A ​Romanov-jóslat 50 csillagozás

Steve Berry: A Romanov-jóslat

Jekatyerinburg, ​Oroszország: 1918. július 16. Tíz hónap telt el azóta, hogy forradalmárok vetettek véget II. Miklós uralkodásának. Ma este a fehérek hadserege afelé a város felé nyomul, ahol a bolsevikok fogva tartják a cárt és családját. Miklós már a megmenekülésükben reménykedik. Ehelyett hidegvérrel, módszeresen kivégzik a Romanovokat.

Moszkva: napjainkban. Az oroszul folyékonyan beszélő, és az ország történelmét kitűnően ismerő atlantai ügyvédet, Miles Lordot izgalommal tölti el, hogy egy ilyen jelentős esemény előestéjén Moszkvában lehet. A kommunizmus és egy sor gyengekezű kormány bukása után az orosz nép a monarchia visszaállítására voksolt. Az új cárt egy különlegesen kinevezett bizottság fogja kiválasztani II. Miklós távoli rokonai közül, Milesnak pedig az a dolga, hogy a befolyásos nyugati üzletemberek egy csoportja által favorizált cárjelöltet átvilágítsa. Ám Milesnak egykettőre kisebb gondja is nagyobb lesz a kutatásnál, amikor fegyveresek majdnem megölik a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
GABO, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660025 · Fordította: Komló Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2020
480 oldal · ISBN: 9789635660384 · Fordította: Komló Zoltán

Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Miles Lord


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Mintha nem is Berry lenne… ezt már a Varsói protokollnál is éreztem, lehet a fordító lecserélése miatt, (kár volt) vagy itt még azért, mert ez egy korai darab…kissé túl nyakatekert, nem gördülékeny, lélektelenül száraz szöveg, unalmas, kiszámíthatóan steril akciójelenetekkel…(az állatkerti, mintha egy gagyi vígjátékból került volna ide, rémes). Nem erre számítottam. Egynek épp jó, legalább a töri rész izgalmas és érdekes, még ha fikció is.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/02/a-romanov-joslat.html

4 hozzászólás
rosemary_goth P>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Ez egy vérbeli Berry könyv volt.
Persze, nem Mallone, hanem Lord, de attól még ugyanolyan jó volt. Persze furcsa, de nem hiszem, hogy ne lehetne más szereplővel is írni regényeket, ha egyszer Berrynek hívnak valakit.
Kevesebb akció és hősködés, de ezért kárpótol a mesével, ami szerintem nagyon jól sült el. És nem utolsósorban ebben a kötetben Steve Berry egy egész elfogadható alternatív történelmi kalamajkát gondolt ki nekünk.

A cári család rejtélye óhatatlanul megmozgatja/megmozgatta sokak fantáziáját, és biztos vagyok benne, hogy fognak még születni újabb történetek is ebben a témában.
Természetesen, ahogyan több helyen is szerepel a történetben és a szerzői kiegészítésben, nagyon sok benne a fantázia, hiszen a források vagy megbízhatatlanok, vagy hiányosak.
Én mindenesetre jól szórakoztam rajta :)

Baráth_Zsuzsanna P>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Ez a korai zsenge nem a sorozat fénypontja. Erre részben magyarázatot ad az, hogy 2004-ben íródott, és Cotton Malone helyett egy bizonyos Miles Lord, atlantai ügyvéd üldözi a történelmi rejtélyeket természetesen egy szép és szenvedélyes hölgy oldalán. Vagyis a séma ugyanaz, mint máskor, ami egyrészt biztosítja a megszokott szintet, másrészt viszont nem ad hozzá semmi extrát a sorozathoz. Nem a szürke átlag, de nem is az a mindent elsöprő lendületű történet, ami miatt nem lehet letenni a könyvet. Nem unalmas, de nem is briliáns, érdekes, de a szerző ennél sokkal többet tud. Steve Berry saját műfajában egyeduralkodó, azonban az utóbbi időben a sorozat beállt egy jó közepes szintre, amelyből hiányzik a sziporka, miközben kiváló szórakozást tud nyújtani az olvasónak. A téma érdekes, hiszen a delejes tekintetű Raszputyin karaktere megunhatatlan, ahogyan az utolsó cár családjának tragikus sorsa is. Vajon valóban túlélhette Anasztázia nagyhercegnő vagy bárki más a családból a jekatyerinburgi mészárlást vagy csak egy legendáról van szó, amelynek nincs valóságalapja? Az ilyen izgalmas történelmi rejtélyek a szerző specialitásai, ezúttal sem kelt csalódást, de nem is varázsol el bennünket. Természetesen kár lenne kihagyni ezt a részt is, de én még annak tudatában is egy kicsit többet vártam tőle, hogy egy régebbi alkotásról van szó, ráadásul jóval szárazabb a stílus, mint ahogyan azt megszokhattuk (talán a fordító megváltoztatása is közrejátszik ebben).
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/03/10/konyvkritika_…

FélszipókásŐsmoly >!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Elöljáróban: ez az első kötetem a szerzőtől. A kötet végén olvasható interjúból kiderül, hogy az egyik korai műve ez. 1996-ban írta meg, és 12 kiadó utasította vissza, így sokáig fiókban hevert, majd miután befutott a Borostyánszobával, már elfogadták a kéziratot (2004-ben jelent meg eredetileg, tehát hazánkba igen jelentős késéssel jutott el). Jóval a Da Vinci-kód előtt született, de elég hasonló stílusban, csak még kezdő szinten (megvan a bája, de nem szabad túl nagy dologra számítani). Önálló mű, tehát nem sorozat része, bár Berry említi, hogy Miles Lord talán még visszatér egy kalandra, mert nagyon megkedvelte.

A kétezres évek (főleg amerikai) irodalma pezsgett a hollywoodi akciófilmek hangulatában. A menőség, a keménykedés, a hangzatosság, a pörgős izgalom tűntek a legfontosabb elemeknek, aminek áldozatul eshetett a fogalmazás, a hitelesség és az észszerű történetvezetés. Ekkoriban kezdte könyvsorozatát Dan Brown, Jim Butcher, az oroszoknál az Őrség-sorozat hasított, egyik szubkultúrában a Hellboy-képregények, másikban a World of Darkness szerepjátékok élték virágkorukat – mind piszkosul szórakoztatóak, de nem mondhatóak komoly irodalomnak. A Romanov-jóslat is ezekhez hasonlítható (a főhős összeesküvés nyomait tárja fel apránként, akcióból akcióba csöppenve; Robert Langdonhoz képest nulla vallás, kevesebb az agyalás, több a szaladozás), de még szembetűnően egy kiforratlan író alkotása. Egyszerű, ponyvaszerű regény, gyengén megírt alakokkal ("gonosz bérgyilkosok", erőltetett romantikus szál), heves iramú cselekménnyel (már a legelső oldalon géppuskából lőnek a főhősre, aztán csak menekül), a valóságtól elrugaszkodott mozisan valósághű jelenetekkel.

Előnyére szolgál, hogy kedvelem a Raszputyin-legendát (hiszen nem sok más embert öltek meg annyiszor annyiféleképpen, ahogy e cári tanácsadót) – ám ez most nem erről szólt, hanem a legyilkolt cári családról és a lehetséges túlélő gyerekekről. Bár nincs rajta az alternatív történelem címke – mert nem is ilyen céllal született –, de a bemutatott történelmi vonatkozásokat azért átszövi az író képzelete. 2008-ban tisztázták a cári gyerekek maradványát DNS-elemzés segítségével, de a regény megírásakor még rejtélynek, bizonytalannak számítottak a részletek, így eljátszhatott egy „mi lenne, ha túlélték volna” gondolattal.

Ez a háttér (visszatekintések, sejtelmes összeesküvés) bizonyos mértékig tetszett is. Vártam, hogy egy nagy kirakós áll majd össze, de csak tűzijátéknak bizonyult. Emiatt az egész olyan sótlan, hiába a sok akciójelenet. Persze akadtak kifejezetten jópofa részek (pl. a gorillás). Előnyére szolgál még, hogy az itt-ott túlírtsága ellenére rettentő gyorsan lehet pörgetni az oldalait.

ViveEe P>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Érződött, hogy Berry egy korai műve, de ennek ellenére tetszett.
Nem Cotton történet, teljesen különálló könyv.
Bár afelett, hogy Lord-nak hívják a főszereplőt még mindig nehezen tudok napirendre térni, szerintem nagyon szerencsétlen névválasztás.
Bár az első fejezet rögtön egy üldözéssel indul Oroszország utcán, utána nehézkesen indult be a történet.
Oroszország újra cárt szeretne ültetni az ország élére, és csak egy Romanov leszármazott lehet rá jogosult. Lord és főnöke egy ilyen személy trónigényének alátámasztása miatt utazik oda.
De aztán régi iratok kezdik egyre inkább megerősíteni azt a legendát, miszerint II. Miklós két gyermeke is túlélhette a kivégzést.
És ha ez igaz, és nekik vannak még élő leszármazottaik, az jelentősen megváltoztatná a mostani választásokat.
Lord kutatásba kezd, ami természetesen nem mindenkinek tetszik, és fejvadászat indul ellene.
Ahogy később is, itt is több országba látogatunk, számos akcióval tűzdelve.
A végére pedig minden szépen kiderül.
Bár Lord naivitását a főnökével szemben egyáltalán nem értettem, ezt leszámítva nem volt gondom a történettel. Itt is szépen keveredett a fikció a történelemmel és a legendákkal.
Ezt a kötetet is ajánlom.

BBetti86 >!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Mivel szeretem elképzelni, 'mi lett volna, ha…' – így ezzel a könyvvel kifejezetten jól kijöttem. Kalandregény és rejtvényfejtés, ahogy Steve Berry írni szokta, miközben egy alternatív történelmi nyomvonalon is elindulunk.
Még az is igaz, hogy szerettem a képet, ahova eljutunk, és ami nagyon nem a mi valóságunk.

Oroszországban szavazás volt, és az emberek azt szeretnék, ha megint lenne cár, vagyis a Romanovok visszatérhetnek az orosz trónra. Az amerikai ügyvéd, Miles Lord tagja annak a csoportnak, mely a jelölteket vizsgálja. A feladata, hogy a fő esélyes, Baklanov hátterét ellenőrizze. Az orosz történelemért rajongó Lord azonban olyan nyomra bukkan, amely alapjaiban változtathatja meg az esélyeket. Hiszen két gyermek, Alekszej cárevics és Anasztázia nagyhercegnő teteme nem volt a tömegsírban. Ha ők túlélték, kimentették őket, egy egyenes ági leszármazottjuk örökölné a trónt. Egy régi rejtély és jóslat darabjait összeillesztve Lord egy segítővel az örökösök nyomába ered, miközben egyesek vadásznak rájuk, hogy ne kerülhessenek elő II. Miklós egyenes ági leszármazottai, ha valóban léteznek.

A történet alapvetően Lord és társnője, Akilina útját követi végig, akik Raszputyin jóslatát és a hátrahagyott nyomokat követve jutnak egyre közelebb a célhoz, miközben vadásznak rájuk. Nyomozás, menekülés – kalandregényes és ahogy beindulnak az események, izgalmas is.
Berry a tőle megszokott stílusban pörgősen, lényegre törően halad a cselekményben. Sem hosszabb leírások, sem kitérők nem lassítják a történéseket. A cselekménykedvelő olvasók barátja így a regény.
Van közben egy-egy fordulat is, hiszen azzal eljátszik a szerző, hogy ki áll a páros oldalán, és ki milyen érdekből hátráltatja őket. Berry különben nem árul zsákbamacskát: az olvasó tudhatja, kitől kell óvakodni, míg Lord egyes szereplők igazi szerepére csak későn jön rá.

Mellette naplótöredékekből, elbeszélésekből megismerjük a cári Oroszország végnapjait, és kapunk egy mesébe illő történetet Alekszejről és Anasztáziáról. A darabok szépen összeállnak, és szerintem azért tetszett nekem ennyire ez a könyv, mert ez a lehetőséget szerettem. Ha értelmet nem is, de vigaszt vitt a Romanov-család tragédiájába.

Érdekes az is, mennyire szűken méri Berry az érzelmeket. Lord és Akilina között úgy alakít ki vonzalmat, hogy arról talán 2 mondat szól az egész könyvben. Amikor valaki a szülei vagy éppen a saját házasságáról mesél, az is olyan sterilnek hat, miközben igazából arról mesél, hogy szeretik egymást.
Mégis, olyan események vannak benne, amelyek hozzák magukkal az érzelmeket, amiket olvasóként bele tudtam tenni. A Romanov leszármazottak sorsa, vagy a jelenből az Alekszej nevű borzoj története. Megható, szomorú, de felemelő is.
Tudom, egy olyan könyv, amiben sok embert megölnek, én mégis egy kutyát emelek ki… Alekszej azonban minden tekintetben jó kutya volt. Kutyabarát vagyok, szóval nekem jobban vérzett érte a szívem, mint sok random emberért, aki éppen csak feltűnt a történetben. Még akkor is, ha közben rákerestem, hogyan néz ki egy borzoj – és nem tudom azt mondani, hogy szerintem szép kutyák. De az biztos, hogy Alekszej jó kutya volt.

Van kaland, van nyomozás, van nekem tetsző vég. Még csak Cotton Malone se hiányzott – bár tény, hogy Lordnak vannak közös vonásai vele.

gesztenye11>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Nem ezt vártam – mármint nem azt, hogy előkerül egy Steve Berry kézirat, még a Cotton Malone előtti időkből – hanem természetesen a Varsói protokoll folytatását. Viszont ezt kaptam, de nem bántam meg! Sőt! Miután a fülszöveg is sok mindent elárul, nem számít spoilernek, ha elmondom, hogy a történet akciófilmbe illő jelenettel indul, aztán visszamegyünk abba az időbe, amikor a kommunisták 1918-ben legyilkolták II. Miklós cárt és az egész családját. spoiler És van egy fekete amerikai ügyvéd, aki – napjainkban – Moszkvában elkezd utána eredni ennek a történetnek, hogy aztán Észak-Karolinában kössön ki. Nincs ugyan Malone, de a könyv főszereplője is hasonlóan szimpatikus – az egyetlen bajom vele, hogy Malone-hoz képest túl naiv spoiler, A könyv maga cselekményes, olvastatja magát, és (a szerző későbbi könyveihez hasonlóan) keverednek benne a valós történelmi tények a fikcióval. Sok izgalom, sok lövöldözés, kis romantika, cselszövések, politika keveredik a történetben, aminek a befejezése szinte spoiler – és ez annyira mesebeli, hogy ez már túl szép – és ez a másik hiányosság, ez a kettő pedig már indokol egy fél pont levonást. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti Steve Berry-t, meg annak is, aki még nem olvasta, de imádja a kalandos történeteket, illetve érdekli az orosz történelem.

SáraKata>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

nagyon régen vártam már, hogy lefordítsák ezt a regény magyarra. Érezhető, hogy egy korai írása a szerzőnek, de még így is megtaláltam benne azt, amit annyira szeretek Steve Berryben. Az nem tetszett benne, hogy már az elején menekül az életéért a főhős és ez a könyv végéig így lesz. Viszont a téma nagyon a szívemhez közeli. Mindig is érdekelt a Romanov család halála és a legendák.

serengeti P>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 2
Izgalom: 5

Magával ragadó könyv, alig bírtam letenni. Steve Berry remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami a cári Oroszország újjáéledését és a Romanov család tagjainak szövevényes történetét dolgozta fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom jól kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából sajnos nem meggyőző, de a könyv világa viszonylag jól átélhető. Berry nem helyezett hangsúlyt a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Cassiopeia85>!
Steve Berry: A Romanov-jóslat

Nincs viszonyítási alapom,mert nem olvastam még Berrytől. Nekem tetszett. Ugyan a férfi-nő-menekülés-rejtély ismerős volt a Da Vinci kódból (ezt is csak filmen láttam),de engem be tudott szippantani,faltam az oldalakat és 2 nap alatt sikerült a végére érnem. Lekötött,izgalmas volt. A fikció mellett azért a valós történelmi eseményeket is megismerjük,már ami II. Miklós cár és családjának kivégzését illeti. Kíváncsi lettem az író más műveire is.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Olyan ez, mint a matrjoska baba… minden egyes lehántott réteg alól egy újabb bukkant elő.

robinson P>!

Maguknak Romanovoknak nem volt szerencséjük a merényletekkel. Könnyűszerrel elintézhető, hogy a rangjához illő halált haljon. Aztán majd meglátjuk, hogy a következő Romanov együttműködőbb lesz-e.

robinson P>!

Raszputyin odaviharzott az ágy mellé, és keresztet vetett. Kék selyeminge és bársonynadrágja alkoholtól bűzlött, ami valamelyest elnyomta szokásos szagát, amelyről a cárné udvarhölgyei azt mondták, a bakkecskére emlékezteti őket.

1 hozzászólás
robinson P>!

Megcsóválta a fejét. – Ez az ország romokban fog heverni, ha nagyon gyorsan nem teszünk valamit.

robinson P>!

– Az orosz embereknek szükségük van az igazságra. A maga népe számára miért olyan idegen a nyíltság és az őszinteség?

Kapcsolódó szócikkek: orosz
robinson P>!

– Van egy ötletem – mondta Hruscsovnak.
– Gondoltam, hogy lesz.

gesztenye11>!

Lenin az utolsó cseppig ki akarta irtani a Romanov-vért. Azt akarta, hogy esélye se legyen a restaurációnak. Csak később jött rá, amikor már felfogta, hogy Sztálin rosszabb lesz, mint bármelyik cár valaha is lehetett volna, hogy micsoda hibát követett el az uralkodócsalád meggyilkolásával.

395. oldal - Negyvenharmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lenin · ölés, gyilkolás · Romanovok · Sztálin
1 hozzászólás
gesztenye11>!

Önök a holló és a sas. Én pedig az vagyok, akit keresnek.

392. oldal - Negyvenkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: holló · keresés · sas
Miheliz>!

Hetven év kommunizmus ugyan olyan foltot hagy, mint tizenkét év cár nélkül.

85. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: A Da Vinci-kód
Frei Tamás: A bankár
Stephenie Meyer: A Vegyész
Frei Tamás: Bábel
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Tom Clancy: A kokain akció
Christopher Golden: Uncharted: A negyedik labirintus
David Mitchell: Felhőatlasz
Jane Harper: A természet ereje
Julie Garwood: Kegyes halál