A ​sötétség kohója I–II. (Kharkanasz-trilógia 1.) 3 csillagozás

Steven Erikson: A sötétség kohója I–II. Steven Erikson: A sötétség kohója I–II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Itt ​az idő elmondani a szomorú történetet, ami előkészít minden később következő történetet… és azokat is, amiket már elmondtak.

A sötétség korát írják és a Kurald Galajnnak nevezett ősi vidék – a tiszte andiik otthona, Sötétség Anya birodalma – veszedelmes helyzetben van. A nagy harcos, a hős, Vatha Uruszander támogatást élvez, hogy házasságot kössön Sötétség Anyával, ám Drakonusz nagyúr, Anya társa útjában áll az efféle gőgös becsvágynak.

A vetélytársak közelgő összecsapása nyomán repedések futnak végig a birodalom egészén és lábra kap a szóbeszéd a polgárháborúról, miközben ősrégi, rég halottnak vélt hatalom emelkedik elő a tengerből. Senki nem látja át valódi célját, és képtelenség felfogni a benne rejlő erőt. Első látásra elkerülhetetlennek tűnik, hogy minden lángba boruljon, és a tűz kellős közepén ott állnak a Sötétség első fiai – Ano­mander, Andariszt és Dúló Szilcsasz, a Purake-birtok gyermekei –, akik arra készülnek, hogy átformálják az egész… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
1000 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953143Ö · Fordította: Tamás Gábor
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953150 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953167 · Fordította: Tamás Gábor

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Vitr-tenger


Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ftamas
Steven Erikson: A sötétség kohója I–II.

Kurald Galajn egy ősi vidék, ahol a tiszték laknak. Élükön van a sötétség anya, aki magához ölelte a sötétséget, így ő már nem tiszte, hanem valaki, akinek hatalma van és akit istenként imádnak és talán azzá is válik. Ez pedig nemcsak neki, hanem a követőinek is hatalmat jelent. Uruszander a légió vezetője, de a légiót feloszlatták, mert épp nincs háború és ezt a légió egy- vagy nagy- része nem tudja feldolgozni, ezért elszabadítják a káoszt és megpróbálják az anya társára kenni, mert így ellentétet szíthatnak a nemesek között és arra számítanak, hogy feltámaszthatják a háborút.
Ezen a sötét kíméletlen harcoktól tarkított vidéken vannak még az Azathanaik, akik régi idők erősebb gyengébb istenei és akiknek egy része fizikailag is kapcsolatban van a halandókkal. A Dzsagutok, akik szintén nagy hatalmú lények és az erejük az Azathanaikkal vetekszik. Egy ősi folyamisten, akiknek a hívei orgyilkosok és egy mágikus maró anyagú tengerpart ami szörnyeket okád ki.
Erikson új fantáziadús regénye egy hihetetlenül kegyetlen világot mutat be, ahol a halandók az istenek jakszerei és ahol eluralkodik a pusztulás és a káosz. Maga történet nagyon nehéz olvasmány, (kegyetlen nehéz lehetett fordítani), annyira, hogy volt egy két szereplő akikkel elvesztem. Jó lett volna, ha lett volna egy szószedet, a főbb szereplők leírásával. Ha valaki nem olvasott még Erikson, akkor készüljön fel, mert ha a A Malazai Bukottak Könyvének regéje a mély víz, akkor ez maga az óceán. Ja és óvatosan a szereplők megkedvelésével, mert sokan, de nagyon sokan fognak meghalni….

1 hozzászólás
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Steven Erikson: A sötétség kohója I–II.

Erikson egy zseni.
Már rengeteg helyen olvastam, hogy Erikson amit ír az a fantasy magasiskolája és mennyire igazuk volt. remélem hogy a delta minél hamarabb tudja folytatni /A Malazai Bukottakat is kiadják majd/ , igaz nem lehet egyszerű fordítani, elég nehéz olvasmány.
maga a sztoriról nem akarok és nem tudok írni már itt az elején látszik, hogy baromi összetett, 1000+ oldal és még alig tudunk valamit.
Rengeteg szereplő talán túl sok néha elvesztetem a fonalat és gondolkodnom kellett ki is az illető. Olyan gyorsan váltott az esemény között,pl: van egy lassabb beszélgetős rész, vagy egy kis vallási teológiai diskurzus és aztán hirtelen egy kis erőszak totál nem számítottam rá.


Népszerű idézetek

>!
lzoltán IP

     – Kisétálnék a civilizációból.
     – Ezt nem teheted, mert ott lakik benned.

318. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

(…) nincs okod szeretni engem, vagy bármiféle hűséget érezni irántam.
     – Nem tudtam, uram.
     – Mit nem tudtál?
     – Hogy a szeretethez ok is kell.

220-221. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

(…) Az emberek egyszerűen meghaltak, vagy elvándoroltak, vagy elvándoroltak, aztán haltak meg. (…)

122. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

     – Amikor felnyitunk egy sírt, mindannyian a halott lélegzetét szívjuk be, és ez tény, nem pedig babonaság. Hogy mi követi aztán, átok vagy baj, csak a látnokok állapíthatják meg.

79. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

     Keserű és pállott szag, a bűntudat szaga. Ami azt illeti, nem sokban különbözik a halott rózsáétól.

80. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

(…) Azt hiszem, ezért bűn, ezért gyalázat, amikor a fosztogatók lángokba borítják valaki házát. Halálra égetni… rosszindulatú kézzel kelteni életre a lángot… szerintem ennek van jelentése. Jelentősége. Azt hiszem, ez magát a tüzet szennyezi be.

56. oldal, Második kötet

>!
lzoltán IP

     A katonák úgy éltek, ahogy soha senki, és amire még csak reménye sem lehet senkinek, hacsak meg nem tapasztalja a háború igazságait. A veteránok úgy tértek haza, hogy minden ábránd és káprázat lecsiszolódott a tekintetükből, az elméjükből. Egy másik helyről néztek kifelé, csakhogy nem volt abban semmi egészséges, semmi értékes. Végigélték nyúzásos napjaikat, és most bármire néztek, annak rendje és módja szerint feltárulkozott: porcok és inak, csont és hús, a szervek reszketeg sebezhetősége.
     A férje mindezt bevallotta neki azon az éjjelen, mielőtt önkezével véget vetett életének, az éjjelen, mielőtt elhagyta volna mindnyájukat csupán a szégyen hagyatékát adva nekik. A hős, aki visszatért… ugyan mi oka lehetett megölni magát? Visszatért szeretett feleségéhez – az asszonyhoz, akiről beszélt, aki után sóvárgott a menetelés minden egyes napján –, visszatért megjutalmazva, megbecsülésben, jól megérdemelt pihenésre ösztönzötten, a küzdelemtől, a szigortól távol. Kevesebb mint egy hónap otthon, és tőrt fordít a saját szívének.
     A döbbenet elültével, amikor az iszonyat már megfakult, Neriszre, a fátyolos özvegyre vetültek a tekintetek… akkor érkeztek az első pusmogások.
     Mit is tett ez a nő vele?
     Nem tett semmit. Már holtan tért haza. Nem, nem is így történt. Amikor visszajött, akkor ő, Nerisz volt halott. Számára. Odakinn, a menetelések közepette, a csatamezőkön, azokon a nyomorúságos, hideg éjjeleken a közönyös csillagok alatt szerelembe esett Nerisz eszméjével, azzal a kortalan, tökéletes elképzeléssel, amivel Nerisz nem tudott versengeni. Egyetlen halandó asszony sem lett volna képes rá.

110-111. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

     A Tolak-műhelyekben dolgozó kovácsok között általános volt a hiedelem, hogy minden penge szívében lakozik egy szálnyi félelem. Eltávolítani nem lehet onnan – tulajdonképpen összekapcsolódott a vas életével. A penge szívvonalának nevezték. Ha elvágták, akkor a fegyver többé nem félt attól, hogy széttörik. Éppen ezért a kovácsolás ennek a szívvonalnak a megerősítéséről szólt: a fém minden egyes meghajtása tekert egyet a szálon, még szorosabbra és szorosabbra húzta, hogy a szál újra meg újra összehúzódott… titkos fogásai voltak ennek az edzésnek, amit kizárólag a Tolak-féle kovácsok ismertek. Galar tudta, azt állították, hogy felfedezték ennek a félelmes szálnak a leglényegét, a káosznak azt az erét, amiből a kard az erejét nyeri. Nem vitathatta az efféle állítások igazságát, mert a Tolakok – tébolytól feszes vagy túlcsordulón kárörvendő – hangot is adtak ennek a szívvonalnak, egyszerre csodálatos és rettentő hangot, ami úgy sikoltott elő a hűtéssel edzett vasból. Nem akadt két egyforma hang, s amelyik a leghangosabban énekelt, azt tartották minden fegyver közül a legveszedelmesebbnek.

129. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

(…) A látszat világában élünk, ám az álarc mögött mindenkinek ugyanúgy nyomorult a fogvicsorító vigyora.
     – Milyen vigyor, nagyúr?
     – Fogvicsorító, ahogy a kutyák is szokták, őrmester úr.
     – A kutya félelmében vicsorog, nagyúr.
     – Pontosan.
     – Ezek szerint mindenki félelemben él?
     A tűz fénye alig ért el a Raszkanusz mellett álló megtermett férfihoz, a homályos körvonalú alak felől érkező mély hang óvatlannak, közvetlennek tűnt.
     – Azt hiszem az idő nagy részében igen. Félelemben attól, hogy valaki próbára teszi a véleményünket. Félelemen attól, hogy tudatlannak, önösnek, sőt gonosznak nevezik esetleg azt, ahogy szemléljük a dolgokat. Félelemben a saját személyünk miatt. Félelemben, hogy kudarcot vallunk mindabban, amit kitűztünk magunk elé célul. Félelemben, hogy elfelednek.
     – Nagyuram nyomasztó világot fest le.
     – Ó, alkalmanként akad ellensúly. Halvány, pillanatnyi dolgok. Valami, ami okot ad az örömre. A büszkeségre. De aztán visszakúszik a félelem. Mindig visszajön. Mondja csak, őrmester úr, amikor gyerek volt, félt a sötétben?
     – Gondolom, mindannyian féltünk tőle, nagyúr, amikor alig voltunk többek egy kutyakölyöknél.
     – És mi volt az, amitől félt a sötétben?
     Raszkanusz vállat vont, tekintetét nem vette le a rebbenő lángokról. Kis tűz volt, úgy küzdött, hogy életben maradjon. Amikor az utolsó ág is leég, a faszén felizzik majd, aztán kihuny, és végül kihűl.
     – Azt hiszem, az ismeretlentől, nagyúr. Ahol különféle dolgok rejtőzhetnek.
     – Ám Sötétség Anya öltözékül választotta.
     Raszkanusz lélegzete elakadt, a levegő megdermedt a tüdejében.
     – Többé már nem vagyok gyermek, nagyúr. Nincs miért félnem ettől.
     – Időnként eltöprengek, vajon ő elfeledkezett-e a gyermekkoráról. (…)

206-207. oldal, Első kötet

>!
lzoltán IP

     – Ma este vad örömbe isszuk magunkat, amíg ki nem alszik a tűz, és a csillagok elszöknek a hajnal elől, amikor is mindnyájan érzelgőssé válunk majd, és mindenki örökké tartó hűséget esküszik egymásnak, mielőtt elnyomja az álom. – Felemelte a zsákját. – Thel akaiok söre, akik a mesterei, ha nem is a sörfőzésnek, az ivásnak mindenképp. (…)

227. oldal, Első kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Brandon Sanderson: Elantris
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Alwyn Hamilton: A homok leánya
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Greg Keyes: Hangakirály
Dave Duncan: Kardok ege
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város