House ​of Chains (Malazan Book of the Fallen 4.) 8 csillagozás

Hát ez nehéz menet volt. Talán ez a második legkevésbé kedvenc kötetem a Malazan Book of the Fallenből. Látszik az olvasási időből is, hogy elég sokáig gyűrtem, mire a végére értem. Míg a Gardens of the Moont és a Memories of Ice-t is majdnem megszakítás nélkül olvastam végig, már úgy értve, hogy más olvasnivalóra vágytam volna közben. A másik kevésbé kedvelt kötet a Deadhouse Gates volt, azt is elég sokáig olvastam, szintén nagy megszakításokkal. Valahogy nem bírom a Whirlwindot fókuszba állító köteteket. Pedig itt is zajlanak az események és történnek fontos dolgok, amik természetesen a MBotF egész világára kihatással vannak/lesznek.
Nagyjából két fő oka van annak, amiért kevésbé jól sikerült résznek tartom a House of Chains-t. Egyrészt az összes kedvenc szereplőm főleg a páratlan számú regényekben (GotM, MoI) mozgolódott eddig, másrészt az azért Eriksontól nagyon meglepő húzás volt, hogy a könyv negyede egyetlen személlyel foglalkozott csak, akit mellesleg baromi idegesítőre is sikerült megalkotni.
Pedig a teremtett világ még mindig lenyűgöző, és ámulatba ejtően részletes, és azt sem lehet mondani, hogy végigunatkoztam az egészet, mert tényleg nem így van. (Sőt, jó darabig mindennap alig vártam, hogy hazaérjek és olvashassam végre, mert imádok nyakig merülni a MBotF világában.) Egyszerűen annyi, hogy ez a már említett okok miatt szerintem gyengébb darab lett. Bár hozzá kell tennem, hogy nagyon sok fantasy író szeretne ilyen gyenge könyvet írni, és valószínűleg az lenne munkájuk csúcsa, azonban Erikson teljesen más magasságokban van. Legalábbis számomra.
Szóval továbbra is zseniális sorozatnak tartom a MBotF-t, továbbra is az egyik kedvenc fantasy világom, de egész egyszerűen ez a kötet nem lopta be magát a szívembe.

Érdekes, hogy sokaknak ez a könyv a sorozat egyik legkevésbé kedvelt része (talán csak a Dust of Dreams népszerűtlenebb). Én elsőre is kifejezetten szerettem, most újraolvasva még inkább. Elképesztően jól vannak megírva a szereplők, változatosak a helyszínek, és tele van humoros jelenetekkel: Torvald Nom párbeszédei, Karsa és Cynnigig találkozása, Lostara és Pearl kölcsönös vérszívása, a négy Tiste Liosan felsülései, Greyfrog, a Malazan katonákról nem is beszélve – a skorpiós jelenet talán az egész sorozat legviccesebb része. A könyv tetőpontját jelentő párbaj pedig szívszorító, klasszikus tragédia. Szóval van itt minden, úgy váltják egymást a szélsőséges érzelmek, mint az éjjeli fagy és a fullasztó nappali hőség Seven Cities sivatagjaiban.

Hosszú szülés volt, de jelentem a baba az értékelés megszületett.
Őszinte leszek a könyv kétharmada számomra tömény szenvedés volt. Sajnos nehezen bírom az intrikákat, és mivel elég sok megszakítással olvastam, így néha már azt sem tudtam, hogy ki-kivel van. Óvva intek mindenkit attól, hogy ilyen szaggatottan olvassa, mert a végén igencsak gondolkodni kell, ha érteni akarjuk.
Karsa Orlongot a könyv nagyobbik felében legszívesebben megöltem volna, csakhogy végre elhallgattassam az önimádó helyi faszagyereket. Nagyjából spoiler utáltam, és a végjátékban sem tudta különösebben megszerettetni magát.
Szerencsére leszokott Erikson az értelmetlen öldöklésről, azonban voltak benne meglepetések. Három könyv alatt hozzászoktatott, hogy a legutolsó apró részletig, mindenre oda kell figyelni, mert két könyv múlva visszaköszönnek.
Összességében nekem ez a sorozat sokkal inkább tetszik, mint A Trónok harca, sokkal összetettebb és érdekesebb, bár az is igaz, hogy sokkal több a fantasy-elem benne, mint az említett történetben.

A folytatásban is marad epikus fantasy regény Erikson könyve.

Sajnos most már kezdi ismételni a sablonjait (miszerint az erők konvergálnak, és ebből egy gigantikus összecsapás lesz), de akinek a sorozat eddig tetszett, feltétlenül ajánlott olvasmány, hiszen sok titokról fellebbenti a fátylat.

Ugyanakkor a cselekmény kezd összeállni. Újraolvasva a sorozatot itt már tényleg nagyon szépen pörögnek a sorozat legfőbb témái, miszerint a múltbeli hibákért valakinek fizetnie kell; a szereplők elkezdenek megváltozni a korábbi kötetek eseményeinek hatására, és megértjük, hogy mi is az a Whirlwind.