Wilks, Billie és Bueller az idegenek szülőbolygója elleni támadás utolsó túlélői. A Földre való visszatérésük azonban rémálommá válik: a bolygót megfertőzték az idegenek, és nekik, miközben elkeseredetten próbálnak életben maradni, ismét menekülniük kell. Egy automata katonai szállítóhajó fedélzetén hagyják el a Naprendszert, az úti cél ismeretlen…
Nem sejtik, hogy a rakományuk maga a halál, amivel végül szembe kell szállniuk. Azt sem tudják, hogy a peremvidék egy távoli katonai állomása felé tartanak, mely a megszállott Spears tábornok irányítása alatt áll. Billie-re, Wilksre és Buellerre újra valami felfoghatatlan iszonyat vár, és a találkozás egy rejtélyes pilótával, akit Ellen Ripley hadnagynak hívnak… Pokoli út vár rájuk…
Lidérces utazás (Aliens 2.) 95 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1993
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 2
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
„Ponyvább” érzete volt, mint az előzménynek, de a kedvenc szörnyeimből nekem bármennyi jöhet, bármilyen minőségben. Elég ha meglobogtatja előttem valaki az Alien-univerzum kliséit, máris nyálcsorgatva bólogatok, és szinte bármit le lehet nyomni a torkomon. Jó, ennyire nem volt rossz, bár akadt pár kihagyott ziccer. Ami tetszett: ha csak felszínesen is, de foglalkozik az idegenek belső anatómiájával, ami szinte mindig hiánycikk az Alien-könyvekben. Talán túlságosan Spears tábornokra van kihegyezve a könyv, aki valóban „érdekes” jelenség, ehhez képest nekem igencsak egyoldalú, végletes az ábrázolása. Bőven lehetett volna lágyítani, bonyolítani a karakterét, ezáltal az olvasó is nehezebb helyzetbe kerülne a megítélésénél, ami szerintem jót tett volna a könyvnek. Továbbá a befejezéssel sem vagyok kibékülve, gyakorlatilag 5-6 sorban zárja le, amit egy regényen keresztül épített fel. Mintha csak az író felnézett volna gépelés közben az órára: „Upsz, késő van, de szerencsére megvan a karakterszám, ezt most itt lerendezem egy huszárvágással, a többit majd a befejező részben…” Amit persze szintén el fogok olvasni, legyen bármilyen is, mert Alienből sosem elég!
A stílus továbbra sem változik, csak a kulisszák: ezúttal egy őrült tábornok megalomániás terveibe tekinthetünk bele, aki fel akarja használni az idegeneket a Föld megtisztítására. Csak azért bocsátom meg neki, hogy kiherélte az Alien alapgondolatát, az arctalan Társaság által a profit érdekében mozgatott technokratákkal, mert érdekesnek találtam ezt a fajta, majdhogynem önzetlen megszállottságot.
Sokkal több jót azonban nem lehet elmondani erről a könyvről (rosszat annál inkább, de azt meg nem akarom ragozni), arra a két-három órára, míg olvastam, kikapcsolt. De a képregényváltozat egyértelműen jobban sikerült, nagyon szerettem a rajzait.
Az eleje jól indult és azt gondoltam hogy ez jobb lesz mint az első rész volt, de tévedtem. Az ember azt gondolná hogyha egy idegen faj elfoglalta a földet, akkor a megmaradt emberiség összefog és megoldást találnak hogyan is kellene visszafoglalni a bolygót, de nem, itt nem ez történik. Kapunk egy őrült, önimádó, szociopata tábornokot, aki az idegenek szaporodását részesíti előnyben az embereivel szemben és van egy szerinte tökéletes terve, hogy is kellene visszafoglalni a földet. Ezeknél a részeknél legszívesebben kidobtam volna a könyvet az ablakon, annyira idegesített. Wilks még mindig egy nagyon jó, agyafúrt katona, aki mindig megtalálja a megoldást, hogyan másszanak ki a szorult helyzetekből. Billie és Bueller kapcsolatát taglaló részeknél a bicska kinyílt a zsebemben. Azok a részek viszont tetszettek, amikor az idegenekről volt szó, mert nagyon sok új dolgot tudtam meg róluk.
Egyszerű sztori volt nem volt bonyolult az egész.
De ettől függentlenül nekem tetszett ez a része is :)
Úgy hogy nem csalódtam a könyvben, és a sztori is jól ki lett találva.
Mi a fene! Végig úgy volt, hogy három csillagot kap, de a vége rendesen meglepett. Baromi kíváncsi vagyok hogy lesz a folytatás!! A könyvről annyit, hogy szinte ugyanaz a sztori, mint az első részben. Itt is végig pörögnek az események, az idegenek nem kapnak túl sok szerepet csak az őrült aki irányítani akarja őket és a főszereplők akik harcolnak ellene. A szerelmi szál egy kicsit bizarr volt, de nincs mit tenni meg lett írva. Abban is reménykedtem, hogy azt az idiótát spoiler Szóval folytatom a sorozatot, mert a végén febukkanó illető nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
Vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mert egyrészt viszonylag kiszámítható volt, hogy a kicsi szörnytől nem fognak tudni megszabadulni és a terv sem igazán fog sikerülni :)
Ami viszont ebben a könyvben jobban tetszett, mint az előzőben, hogy jóval kevesebb helyen játszódott és inkább a cselekményre koncentrálódott a könyv, mint a sok helyszínváltásra.
Attól függetlenül, hogy ez a rész kicsit már gyengébb mint az első…
A hangulata, még mindig megvan és még mindig szeretem ezt a miliőt.
Az eleje kicsit lassabb, bár ott a karakterek lelki vívódásai és aztán a túlélésért folyó küzdelem, kitölti a könyv lapjait. A leszállás után már beindulnak a cselekmények, több szálon is. Bueller-t sajnáltam és azt is ami közte és Billie között történt, de ez a világ alapból elcseszett, a romantikának csak rövid szerep dukál. Wilks még mindig hozza a formáját, igazi túlélő!
Alapvetően a könyv hangulata miatt szeretem ezt a sorozatot, és ezt a részt is…jó ez!
Olvassátok el. :)
Kevesebb az akció és emiatt más hangulatú, mint az első rész. Mondhatni egy tipikus átvezető sztori érzetet hagyott bennem. Sikerült úgy elolvasnom, hogy kellőképpen beleessek Wilks és Billie kis kalandjába, ami egész jó volt, de ez még nem teszi felejthetetlenné a kötetet, így nem is hagyott bennem semmi maradandót. A könyv hajlamos volt kitérni olyan dolgok részletezésére, amik a történet szempontjából indokolatlannak tűntek vagy csak egyszerűen sokszor világított rá arra, amit már elsőre is sikerült leszűrni.
Az előző résznél jóval gyengébb volt a sztori.
Azon kívül, hogy a főszereplők gyakorlatilag visszakerültek ugyanoda, ahol az előző rész végén is tartottak, nem történt különösebben semmi, csupán megismertünk egy szociopata őrültet.
Olvastatta magát a könyv, nem mondom, hogy dögunalom volt, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni a sztoriból.
Látszott, hogy az író már marhára unta a banánt a könyv megírásakor.
Van ebben minden, ami egy igazi hatásvadász ponyva sci-fihez kell. Szeretem az Alien-könyveket, szóval tudom, mit várhatok tőle, de Steve Perry számomra túlságosan nagy hangsúlyt helyez a szexre és a trágárságra. Nos, ez a könyv ezekben igazán bővelkedik, de nem érzem azt, hogy a történethez bármit hozzátennének.
Egyébként nem rossz, halad vele az ember, és egész jó kis sztori, de engem ez idegesített benne.
Népszerű idézetek
– Nem tudom, miért nem hagyják abba az adásokat – mormolta a technikusnő. – Talán arra számítanak, valaki odamegy, és segít rajtuk?
– Talán csak ennyit tehetnek, semmi mást. Nekik már nem számít, hogy hiába csinálják, a lényeg az, hogy legalább megpróbálják. Azt hiszem, minden ember ilyen…
93. oldal
– Elképesztő, hogy az emberek még mindig küldözgetik ezeket az adásokat. Mintha abban reménykednének, hogy valaki segíthet rajtuk. Vagy lehet, hogy csak azért csinálják, mert szeretnék, ha valami maradna utánuk. Régen sírköveket állítottak a halottak emlékére most ilyen adásokat sugároznak szanaszét. A jelek örökké az űrben fognak keringeni. Az áldozatokat halhatatlanná tették a kép- és hanghullámok… Talán azt hitték, hogy valaki, mondjuk egymillió fényévnyire a Földtől, fogja majd a jeleket, és a megmentésükre siet. Szerintem azok az ismeretlenek inkább majd vesznek egy nagy zacskó pattogatott kukoricát, befizetik magukat a moziba, és szép kényelmesen végignézik az emberi faj pusztulásának krónikáját. Remélem jól fognak szórakozni!
Több mint két órába tellett, míg megtalálták az idegeneket: a középső raktárhelyiség mellett húzódó egyik folyosó mennyezetére tapadva sziesztáztak. Ha Wilks nem tudta volna róluk, hogy efféle tornamutatványokra is képesek, valószínűleg észre sem veszi őket.
Mozdulatlanul, a falhoz simulva lapítottak, és első ránézésre olyanok voltak, akár egy nem épeszű művész hipermodern felfogásban megalkotott szobrai.
39. oldal
Úgy tervezte, a dicsőséges háborút egy történelmi helyen fogja megkezdeni. Még nem döntött, hol. Talán Waterloo mellett, Gettysburgben, az Alamónál, a Jar-síkságon, esetleg El Salvador romjain. Olyan helyen, ami érzelmileg fontos az embereknek, akik az első győzelem után majd támogatni fogják, és mindent megadnak neki, amit hadserege további fejlesztéséhez kér. Egy régi, nagy csata színtere lenne a legmegfelelőbb. Nem lesz nehéz dolga a kiválasztásban, hiszen a Földön alig található olyan vidék, ahol valakik valamikor ne harcoltak volna.
228. oldal
Billie felsóhajtott. ŐK ketten, mint egy halálosztó gépezet hátvédei! Időnként úgy érezte, az emberek semmivel sem jobbak az idegeneknél. Azok a dögök gyilkosok, de csak a táplálékért ölnek, és nem sportból. Mint minden ragadozó. És ami a legfontosabb: soha, vagy legalábbis csak nagyon ritkán fordulnak a saját fajtájuk ellen.
177. oldal
A sorozat következő kötete
Aliens sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- David Bischoff: A vadászok bolygója 70% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tükrök városa 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember 84% ·
Összehasonlítás - John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás 76% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Végítélet 88% ·
Összehasonlítás - S. A. Barnes: Síri csend 75% ·
Összehasonlítás - Dean R. Koontz: Virrasztók 91% ·
Összehasonlítás - T. B. Byrt: A néma csillag dala 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): A rendcsinálók 77% ·
Összehasonlítás - Peter Clines: 14 87% ·
Összehasonlítás