Üldözőből lesz üldözött a feltartóztathatatlan hajtóvadászat során. Idegen lények egy idegen helyen, de itt is csak egy választás lehetséges: felvenni a harcot.
Amikor Machiko Noguchi elvállalta a Ryushi kolónia igazgatását, még nem sejtette, hogy nemcsak egy telep vezetése lesz a feladata, hanem annak védelmezése is…
A bolygón élő telepesek elsőként egy pókformájú, idegen lény tetemére bukkannak. Nem sokkal ezután brutálisan lemészárolják az egyik farmer családját. Csakhamar kiderül, hogy két különböző ismeretlen létforma zavarta meg Prosperity Wells nyugalmát. Az acélkemény páncélt viselő, rovarszerű Idegenek csupán azért szaporodnak, hogy egy halálos kimenetelű hajsza zsákmányaivá váljanak, melyben az őket követő másik faj egyedei, a Ragadozók játsszák a vadászok szerepét.
Az egész kolónia pusztulásának fenyegető árnyékában a főhősnek nincs más választása, mint felvenni a harcot a bolygóra érkező lényekkel. Az elkerülhetetlen küzdelemben legfontosabb… (tovább)
A préda (Aliens versus Predator 1.) 81 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1994
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
xenomorf (alien) · ragadozó (predator)
Kedvencelte 12
Most olvassa 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Ez nagyon jó volt. A Ragadozók szemszögéből is bemutatni a történéseket jó ötlet volt. Kicsit megismerhettük őket és hogy, miként vélekednek rólunk és a Xenokról. Egy igazi AvP könyv. Tele van idegenekkel, akcióval és persze vérrel. Én ilyen történetet várok, amikor a kezembe veszek egy ilyen könyvet.
Noha a képregényes alapját már olvastam, rengeteg élvezetes meglepetéssel gazdagodtam a regényváltozat elolvasásával. Rögtön például a yautják (ragadozók) szemszögéből megírt új jelenetek, fejezetek (link) azonnal kedvenccé tették a könyvet. Ha még a xenomorfok szemszögéből is lett volna valami, az maga lett volna a tökély – de hát a ragadozók szerint alig intelligensebbek egy kutyánál. :)
Perryék remekül értették a dolgukat és a fordítás is jól gördült (bár azért néhol ráfért volna egy szerkesztés link), a képregényből már ismert részleteket, harcjeleneteket is szemléletesen mutatták be, lassan indulva bontották ki a részleteket a cselekmény helyszínéül szolgáló két nappal rendelkező, a földinél jóval hosszabb nappalokkal bíró, forró, sivatagos Ryushi bolygó, illetve a rajta tevékenykedő Chigusa nagyvállalat emberei kapcsán. Aztán rákapcsolnak, és letehetetlenül pörög az egész!
A fordulat ott következik be, hogy az emberek mit sem sejtettek arról, hogy egy, a vadászatot életmódként űző idegen faj (Ragadozó / yautja) szintén ezt a bolygót szokta használni felnőtté avatási szertartásaihoz. Ami pedig abból áll, hogy a rabságban tartott xenomorf királynő (Alien) tojásait szépen elhelyezik a bolygó felszínén, majd megvárják, hogy a helyi faunában gazdatestekre találjon a kikelt arctámadó. A kifejlődött idegeneket aztán a yautja ifjak levadásszák, érettségüket bizonyítandó. Na most ehhez járul némi emberi tényező is a történet jelenében…
Két folytatás készült hozzá, de más-más irányba vitték tovább a történetet, a Háború tulajdonképpen hatálytalanítja A vadászok bolygója bizonyos történéseit. Jövőre talán várható egy gyűjteményes kötet (link) megjelenése mindhárom résszel.
Az Aliens versus Predator film több dologhoz merített ihletet ebből, de jelentősen más irányban gondolta el a két kultikus faj összecsapását.
Sokáig nem is tudtam hogy a Vadászok bolygójának van több része, hogy megvan az előzmény. De szerencsére a moly felnyitotta a szemem és így most már megvan az eleje és a folytatása is. :)
Mindig kíváncsi voltam hogy mi történt a Ryushi-n. Most már tudom.
Szerintem egy nagyon jó kis történet, pláne hogy a Vadászok szemszögéből is követhetjük az eseményeket. Törött Agyar méltó, erős vezér és a maga módján becsületesebb, tiszteletreméltóbb mint egy ember. Nagyon tetszett a karaktere.
Noguchi az elején még nem egy szerethető figura, de később már közelebb kerül az olvasóhoz. A kitartása, bátorsága és mindaz amit véghezvisz, elismerésre méltó.
Méltó bajtársa lesz Törött Agyarnak.
A történet kicsit lassan indul, de elég gyorsan felpörögnek az események és onnantól már nincs megállás. A kedvenc szörnyeim özönleni kezdenek és visznek mindent, a harc megindul és itt is mint minden AVP könyvben, nincs kegyelem.
Ölsz, vagy meghalsz, ennyi. Elfutni úgysem tudsz…
Jó kis történet volt, örülök hogy megszereztem. :)
Ui.: Pár dolgot azért jó lett volna ha jobban kifejtenek még, de így is jó volt.
Ez volt az első könyvem az AvP univerzumból, bár nem voltak nagy elvárásaim, kellemesen csalódtam. Eddig szinte semmit nem tudtam a Yautjákról és örültem az ő szemszögüknek, mert így sok mindent megtudtam róluk. Volt itt minden, sok Vadász, még több Xeno, szép sorban elhulló emberek, az egymással folytatott harcok és patakokban folyó vér, véleményem szerint tökéletes volt. Ezt a történetet megnézném film változatban is.
A történet alapja már ismerős volt Damien Forrestal: A túlélők című írásából.
Az sem volt rossz, viszont ez a változat nekem jobban elnyerte a tetszésem.
Az alapok is jobban le voltak tisztázva, sokkal kidolgozottabbak voltak szerintem. Tetszettek az idegen kifejezések is, illetve a Vadászok találó elnevezései az emberekre és a Xenomorphokra is.
Ezen kívül pedig jóval több kiderült a Vadászok népéről, mint a fentebb említett műből. Annál is inkább, mert ebben az írásban érdekes módon a Ragadozók szemszögéből is nyomon követhettük a történéseket. Nagyon jó ötlet volt így megírni!
Úgyhogy benne volt minden olyan, ami miatt kedvelem az AVP univerzumot.
A vége pedig különösen tetszett, szerintem neki is ülök a folytatásnak!
Kedvenc sci-fi sztorim, elfogult vagyok, ennek ellenére látom a hibáit. Még 150-200 oldalt elbìrt volna a cselekmény. A mester-tanìtvàny kapcsolat elnagyoltan van ábrázolva, szerintem Dachande és Da'dtou-di szövetségkötése után részletesebben kellett volna kidolgozni az eseményeket. A többi ember, így a mellékszereplők miatt egy percig nem aggódtam, Miriam doktornőt eleinte nagyon sajnáltam, de annyira hangsúlyozta a szerző, hogy ostoba volt a ragadozók szemszögéből, hogy gyorsan felejthetővé vált az áldozata. Noguchi elsőre nem egy igazán szerethető karakter, később azonban megkedveltem. Nagyon tetszett még a ragadozók nyelve, a kultúrájuk leírása, szokásaik, és a nőstények jellemzése.
5 csillagot nem adhatok, hiába kedvenc, a szöveg néhol darabos, a párbeszédek kidolgozatlanok. A regény felépítése a közepén kissé hézagos.
Törött agyar bölcs és – ez elég furcsán hangzik egy olyan faj tagjának jellemzésére, amelyik hobbiból vadászik emberekre,- de határozottan mondom, hogy jószívű és előzékeny, „emberibb” néhány embernél. Ugyan abszolút nem így képzeltem el a ragadozók egyik vezérét, mégis megkedveltem.
A kedvenc AVP világában játszódó könyvem. Ebben volt először yautja szemszög, ebből ismertem meg a társadalmukat, s emiatt szerettem meg igazán az AVP világát. A yautják nem vérszomjas szörnyetegek.
Népszerű idézetek
Ő volt a Vezér; már a neve is azt jelentette, hogy „bátor”, de tudta, hogy a harcosok, amikor azt hitték, hogy nem hallja őket, „Dachande”-nak hívják. Ez a név annyit jelentett, hogy „nem egyforma kés”, és arra utalt, hogy bal alsó agyara letört, amikor pusztakezes harcot vívott egy Kemény Húsúval, egy kainde amedhával, egy fekete, egzoszkeletonos, savas vérű páncélos lénnyel. Yeyinde magában mindig elmosolyodott a ráragasztott név hallatán. Sértésnek is vehette volna, de inkább büszke volt rá. A Kemény Húsúak, a királynőik kivételével, nem voltak eszesebbek, mint a kutyák, de vadak voltak, és halálos ellenfélnek számítottak, ezért éppen megfelelőek voltak a kiképzendő fiatal harcosok számára.
13. oldal
A harcosok a vadászatért éltek; semmi még csak a közelébe sem ért a harc gyönyörűségének. Becsület. Tudás. Győzelem. Az élet fő alkotóelemei.
49. oldal
Egyszer, előbb vagy utóbb minden élőlény elpusztul; a Fekete Harcos elől senki sem menekülhet. De ha valaki csatában, véres pengével a kezében találkozik az istenekkel, az a Halál pofájába kacag. Egy harcos számára ez volt az egyetlen járható és becsületes út.
235. oldal
Eszébe jutott, hogy valamikor, régen, egy nála fiatalabb harcos olyan pillantást vetett rá, amit ő nem tartott helyénvalónak. A szerencsétlen tekintete egy másodperccel tovább időzött rajta, mint amennyit a galaxis jövendőbeli tengelye illendőnek ítélt. Eszébe jutott, hogy úgy felfújta magát, mint egy méregvarangy, és előrelépett, hogy karompárbajra hívja az ifjoncot – a beavatatlanok számára tilos volt az élet-halál viadal. Eszébe jutott, hogy amikor elindult a szánalmas kölyök felé, egy éppen arra járó asszony véletlenül a földre taszította őt. Mire feltápászkodott, a tiszteletlen már eltűnt, és az asszony – aki talán észre sem vette, mit tett – is tovább ment.
A „lou-dte kalei” tulajdonképpen egy humoros kifejezés volt – „utódgyártót” jelentett –, amit a harcosok általában akkor használtak, amikor a nőstényekről beszéltek. Persze Dachande még sohasem volt tanúja olyasminek, hogy valaki egy asszony arcába merte volna vágni ezt a sértést. A harcost, aki ilyesmire vetemedne, semmiképpen sem lehetne bölcsnek nevezni, hiszen épeszű hím sohasem bosszantana fel egy yautja nőstényt. Ha a bizonyos ostoba egyébként tapasztalt harcos lett volna, és nála lettek volna a fegyverei, talán esélye lehetett a sértést megtorló asszonnyal szemben, de Dachande mégis inkább a nőstényre fogadott volna. A legutolsó ágyasa például a párzási aktus hevében egyszerűen áthajította a szobán. Félelmetes ereje volt, pedig nem is akart támadni, csupán véletlenül csinálta az egészet.
Párzás. Ó, végre egy kellemes gondolat.
Itt sokkal több here volt, mint amennyivel valaha megküzdött. Ráadásul ahol fészek van, ott királynőnek is lennie kell – a herék képesek voltak nősténnyé változni, ha más királynő nem volt a közelben. Egy királynőt pedig nem könnyű megölni…
Dachande leemelte a harcos mellkasáról a vékonyka páncél maradékát is, és meglepetten felszisszent. Ha a ’mberek anatómiája egy picit is hasonlít a yautjákéra, akkor… Akkor ez a harcos nőnemű! Dachande eddig erre nem is gondolt, de a bizonyíték elég nyilvánvaló volt: a harcosnak két dudor volt a mellkasán. Ezek csak tejmirigyek lehetnek!
„Ostoba! Hát persze, hogy nőnemű!”
A yautja asszonyok nagyobbak voltak hímeiknél; a ’mberek-nél ez a jelek szerint éppen fordítva lehetett. Dachandénak ez eddig eszébe sem jutott. Tudta, ostoba volt; az ehhez hasonló apró tévedések sokszor sokkal nagyobb, végzetes hibákhoz vezetnek.
Népszerű triviák
Ebben a műben nevezték először a ragadozók faját yautjának. Továbbá itt (és a regény folytatásaiban) kezdtek el az írók részletesen bemutatni a társadalmi és élettani működésüket, nyelvüket. Később John Shirley szakított ezzel az elképzeléssel és saját értelmezéseket talált ki a Mindörökké éjfél című regényében.
[avp.fandom.com]Kapcsolódó könyvek: Steve Perry – Stephani Perry: A préda
A sorozat következő kötete
Aliens versus Predator sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nathan Archer: Jég és vér 79% ·
Összehasonlítás - Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál 86% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tizenkettek 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember 84% ·
Összehasonlítás - Paul Monette: A Ragadozó 81% ·
Összehasonlítás - John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás 76% ·
Összehasonlítás - Alan Dean Foster: Alien: Covenant 75% ·
Összehasonlítás - Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció 69% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Végítélet 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás