Amerika ​Kapitány és a Sólyom: Titkos Birodalom (Amerika Kapitány) 78% 33 csillagozás

Újabb retró kötet, ám a korábbi hármashoz képest ez már a 70-es évek közepének szülötte, ami bizony meglátszódik. Míg a 60-as években kisebb-nagyobb epizódokra fel lehetett bontani a sztorit, még ha volt is kapcsolódás, itt ez a nyolc részes történet teljes egészében összefügg, ráadásul a megjegyzésekből látszódik, hogy az alapozás már korábbi számokban megkezdődött. Ennyit tesz, ha valaki hosszabban vihet egy címet, nem random dobálják rá az embereket.
A történetre sok szót nem vesztegetnék, a fülszöveg elég jól összefoglalja a lényeget. Sajnos a végső, nagy fordulatot ellőtték már egy korábbi kötetben, így ott elmaradt a hűha faktor, de alapvetően élveztem a történetet. Persze mai szemmel nézve ez se kevésbé „gagyi”, mint a 60-as évek történetei – lásd pl. az egész sztorit beindító bonyodalom esetét spoiler –, ugyanakkor jól visszaadta a morális válságba került Kapitány lelkiállapotát.
Grafikailag elégedett voltam a képregénnyel, Sal Buscema jó munkát végzett. Helyenként ugyan egy-két panel kissé még puritán, de az összkép jó, közeledik az általam kedvelt 80-as évek részletgazdag képi világához.

Mondtam már, hogy az Amerika Kapitány történetek általánosságban halál unalmasak? Nem? Hát most mondom. Uncsiiiiii. És itt spec a rajzokkal se voltam túlzottan kibékülve.
Ráadásnak még behozták a sztoriba az spoiler-t is…akiket szintén nem szeretek képregény formában.

Az utolsó fejezet mentette meg nekem ezt, ami gyakorlatilag arról szól, hogy Steve szeretne-e továbbra is egy olyan országot képviselni, aminek ay elveivel/működésével nem ért egyet.
Az eleje kicsit uncsi volt. Meg fájdalmas is – hogy pont Steve-et sározzák be olyasmivel, ami kb számára a legfontosabb, arra nem készültem fel érzelmileg. Sam megkapja a szárnyait, ami izgi (viszont nem tud velük repülni, csak siklani, úgyhogy a Toy Story Buzz Lightyear mémek új értelmet nyertek. :D), meg ugye ott volt Sam csaja is, akinél idegesítőbb perszónát nem lehetett volna találni. Sam és Steve álneve is megér egy misét off maga a titkos birodalom koncepciója tetszett, mondjuk azt kevésbé értettem, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, de mindegy.

Az eddigi Marvel képregény olvasásaim közül eddig ez volt a leggyengébb. A történet jó lett volna, mégis kicsit súlytalan lett. Pár szál teljesen felesleges volt és a szereplőket se kedveltem meg. Amerika Kapitány ezzel a nagy patriotizmusával amúgy se volt a szívem csücske, bár itt az utolsó fejezet szépen visszaadta a dilemmáját.

Egy szépen felépített, de azért mégis erősen 70-es évekbeli történet Amerika Kapitány szemszögéből. A nagy csattanókat már itt is ellőtte a korábbi Angyalok mindörökké kötet (de persze a borítóválasztás sem túlságosan spoiler mentes), nem is teljesen értem ezt a kiadási sorrendet, sokat javított volna mindenkét oldalon ha fordítva találkozom velük, ugyanígy az Ultronnál is, és nagy eséllyel a Kree-Skrull háború kötetben sem maradt hátra már sok meglepetés. Ellenben a spoiler ellenére is teljességel élvezhető olvasmány, a rajzok is szépen illeszkednek korukhoz képest is. Nekem a Sólyom mellékszáll volt ami így kevésbé jött be (főleg a barátnője miatt), de szerencsére nem sokáig tart, Steveről pedig szívesen olvastam volna tovább is, hogy merre viszi útja ezek után.

Lehet, hogy a maga idejében ez egy újszerű, formabontó történet volt, de mai szemmel nézve már kicsit megmosolyogtató, sőt, kifejezetten gagyi. Az egész eseménysorozat kiváltó okai mondvacsináltak, pl. a leírásban is említett gyilkosság után az áldozatot egyetlen orvos vagy halottkém sem vizsgálta meg? Pillanatok alatt tisztázódott volna a helyzet, és kiderül, hogy nem a Kapitány az elkövető. Meg a közvélemény is tényleg AZONNAL a Kapitány ellen fordul, amint egy teljesen ismeretlen, a semmiből hirtelen előbukkanó alak elkezdi őt ócsárolni? Ugyan már…

Ezekkel az oldschool történetekkel nagyon kevés kivételtől eltekintve mindig az a bajom, hogy nem elég, hogy kb. 12 éveseknek készültek, de olyan, mintha írni is ugyanennyi idősek írták volna. De persze tudom, hogy igazságtalan lenne mai szempontok szerint számon kérni egy közel 50 éves képregényt, pláne, hogy tényleg vannak benne gondolatébresztő, akár ma is aktuális dolgok (pl. a média és a tömegbefolyásolás hatalma, stb.).

Ha valaki esetleg hadilábon állna a régi stílusú képregényekkel, ezt a kötetet jó szívvel tudom neki ajánlani. Ennek a története már jól fel van építve, még ha itt-ott találhatóak is benne gyermeteg megoldások. A végső nagy fordulat eléggé megdöbbentő, bár szerintem túlzásba vitték a politizálást az alkotók. A rajz tetszik, a hátterek itt azért már nem annyira minimalisták, és az arcok is karakteresek. Alapvetően egy hangulatos, jól összerakott történet. Nyilván nem olyan súlyú, mint mondjuk a Kraven Utolsó Vadászata vagy a Főnix Halála, de a klasszikusok közül mindenképpen a jobbak közé tenném.