Wilks, a marcona tengerészgyalogos, és Billie, az árván maradt lány közös erővel menekül meg egy idegen támadás poklából a Perem egy isten háta mögötti világán. Néhány évvel később azután alkalmuk nyílik rá, hogy ismét szembe nézzenek rémálmaikkal: a véletlen úgy hozza, hogy együtt induljanak minden idők legkockázatosabb küldetésére, melynek célja: foglyul ejteni és a Földre szállítani egy eleven idegent….
Idegenek a Földön (Aliens 1.) 103 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1992
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 9
Most olvassa 2
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 14

Kiemelt értékelések


Jó „sűrű”, de mégis könnyed. Mármint tetemes mennyiségű történést sikerült bezsúfolni 250 oldalba, ami jó, viszont csak kevés új dolgot fog mutatni az univerzum kedvelőinek.
Igazi vegyes felvágott, szinte minden epizódból bekerült valamilyen elem, vagy hasonló karakter. A Billie-Mitch történetszálnak viszont sikerül szintet lépnie, ez meglepett.
Ami már kevésbé tetszett, az kedvenc szörnyecskéim viszonylagos háttérbe szorulása a történetben. Ott vannak ugyan fizikailag, sőt, a vége felé már özönlenek, de valahogy hiányzik belőlük az a rejtélyes, sötét magasztosság, ami miatt megkedveltem a filmeket, és ezt még Salvaje eszelős vallási mozgalma – ami az új messiást látja a szörnyekben – sem ellensúlyozza. Egy bolygóméretű invázió azért nagyobb terjedelmet érdemelt volna, a végére már túl nagyok az ugrások és igencsak „szellős” a történet.
Ettől függetlenül nem szórakoztam rosszul, egyrészt nagyon érdekel, hogy mi sül ki ebből, másrészt reménytelenül elfogult vagyok, ide mindent, ami Alien! :P


Meglepődéssel olvastam, hogy ez gyakorlatilag egy képregény adaptációja… azt hittem, inkább fordítva működik. Mindig tanul az ember… Mellesleg, nekem jobban is tetszett a képregény, már amennyit el tudtam olvasni belőle (a hat részből csak négy jelent meg végül magyarul).
Az egész sorozatra igaz, hogy összességében pocsék Aliens-utánérzés, amit főleg az a vágy sarkallt, hogy a kánonból kerüljön ki az Alien3 és az Alien:Resurrection. A sztoriban mintha A bolygó neve: Halál folytatódna, csak más nevekkel. A szereplők gyatrán jellemzettek, az egész könyv nem több némi cselekményleírásnál.
Két dolog viszont kifejezetten tetszett: az egyik Orona beszámolója az idegenek feltételezett eredetéről. Az egyik legérdekesebb gondolatmenet, amit Alien-könyvben olvastam, az azon való elmélkedés, hogy az idegenek mennyire nem illenek a mi morálunkba, pedig mi azt hisszük, hogy a világegyetemet és az abban lakókat beilleszthetjük a kis sémáink közé. Mekkora önbecsapás és mennyit szívunk is miatta. Az idegenek anyabolygójával és az evolúciós kiválasztódással foglalkozó rész pedig ellentmond azzal, hogy az idegenek tervezett biológiai fegyverek lennének, ami különösen az új filmek fényében izgalmas.
A másik pedig a pszichológiai befolyásolással és az álmok eredetével kapcsolatos részek, amik ügyesen árnyalják az emberiségről alkotott véleményt.
Szóval ha nem is teljes öngól ez a könyv, sok érdemleges nincs benne.


Hát igazából tetszett is meg nem is, újat nem igazán tudott mutatni. De ebben a történetben is fellelhető az emberi kapzsiság, gonoszság, kegyetlenség és még sorolhatnám, amik miatt az emberiség arra a sorsra jutott amire. Hiányoltam belőle az emberek és idegenek közti harcokat és mészárlást, bár volt benne ilyen is csak elnagyoltak és rövidek voltak. Wilks-t és Billie-t valamennyire sikerült meg kedvelnem de a többi szereplő olyan semleges, semmilyen volt. Orona fejezetei, amikor az idegenekről beszélt kifejezetten tetszett.


Van ebben a könyvben jó is, meg rossz is.
Nem ad többet mint amit várok, pont annyi harcot, vért, karaktert ami egy tipikus egyszerű ALIEN könyvbe belefér. Igazából lehetne hosszan írni, de most nem megy.
Mert ezt így szeretem ahogy van.
Faék egyszerűen, de halálosan akár egy tengerészgyalogos. :)
Pár új érdekes elmélet van benne a szörnyekről.
Ismét kiderül, mennyire hü…e az ember.
A szörnyek meg teszik a dolgukat.
Én mégis, valamiért ezt a sorozatot és benne az első részt szeretem. :)


Csalódást okozott ez a könyv :(
Nekem ez a könyv semmi újat nem tudott nyújtani, hisz minden ami benne van arra vagy utaltak már, vagy jóformán egyszer megtörtént már.


Nem ájultam el tőle, de nem is számítottam rá. Érdekes volt ez a sztori, de semmi különös. Sok katona, küldetés, egy őrült aki mindent elront, emberi kapzsiság és gonoszság. Nagyon kevésnek találtam az idegenek „szereplését”. Elég gyengusz próbálkozás az Alien-ek után. Ennek a sorozatnak a hetedik részét olvastam még és az sokkal jobban tetszett, mondjuk azt más írta…


Vegyes érzelmek keringenek bennem a könyvel kapcsolatban így a végére. A sztori nem rossz, de nem is kiemelkedően jó, Steve Perry írása viszont nem annyira megkapó és maradandó, hanem inkább mondanám átlagosnak. Volt benne egy olyan rész, amire nem igazán lehetett felkészülni, de valahogy nem ütött úgy, mint kellett volna és ez a számomra a nem megfelelő felvezetésnek köszönhető. Összességében nem azt kaptam, mint amit mondjuk az Alien vagy az Aliens adott anno srác koromban, hanem egy posztapokaliptikus világképet, ami egy más fajta irányba visz el és remélem a trilógia többi része majd segít abban, hogy ez az irány jónak mondható legyen. Kíváncsian ülök majd neki a maradék 2 résznek.


Azt hiszem, ezeknek a könyveknek az alapkonfliktusa nem is annyira az idegenekkel való összeütközés, hanem az, hogy az emberek között mindig van valaki, aki úgy gondolja, hasznot húzhat a befogott/besorozott/leigázott idegen fajból. Ezek a lények azonban úgy vannak kitalálva, hogy valószínűleg nem is értik, mi a különbség egy tehén és egy ember között (az ízét leszámítva).
Itt is ez a helyzet. Van árulás, van hatalomvágy, van gátlástalanság, kegyetlenség és törtetés. Jó kis egyveleg születik belőle, idegenekkel, Ripley-vel, ártatlansággal és szerelemmel.
(Másfél évvel későbbi, véletlen újraolvasás után megállapítottam, hogy ez az a könyv, ami bármilyen jól van megírva, másnapra elfelejtődik…)
Népszerű idézetek




Az emberek feltételezik, hogy az idegen életformák az övékhez hasonlóan szerveződnek, beleértve a logikát és az erkölcsöt is.
[…]
Pedig az erkölcs még az emberek között is gyakran érvényét veszti, ha úgy hozza a szükség. Hogyan várhatunk többet az idegenektől, mint saját magunktól?
45. oldal




Az ember fejlett technológiával rendelkezett. Saját világán harcolt, az övé volt minden előny. Kivéve…
Kivéve, hogy az idegenekben erősebbnek bizonyult az élni akarás. Ezért, a fajuk fennmaradásáért mindent feláldoztak volna. Erre pedig az emberek közül felettébb kevesen voltak hajlandóak. Egy anya meghalna a gyerekeiért, egy szent tűzbe menne a felebarátjáért vagy az istenéért – de az ösztönös önvédelem általában túl erős az emberekben. Az idegenek ezzel nem törődtek. Ha száz herének kellett meghalnia egyetlen tojásért, akkor százan pusztultak el.
234. oldal




„-Nesztek, egy kis plazma a pofátokba, szemét dögök! – sziszegte Blake elégedetten.
Bueller ránézett.
-Mindig arra vágytam, hogy ezt elmondhassam – szólt Blake.”
235. oldal (Valhalla Páholy, 1993)




– […] Talán bizonyos hormonok kiválasztása megváltozna, ha a beteg megismerné az igazságot. Ez a változás lehet jótékony, de ártalmas is az élősködőre nézve – egyenlőre nem tudhatjuk. Mellesleg szólva a Vegyészetiek azt mondják, hogy az epinefrin-szint növekedése valószínűleg meggyorsítaná a lény fejlődését.
– Úgy érti, ha megtudja, hogy ez a dolog ki fogja rágni magát belőle, és ő belehal, akkor halálra rémül, a dolog pedig még élvezi is?
– Elképzelhető.
Reine sóhajtott.
– […]Van családja?
– Felesége és két gyereke.
– Meg fogják kapni a Társaságtól az életbiztosítás összegét?
– Természetesen.
– Akkor mondják meg neki!
93. oldal




A fickó, aki Massey-hoz beszélt, furcsának tűnt, és Wilks hamarosan rájött, miért. Android volt, és nem nagyon törődtek azzal, hogy kikozmetikázzák. Biztosan feláldozható. Azt is észrevette, hogy nem nagyon izgatja a robotika Első Törvénye, miszerint nem szabad emberi lényben kárt tennie.
155. oldal




A szórakoztató videók úgy mutatták, mintha semmi – vagy majdnem semmi – nem győzhetne le egy kiképzett katonát. Az emberek jókat izgulnak az ilyen filmeken. Az igazság viszont az, hogy a közkatonák általában éretlen suhancok, alig különböznek az átlag tizenévesektől. Az alapfokú katonai felvételihez nem kell túlságosan nagy lángelmének lenni.
Ha valaki egyáltalán odatalál a vizsga helyszínére, és le tudja betűzni a nevét a számítógépnek, az nagyjából meg is felel. Hogy ezek után mennyi ideig marad életben, az a kiképzés hatásosságán és a tisztek hülyeségén múlik. A rettenthetetlen katona mítosza éppen ezért az, ami: mítosz, semmi más.
83. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Aliens sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Éjszakai műszak 89% ·
Összehasonlítás - Michael Crichton: Kongó 80% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): A rendcsinálók 76% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Csak a holttesteden át 88% ·
Összehasonlítás - Orson Scott Card: Ender árnyéka 91% ·
Összehasonlítás - Paul Monette: A Ragadozó 80% ·
Összehasonlítás - Mark Lawrence: Tövisek Királya 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A rémkoppantók 80% ·
Összehasonlítás