Az ​elátkozott ház 87% 71 csillagozás

Érdekes játékos olvasás volt oda-vissza lapozni a könyvben. Ilyen könyv még eddig nem akadt a kezembe, úgyhogy élvezettel forgattam. Azt már viszont kevésbé díjaztam, hogy hiába igyekeztem több irányba is mozdulni, minden választásom végzetes volt. A rengeteg félelem pontról nem is beszélve. Na és az illusztrációk a lapok között, némelyikre rá sem mertem nézni. De ritka élményben volt részben.

A kardozósoktól eltérően ez egy modern és horror jellegű kaland (bár 1984-es, szóval a tucathorrorok korából). A történet meglehetősen klisés, igyekeztek mindenféle rémet egy tető alá hozni benne a házba, amelyben „a gonosz vert tanyát”. Sejtelmesen démonok nevét viselik a szobák, és odabenn rájuk jellemző kihívásokkal találkozhatunk. Ez izgalmasnak tűnt az elején.

Érdekes újítása a Félelem tulajdonság, aminek felső határát az elején d6+6 dobással határozzuk meg, és ha azt elérjük a félelmetes helyzetek során szerzett pontok által, akkor halálra rémültünk. Elég sokszor ijedezik a főhős, így érdemes nem túl kíváncsinak lenni. Ez inkább adja a játék nehézségét, mint a harcok. Alacsony érték esetén inkább bele se kezdjünk, mert legalább 9 félelempontot kötelezően be kell gyűjteni a teljesítéshez. Aztán vannak olyan helyek, ahova belépve biztos a halál, szóval ezért sem érdemes felfedezősdit játszani. Viszont enélkül meg hogy derítsük ki, hogy merre érdemes menni, hol a kiút az Elátkozott Házból? Nem épp játékbarát kidolgozás…

A megfogalmazás rettenetes, nagyobb idegességet okozhat megérteni, hogy mihez képest bal vagy jobb egy irány, hogyan is nyílnak a szobákból ajtók, vagy a kelleténél több „előszoba” és a kitudjamilyenhosszú folyosók megrajzolása a térképhez. Pedig labirintus nincs is benne!

A történet csattanója/fordulata egyébként jópofa, de az odáig tartó út kiöli a szórakozási élményt. Kár érte.

Oké, ez tényleg nehéz volt. A végére már nem is számoltam, hogy hányszor patkoltam el útközben. Vagy zártak be, hogy éhenhaljak. Vagy vesztettem eszem a félelemtől. Viszont klisés volt, nem voltak új szörnyek benne igazából, csak mint egy vámpíros filmben.

Nagyon imádtam ezeket a könyveket gyerekkoromban! Ez ráadásul jó nehéz volt. Bár az nagyon nem tetszett, hogy ha elkeveredtem a spoiler halott voltam. Nem is számoltam már hányszor kaptak el, zártad ketrecbe. De milyen kedves volt az író még választhattam is hogy melyikbe! :D Lényegében jó kis nosztalgia volt.

„Félelmtes fantáziajáték – A főhős Te vagy!” – harsogta a felirat a szépemlékű Kaland-Játék-Kockázat kötetek borítóin, de igazából csak egyetlen helyszín volt félelmetes a sorozatban: a démonhívő kultistáktól hemzsegő Elátkozott ház.

Steve Jackson nagyon eltalálta ennek a játékkönyvnek a hangulatát, pedig igazából nem csinált más, csak leporolt néhány ezeréves horrorklisét. A különös, öreg ház a ködben, az emberáldozó, őrült kultisták, meg a parajelenségeket először csak körberöhögő, majd az ősi titkokat megismerő és mindezektől lassan bediliző főszereplő minden második H.P. Lovecraft-novellában felbukkan. A vidéki házban bújkáló, bőrcuccokba öltözött, vendégkínzó szadista gyilos alakja a Texasi láncfűrészesből lehet ismerős, a nemesi kúriákban kísértő szellemek története pedig szinte egyidős a filmművészettel.

Az Elátkozott ház talán az egyetlen a sorozatban, amit nem lehet végigtolni komoly térképrajzolás és jegzetgyártás nélkül. A szokásos „mindig szerencsém van, minden harcban nyerek, és ha meghalok a baloldali alagútban, visszalapozok oda, ahol jobbra lehetett menni”-trükk itt nem működik, mert a könyv fejezetpontjainak legalább a fele kamu. Rengeteg olyan szoba van, ahová ha betévedünk, meghalunk, viszont az író végig el tudja hitetni velünk, hogy ez az egyetlen helyes út a győzelemhez. Sőt, még illusztációt is csináltatott az ilyen helyszínhez!

Sajnos egy fordítási hiba miatt csak csalással tudtuk megtalálni kris kését, de ha kíváncsi vagy a helyes végigjátszásra, katt ide: http://konyves.blog.hu/2010/08/03/horror_es_fekete_magi…

Ez az egyik legizgalmasabb KKK könyv, amit olvastam eddig, s bár a legtöbb alkalommal „belehaltam” és kezdhettem újra, ezt mindig jókedvvel tettem és elégedett fejcsóválással; megint kifogott rajtam. Bátran ajánlom, igazi kihívás és a „nem tudod letenni” kategória a műfaj kedvelői körében.

"Ha leszúrod a koporsójában heverő vámpírt, lapozz a 42-es pontra, ha inkább szemügyre veszed a gyanúsan bugyborékoló csésze teát az asztalon, lapozz a 256-ra!“ Aki olvasott már lapozgatós játékkönyveket, annak nem újdonság az, hogy a főhős nem valami Harry Potter vagy Robert Langdon, hanem te magad vagy, és hogy a könyv utasítgat, hova és mikor lapozz. Akinek viszont kimaradt ez az élmény az életéből, az bizony nem is sejti, mit veszít!

A műfaj számos darabja közül mindig is a Steve Jackson illetve Ian Livingstone féle sorozat volt a kedvencem, és ebből a csapatból is kitűnik Az elátkozott ház, hisz most nem orkokkal, sárkányokkal vagy a fantasy regényekből ismert egyéb válogatott förmedvényekkel kell megküzdenünk, kincsek, rejtélyek vagy hírhedt szemétládák nyomában kajtatva, és nem is idegen bolygókon vagy űrhajók folyosóin sprintelünk végig amolyan hansolo-san, lézerstukkerből odapörkölve az üldöző földönkívülieknek.

A helyszín a klasszikus horrorfilmeket idéző öreg ház. Éjszaka. Vihar. És te ide-oda lapozgatva próbálsz menekülőutat találni a megszállott szektások, szekrénybe gyömöszölt holttestek és bibliai démonok nevét viselő szobaajtók útvesztőjében.

Nem könnyű a feladat, ezúttal is elbuktam vagy ötször, mire meglett a helyes útvonal. Elkaptak, miközben az éléskamrát fosztogattam, ripityára törtem magam a lépcsőn lezuhanva, vagy csak simán beleőrültem a félelembe, hála egy az ablakba akasztott holttestnek és egy frissiben megszülető démonnak…

Szenzációs olvasmány. Aki a gépen játszható kalandjátékok vagy épp a csapatos szabadulószobák hangulatára vágyik könyvmoly változatban, az kezdjen bele!

Imádtam ezt a könyvet! Rengetegszer olvastam, nem lehetett megunni.Egyszer sem sikerült kijutnom a házból, de mikor folyton eltévedtem vagy meghaltam a szobákban az se szegte kedvem. :) Volt, hogy a baráti társaságommal közösen olvastuk és próbáltunk rájönni, melyik a helyes út, merre menjünk, hogy ne vesszünk el. Ha jól emlékszem a vámpír gróf szobája volt az ahol a legtöbbször hiúsult meg a küldetésem :)
Olvastam még ezen kívül kaland-játék könyveket, de mind közül messze ez volt a legjobb szerintem :)
Remélem most, hogy eszembe jutott megtalálom valahol, hogy újra elolvashassam :)

Életem első könyvben olvasott rémtörténete. Nagyon szerettem a sötét hangulatát :)

Szerettem a lapozgatós könyveket, általános iskolában akkoriban ezeknek nagy divatja volt, és jelen kötet volt a kedvencem, ezért is ezt csillagoztam, de egyébként majdnem mindet olvastam, és meg is vannak.