Deadhouse ​Gates (Malazan Book of the Fallen 2.) 14 csillagozás

Steven Erikson: Deadhouse Gates Steven Erikson: Deadhouse Gates Steven Erikson: Deadhouse Gates Steven Erikson: Deadhouse Gates Steven Erikson: Deadhouse Gates Steven Erikson: Deadhouse Gates Steven Erikson: Deadhouse Gates

Licking its wounds after the events in Darujhistan, the Malazan Empire now faces unrest in Seven Cities. Too soon, the rumblings of disquiet explode into a fully fledged uprising, drawing the Empire into the bloodiest conflict it has ever known.

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Tor Books, New York, 2006
844 oldal · ISBN: 9780765348791
>!
Tor Books, New York, 2006
704 oldal · ISBN: 9781429926492
>!
Tor Books, New York, 2005
608 oldal · ISBN: 9780765310026

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Riam>!
Steven Erikson: Deadhouse Gates

Az előző részhez képest sokkal összeszedettebb volt, de még mindig kicsit zavaros számomra. Sokszor előfordul, hogy az egyik bekezdésben még Coltaine mellett harcolunk, majd a másikban Sha'ik feltámadásáról olvasunk.
Ettől függetlenül nagyon-nagyon izgalmas, csak olvasó legyen a talpán, aki képes megjegyezni ennyi nevet, és ennyi szálat egyszerre. Gyakorta át kellett gondolnom, hogy az egyes szereplők mit csináltak eddig, kihez tartoztak, és ezen a helyzeten az sem segített, hogy egyes karakterekre csak utaltak. Pl.: „The Red Blade”. Fél óráig gondolkodtam, hogy ki is volt az a bizonyos Red Blade, és mit is csinált. Erikson is rákapott a Martin-féle gyilkolászásra, a kötet egy részében szentül hittem, hogy az összes szimpatikus szereplőt ki fogja nyírni, de szerencsére ennél okosabb volt, bár némileg tartok a folytatástól.

kecske>!
Steven Erikson: Deadhouse Gates

Erikson megcsinálta legnagyobb ellentmondást a saját művével szemben. Számos helyen találkozni guide-okkal, és figyelemfelhívásokkal: nem való mindenkinek, nehéz olvasmány, a világépítése túl grandiózus, nehéz feldolgozni az információt. Ez pont annyira lehet a Malaza marketingje is mint buktatója. Olyat is olvastam, hogy a Hold Udvara azért olyan amilyen, hogy kilője a nem elég elszánt olvasókat.
Nem mondom, hogy haszontalanok a guide-ok, hogy a Hold udvara akár felénél, vagy ennek a kötetnek a végénél, akár ötletem is lett volna arról, hogy milyen irányba megy a történet, mire hegyeződik ki a sorozat cselekménye, vagy, hogy pontosan el tudtam helyezni mindenkit a térképen, hogy mit miért, de azért annyira nem bonyolult és összetett, hogy ez szerintem okot adjon az elkedvtelenedésre! Sőt! Olyan magas szintű intelligencia süt minden oldalról, némelyikről pedig egyenesen leégeti a bőrt az olvasó fejéről, hogy nem kis sikerélmény amikor felkiáltasz „Ezt sejtettem, ezt sejtettem!”.
A Malazai Bukottak Regéje valóban összetettebb, mint egy kényelmesen olvasható délutáni fantasy, némileg több odafigyelést igényel, ugyanakkor lehengerlően élő sorozat.

A szereplők, bár az én ízlésemhez mérten túl gyorsan váltogatunk köztük, ahhoz, hogy megkedveljem őket, sokoldalúak, igazinak érződnek. És aljas és irigylésre méltó módon okosnak vannak megírva. Kivéve egy, de azt egyébként is a szépfiúnak képzelem el :D. Kissé hiányoltam, hogy fölösleges pillanatokat nem töltünk el egy karakterrel sem, nincs egy üresjáratos táborozás vagy lényegtelen mellébeszélés sem, nincs olyan, hogy csak vagyunk a karakterekkel a világban. 5-10 oldalanként nézőpontot váltunk és mindegyikben történik valami, ha nem is sorsfordító, de jelentőségteljes. (jó talán nem mindegyikben mert ha kiszámoljuk az valahol 90-180 nézőpontváltás és történés lenne, illetve vannak hosszabb részek is, de utólag így érződik) Épp ezért én személy szerint nehezen tudtam kötődni a karakterekhez, végül azért Mapponak sikerült belopnia magát a szívembe. Ha három szóval szeretném jellemezni a karakterábrázolást: takarékos, precíz, intelligens.

A világ és a mágia. Na ez, legalábbis az utóbbi az, ami homály nálam, angolul olvasom, elég arra figyelni, a különböző warrenek neveit már meg se próbáltam észben tartani. A világ masszív, ősi, rétegelt, a borítón ott van hogy Erikson antropológus, archeológus én elhiszem, hogy rendben van, azt pedig, hogy egy izgalmas és kreatív hely, elmondják az oldalak.
Írás: Az Idő Kerekéhez szeretném hasonlítani, mert azzal nagyon jól kontrasztba lehet állítani: míg az Idő Kereke, az utolsó szöget is részletesen leírja a falban, a szőnyegek mintáitól jójózik az olvasó szeme oldalak százain át, minden nő ruhájának meg lehetne rajzolni a pontos szabásmintáját, addig Erikson odadob néhány kétségtelenül kiválóan kiválasztott jelzőt, és már tovább is lépett, vállát vonogatva, hogy ugyan, képzeld el magadnak. Erikson nagyon sokat ad, jól ír és változatosan, a „pont eleget” elmondja, de elvárja, hogy az olvasó is dolgozzon, hogy adjon valamit vissza a regénynek a képzelőerején keresztül. Roppant élvezetes olvasmány(fordításban még nem néztem utána, hogy sikerült visszaadni, de az idézetek alapján hát…). (Ha ugyanezt a történetet egy Tolkien vagy Jordan szintű :D leíró író írja :D, legalább háromszor, ha nem négyszer ilyen terjedelmes lenne.

Nem kis nehézséget okoz bevallani, hogy mélységesen le vagyok nyűgözve, padlóhoz szögezve, emelem kalapomat meg minden, mindezt úgy, hogy a szívembe nem lopta be magát ez a két könyv. A varázsa még nem fogott meg teljesen, habár még erre van ideje bőven, de!! talán ez rendjén is van így, mert mindenféle érzelmi kötődés nélkül merem kijelenteni, hogy:
Technikai oldalról megközelítve, ez a legnagyobb teljesítmény a fantasy irodalomban amivel eddig találkoztam. Vibráló kreativitással feltöltött világ. Ha a Malaza egy festmény lenne, és nekiállnánk egy megfestett kavicsot higítózni, rétegenként oldanánk le a festéket, megtalálnánk a kavics alatt a gilisztákkal teli földet, aztán a vízzáró réteget, a talajvizet, és mivel csak két kötetet olvastam a világban játszódó eddigi: 21! (nem fogom mindet elolvasni. Nem. Mondom NEM!) nem tudom milyen mélyre nyúlna le a rétegelés. Míg a regények többségében, ha leoldjuk a kavicsot, szerencsénk van, ha találunk alatta egy réteget ami nem a vászon. Legalábbis, ilyen érzést hagyott bennem a Malaza világa. Egy technikai mesterművet, ami csodálatra érdemes, imádni is biztos lehet talán két olvasás után, élvezni viszont könnyű! Persze ezúttal nem úgy, hogy hátradőltél és szórakoztass, hanem a jól megérdemelt munka utáni pihenés érzésével.


Népszerű idézetek

blancanieve>!

“Children are dying.”
Lull nodded. “That’s a succinct summary of humankind, I’d say. Who needs tomes and volumes of history? Children are dying. The injustices of the world hide in those three words.”

ujhelyiz P>!

Another dubious claim to fame for Malaz City: the Malazan ratter, bred for its fearless insanity. There was no predicting what the dog would do once it decided its meal was done. It might lick kis hand. It might bite his nose off.

Chapter Twentythree

cassiesdream>!

Save me a patch of grass when you go down, gentlemen.

Chapter Thirteen

ujhelyiz P>!

You ever think that maybe what you are is what's trapping you inside whatever it is you're trapped inside?

9. fejezet, 333. oldal

Riam>!

Lull nodded. 'That's a succinct summary of humankind, I'd say. Who needs tomes and volumes of history? Children are dying. The injustices of the world hide in those three words. Quote me, Duiker, and your work's done.'

Riam>!

'Pogroms need no reason, sir, none that can weather challenge, in any case. Difference in kind is the first recognition, the only one needed, in fact. Land, domination, pre-emptive attack – all just excuses, mundane justifications that do nothing but diguise the simple distinction. They are not us. We are not them.'

cassiesdream>!

I hate myself, but he hates everyone else. Which of us has lost the most?

Chapter Seven


A sorozat következő kötete

Malazan Book of the Fallen sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
Jenn Lyons: The Ruin of Kings
George R. R. Martin: A Storm of Swords
Andrzej Sapkowski: The Last Wish
Naomi Novik: Uprooted
Shelby Mahurin: Serpent & Dove
Sara Wolf: Bring Me Their Hearts
Peter S. Beagle: The Last Unicorn
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Susan Dennard: Truthwitch