Agyament ​gondolkodás 7 csillagozás

Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás

Miért húzta le az ausztrál orvos a veszélyes baktériumokkal teli lombikot?

Hány életet mentene meg egy vezető nélküli autó?

Miért olyan nehéz kimondani, hogy „nem tudom”?

Miért hívják fel a figyelmet a nigériai emailes csalók, hogy Nigériából írnak?

Steven D. Levitt és Stephen J. Dubner a Lökonómia (Freakonomics) című könyvük után ismét a dolgok mélyére néznek. Azokba a gondolkodási mechanizmusokba vezetnek be, amelyek révén egy kissé termékenyebben, kreatívabban és racionálisabban gondolkodhatunk – vagyis elsajátíthatjuk az agyament gondolkodást.

A közgazdász-újságíró páros egy merőben új probléma-megoldási módszert körvonalaz, legyen szó üzletről, jótékonykodásról, sportról, politikáról vagy átfogó, globális reformokról. A lebilincselő történetmesélés és a rendhagyó elemzés rájuk jellemző egyvelegével mindent megvizsgálnak, mindezt annak érdekében, hogy a világ és saját magunk problémáira jobb kérdésekkel és még jobb ötletekkel rukkolhassunk elő.

>!
HVG Könyvek, 2014
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633042113

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

George Bernard Shaw · Luther Márton

Helyszínek népszerűség szerint

Brazília · Szíria


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
vargajudit P
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás

Meglepődtem, hogy ezt a könyvet három éve már olvastam. Igaz, ismerős volt, de ha nem nézem meg a Molyon, eskü alatt vallottam volna, hogy még nem volt a kezemben. Akkor valószínűleg nem jó csillagállás mellett kezdtem hozzá, ellentétben a mostani olvasással. Imádom ezt a két szerzőt a két Pistit, mert arra biztatnak, próbáljunk meg felülemelkedni a gondolkodási sémáinkon, és új szemmel, de legalábbis a megszokottól eltérő nézőpontból is vizsgáljuk meg az élet által elénk tálalt megoldandó helyzeteket. Üdítő és inspiráló olvasmány a hétköznapi bigott vonalasságtól meggyötört léleknek.

>!
mohapapa I
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás

Roppant érdekes könyv, faltam minden oldalát. Már csak avégett is, mert könnyű, olvasmányos írás. Elég a fülszöveget elolvasni, s az csak a töredéke az általuk citált történeteknek és megoldásaiknak.

A könyv előzményét még nem olvastam, lehet, emiatt nem fogtam fel az üzenetének éppen a lényegét.

A szerzők azt állítják, életünk sok problémája nem oldható meg a neuronpályáinkba már szinte visszavonhatatlanul beégett, rögzült megoldási sémáival. A megoldás szerintük az – s erre bizony nagyon ütős példákat is hoznak –, hogy agyamenten kell gondolkodni. Természetesen nem az idióta, antiszocális vislekedésre biztatnak, hanem a bevált (mármint rögzült, de jobbára eredménytelen) utak elhagyására.

Nem vagyok elég agyament. Szomorúan konstatálom. Kötnek az eddigi utak, köt a szocialzációm. Vagy csupán smán lusta vagyok. De leginkább: fogalmam sincsen, hogyan léphetek ki a saját sémáimból. S erre nem sok gyakorlati tanácsot ad a könyv (naná, még a végén más is gyakorolja, s a szerzők akkor miből élnek meg? :-) ). S csak tesznek rá egy lapáttal, amikor azt mondják, hogy a Lökonomiához képest ez a könyv gyakorlati. Egek! Persze az is vélhető, hogy én vagyok képtelen mások történetéből tanulni.

Az viszont fájdalmas felismerés, hogy mennyire makacs vagyok magam is: rengeteg energiát, időt, stb. fektetek olyan utaimba, amelyeknek a végeredménye majdnem teljes bionyossággal előre jelezhető, ahelyett, hogy elengédném az agyam. Mert lássam be: minimum az a vállalti történet a reklámokkal minimum gyomorszájas. (Milliókat ölt egy vállalat a reklámokba. Írott sajtó, tévéreklám. És soha nem mérték a hatékonyságát ezeknek a reklámoknak. Egy területen egy slendirán kolléga miatt negyed évig nem jelentek meg semmilyen reklámmal. A szerzők megnézették a cég bevételeit ebben az időben, ezen a területen. Egy kanyival sem csökkentek az eladásaik! De a következtetés nem az volt, hogy hurrá, felszabadult egy csomó pénz, lehet szétosztani vagy befektetni, hanem az, hogy mi lesz akkor a cég marketing-dolgozóival (jogos), s hogy nem lehet, hogy a statisztika jót mutasson, hiszen a sajtóban és a tévében mindig is reklámoztak!)

>!
Röfipingvin MP
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás

Nem könnyű agyamenten gondolkodni, de mindenképpen érdemes. Csak nyitottság kell hozzá, na meg persze jó pár minden más is. Szóval ne féljünk a perspektíva váltásoktól!

>!
Barbár
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás

Kreatív gondolkodásra sarkalló könyv. Egyszerű kérdések – szokatlan válaszok. A szerzők példák sokaságával biztatnak mindenkit, hogy merje vállalni, hogy mi az, amit nem tud, és bátran adja fel azokat a célokat, amelyeknek a megvalósítására nincs esélye, bármekkora energiát is fektetett bele eddig. Az agyament gondolkodás nem is olyan agyament, ráadásul sikerrel kecsegtet.


Népszerű idézetek

>!
AnyAnonymous P

Régóta mondják, hogy a két legnehezebb szó a nyelvünkben a 'szeretlek téged'. Ezzel azonban a legkevésbé sem értünk egyet! A legtöbb embernek sokkal nehezebb kimondani, hogy 'nem tudom'. Nagy kár, mert amíg képtelenek vagyunk belátni, mi az, amit még nem tudunk, addig meg sem tudjuk tanulni, amire szükségünk volna.

30. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: tanulás · tudás · tudatlanság
>!
AnyAnonymous P

A tanulság egyszerű, ám jelentős: az, hogy szuper vagy valamiben, még nem jelenti azt, hogy mindenben jó vagy. Sajnos e tényt általában figyelmen kívűl hagyják azok, akik – nagy levegő – „ultrakrepidarianizmusra” adják a fejüket, vagyis „ismereteiken vagy szakértelmükön kívül eső témákban is véleményt formálnak, illetve tanácsokat osztogatnak”.

37. oldal (HVG Könyvek, 2014)

>!
AnyAnonymous P

Végül is, csak mert a munkahelyünkön vagyunk, semmi okunk arra, hogy felhagyjunk a gondolkodással.

55. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: gondolkodás
>!
AnyAnonymous P

Miért van az, hogy oly gyakran vált ki heves rosszallást a felhőtlen jókedv? Attól tartunk talán, hogy azt a látszatot keltjük, mintha nem lennénk komoly emberek? Amennyire ez megállapítható, semmiféle összefüggés nincs aközött, hogy valaki komolynak tűnik, és hogy igazán jó abban, amit csinál. Sőt a jelek szerint épp az ellenkezője igaz.

99. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: jókedv · komolyság
>!
Anton_Gorogyeckij P

Az elmúlt években a tudósok elkezdték szisztematikusan nyomon követni különböző szakértők jóslatait. Az egyik leghatásosabb vizsgálatot a Pennsylvaniai Egyetem pszichológia-professzora, Philip Tetlock végezte, aki elsősorban politikával foglalkozik. Közel 300 szakértőt kért fel – kormányhivatalnokokat, politológiai és nemzetbiztonsági szakembereket, valamint közgazdászokat – több ezer jóslat megfogalmazására, amelyek alakulását aztán 20 éven keresztül figyelte. Például: X. demokráciában – mondjuk Brazíliában – a következő választáson az aktuálisan többségi párt hatalmon marad, veszít, vagy megerősíti a pozícióját? Vagy: változni fog-e Y. nem demokratikus országban – mondjuk Szíriában – a politikai rezsim jellege az elkövetkező öt év során? Az elkövetkező tíz év során? Ha igen, akkor milyen irányban?
Tetlock tanulmányának eredményei kijózanítóak. Megállapította ugyenis, hogy a csúcsszakértők – 96%-uk posztgraduális képzést végzett – „azt hitték magukról, hogy többet tudnak, mint amennyit valójában tudtak”. Hogy mennyire pontosan jeleztek előre? Nem sokkal teljesítettek jobban, mint „a dartsozó csimpánzok”, viccelődött Tetlock.

33. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Brazília · demokrácia · jóslat · jövő · Szíria
>!
AnyAnonymous P

Miért olyan fontos, hogy jól érezzük magunkat? Mert ha szeretjük a munkánkat (vagy egy adott tevékenységet, vagy a családdal töltött időt), akkor még többet akarunk belőle. Elalvás előtt és ébredés után is azon gondolkodunk, állandóan azon jár az eszünk. Ha pedig többnyire leköt bennünket valami, komoly köröket verhetünk a többiekre, még ha sokkal nagyobb őstehetségnek számítanak is. Személyes tapasztalatunk alapján fiatal közgazdászok és újságírók esetében abból lehet a leginkább megjósolni, vajon sikeresek lesznek-e, hogy teljes szívükből szeretik-e, amit csinálnak. Ha munkaként – csupán kötelességként – tekintenek a feladatukra, nem valószínű, hogy sokra viszik. Ám ha valamiféle meggyőződéssé vált bennük, hogy egy regresszióanalízis lefuttatása vagy az idegenekkel való interjú-készítés a világ legjobb szórakozása, akkor egészen biztosan van esélyük.

99. oldal (HVG Könyvek, 2014)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Azokban az országokban, ahol a politikai és a gazdasági intézmények csupán egy szűk és korrupt réteg kényét-kedvét szolgálják, nem pedig a szélesebb tömegekét, az élelmiszer rendszerint nem jut el a rászorulókhoz – miközben az Egyesült Államokban a megvásárolt étel elképesztő hányada, 40%-a a szemétbe kerül.

71. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: korrupció · pazarlás
3 hozzászólás
>!
AnyAnonymous P

Nagyon hasznos kísérletezni, ám az agyament gondolkónak egy másik okból is mindenképp érdemes kipróbálnia: azért, mert rendkívűl szórakoztató. Aki rákap az ízére, annak az egész világ terepasztallá válik, ahol kipróbálhatja új ötleteit, új kérdéseket tehet fel, és megkérdőjelezheti az aktuálisan elfogadott nézeteket.

50. oldal (HVG Könyvek, 2014)

>!
Anton_Gorogyeckij P

A Nobel-emlékdíjas Paul Krugman rámutat, hogy rengeteg közgazdász prognózisa mond csődöt azért, mert túlbecsülik a jövőbeli technológia hatásait, majd ő maga is jóslatokba bocsátkozik. Többek között úgy véli: „Az internet bővülésének üteme drasztikusan le fog lassulni, amint Metcalfe törvényének – miszerint egy hálózat potenciális kapcsolatainak száma egyenesen arányos a hálózattagok számának négyzetével – hiányossága nyilvánvalóvá válik: a legtöbb embernek nincs mondanivalója mások számára. Nagyjából 2005-re világossá válik majd, hogy az internet gazdaságra gyakorolt hatása nem jelentősebb, mint a faxgépeké.”
Jelen könyv megírásának időpontjában csak a Google, az Amazon és a Facebook tőkepiaci értéke több mint 700 milliárd dollár, vagyis 18 ország kivételével minden állam GDP-jét meghaladja. Ha pedig közéjük soroljuk az Apple-t is, amely ugyan nem internetes vállalat, de az internet nélkül nem létezhetne, a piaci érték 1,2 billió dollárra ugrik. Ebből nagyon sok faxgépet lehetne venni.

35. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Amazon · Facebook · Google · Nobel-díj
>!
Anton_Gorogyeckij P

Társadalmunkban, ha valaki fodrász, kick-bokszoló, kísérővadász – vagy éppen tanár – akar lenni, el kell végeznie egy képzést, és egy állami intézménytől minősítést kell szereznie. A szülőséget nem kötik ilyen feltételhez. Senki nem szól bele: a szaporító szervvel rendelkezők szabadon életre hívhatnak gyerekeket, úgy nevelhetik őket, ahogy kedvük tartja, legalábbis amíg nem okoznak nekik látható sérülést – majd átadhatják őket az iskolarendszernek, ahol aztán gyakran a tanároktól várják a varázslatot. Elképzelhető, hogy túl sokat kívánunk az iskoláktól, és túl keveset a szülőktől meg a gyerekektől?

58. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: szülő

Hasonló könyvek címkék alapján

Elliot Aronson: A társas lény
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Carl Gustav Jung – Marie-Louise von Franz (szerk.): Az ember és szimbólumai
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás
Barbara Pease – Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája
Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom
Richard Bandler – John Grinder: Békából királyfi
Rudolf Arnheim: A vizuális élmény