A ​templomosok öröksége (Cotton Malone 1.) 255 csillagozás

Steve Berry: A templomosok öröksége Steve Berry: A templomosok öröksége Steve Berry: A templomosok öröksége

Cotton ​Malone volt amerikai ügynök Koppenhágában brutális öngyilkosság szemtanúja lesz. A morbid esemény felkelti érdeklődését, és magánnyomozása eredményeképpen a legnagyobb titokban fennmaradt Templomos rend nyomára jut. Kiderül, hogy sokan kutatják az elveszettnek tudott kincsek között talán legnagyobb értékű dokumentumgyűjteményt, az ősi templomos irattárat, melyből szakértők szerint kiderülhet, hogy a Feltámadás csupán mendemonda. Természetesen a Vatikán az egyház hatalmának megőrzése érdekében minden erejével azért küzd, hogy az irattár soha többé ne kerüljön elő, hiszen ebben az esetben hatalmuk egyik pillanatról a másikra összeomlana. A több országon átívelő, sodró lendületű, fordulatos okkult thrillerben Malone legnagyobb ellenfele mégsem a katolikus egyház, hanem egy gazdag muszlim asszony, akinek harcosai állandó fenyegetést jelentenek a ravasz kódok és szimbólumok alapján a célt kutató nyomozóra. Márpedig minél többet tud meg Malone, annál nagyobb veszélyben van az… (tovább)

Eredeti mű: Steve Berry: The Templar Legacy

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
GABO, Budapest, 2016
612 oldal · ISBN: 9789634063650 · Fordította: Lantos István
>!
GABO, Budapest, 2016
612 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062004 · Fordította: Lantos István
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543666 · Fordította: Lantos István

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Cotton Malone · Cassiopeia Vitt


Kedvencelte 23

Most olvassa 10

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsanna_Makai
Steve Berry: A templomosok öröksége

Azta!
Kezdem azzal, h Steve Berry különleges helyen van a szívemben, amióta személyesen találkoztam vele, kétszer is.
Hogy miért vártam ezzel a könyvével eddig? Mert egy idióta vagyok!
Hát imádtam! Egyszerűen remek volt! Az utolsó kb 30 oldalon már azon remegtem, h mikor kezdhetem el már a következő részt. Valahogy nekem mondjuk sokkal inkább volt Mark a főszereplője ennek a könyvnek, mint Cotton.
És ha egy kicsit figyel az ember, feltűnik, h nem hangzik el a faszi neve, jó sokáig, aztán egyszer csak megemlítenek valakit, aki eltűnt, és halottnak hiszik, nna, mi lehet a csavar?!?!?
Nekem is eszembe jutott, h ez a könyv miért is nem lett világsiker, amikor ezerszer jobb, mint a Da Vinci kód, de nem értem, biztos másik is ekkora barmok, mint én, és nem olvasták még ezt a könyvet.
Szóóóóval; aki még nem olvasta, olvassa el, szerintem mást is be fog rántani.
Egyszerűen olyan remekül, képszerűen írta le dél Franciaországot, hogy elkezdtem odavágyni.

>!
Bajnoczianna
Steve Berry: A templomosok öröksége

Az első könyv amelyet Steve Berry-től olvastam. Mégis nekem kicsit az lassan indult be, de annál több volt benne a részlet a szereplőkről. Megismerten Cotton Malonet, aki sokkal több emberei tulajdonságot mutatott meg magából mint a Robert Langdon. Ez a szereplő élethű személyként jelenik meg a történet során.
A 45 oldal után kezdett beindulni a regény. Ott már megjelentek az izgalmas elemek. Mint a könyvek amelyek segítsége nélkül Cotton se bukkant volna fontos nyomra. Hiába próbálta meg bárki eltántorítani tőle, de ö nem hagyta magát. Makacs férfi, aki mindig véghez viszi azt amit eltervez.
Nem volt rossz ez a könyv első résznek, de kicsit nehezen álltam rá a könyvre. Az elején nem igazán találtam benne izgalmas részt, de ahogy több időt adtam neki azért lett benne valami. A lényeges részeket szépen kifejtette az író, igy a templomosok öröksége egyszer mindenképp olvasható. Bár többet vártam tőle, de még igy is tetszett.

>!
Ibanez MP
Steve Berry: A templomosok öröksége

Hát, nagy várakozással telve kezdtem bele a kötetbe, kicsit csak a hossza volt rémisztő, ami aztán még rémisztőbbé vált, amikor elkezdtem unni a kötetet több helyen. Bizony. Valahogy ebből a műből hiányzik a pörgés. De nagyon. Még akkor is, amikor úgymond peregnek az események, akkor is hiányzik valami lendület, valami plusz. Látszik is, hogy milyen hosszú ideig olvastam, ha ötcsillagos volna, két napnál tovább nem tartott volna, az biztos. Így viszonyt csak nyűglődtem vele, és reggel már sóhajtással fogtam bele az utolsó 150 oldalba.

Pedig egyébként az ötlet jó, a történet maga jó volna. Én is hasonlíthatnám Dan Brown-hoz, de nem akarom, mert nagyon régen olvastam tőle (emlékeim szerint viszont iszonyatosan élveztem a könyveit, főleg a Da Vincit). Az mondjuk pluszban unalmas volt, hogy már megint Jézussal foglalkoznak, kissé lerágott csont kezd lenni. Ezért is fogom továbbolvasni a sorozatot, mivel a többi rész már egész más történeteket ajánl és talán a főszereplőt is jobban ki fogja dolgozni az író (a nevén én is csak jajongani tudok, most komolyan..).

Örültem a könyvben található helyszíneknek, főleg, mert az egyik kedvenc francia területem szerepel benne. Ki is írtam pár helyszínt, ahol még nem voltam, de most bakancslistára került. A templomos lovagokról mindig szívesen olvasok, no meg arról is, amikor akár egy kicsit is fikázva van az egyház (legyen bármelyikről szól, de ha katolikus, akkor pláne) :-D Csak ámulni tudok azon, hogy még mindig mennyien hisznek, illetve kíváncsi volnék, hogy egy bőszen vallásos ember egy ilyen könyv olvasása közben vajon mire gondol, kezdenek-e kétségei lenni pl. az írásokban.

Összességében kapunk egy lassan folyó, szerintem túlságosan hosszúra nyújtott történelmi-kalandos sztorit, egy Indiana-Langdon árnyékát hajkurászó főhőst (sose fogja elérni szerintem), jó történelmi hátteret (a múltban történtek nekem is jobban tetszettek), sokszor kissé kuszált módon, sokszor unalmassá válva, de azért megéri elolvasni és engem sem tántorított el a sorozattól. A következő kötet majd eldönti, hogy mi legyen :-D

>!
robinson P
Steve Berry: A templomosok öröksége

Az első találkozás Malone-val, mint egy modern 007-es. És könyvesboltja van…

2 hozzászólás
>!
Véda MP
Steve Berry: A templomosok öröksége

Gyorsan megnéztem mi is a könyv hivatalos műfaja: kultúrtörténeti krimi. Hogy Berry miért lett kikiáltva ennek egyik legkiválóbb írójává: maximálisan megértettem. Tökéletesen vált helyszínt, cselekménnyel jellemez szereplőt, végtelenül izgalmasan mutat be régi történelmet. Ahogy előre halad az ember a könyvben, akaratlanul is összehasonlítja Dan Brown Da Vinci-kódjával. Ez jobb! Klasszisokkal! Úgy tudnám megfogalmazni: kevésbé hatásvadász és sokkal „szerethetőbb”. Nincs vakmerő Jézusnak gyerek volt és az a csaj melletted az ő leszármazottja baromság és összecsapott befejezés. És a befejezés! Külön szimpatikus volt, hogy írt egy Utószót, amiben részletesen leírja milyen infot honnan szedett, ill. mely momentumok azok, amik csak az ő képzeletéből származnak. A legjobban az tetszett, ahogyan a valóban létező Bibliai ellentmondásokat, s egyúttal a nagy Titkot/Örökséget megoldotta. Kiváló! Már az ember kezdi sajnálni, hogy mindez csak a képzelet szüleménye, amikor az író az Utószóban eljut egyúttal a regény utolsó mondatához is, mely valóban X. Leótól származik és nem fikció: „Jó szolgálatot tett nekünk ez a mítosz Krisztusról”. Hát nem brilliáns?:)

>!
salidigger
Steve Berry: A templomosok öröksége

Azt hiszem sokkal jobban tetszett volna, ha ezt a könyvet 2006ban, vagy akár a magyar kiadás évében 2010ben sikerül elolvasnom. Ó, a boldog békeidők! :D Da Vinci-kód és az erre rátelepedett komplett alműfaj a könyvkiadáson belül. Dunát lehetett egy időben rekeszteni a „templomososmáriamagdolnásvilágméretűösszeesküvés” történetekből, meg az ezeket igazoló/cáfoló könyvekből. Berry jó érzékkel lovagolta meg ezt a hullámot, ha cinikus akarnék lenni (az vagyok :D), akkor anyagilag biztosan jól járt. A könyv hemzseg a féligazságoktól, pontatlanságoktól, ferdítésektől, téves dátumoktól etc. Oldalakon keresztül lehetne sorolni. Nem tudom mások hogy vannak vele, de kb. száz ilyen jellegű történet után egyre kevesebb „sportértéket” találok abban a végkicsengésben, hogy a „Kereszténység rossz! Értem?!”…mondom, tíz éve kellett volna olvasnom. :)
Amúgy, ha a cselekményt nézem,nem nagyon lehet belekötni. Jól megírt, pergő és feszes thriller.

>!
Judit_Sike P
Steve Berry: A templomosok öröksége

A férjemmel Dániában élünk, így a könyv eleje kifejezetten szívet melengető volt számomra. Koppenhága városa, a nevezetességek, azok a helyek, ahol már mi is jártunk. Teljesen más érzés volt így olvasni egy könyvet, mint ha csak elképzeli az ember. Hiszen itt valóban voltam, valóban láttam.

A könyv eleje izgalmas volt, nagyon tetszett, ahogy szépen bontakozott ki, miről is van szó.
Viszont lehet velem van a hiba, de a könyv közepe kicsit nekem lapos volt. A szereplők elutaztak, nyomoztak, üldözték őket, de nekem az az információ mennyiség amire ráakadtak, kevés volt. Félre ne értsetek, rengeteg új dolgot tudtunk meg, de többségében ez nem nyomozás során derült ki, hanem adott információ volt, amit ők már tudtak.
Aztán az utolsó 100-150 oldal újra beindult, fény derült mindenre és összeállt a kép.

Szuper volt, és a végkifejlet kifejezetten meglepett, és egy olyan választ tárt elénk, ami nagyon elgondolkodtató.

>!
nettikeee P
Steve Berry: A templomosok öröksége

Itt van egy izgalmas, szövevényes történet. Dan Brown is ajánlja. Én is ajánlom. Rohadtul jó ötlet volt beszerezni és elolvasni. Imádtam.
Az író érdekes dolgokat feszegetett a könyvben, és ez lehet nem mindenkinek nyeri el a tetszését, de nekem nagyon.
Bevallom őszintén, nem igazán szeretem a történelmi, vagy azzal kapcsolatos regényeket, de igazán megfogott. Kicsit talán még azt is mondanám, hogy Da Vinci kód jellegű az egész. Azóta kb mindenkinek mondom, hogy olvassa el :D

>!
Lady_Hope I
Steve Berry: A templomosok öröksége

Meg kell mondjam furcsa volt, de nem rossz. Keresztyén hívőként pedig különösen nevetséges.
Mit vár el az ember egy összeesküvés elméleten alapuló könyvtől? Izgalmat, limonádét, csapdákat, csavarokat, minimális történelmi hűséget, és nulla utánjárást, ó és persze egy-két amerikait.
Ez a könyv annyiban más hogy pontos, és alapos, történelmileg hű, és még a Bibliából is helyesen idéz (hellyel közzel, bár lehet hogy nekem van valami ufós fordítás.. már nem emlékszem hol akadt fel a szemöldököm, de valahol elég furcsa lett az idézet).
Steve Berry tényleg a műfaj mestere.

Az meg hab volt a tortán hogy a szereplők neveitől megőrültem. Egyedül „Sztefáni” volt rendben, de Geoffrey-ból „Gufi” lett, aztán ott van „dö Rokfort” is, (igen, mint a sajt) volt egy „Bizsu abbé”-m, és a főszereplőt nem tudtam komolyan venni, mert végig „Koton”-nak ejtettem a nevét.

>!
Agatha
Steve Berry: A templomosok öröksége

Szeretek szórakozás közben tanulni – pontosabban: szeretem ha „öntudatlanul” összeszedek új ismereteket, különösen ha az az új ismeret történelmi jellegű. Ezért is szeretek ilyen típusú regényeket olvasni.
Steve Berry-től eddig még csak A borostyánszobához volt szerencsém, aminek a történelmi alapját imádtam, igazi újdonság volt számomra, és még a gyenge krimis száltól is hajlandó lettem volna eltekinteni valami hasonló csemege kedvéért – Na, most majd Dániáról is összeszedek valamit…
Hát, édeskeveset sikerült.
Szórakoztató volt, néhol izgalmas, de felejthető.
spoiler


Népszerű idézetek

>!
nemleh

Az alkudozás legelső szabálya mindig az, hogy el ne áruld, mennyire fontos neked valami.

36. oldal, Első rész - Kettő (Palatinus, 2007)

>!
cassiesdream

Az emberi elmének az az igénye, hogy választ kapjon mindenre, még az olyan kérdésekre is, amelyekre nincs válasz, …

608. oldal

>!
cassiesdream

Semmi sem rontja jobban a könyv értékét, mint az, ha kivágnak belőle oldalakat.

126. oldal

>!
nemleh

Megfelelő információk hiányában sohasem lehet jó döntéseket hozni.

35. oldal, Első rész - Kettő (Palatinus, 2007)

>!
cassiesdream

… a szél úgy nyögött, mint egy sebzett lélek.

384. oldal

>!
nemleh

(…) amíg ember él a Földön, sehol sem lesz egyetlen nyugodt zug sem. Mindenütt ugyanaz folyik, csak a szereplők mások.

637. oldal, Ötödik rész - Hatvanhét (Palatinus, 2007)

>!
cassiesdream

A mészkőből épült házak oly szorosan bújtak egymáshoz, mint a könyvek a zsúfolt polcon.

139. oldal

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Cotton Malone sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Harper: Az elveszett szentély
Adam Palmer: Mózes hagyatéka
Dan Simmons: Terror
Umberto Eco: A prágai temető
Urbánszki László: A nemzetségfő
Steven Saylor: A hét csoda
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak
Christopher Moore: Te szent kék!
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”