Az ​elveszett parancs (Cotton Malone 12.) 27 csillagozás

Steve Berry: Az elveszett parancs

AZ ​ARANYKÖR LOVAGJAI Amerika történelmének legnagyobb és legveszélyesebb titkos társasága volt. Milliárdokat halmozott fel lopott aranyban-ezüstben, és elásta őket titkos rejtekhelyeken mindenfelé az Államokban. A kincskeresők 1865 óta kutatnak az óriási vagyon után, amelyből eddig nagyon kevés került elő.
160 évvel később az Aranykör megmaradt lovagjainak két frakciója vadászik az elveszett kincsre: az egyik azért, hogy elköltse a saját céljaira, a másik azért, hogy megőrizze. Ebbe a viszályba zuhan bele Cotton Malone, az Igazságügyi Minisztérium hírszerzésének egykori ügynöke, akit sokkal szorosabb szálak fűznek a lovagokhoz, mint gondolná. A harc tengelye a Smithsonian Intézet, küllői a lovagok, a kincs, és egyik őse, Angus Cotton Malone konföderációs kém és az aranykörös talány kulcsfigurája révén maga Malone. Bonyolítják a helyzetet egy gátlástalan képviselőházi elnök és egy megkeseredett özvegy szenátorné politikai ambíciói, akik gyökeres változtatásokat tervezgetnek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
GABO, Budapest, 2017
586 oldal · ISBN: 9789634065937 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2017
584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065692 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Cotton Malone · Cassiopeia Vitt · Danny Daniels · Frank Breckinridge · Lucius Vance · Theodore Solomon


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Steve Berry: Az elveszett parancs

Ez az új történet sem okozott csalódást. Malone, az antikvárius könyvkereskedő, ex-ügynök és Cassiopeia Vitt részt vesz a Konföderációs Arany és az Arany Kör Lovagjai titokzatos rend tagjainak keresésében.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/01/az-elveszett-para…

>!
ViveEe P
Steve Berry: Az elveszett parancs

Megint halogattam Berry új könyvét, pedig ő tényleg egyre ügyesebb, és megint úgy tettem le a könyvet, hogy „Ez de hiányzott már.”
Kincsvadászat, konföderáció, és egy titkos társaság. Rengeteg akcióval tűzdelve.
Nagyon érdekesnek találtam a köveket, az „eredeti” Cotton életét, és mindent az Aranykör lovagjairól.
Nagyon izgultam minden szereplőért, és a végén a sok kis snitt, még inkább felpörgetett, hogy a sok szálon futó veszélyhelyzetek hogyan zárulnak le.
Szívesen olvasnék most rögtön egy új Cotton kalandot. :)

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Steve Berry: Az elveszett parancs

Történelmi kalandregényben Steve Berry verhetetlen, tőle mindig megkapjuk azt az adrenalinfröccsöt, amelyre időnként szükségünk van ahhoz, hogy elmeneküljünk a szürke hétköznapokból. Az általa életre hívott Cotton Malone figurája érdekes, hiszen erősen James Bond-i jellemvonásokat mutat, azonban amerikai kivitelben, vagyis kevesebbet csajozik (Cassiopeia Vit mellett nem nagyon marad energiája másra), annál többet akciózik, és még gyakrabban használja az agyát, valamint fotografikus memóriájának is hasznát veszi a kalandok során. Emberünk egy visszavonult szuperkém, aki valahogy mindig belekeveredik egy bonyolult nemzetbiztonsági bűnügybe, amelynek során sok érdekességet megtudunk az amerikai história egy szeletéről, ezúttal a Smithsonian Intézetről, amely központi szerepet játszik a szokás szerint izgalmas történetben. Steve Berry hozta a tőle elvárható szokásos szintet, se többet, se kevesebbet. Kár, hogy a fordításban akadtak pongyolaságok, amelyek vélhetően azért maradtak benne a szövegben, mert egy idén megjelent könyvet ültettek át magyarra, és kicsit rövid volt a határidő. Annyira azonban nem feltűnő ez a momentum, hogy megzavarja a szórakozást, ismét egy izgalmas nyomozás részesei lehetünk, akció, érzelem megfelelően adagolva, időutazás pipa, azt kapjuk, amit vártunk.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/12/22/konyvkritika_s…

3 hozzászólás
>!
Habók P
Steve Berry: Az elveszett parancs

Ismét két szálon fut a cselekmény, a polgárháború idején, és persze napjainkban. Mallone kincsvadászatra indul, olyan kincset keres, amelynek dédnagyapja volt valaha az őrzője. Persze, hogy amíg ő kincskeres, mások meg őrá vadásznak. Van ebben a könyvben is minden ami egy modern kalandregénybe. kell, Az ismert szereplők közül ezúttal csak a klasszikus négyessel találkozuk spoiler Mallone családjának történetét is megismerni. (Csak én érzem ettől úgy, mintha ez egy ciklus végleges lezárása volna?)

>!
gesztenye11
Steve Berry: Az elveszett parancs

Szerintem a szerző egyik legjobb könyve. Kalandos, fordulatos, izgalmas, mint egy krimi – ebben van némi romantika is, de nem sok. Malone, Cassiopeia ismét együtt (lélekben), Danny és Stephanie pedig néha nagyon nehéz helyzetben – mint minden főszereplő. Berry ezúttal az amerikai polgárháborúval, a Konföderáció történetével, és az eddig általam nem ismert Aranykör lovagjaival foglalkozik, bámulatos ismeretanyagot összeszedve. És a Smithsonian Intézetről elmondható ugyanez. Aminek persze nagy része tény, mint esemény, mint személy, mint helyszín! Ami miatt plusz csillag, és nem levonás járna: most kivételesen nem az Alkotmány maga áll a középpontban (csak érintőlegesen), hanem a Kongresszus. És ami már nagyon időszerű volt, megvan spoiler. Ajánlható minden Berry rajongónak és az USA történelmét kedvelőknek!

>!
Timi_Kállai P
Steve Berry: Az elveszett parancs

Hozta a kötelezőt. Persze nem rossz értelemben. Steve Berry a tőle megszokott alapossággal, remek történetvezetéssel írta meg ezt a művét is. A szereplők a régiek, a kalandok újak, és mint Berry esetében megszokott, újabb érdekességek tarkítják az amerikai történelemből. Remek kikapcsolódás.
Egyetlen zavaró tényező a magyar fordítás. Azzal azért sajnos voltak problémák, kissé rontotta az olvasás élményét. Sebaj, legközelebb biztosan jobban sikerül majd ez is.

>!
GABO, Budapest, 2017
586 oldal · ISBN: 9789634065937 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Perly P
Steve Berry: Az elveszett parancs

El sem hiszem, végre befejeztem!

Steve Berry Cotton Malone sorozatával még 2010-ben találkoztam, pontosabban csak szemeztem vele. Odavagyok a templomosokért (főleg Jacques de Molay-ért), így nem volt kérdés, hogy nekem ez kell. (Nem mellesleg Dan Brownnal reklámozták, ami nálam jó kis ajánlólevél. :-)) Két évvel később sikerült szert tennem egy saját példányra, aminek ha jól emlékszem, még aznap neki is álltam. Imádtam!
Teltek-múltak az évek, egyre több kötet jött hozzá, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy folytassam a sorozatot (pedig egy-kettőnek egész érdekes címe van), amíg nem idén szembejött velem ez a rész. Amerika történelmét szintén nagyon szeretem, így hát rögtön ment a várólistámra.
Azért is halogattam idáig, mert féltem attól, hogy lemaradok valamiről, ha nem sorba olvasom a sorozatot (ami félig-meddig igaz is lett), de hát a kíváncsiság nagy úr. :-)

Majdnem három napba telt elolvasnom. Ami legeslegjobban hátráltatott, az a fordítás. Szóismétlések, helyesírási hibák, zagyvaságok és rengeteg szleng (nem épp a jófajtából!) jellemzi. Erre még rátett egy lapáttal, hogy hiába „csaptunk bele a lecsóba”, baromi unalmas volt az egész. Mivel már olvastam egy Cotton Malone-könyvet (Lantos István fordításában), ami elejétől a végéig lekötött, egy percre sem unatkoztam rajta, így elsősorban a fordítót teszem felelőssé, hogy ennél a résznél ez történt velem. (Bár van egy olyan érzésem, hogy az író is sáros benne picit. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a fordító feladata élvezhetőbbé tenni az olvasnivalót.)

A szereplőket nem igazán sikerült megkedvelnem (Cotton és Cassiopeia kivételt képeznek). Egyedül Danny Danielst, csak ne adott volna Sóvágó Katalin ennyi szörnyűséget és ocsmányságot a szájába… A többiek irritáltak. Ostobák, töketlenek, elmebajosok, pszichopaták gyülekezete.

Ami a történetet illeti, tetszett is, meg nem is. A vége nagyon kurtára sikerült, annak ellenére, mennyi minden bele lett sűrítve. Főleg úgy, hogy előtte csigatempóban haladt a cselekmény. Kiszámítható volt, a rejtvények száma sem kielégítő, sőt rejtély sem igazán volt benne. De a legjobban az zavart, hogy a kincskeresésnél a modern eszközök segítségére bízták magukat, mondván, „a jelzések nagy részét eltüntette az idő”, ahelyett, hogy saját szemükkel, erejükből bizonyosodtak volna meg ennek igazáról.
Elismerem, néhanapján jól szórakoztam egyes jeleneteken, de összességében élvezhetetlen volt (hála a fordítónak!).

Nem érzem úgy, hogy a többi rész kihagyásával sok mindenről lemaradtam volna, mindenesetre inkább sorba haladok a sorozattal. Úgyis újra akartam már olvasni A templomosok örökségét. Azokat a köteteket, amiket Sóvágó Katalin fordított, inkább angolul fogom majd.

>!
Llorente
Steve Berry: Az elveszett parancs

Végre! Végre a 12. Cotton Malone történetben választ kapunk arra, hogy honnan jön a Cotton becenév. Már csak emiatt érdemes volt elolvasni :D.
Steve Berry tényleg nagyon jó abban, hogy egyszerre tud oktatni és szórakoztatni. Nem csak az amerikai polgárháborúról lettek mélyebb ismereteim, de az Egyesült Államok kormányzása is világosabb lett. Akit hiányoltam, az Luke Daniels, valamiért megkedveltem az ő karakterét a korábbi epizódokban. Ami nem igazán jött be, az a fordítás. Ezt a részt most kivételes nem Lantos István fordította (úgy tudom az előzőt se), és éreztem is, hogy ez nem az igazi így. A szleng az valami elképesztően oda nem illő volt, és hibáktól se volt mentes. De ezektől a dolgoktól eltekintve én ezt Cotton történetet is ugyanúgy élveztem mint a többit, még ha sokszor hiányoltam Cotton szarkazmusát.

>!
dpart
Steve Berry: Az elveszett parancs

Számomra ez a Berry történet volt a legmozgékonyabb. Tetszett maga a sztori is. Az Aranykör lovagjai egy újabb titkos társaság, akiket legenda és titokzatosság övez.
A történet tipikusan berrys, azaz számomra már kiszámítható, de én szeretem az írásait.
És különösen megragadott, hogy Cotton Malone őse is feltűnik benne, és ebből sikerül is kihozni Berrynek egy újabb titokzatos szálat. Ügyesen kezeli.

>!
briggg
Steve Berry: Az elveszett parancs

Steve Berry-ben és a szereplőiben nem lehet csalódni. Csak olvastam és olvastam. Izgalmas, vicces, fordulatos és érzelmes.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A türelem keserű, de a gyümölcse édes.

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: türelem
>!
robinson P

Viharra születtem, hozzám nem illik a szélcsend.

172. oldal

>!
robinson P

Épp ez a jó a kalandban.
Legyen akár az élet, akár a szerelem kalandja.
Az ember sose tudja, mi lesz a vége.

60. oldal

>!
robinson P

Az asszony farkasszemet nézett vele.
– Ki az ördögöt érdekel, mi a véleménye az Egyesült Államok szenátusának?

90. oldal

>!
robinson P

– Óhajt valamit, elnök úr? – kérdezte az egyik, ahogy Danny felkapaszkodott a lépcsőn.
– Egy harmadik mandátum jó lenne.

174. oldal

>!
robinson P

Danny behunyta a szemét és birokra kelt az emlékkel, ami negyven éve kísértette.

83. oldal

>!
robinson P

Úgy látszik, a felzúdult méhek most döntöttek el, itt mindenki ellenség. … A méhfelhő egyre sötétedett.

143. oldal

>!
Perly P

Négy hónapja sincs hivatalban, és máris bűnözik!

Kapcsolódó szócikkek: Danny Daniels
>!
Perly P

Agg lovagok szürke hada,
Ne térjetek most még haza.
Szürke a lét, szürke a fő,
De meghalni most nincs idő.

Ha majd a ti órátok üt,
Napunkkal nyugosztok együtt.
Visz bennetek az égi mén,
Becsületnek vérmezején.

Ha bennetek hívnak haza,
Túléli a Dél valaha?
Szürke lovon szürke vitéz,
Hadba szállni legyél merész!

Kiálts, Konföderáció!
Szállj nyeregbe, vén légió!
Ha voltál hős, ezüst lovag,
Arany mezőn álld a sarat.

Miatyánk, ki mennyekben vagy,
Bajnokaidat el ne hagyd.
Vezesse őket szent kezed,
Vénülő szürke sereged.


A sorozat következő kötete

Cotton Malone sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Umberto Eco: A prágai temető
John Grisham: A festett ház
Guillaume Musso: Holnap
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Tomori Gábor: Szívcsakra
Frei Tamás: A bankár
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok