A ​császár sírja (Cotton Malone 6.) 85 csillagozás

Steve Berry: A császár sírja Steve Berry: A császár sírja

Kína első császárának a sírja, amelyet egy föld alatti agyag hadsereg őriz, több mint kétezer éve feltáratlan. A kínai kormány senkinek sem engedi meg, hogy a sírt felnyissák. Vajon miért?
Erre és még sok más titokra kell fényt derítenie Cotton Malone volt amerikai ügynöknek, aki egy napon felkavaró üzenetet kap az interneten. Cassiopeia Vitt, aki már többször megmentette Malone életét, most halálos veszélyben van. Egy ismeretlen férfi kínozza, és közben azt üzeni Malone-nak: „Hozza el azt az értéktárgyat, amit a nő megőrzésre átadott magának.” Mindössze az a probléma, hogy Malone-nak fogalma sincs, miről beszél az illető. Megkezdődik hát a versenyfutás az idővel és az életre-halálra szóló harc egy könyörtelen szervezettel.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
GABO, Budapest, 2018
568 oldal · ISBN: 9789634066941 · Fordította: Lantos István
>!
GABO, Budapest, 2018
568 oldal · ISBN: 9789634066552 · Fordította: Lantos István
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
430 oldal · ISBN: 9789633830345 · Fordította: Lantos István

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Cotton Malone · Stephanie Nelle


Kedvencelte 2

Most olvassa 8

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lisie87 P>!
Steve Berry: A császár sírja

Olyan ez a könyv, hogy az ember egyszer elolvassa, élvezi, de utána el is felejti. Kalandban bővelkedik az biztos, hiszen egyik veszélyes helyzetből keverednek a másikba a szereplőink. A két főszereplő (Vitt és Malone) olyan felesleges, mintha csak ott lennének, …de minek?? Tang és Ni karaktere messzemenőkig jobban érdekelt. Az ő jelenlétük igazoltabb volt, mint az előbb említett két "fő"szereplőé.
Politika, cselszövés, titkos társaság Kínában, egy kis kultúra és történelem. A recepthez minden hozzávaló megvolt, mégis lehetett volna egy kicsit erősebb és árnyaltabb a történet.

just_aGirl>!
Steve Berry: A császár sírja

Vegyes érzelmeim vannak a kötettel kapcsolatban több okból is.
Sajnos nagyon keveset tudok a kínai kultúráról és politikáról, soha nem vonzott annyira a témakör, hogy az átlagosnál jobban elmerüljek benne, ezért Steve Berry ezen regénye nem került különösen közel a szívemhez annak ellenére, hogy személyesen is láttam az agyagkatonákat, amikor Magyarországon jártak egy időszaki kiállítás keretében. Akkoriban, amikor feltárták őket Kínában, egy részük egy vándorkiállítás keretén belül körbejárta és meghódította a világot.
A regény a szerzőtől megszokott módon óriási lendülettel indul, mely lendületet természetesen lehetetlen 600 oldalon keresztül fenntartani, így körülbelül a könyv egynegyedénél kezdenek kuszálódni a szálak, és bár lassabban folynak az események, de a sok-sok adat és információfolyam miatt egy kicsit követhetetlenebbé válik a történet menete.
Az író elképesztő mennyiségű kulturális, történelmi, politikai, és nem utolsó sorban műszaki ismeretet gyűjtött össze és ad át az olvasónak. Különösen nagyra értékelendő mindez úgy, hogy – saját bevallása szerint – soha nem érintett kínai földet a szerző lába!
Természetesen a politikai harc ebből a kötetből sem hiányozhat. A tét pedig nem kevesebb, mint a másfél milliárd lélekszámú Kína vezetése, irányítása és az ország működéséhez nélkülözhetetlen kőolaj korlátlan mennyiségben történő birtoklása, ezáltal Kína teljes függetlenedése az olajat birtokló nagyhatalmaktól. Ízelítőt kapunk Kína két megatározó filozófiai irányzatáról is, a konfucianizmusról és a legizmusról, mely irányzatok szöges ellentétben állnak egymással, de a történelem során uralomra kerülő dinasztiák e két irányzat képviselői közül kerültek ki, és a hatalmi harcok is az irányzatok ellentétei miatt alakultak ki. Csakúgy, mint a regény lapjain.
Mindenképpen érdemes elolvasni a szerző utószavát, melyben elénk tárja, hogy mely adatok valósak, és mi az, ami csak fikció. Ebben a kötetében meglepően kevés a kitalált dolog az előző regényeihez viszonyítva.
Mindenképpen ajánlom a Berry rajongóknak és a történelmi témájú regények kedvelőinek!

Bélabá>!
Steve Berry: A császár sírja

Ez az értékelés már sokadjára íródik…. Számomra meglehetősen vonzó sztori a távol-keleti szál miatt. Érdekes volt „elutazni” Kínába és részt venni Cotton Malone nyomozásában. Szokásához híven Berry belevon egy kis politikai történetet, egy orosz kisfiú elrablása is „műsoron” volt. Izgalmas regényt sikerült belőle kihozni a szerzőnek.
A Borostyánszoba után ez a 2. a rangsoromban.

keccsu>!
Steve Berry: A császár sírja

Jó ötlet Berry részéről, hogy ötvözi a valóságot a fikcióval. Szerintem ez az egyik fontos tényező abban, hogy sikeres író. A Cotton Malone sorozat erre a stílusra épül és mindegyik könyvnek ez adja a gerincét. „A császár sírja” sem kivétel. Megismerjük Kína részleges történelmét, politikáját és filozófiáját. A „melléksztori” a bolygónk talán legfontosabb terméke, a kőolaj, körül forog. Érdekes az elmélet vele kapcsolatosan. Összességében ismét jól szórakoztam, egy lépcsőzetesen felépített, izgalmas történet. Az első könyv a sorozatból, mely nem több idősíkban játszódik.

Barbikönyvek>!
Steve Berry: A császár sírja

Nálam csak azért kap 4 csillagot, mert megszoktam Steve Berrytől, hogyha egy könyvet elkezdek tőle olvasni, azt addig olvasom míg a végére nem érek. És ezt a késztetést most nem éreztem.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy végre van valaki aki,foglalkozik azzal, hogy Kínában naponta több száz gyermek tűnik el, és a rendőrség (az esetek nagy részében) nem tesz semmit. És annak is örülök, hogy beleszőtte a cselekménybe azt az elméletet is, miszerint az olaj nem szervetlen eredetű… ;)

anesz P>!
Steve Berry: A császár sírja

Kicsit csalódtam, mert a császárról nem tudtam meg sokkal többet, mint eddig. A végén a történelmi jegyzet azért hasznos volt, mindig értékelem azt, amikor a szerző leírja, hogy mi a valóság és mi a fikció. A kőolaj rövid időn belül már a második kalandregényben szerepel, mint fő motiváció, de a szervetlen és szerves vitáról most olvastam először. Számomra Viktor volt a legérdekesebb szereplő, messze erőteljesebb alak volt, mint Malone. Az ideológiák harca és a hatalom – manipuláció végig izgalmassá tették a könyvet. Összességében nem bánom, hogy elolvastam: szórakoztatott és valami meg is marad belőle.

Timberwolfes>!
Steve Berry: A császár sírja

Az előző részből hiányoltam a történelmi szálat és sokalltam a cselszövéseket. Malone-t ismét össztűz alá veszik és kihasználják segítőkészségét és ezúttal Kínába csalják. Kiderül hogy több van a háttérben mint egy egyszerű segítségnyújtás. Olyan kormányok közötti összeesküvésbe csöppen a jó öreg Cotton hogy csak pislog. Közben Kína elfeledett történelme is szép lassan kibontakozik. Az eltitkolt és elfeledett ősi titkokról kiderül hogy nem véletlenül voltak szó szerint a föld alá temetve. Mindenki a saját igazát hajtogatja és meggyőződése hogy az ő útja a helyes. Betekinthetünk a kínai politikai elit hatalmi harcába, betekinthetünk a külső nagyhatalmak mesterkedésébe ahogy irányítani próbálják ezt a harcot, vagy legalább megpróbálják befolyásolni és a saját szájuk íze szerint alakítani a nagy fejek összecsapását. A háttérben egy öreg bölcs kínai mint egy bábjátékos mozgatja a szálakat és sose lehet tudni épp ki kivel van.
Izgalmas, sodró lendületű történet melyet a kínai agyaghadsereg ihletett. Az előző kötet után remek váltás volt, hogy az európai színteret elhagyta az író és egy ismeretlenebb és titokzatosabb kultúrát vont be a Malone saga-ba.

dpart>!
Steve Berry: A császár sírja

Egy újabb kirakós játék. És most is szenzációs puzzle darabok kerülnek elő, amelyekből a végére összeáll a kép.
Szórakoztató, és tetszik a két páros, Cotton, és Cassiopeia. Bár a kínai kultúra nem tartozik a kedvenceim közé, most mégis együtt tudtam élni vele. Bele tudtam képzelni magam. És megint csak előjött bennem a „kigondoltavolna..” érzés.
Ja, és megoldódhat az olajkérdésünk is vajon? :)

ribizlii>!
Steve Berry: A császár sírja

Nem hozta az eddig megszokott Malone-s színvonalat. Nem volt nagyszerű rejtvény, amit meg kellene fejteni. Leginkább a kínai politika valamint Ni és Tang összefeszülése volt erőteljesebb. Kaland, izgalom volt bőven, a menekülés jelen van az elejétől a végéig. Történelmi része nem tudott lekötni, túl sok adatot közölt a dinasztiákról.

3 hozzászólás
WolfEinstein>!
Steve Berry: A császár sírja

Kifejezetten jó olvasmány volt, fordulatos, izgalmas. Érzékletesek a leírások, jól kapcsolódik a fikció a történelmi tényekhez. Viszont szerintem kicsit túl van írva. Itt-ott némi gyötrődést érzek az írón, hogy csűri-csavarja, húzza-nyújtja a jelenetet, hogy valahogy – akárhogy – olyan helyzetbe hozza hőseit, hogy végre menekülni tudjanak a szorult helyzetből, hogy aztán pár oldallal később egy újabb szorult helyzetbe dobja őket, hogy megint elkezdhessen izzadni, hogy hogyan hozza ki őket onnan. Néhol indokolatlannak éreztem a szereplők cselekedeteit, vagy éppen inaktivitásukat. Például amikor két, a már színen lévők által halottnak vélt szereplő egyszer csak becsöppen közéjük és elkezdenek verekedni, tétlenül állnak, és nem csinálnak semmit, olyannyira, hogy az volt az érzésem, a szereplőkben nem is tudatosult, hogy komoly pankráció van kibontakozóban az orruk előtt. Ni és Tang alakja jól ki van dolgozva, két tökéletesen ellentétes karakter, tökéletesen ellentétes politikai irányelvekkel. Viszont az árnyalt karakterábrázolás nem mondható el a két főhősről, Malone-ról és Vittről. Színtelen-szagtalan figurák, akik odamennek, zavart keltenek, hagyják magukat elfogni, majd elmennek. És nem tesz jót egy könyvnek, ha ennyire jellegtelenek a hősök, akinek a sorsáért elvileg illenék izgulni. De legalább pörögnek az események. Összességében tetszett, még a pár alapvető hiányossága ellenére is, mert mesterien használja fel a történelmi tényeket egy fordulatos regényhez, még akkor is, ha nem történelmi krimit, hanem inkább akciót kapunk.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

cassiesdream>!

… a lelki erőszakhoz nincs szükség ökölcsapásokra.

72. oldal

Bélabá>!

A történelem olyan, mint egy szép lány, akit úgy öltöztethetsz fel, ahogy akarsz.

222. oldal

Barbikönyvek>!

A hadseregtől el lehet rabolnia vezérét, de még egy közembertől sem lehet elrabolni a jóra való szándékot.

38. oldal, 3.fejezet

just_aGirl>!

Amikor egy kormány csak felülről lefelé elszámoltatható, akkor ott megjelenik az alattomos becstelenség.

robinson P>!

A porszemcsék úgy gomolyogtak a levegőben, mint apró, mérges szellemek.

86. oldal

robinson P>!

– Egyetlen uralkodó sem készített sem előtte, sem azóta ilyen hatalmas emlékművet – mondta Pau. – Voltak benne kertek, sövények, kapuk, sarokbástyák és hatalmas paloták. Még egy agyaghadsereg is, amelynek több ezer tagja állt hadrendben, harcra készen, hogy megvédje az Első Császárt. Az egész síremlékegyüttesnek a kerülete több, mint tizenkét kilométer.

253. oldal

Bélabá>!

A 4-es és 9-es számok nagyon fontosak a kínaiak számára, A 9-es, amit dzsiunak kell ejteni, ugyanazt jelenti, mint „hosszú vagy „mindörökké". A 9-est mindig a hosszú élethez és jó szerencséhez kötötték. Később a császárokhoz is társították. A 4-es viszont, amit szinek kell ejteni, ugyanúgy hangzik, mint a „halál", vagyis a 4-est mindig is szerencsétlen számnak tekintették.

241. oldal

robinson P>!

A férfiasságot, az erőt és a vitézséget mindig a janghoz társították, míg a nőket, eunuchokat és a rosszat a jin uralta.

346. oldal

2 hozzászólás
robinson P>!

Minden iskolás gyerek tanult Csin Siről. Ő volt Kína megtestesítője, a világ legtovább létező politikai rendszerének megalapítója.

372. oldal

Barbikönyvek>!

– A zsenge paradicsomleves nagyon jó itt – mondta mindkettőjüknek.
Ivan megsimogatta a pocakját.
– A paradicsom szeleket csinál nekem.
– Akkor nagyon kérem, kíméljen meg minket ettől! – vágta rá Stephanie.

104. oldal, 13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: paradicsomleves · Stephanie Nelle

A sorozat következő kötete

Cotton Malone sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Clancy: A kokain akció
Christopher Golden: Uncharted: A negyedik labirintus
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Julie Garwood: Kegyes halál
Clive Cussler: Éjszakai portya
Robert Ludlum: A fantom visszatér
Justin Cronin: A szabadulás
James Dashner: Az útvesztő
Michael Crichton: Az elveszett világ
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen