Gardens ​of the Moon (Malazan Book of the Fallen 1.) 22 csillagozás

Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon Steven Erikson: Gardens of the Moon

The Malazan Empire simmers with discontent, its subject states bled dry by warfare, purges, internecine strife and clashes with Anomander Rake, Lord of Moon's Spawn and the mysterious Tiste Andii. Even the imperial legions, long inured to bloodshed, yearn for respite. Yet the Empress' rule remains absolute, enforced by her dreaded Claw assassins.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Transworld, London, 2009
772 oldal · ASIN: B0031RS64G
>!
Tor Books, New York, 2009
496 oldal · ISBN: 9780765322883
>!
Transworld, London, 2009
692 oldal

7 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

A_Nagy_Levin P>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Az újraolvasás azt bizonyította, hogy Erikson a Malazan Book közben tanult meg rendesen írni.
Nem rossz ez így, és most, visszanézve benne van az egész világ, még a Kharkanasz trilógia is. De ezt nem tudta kezelni Erikson. (Nem biztos, hogy lehetséges lett volna.) Ez felfoghatatlan mennyiség. Egyszerűen bele kell esni, és sodródni az árral, és – megintcsak retroaktív módon – jelzem, hogy bízni lehet az íróban, mert azért szépen összeáll minden útközben. Csak bizalmat kell Eriksonnak előlegezni.
És ez a baj. Mert a GotM egy nagy bizalomelőlegezés. 700 oldal arról, hogy ez egyszer majd jó lesz és érthető. Persze, az egészhez képest nem egy nagy mennyiség, kb. a teljes tíz kötet öt százalékát teszi ki az első könyv, de akkor is… Ez visszaélés az olvasók elvárásaival.
Szóval, nekem már mindegy, mert bennem van a malaz-vírus, de az látszik, meg kell dolgozni azért, hogy valaki elkapja.

10 hozzászólás
Szentinel>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Szóval ilyen az, ha egy fogalmazásnak nincs bevezetése vagy befejezése, csakis tárgyalása. Érdekes.

Ez a könyv nehéz szülés volt. Nagyon sok helyen olvastam arról, hogy ez a világ legepicebb fantasyje, és magam is ki akartam próbálni, mennyi igaz ebből. Sokáig tartott elolvasni, hiszen már egy éve elkezdtem, csak aztán félreraktam. Most, hogy végre befejeztem, kritikusabb szemmel megvizsgálhattam A Hold udvarát. És arra jutottam, hogy nem tudok róla semmit mondani. Jobban mondva semmi abszolút rosszat, vagy abszolút jót.

Lényegében egy hódítás történetéről olvashatunk, méghozzá úgy, ahogy csak ritkán tárul elénk: sok katona, szövetséges, ellenség és kívülálló személyek szemszögéből. Mert A Hold udvarának nincs főszereplője, de még nézőpont szereplői sincsenek, úgy, hogy több tucatnyi karaktert mozgat meg. Már ebben érződik az, hogy amit mondtak róla, igaznak bizonyult. Valóban nagy ívű, eposzi méretű anyagnak tűnik tele háborúval szabadjára engedett varázslattal, istenekkel, sárkányokkal, emberekkel, meg még a jó ég tudja, hány nemzet és faj képviselteti magát ebben a sorozatban. Csak egyetlen, nyúlfarknyi fejezet ez a Bukottak Malaza Könyvében. És semmiképpen sem az elejéből, de nem is a végéből. De még a közepétől is szerintem távol áll.

Leszámítva azt, hogy egyik szereplő sincs normálisabban bemutatva, és mindegyikükről elég keveset tudunk meg, vannak más vonásai is a regénynek, melyek gyengítik az összhangot. Írói bakik. Ezek a következők:

– a karakterek közül majdnem mindegyik szó szerint beleteleportál a cselekménybe. Ki az ajtó mögül, ki a bokorból, ki a fák törzse mögül, de nagyon hirtelen, mindenféle felvezetés nélkül bukkannak fel.

– az olvasó könnyen belefulladhat az ide-oda ugrálásba. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy a szereplők túl gyorsan váltják egymást. Még arra sem volt időm, hogy megjegyezzem, ne adj Isten megismerjem a karit, erre máris jön egy új. Ebből kifolyólag nem igazán bírtam megkedvelni egyiküket sem, Kruppét leszámítva.

– nagyon gyorsan akar elmesélni nagyon sok dolgot, de a lényegről sosem beszél. Megtudjuk, hogy vannak háborúk, háborúzó felek, de ezek csak minimálisan, vagy egyáltalán nem kerülnek részletezésre. Mintha már valahol a sorozat közepén tartanál, és mindennel tisztában kéne legyél. Aláírom, hogy a nagy eposzi mérete miatt szerette volna a szerző, hogy a későbbi könyvek puzzleként illeszkedjenek össze bizonyos pontokon, de ha írsz egy nagyon nehezen olvasható első részt, melyről te is tudod, hogy lehetne egyszerűbb, akkor nem biztos, hogy az olvasók végigmennek az úton.

A Hold udvara egy igencsak katyvasz epizódnak látszik, és bár megértem az író szándékát a sorozat mögött, nem igazán tudok vele azonosulni. Eposzi méretű történet, valóban, de nagyon nem egyszerű a könyvek olvasása. Én például csak a nevek és titulusok rögzítése miatt lapoztam hátra a dramatis personae részekhez nagyon sokszor, ami igencsak visszavetette az élményt. Nagyon nehéz volt megtanulni a szereplők nevét, hiszen alig tudtam meg róluk valamit.

Jellegzetesen olyan sorozat ez, melyből többet célszerű elolvasni egyetlen könyvnél, ha az ember rászánja magát egy sorozatolvasásra. Erikson ugyanis – sz. v. sz. – elvárja, hogy átrágd magad mindegyiken, hiszen csak akkor nyújt majd (talán) örömteli élményt. Nos, általában nem szeretem ezt az írói mentalitást, mert sok félreértéshez vezet a szerző és olvasói között, de… majd meglátjuk. Meglátjuk.

Serenity87 P>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Ha nem többen eleve úgy ajánlották volna a sorozatot, hogy az első könyv nem annyira jó, de érdemes kitartani a másodikig, akkor nem biztos, hogy végigolvastam volna. De örülök, hogy végül kitartottam, mert az utolsó harmada már elég jó volt… :) (Az olvasási időtartam csalóka, mert volt benne egy 3.5 hónapos kihagyás.)

Maga a könyv és a világ is rendkívül érdekes és sokrétű, de eszméletlenül a sötétben tart. Nem merném azt állítani a történet kb. negyedénél nagyobb részre, hogy értettem, hogy mi történik. Rengeteg szereplője van (akikre ráadásul nem is mindig ugyanazzal a névvel hivatkoznak, hanem álnevek is vannak és rangfokozatok pl.) és szerintem kb. a könyv harmadiáig tartott, mire legalább az addig már megjelent főszereplők nevét megjegyeztem (hiába van szereplőlista a könyv elején). De ha ezeken túltesszük magunkat, akkor egyébként rettenesen fordulatos, van benne sok minden: politikai intrikák, mágia, sok-sok bonyodalom, harc. Folyamatosan érződik, hogy nagyon sokat akart belesűríteni az író már kapásból az első részbe, amiről csak későbbi rész(ek)ben derül ki, hogy mit olvastál valójában. Amikor a könyv felénél elengedtem, hogy mennyire nem értek sok mindent, utána már sokkal szórakoztatóbb volt.

Szóval most itt állok az első könyv után, a négycsillagot javarészt az utolsó harmada hozta össze. Kíváncsian várom, hogy a második részben mennyi kérdésemre fogok választ kapni, és mennyire nem… :)

AOD>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Vegyes érzelmekkel zártam az olvasást, mint ahogy látom, sokan jártak hasonló cipőben. Ez egy regénysorozat nyitó kötete, így a világépítés fontos tényező lehetett a megíráskor. Jókora szereplőgárdát vonultat fel és hát a neveket gyakran nehéz megjegyezni mert nem követnek olyan „logikát” mint mondjuk Középfölde lakóinak vagy a Tűz és Jég dala szereplőinek nevei. Azonban van itt a történetben minden mi szem-szájnak ingere, intrika, varázslók, istenek, bérgyilkosok, háború… Szerencsére a végére elég izgalmas lett, mert a közepe felé kissé unalmassá vált.

Glosep>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Számomra az év nagy felfedezése Erikson Malazan sorozata. Nagyon tetszik a világ amit épít és az is, ahogyan építi. A szöveg rendkívül sűrű, folyamatos figyelmet igényel, de aki rászánja az energiát, szerintem nem fog csalódni.

Az egész PC kultusszal és pl. az Oscar díjhoz újonnan kitalált kvótarendszerrel szembeállítanám ezt a könyvet; tele van különböző nemű, bőrszínű, fajú szereplőkkel, erősekkel és gyengékkel egyaránt – de nem azért, mert Eriksont nem adták volna ki, ha nincs a regényben x számú fekete és y számú női szereplő, hanem mert ez a változatosság (is) a Malazan világ organikus sajátja. Jó ilyen pozitív példát látni, ahol tartalom nincs a (z aktuális politikai áramlatok által kívánatosnak tartott) formának alárendelve.

Egyedül azért adok „csak” 4,5 csillagot, mert az egész sorozatot értékelők általános véleménye szerint ezen az első köteten át kell rágni magát az embernek, a másodiktól érezhetően javul az írás színvonala (ami pedig szerintem itt se hagy kívánni valót maga után), és nem szeretném, ha egy 5 csillagos kezdés után nem lenne lehetőségem még feljebb pontozni. :) Alig várom a folytatást.

Celebrusc_>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Évekkel ezelőtt magyarul olvastam pár kötetet és már akkor beszippantott a világa. Azóta több rész is megjelent, úgyhogy úgy döntöttem, újra nekifutok. Mint akkor, most sem volt egyszerű olvasmány, baromira oda kell figyelni – rengeteg név, több egyszerre futó szál és esemény illetve apró elejtett megjegyzések vannak, amikre nem árt odafigyelni.
Ezek a történetek nem azoknak valók, akik könnyű olvasmányra vágynak. Volt nem egyszer, hogy vissza kellett lapoznom valami kis infóért, továbbá második olvasásra több dolog megmaradt bennem.
Az író stílusa zseniális ( én legalábbis szeretem az ilyet), tetszik, hogy egyszerre több szálon fut és valamilyen szinten mindegyik kapcsolódik a másikhoz. A történet is szuper és egészen új vonalat hozott az eddigi olvasottjaimhoz képest.

Riam>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Fura könyv… Kicsit hasonlít a Dűnével kapcsolatos érzéseimre… Belecsöppenünk egy háború kellős közepébe, ahol igazából senki sem tudja, hogy ki-kivel áll harcban, s ki a szövetségese, és erre az olvasó is nehezen jön rá. Azonban a Dűnével ellentétben a végére, ha nem is tisztul ki teljesen a kép, de nagyjából helyre kerülnek az apró mozaikok.
A legfurcsább az egészben, hogy annak ellenére, hogy meglehetősen zavarosnak tűnik olykor, élvezhető, és abszolút el tudnék képzelni egy Trónok Harca jellegű sorozatot a könyv alapján.
Néha olyan benyomást keltett, mintha egy RPG (szerepjáték) előzménytörténete lenne, de nem vont le az értékéből.
Ajánlom mindenkinek, aki lelkesedik a máguslovagokért, a középkori bérgyilkosokért, és izgalmas történetet akar olvasni.

És külön köszönet @Littlewood-nak a nagyszerű értékeléséért. Ha Ő nem fogalmazza meg ilyen kimerítően az élményeit, akkor valószínűleg sosem kerül a kezembe ez a könyv.
http://moly.hu/ertekelesek/1555826

1 hozzászólás
ujhelyiz P>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Kemény könyv egy kemény világról – egy kontinensnyi háború egy rövid epizódját mutatja be a könyv. Igazi epikus magasságokban zajlik: istenek, halhatatlanok és halandók sorsa fonódik össze a történet során.

Roppant szórakoztató olvasmány – ha az ember túllendül az elején, amikor csak kapkodja a fejét az 50. szereplő bemutatásakor… És a szereplők mindegyikének céljai vannak, és zömmel megkülönböztethető jelleme is. Nem könnyű olvasmány, de jól lett megírva, így összességében szórakoztató – ajánlom mindenkinek.

thuki>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Kicsit ambivalensek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, főleg hogy én csaltam, és a második, majd a 4. résszel kezdtem a sorozat olvasását, és csak utána következett a bevezető rész.

Épp emiatt is kicsivel már jobban tájékozódtam benne (illetve ehhez még hozzávehetjük azokat a fránya spoilereket is), viszont még így se volt teljesen világos a dolog. Teljességgel meg is értem amiatt a szóbeszédet, miszerint az író direkt írta ilyen zavarosra a könyvet, hogy eltántorítsa a nem eléggé kitartó olvasókat.
Még engem is majdnem sikerült szóval szép munka.

Olyan mértékű in medias resről van itt szó, hogy csak azt tudjuk háború van, sok a katona, brutalitás miegyebek, de hogy egészen pontosan kik, a szembenálló felek, illetve hogy mi is áll a konfliktus hátterében, ahhoz kell még pár könyv, hogy valóban megértsük.
Főleg akkor, ha hozzávesszük, hogy túlságosan sok lényeges dolog egyik szereplőről se derül ki, pedig lesz itt még elég sok minden.

Mindezt leszámítva az már itt is érződik, hogy egy valóban epikus méreteket öltő történetről van szó, illetve hogy később sem lesz feltétlenül sétagalopp az olvasás, de ha valaki szereti a hasonlóan nagy ívű, rengeteg szereplővel, homályos utalásokkal az eljövendő, és már megtörtént eseményekre, annak mindenképp érdemes elolvasnia.
Főleg úgy, hogy -véleményem szerint- a nehéz kezdéstől, és a későbbiekben visszatérő stílusjegyektől is eltekintve a sorozat egyik gyengébb darabjáról van szó, és a későbbiekben csak jobb lesz.

Lecsós_Kivi>!
Steven Erikson: Gardens of the Moon

Egy óriási léptékű eposz szerény kezdete, ami egy városra és környékére figyel.
Az események viszont nagyon nem szerények, egészen bombasztikus csúcspontjai vannak.

Sok figyelmet vár. Nekem tetszett, hogy hosszas felvezetés helyett zajlanak az események.
Az egész sorozatra igaz, hogy helyenként terjengős. Még ennek ellenére is megérte elolvasni. Tíz év után csak nyomokban maradt meg, de arra emlékszem, hogy ettől kedvet kaptam mind az akkor még csak tíz kötethez.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Kallor said: ‘I walked this land when the T’lan Imass were but children. I have commanded armies a hundred thousand strong. I have spread the fire of my wrath across entire continents, and sat alone upon tall thrones. Do you grasp the meaning of this?’
‘Yes,’ said Caladan Brood, ‘you never learn.’

Serenity87 P>!

The stains of rust seemed to map blood seas on the black, pocked surface of Mock's Vane.

(első mondat)

Serenity87 P>!

Crone's feathers arched indignantly. 'Crow? I'll not take such insults! I'm leaving. Returning to the Moon, there to devise such a list of foul names for Caladan Brood as to stain the realms!'

338. oldal, 10. fejezet

Serenity87 P>!

Brood looked around. 'Where's that damn horse of mine, anyway?'
'Probably cowering,' Kallor said drily. 'Word is, his legs have become shorter and stubbier beneath your prodigious self. I remain unconvinced that such a thing is possible, but who can argue with a horse?'

339. oldal, 10. fejezet


A sorozat következő kötete

Malazan Book of the Fallen sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter V. Brett: The Core
Anthony Ryan: The Waking Fire
John Gwynne: The Shadow of the Gods
Michael J. Sullivan: Age of War
Brandon Sanderson: Words of Radiance
George R. R. Martin: A Storm of Swords: Steel and Snow
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind
Jenn Lyons: The Memory of Souls
Michael J. Sullivan: Percepliquis
Brian McClellan: Promise of Blood