leírta ezt.
A fantasy műfaj szerelmeseinek előbb-utóbb kötelező olvasmány. Senkit ne riasszon meg a könyvek mérete, mert érdemes elolvasni. Még hetekig emészteni fogom, úgy érzem. Megfogott magának. Őszintén remélem, az utolsó két kötet magyarra fordítását elvállalja valamelyik kiadó. A Delta Vision-be vetem ezúttal is bizalmam.

kecske>!
Steven Erikson: The Crippled God

Végre megértettem Eriksont. Mármint nem az összes apró, rejtett infót, titkos szövetséget meg egyebet amivel tele van a könyv, hanem, hogy miért olyan amilyen. Aki azt mondja, hogy Erikson nem való mindenkinek, az igazából egy fél igazságot mond. A Malazai Bukottak Regéjében mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő történetszálat, ez garantált, csak a többit kell tudni megtűrni. A fantasy kb minden alfajának sajátosságai visszaköszöntek a tíz gigászi köteten át, kisebb nagyobb mennyiségben. Emiatt azonban gyakran nehezen emészthető.
A Crippled God, mint záró kötet, méltó a korábbiakhoz, szenvedés pusztulás, jobbnál jobb csaták, WTF fordulatok, szóval minden ami kell, plusz humor és egy egyedi, utánozhatatlan hangulat, no meg az éles, szinte élő párbeszédek. Ugyanakkor, megvannak azok a nehézségei is mint az előző két három kötetnek, bár szerencsére kevésbé.
Összességében, nem lettem a Malaza szerelmese, bár még az első, kb 5 regényig meg volt rá az esély, de utána valahol átfordult egy olyan irányba, ami már kevésbé az én ízlésem, háttérbe szorultak a megszokott, megkedvelt, megszeretett karakterek és történetszálat, annak érdekében, hogy Tistéket, Forkul Assailokat meg minden féle népeket kövessünk, akikkel szerintem sokkal kevesebb oldalt is eltölthettünk volna, ha csak az volt a cél, hogy ne legyenek arctalan ellenségek. Ezek a részek, sehogy sem tudták felkelteni az érdeklődésem.
Eljöhet még az idő, amikor egyes köteteket újra előveszek, legnagyobb valószínűséggel az elejéről, de például a Dust of Dreams, biztos érintetlenül fog porosodni.spoiler
Thats all folks, hosszú, kemény hajsza volt, de a nehézségek és kellemetlenségek ellenére is, abszolút megérte.

PS.: ha valaki a lehető legtragikusabb, fájdalmasabb halálokról akar olvasni (nem brutalitás, hanem az olvasó szívét összetörő karakterhalálokról), akkor felejtsétek el Martint, Erikson a nagyobb kínzómester. spoiler

blancanieve>!
Steven Erikson: The Crippled God

Ó…ezt még emésztenem kell, de hét év után befejeztem. Nagyon erős záró rész lett, a befejezés meg szívszorító, de gyönyörű és pozitív kicsengésű. Érik az újraolvasás, mert amikor elkezdtem 13 évesen még kicsi voltam hozzá.

ujhelyiz P>!
Steven Erikson: The Crippled God

Egy nagy „kaland” véget ért. Nagyjából másfél éve kezdtem el olvasni a sorozatot, és ma elértem a végére.

Azt kell, hogy mondjam, megérte. A hangulat jól lett adagolva, a befejezés szerintem megfelelő volt. Egy-két apróbb problémám volt ugyan, de alapvetően nem számít, izgalmas, felemelő olvasmány volt. Köszönöm az egész sorozatot, a társkötetekre is vevő vagyok. :D

Újraolvasva teljesen meglepődtem, hogy az utolsó kötet mennyit ad azokból az apróságokból, amiket az egész sorozatban annyira szerettem (és zömmel amelyek hiánya miatt nem annyira ütősek Esslemont könyvei): a szereplők egymás közötti beszélgetései, a megfelelő pontokon megszakított szakaszok, a ki nem mondott apróságok. És ehhez hozzátartozik, hogy a történet egyrészt kiteljesedik, másfelől elég nyitott szálat hagy, hogy a végén élőnek tűnjön az egész.

Másodjára is köszönöm a „3,5 millió szót”. :)

4 hozzászólás
A_Nagy_Levin P>!
Steven Erikson: The Crippled God

A befejezés igazán nagyívűre sikerült. Nem is a történet az érdekes már, hanem Erikson szövege, gondolatközlése. Nemsokára jön a Forge of Darkness, hogy lássam, miként fejlődik az író.

Lecsós_Kivi>!
Steven Erikson: The Crippled God

Mint amikor hosszú vacsora végén a megbízhatóan finom somlóit hozzák ki, de egy kicsit azért vadítanak rajta.
Egyedi, de nem kiemelkedő lezárás.


Népszerű idézetek

Noro>!

There is nothing more dangerous than a man without a sense of humour.

Book Seven, Chapter Twenty-four

Noro>!

Even gods of war will tire of war. It seems that only mortals will not.

Book Seven, Chapter Twenty-four

blancanieve>!

You stand before a god! Speak your eloquence for all posterity. Be Profound!"
„Profound … huh.” Temper was silent for a long moment, studying the cobbles of the alley mouth. And then he lifted his helmed head faced Shadowthrone, and said "Fuck off.

Noro>!

No weapon has ever bridged a divide, and once drawn, a sword can only cut.

Book Three, Chapter Ten

blancanieve>!

He was not a modest man. Contemplating suicide, he summoned a dragon.'
Gothos' Folly

Voorhees>!

Tell me, then, human, why are you here?
Gesler looked up, studied the hundreds of T'lan Imass crowding the hillside, spilling out into the streets and avenues of the village. Lifeless faces were turned to him, and their regard was a crushing weight. Gods below.
It sounds…. stupid, you know, he said, eyeing Stormy, when you just out and say it.
Go on, growled Stormy, his face reddening as emotions rose within the huge man – Gesler could see it, and he was experiencing the same thing. The air itself seemed to swirl with feelings of appalling force.
Go on, Gesler, and if it makes us fools… well, i can live with that, can't we?
Sighing, he faced Onos T'oolan. Why are we here? The truth is, we're not even sure. But… we think we're here to right an old wrong. Because it's the thing to do, that's all.
Silence, stretching.
Gesler turned back to Stormy. I knew it'd sound stupid.

Book seven, Chapter twenty three

Voorhees>!

The walking dead never break.

Book two, chapter seven

Noro>!

For each moment recorded in the annals of history, how many more are lost?

Epilogue I.

blancanieve>!

It is not enough to wish for a better world for the children. It is not enough to shield them with ease and comfort. Lostara Yil, if we do not sacrifice our own ease, our own comfort, to make the future's world a better one, then we curse our own children. We leave them a misery they do not deserve; we leave them a host of lessons unearned.

Voorhees>!

Still nervous? Hedge asked him. I'dbe, if I was you. Khundryl like their horses. A lot. Between a warrior's horse and his mother, it's even odds which one he'd save, if it came down to choosing.

Book six, chapter seventeen


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
Brian Staveley: The Last Mortal Bond
Max Gladstone: Full Fathom Five
Michael J. Sullivan: Age of Myth
Lois McMaster Bujold: The Curse of Chalion
Blake Charlton: Spellbreaker
N. K. Jemisin: The Broken Kingdoms
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin
Brandon Sanderson: Words of Radiance
Kameron Hurley: Empire Ascendant