Twilight ​– Alkonyat (Twilight Saga 1.) 2722 csillagozás

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

Eredeti mű: Stephenie Meyer: Twilight

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639708952 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
502 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451527 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632453538 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa

4 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Twilight

178 tag · 109 karc · Utolsó karc: 2017. október 20., 19:48 · Bővebben


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Edward Cullen · Jacob Black · Alice Cullen · Bella Swan · Carlisle Cullen · Jasper Hale · Esme Cullen

Helyszínek népszerűség szerint

Forks


Kedvencelte 677

Most olvassa 240

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Ezt a könyvet nem nekem írták. Időnként volt olyan érzésem, mintha egy gimnazista lány titkos naplóját olvasgatnám, ami, ha nem is pedofília, de legalábbis kukkolás. Azért talán van néhány olyan gondolatom, amelyet érdemes megosztanom másokkal.
1. A mottó bibliai idézet – egyfelől fölösleges, nagyképű, hatásvadász, másfelől mutatja, hogy a kommersz irodalom átvesz az elit irodalomból bizonyos eszközöket, amelyekkel nem igazán tud élni. Ugyanakkor megkönnyíti a vallásos amerikai társadalomban a mű terjesztését. A Harry Potter ellen olvastam egyházi körökből kirohanásokat, az Alkonyattal kapcsolatosan nem tudok ilyenről – javítsatok ki, ha van ilyen.
2. Az előszó egyszerre szól szerelemről és halálról, és nagyon hatásos.
3. A főszereplő egy tizenhét éves lány, de szerintem úgy viselkedik, mint egy tizennégy éves. A fiatalabbak könnyen azonosulhatnak vele, az idősebbek különbnek érezhetik magukat nála. Ha vele ilyen csodás események megeshetnek, akkor ugyanez megtörténhet az olvasóval is. Bellában nincs semmi különleges, hacsak nem az illata, amely egy minőségi parfümmel utánozható.
4. Szerintem Stephenie Meyer tudatosan ír viszonylag egyszerű (igénytelen?) stílusban, hisz főhőse nem egy művelt felnőtt, hanem egy hétköznapi lány. Talán ez a sikerének egyik titka, nem terheli túl az olvasót.
5. A történet szerelmi szála kapcsán két dolog jutott az eszembe. Egyrészt a regény a nagy amerikai konzervatív hullám idején született, és az önmegtartóztatást ezért állítja a középpontba. Kedves fiatal lányok, várjatok a szexszel a házasságig! Másrészt a szerelem érzelmes (érzelgős?) ábrázolása sokakat visszariaszthat, de annál több olvasó számára igazán vonzó lehet.
6. A vámpírszál számomra érdekes volt, de én nem ismerem a téma irodalmát, egyetlen modern vámpírkönyvet sem olvastam. Mindenesetre ebből a könyvből azért hiányzik a komolyan kidolgozott saját mitológiai háttér – összehasonlítva a Harry Potterrel vagy (bocsánat) A Gyűrűk Urával.
7. A regény cselekményvezetése nem túl jó. A könyv háromnegyedéig nem elég pörgős. A mai felgyorsult világban ez nem megengedhető, én a szerkesztő helyében visszaadtam volna átdolgozásra. (Ezért a csillaglevonás.) Egy ilyen bestsellerben négy-öt oldalanként szükség volna egy akcióra, hogy fenntartsa az olvasója figyelmét.
Összességében azt gondolom, érdekes könyv, mert jól tükrözi a mai világot: a fiatal olvasó lányok ízlését; és aki sikerkönyvet akar írni, amivel sok pénzt lehet keresni, az tanulhat belőle. Szórakoztató irodalom, nem értéktelen, hanem a saját helyén kell kezelni.

192 hozzászólás
>!
ppayter
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Elolvastam, mert kíváncsi voltam, hogy mitől ilyen népszerű. Volt ez vagy három éve, de most már fölvállalom :D

Nos.
A rejtély megoldva. A népszerűség egyértelmű oka az elképesztően primitív stílus, ennyire egyszerű mondatokat kisiskolás fogalmazásokban talál az ember. Az események leírása hasonlóan lebutított, könnyűvé téve a feldolgozást és értelmezést azok számára is, akik egyébként nem szoktak könyvolvasáshoz és a tinimagazinok félhasábnyinál hosszabb cikkeit már megerőltetőnek érzik. A karakterek kidolgozottságát nem is érdemes ezzel a szóval illetni, a „ki nem dolgozottság” lenne a megfelelő, semmi bonyolult tulajdonság, csak primitív sablonok. Sajnos ez ráadásul logikátlan is, Bella lánykáról hiába közli rendszeresen a szerző, hogy milyen okos, ha egyszer a leírtak alapján meg félelmetesen buta és egyszerű… de legalább szerelme tárgya sem több egy hiteltelen, kétdimenziós papírfiguránál. A nyálas ömlengéseket pedig már fikázni sincs kedvem, meg egyébként is egy egyszerű mentális spamszűrő kifejlesztésével elviselhetőek.

Azért arra talán jó, hogy azokat is lehessen könyvvel a kezükben látni, akiknek korábban ilyesmi eszébe sem jutott – és talán egy töredékük megtartja ezt a szokást a továbbiakban is, bár színvonalas dolgokat olvasni nyilván nem fog.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639708952 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
57 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth MP
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

@Kuszma molytársunk, bár szerintem egyetlen young adult alapművet sem olvasott még, tökéletesen megfogalmazta nekünk a műfaj sikerének titkát: egy identitását, saját karakterét, egyéniségét kereső tinit úgy lehet a legegyszerűbben megfogni, ha az aktuális olvasmányában azonosulásra felkínált főhősnő átlagos életét egy váratlan esemény különlegessé teszi. Mondjuk beleszeret egy vámpír, aztán egy farkasember, esetleg meg kell mentenie éhező családját és közösségét, vagy egy disztópiában hirtelen közellenséggé válik, mert éppen őt egyik társadalmi skatulyában sem lehet elhelyezni. Valahol ezért is vág tökéletesen az új idők ifjúsági ponyvájának sémájába maga A szürke ötven árnyalata is. A mezei bölcsészlány hirtelen románcba keveredik a kőgazdag, kőmacsó, kővonzó, kőperverz főnökével, aki kiemeli őt szimpla hétköznapjaiból – ebből látszik, mennyire olcsó és felszínes a koncepció, hiszen a vámpírlét tökéletesen felcserélhető a vagyonra és a veszélyesen izgalmas extrém-szexualitásra. Bármire. Még a varázserőre is. És akkor már majdnem a Harry Potternél járunk… Az, hogy manapság már nem is egyszerűen könyvsorozatokban, hanem komplett franchise-okban gondolkodnak a young adult vonalból élő vállalkozások, nagyban köszönhető a Twilight sikerének, ami elsőként tudott ennyire egyszerűen ennyire nagyot gurítani a témában. Utódjához hasonlóan Stephenie Meyer könyve is rengeteg vitát generált a sorok között olvasó közönség köreiben, de amíg A szürke ötven árnyalata esetében nehéz a sok fröcsögő, háborgó kritikából kihámozni a lényeget (azt, hogy miért ártalmas az a könyv úgy egészében), itt könnyebb dolgunk van*. Az Alkonyat ugyanis egyáltalán nem az az irodalmi fertő, aminek sokan próbálják beállítani.

De akkor mi is a gond vele pontosan? Az, hogy hősnője valójában egy antihős, csak erről Meyer nem szól az olvasónak. Végig az járt a fejemben, mennyire rosszul járt szegény Kristen Stewart, amikor odaadta az arcát ennek a rosszul összerakott karakternek. Bella porhüvely, arra van kitalálva, hogy a befogadó a saját érzéseivel feltöltse és magában életre keltse. Antiszociális, zárkózott kisegérnek próbálja őt eladni az írónő, de vegyük észre, hogy csak az olvasni szerető „bölcsészlányok” sztereotip, egyszerű jegyeit hordozza magán. És sajnos annyira üresre sikerült, hogy elbeszélő mivolta dacára teljesen passzív résztvevője a regény cselekményének, igazából csak indikátora az egésznek. És ez az igazi baj – hogy a fenébe lehet az olvasót egy olyan szereplővel való azonosulásra késztetni, aki a kisujját sem mozdítja meg a szerelméért, vagy simán csak saját magáért, de még vágyai, céljai sincsenek, nincs mit legyőznie, nincs miben hinnie, vagy kételkednie? Bella a saját drámájában csak partvonalra állított nézelődő. Egy vámpír beleszeret, megmenti az életét, aztán egy másik vámpír szeretné őt megkóstolni, de újra megmentik, és vége. Egy ilyen sztori senki lelki épüléséhez nem járul hozzá, ugyanakkor megerősíti passzivitásukban azokat, akik a Belláéhoz hasonló érzelmi állapotban (kvázi depresszióban) élik az életüket. Hozzá méltón Edward is egy félresikerült, tinik számára felskiccelt férfikarikatúrának tűnik csak. Szép, már-már feminin, ugyanakkor agresszív; éppen azért vonzó, mert félelmetes és veszélyes, egyéb tulajdonságai nincsenek, mert funkciója a nő behódoltatása és igényeinek kiszolgálása spoiler. Vámpírnak mondjuk kimondottan béna: szimatol és fut, még bőregérré sem tud változni.

Az nem lepett meg, hogy az Alkonyat a legkevésbé sem bizonyult vámpírregénynek – mármint lényegében biztosan nem az, mert a vámpírság, a piros alma=tiltott gyümölcs, meg a bibliai(!) idézet így együtt mintha a szexualitásra akarna célozgatni. A lány vonzódni kezd egy sráchoz, de a vonzalom veszélyes és bűnös – mert már része a tiltott, tabusított, újszerű testi vágy. A vámpír és a lány szerelmének beteljesülése pedig lehetne egyből a szüzesség elvesztésének metaforája is, a maga összes ösztönös félelmével, izgalmával és érzelmi hullámvasútjával. Hovatovább, a történetbe belépő idegen, Bellára vadászó vámpír akár egy erőszakoskodó férfival is azonosítható, akitől a szőke herceg fogja őt megmenteni. spoiler

Na, és ebből a fura metaforából fakad, hogy a Twilight a benne rejlő lehetőségek ellenére rettentően unalmas könyv. Vámpírok, később majd farkasemberek, egy új környezetbe kerülő, csonka családban élő lány – óriási, jelentőségteljes, izgalmas történetet lehetne kerekíteni belőle, küzdhetne a jó és a rossz, Bella ténylegesen kiemelkedhetne a szürkeségből azzal, hogy kulcsszerepet vállal valamilyen konfliktusban, jellemfejlődhetne, erős és önálló nővé érhetne a sztori csúcspontján… De itt nincs semmi ilyesmi! Két amerikai tini szerelmi évődése ez, semmi más, két agonizáló alaké: az egyik fénylik a napon, a másik meg depressziós**. Aztán jön majd egy harmadik, aki a Holdat ugatja. Ehhez kellettek a vámpírok, meg a farkasemberek? Állítom nektek, ha Belláék kalandja egy Szergej Lukjanyenko Őrség-könyveit idéző sztorivá kerekedett volna ki, megszületik az új Harry Potter. No de így… Marad a rajongók és a fanyalgók megbékíthetetlen szembenállása, a feltétel nélküli szeretet, meg a megrendíthetetlen utálat.

*Ha már vitáknál járunk: a ponyvairodalomban mindig vannak divathullámok, ezért is tartom értelmetlennek az indulatokkal és cinizmussal teli gyűlölködést a young adult kapcsán. Az ötvenes, hatvanas években a háborús ponyvákról vajon cikkeztek ennyit a valódi háborút látott veterán írók és újságírók? Nem – mert ők is ilyeneket írtak. Mindent tudni kell a helyén kezelni.
**Különben, ha Meyer merne arról írni, amiről tényleg szól az Alkonyat, minden korosztály számára vállalható lenne a műve. Komolyan!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639708952 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
73 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Röviden: tetszett.
Bővebben? Nem tetszett.
Nem tudom, nagyon nem. Unalmas, izgalom nuku, karakterek szánalmasak, egyikük sincs igazán kidolgozva, ráadásul számomra hiteltelenek is, főleg érzelmi szinten, és az ilyenekért mindig harapok. Maga az ötlet, a történet nem rossz, de a megvalósítás gyatra. Felesleges mondatok, olyanok, amiket még a saját naplómba se írnék, ha lenne, a többi meg néhol amatőr, oda nem illő.
Ettől függetlenül marha jól szórakoztam:), igazán érdekes szavakkal, kifejezésekkel bővült a szótáram, a lesunytam a fejem kifejezetten tetszett, bár megtárgyaltuk, hogy annyira nem újdonság ez, de ebben a szövegkörnyezetben ütős volt.
Néhány gyöngyszem:

„A szeme gyöngéd volt, de nagyon komoly, és én úgy éreztem, megolvad a csontom a pillantásától.” – ezt sem hallottam még

„Ő maga nem viselt dzsekit, csak egy szürke, V-kivágású, hosszú ujjú póló simult tökéletes, izmos mellkasára. Arca kolosszális diadalt aratott, amiért képes volt magára vonzani a szemem erről a testről.” – ez már nekem is sok

„Fehér, rövid ujjú inget viselt, de nem gombolta be, és a nyaka fehér bőre megszakítás nélkül olvadt mellkasának márványos fehérségébe, tökéletes izomzatát többé már nem rejtette-sejtette pulóver.” – szeretem a nyálat, de azért ez már túlzás

„A bőre, amely a tegnapi vadászkiránduláson kapott ugyan egy kis színt, de azért hófehér volt, a szó szoros értelmében szikrázott, mintha sok ezer parányi gyémánttal lenne kirakva. Mozdulatlanul feküdt a fűben, inge szétnyílt szoborszerű, sugárzó mellkasán, szikrázó karja meztelen. Csillámló, halvány levendulaszín szemhéja csukva, bár természetesen nem aludt. Olyan volt, mint egy ismeretlen, márványsima és kristálycsillámos kőből faragott tökéletes szobor.” – annyira sokat akar írni ez a nő, de nem jön össze

„(…) megpróbáltam benézni a bőre alá” – na ez mindent visz, komolyan:D:D

„Még mindig sápadt volt, még mindig olyan gyönyörű, mint egy álom, de már nem az a fantasztikus csillámlény, aki a napsütötte délutánunkon volt.” – csillámf*szláma, van olyan

„- Ha túl heves lennék… ha egyetlen másodpercre megfeledkeznék magamról, és jóllehet, csak megérinteni szeretném az arcod, mégis véletlenül összezúznám a koponyádat…” – beteg állatka vagyok, de ezen is felröhögtem

Egyszerűen nem tudtam komolyan venni, és ha arra gondolok, hogy tinik százezrei erre izgulnak világszerte… Lehetett volna ez jó is, tényleg, de valami nagyon nem működött. Leginkább Meyer. Szeretem én a tini, meg ifjúsági könyveket, sosem éreztem egyiknél sem, hogy kinőttem volna belőle, mert egy könyv attól is jó, hogy át tudod érezni korban, annyi időssé tudsz válni olvasása közben, amennyit az megkövetel, amennyinek érezned kell magad ahhoz, hogy úgy hasson az írás, ahogy kellene. Itt ez sem történt meg. És semmi. Nincsenek érzelmeim:D, elolvastam és kész, nem érzek semmit. Ezt is megértem.
Ajánlom, nem ajánlom? Azt mondom, van elég könyv a világon, amit érdemes elolvasni, ezt nyugodtan ki lehet hagyni.

Halvány és nagyon sápadt ez az alkonyat.

A 3 2,5 csillag csak azért, mert marha jól szórakoztam, az olvasásomnál lehet csekkolni, mit ámokfutottam közben.

24 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Tudom, hogy ma már szinte sikk utálni, én mégsem teszem.
Még azelőtt olvastam, hogy kitört volna az őrület, amikor még szinte senki nem tudta, mi is az az Alkonyat, ki is az a Stephenie Meyer. Megtetszett a fülszöveg alapján, elolvastam, szívembe zártam.
Nem vagyok elvakult rajongó, nem sikongatok, nem tépem le a bugyim, ha a kimondják azt, hogy Twilight, Edward vagy Jacob. :P Egyszerűen csak megfogott a lehetetlen szerelem története, amely mégis lehetséges.

3 hozzászólás
>!
bptoth
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Ehehehe. Na ez aztán igazi, hamisítatlan, vegytiszta női irodalom, Romana füzetek 450 oldal terjedelemben. Meg van benne 50 oldalnyi akció, amikor megjelennek a konkurrens vámpírok, amit még akár izgalmasnak is lehetne nevezni, csak az a kár hogy mindez a könyv háromnegyedénél van, amikorra az ember nagyjából már az életét is megunta. A folytatások elolvasására őszintén szólva kevesebb esélyt látok, mint hogy Edward elfogyassza Bellát vacsorára zöldkörettel.

14 hozzászólás
>!
Törpillaa P
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Hát nehezen rázódtam bele a történetbe pedig előtte vagy 100x is láttam a filmet és lehet ez volt a baj. Zavart Bella viselkedése és nem tudtam ráhangolódni. A film kedvenc, de még nem döntöttem el, hogy a könyv is. Edward nekem jobban tetszett szerethető a karaktere is. Tetszett, hogy sokkal jobban elmeséli az egészet, mint a filmben láthatjuk. Imádom Jacob-ot. :)

>!
MVivien
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Tudom hogy ezt a könyvet sokan nem szeretik, én viszont nagyon szeretem. Ez a könyv volt az első amit elolvastam és megszerettem.
Hiába imertem a cselekményt, mégis nagyon szerettem olvasni. A kedvenceim a könyvben Edward családja, minden Cullen-t nagyon megszerettem.
Tudom hogy sok hibája van a könyvnek én mégis ezekkel együtt szeretem.

>!
Kozmikus_Tahó
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Stephenie Meyer második könyve, A burok nagyon kedves számomra. Következésképpen nem rühellem az írónőt.

Viszont…
Ezt a könyvét soha nem akartam kézbe venni, mert visszataszítónak találtam az olcsóságtól bűzlő fülszövegét, illetve az egész bugyiszaggatós „Edward, harapj meg!” hisztériát, ami körülvette. Most pedig ott tartok, hogy egy kihívás miatt mégis nekiültem.
Tényleg nem az én könyvem, de miután ezt pár oldal után konstatáltam, úgy tekintettem rá, mint egy érdekességre, ami rengeteg kérdést ébresztett bennem.

Mit ad ez a regény az embereknek, hogy még a töménytelen mennyiségű szóismétlést, a tőmondatokat, a nyálat, a szöveg már-már puritán egyszerűségét is képesek elnézni a könyvnek, mert van benne mindent elsöprő szerelem?
Ennyire ki lennénk éhezve az elfogadásra? Egy csókra? Nem törődünk a minőséggel, csak olvashassunk róla? Ilyen magányosak lennénk?
Azért tudnak nők százezrei azonosulni Bellával, mert ennyire semmilyennek, sőt, egy szerencsétlennek érzik magukat…?
Tényleg Edward kell nekünk? Egy irányításmániás férfi, aki ránk szól: együnk eleget, kapcsoljuk be a biztonsági övet, ne mozduljunk, ha megcsókol, maradjunk otthon, aludjunk…ez kell? Ez az ideális eszményképe egy most élő nőnek? Komolyan…?

Nem is tudom, valaha váltott – e már ki belőlem ifjúsági irodalom ekkora szomorúságot.
Lehet, hogy mégis rühellek, Stephenie Meyer.

52 hozzászólás
>!
Lanore P
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat

Azt hiszem, én lepődtem meg a legjobban, hogy tetszett a könyv. Félve kezdtem neki, és próbáltam elvonatkoztatni a filmtől, de ez elég nehezen ment, hiszen a fejemben a filmszereplők arcát és mozdulatait láttam, nem azokat, amiket amúgy én képzeltem volna róluk. A karakterek részletesebbek, mint a filmben, ennek kifejezetten örültem, mert a képernyőt nézve bizony elég idegesítőek voltak (bár ez a színészi teljesítményre is fogható). Bellát sajnos nem sikerült igazán megkedvelnem igazából ki nem állhatom, 17 éves létére hihetetlenül semmilyen, nyámnyila és béna, általában nem volt érettebb a viselkedése egy 10-12 éves, naiv kislányénál. Edward szimpatikus volt, a maga titokzatos és kiszámíthatatlan stílusával, jobban tetszett, mint a filmbeli vámpírfiú, itt több érzelmet fedeztem fel benne. Jacob-bal és a Cullen családdal még csak ismerkedő fázisban vagyok, nem tudtam meg róluk túl sokat, csak az alapokat. Viszont Charlie karaktere nagyon tetszett :)
A vámpírok múltjáról, történelméről szívesen olvastam volna többet, részletesebben, hogy milyen érzés évszázadokon keresztül így „élni”, hogy működik ez az egész, stb. Összességében azt mondhatom, hogy a sorozat általános megítélése ellenére én szórakoztató irodalomként fogtam fel, és annak bevált, tetszett a stílusa, a humora, a Forks-i hideg hangulat, minden. És aki esetleg fogadásokat kötött az értékelésemre és a továbbiakra, annak elárulom, hogy a többi részt is el fogom olvasni :)

103 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zora85

Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!

213. oldal

8 hozzászólás
>!
nikol91

– És ekkor az oroszlán beleszeretett a bárányba…
– Micsoda buta bárány!
– Micsoda beteg, mazochista oroszlán!

>!
Francica

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.

Kapcsolódó szócikkek: Edward Cullen
1 hozzászólás
>!
Zora85

Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

7. oldal

>!
zakkant

Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

1 hozzászólás
>!
Zora85

Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.

3 hozzászólás
>!
Zora85

A bátorság egy ponton túl már őrültség.

478. oldal, 24. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bátorság

A sorozat következő kötete

Twilight Saga sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Csontváros
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 2.
Veronica Roth: A lázadó
Lisa Jane Smith: Ébredés
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Richelle Mead: Vámpírakadémia
Claudia Gray: Evernight – Örökéj
Gayle Forman: Ha maradnék
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Maggie Stiefvater: Forever – Örökké