Twilight (Twilight Saga 1.) 83% 337 csillagozás

Olvastam jó pár évvel ezelőtt magyarul, akkor magával ragadt a könyv. Viszont visszatekintve az akkori énemre és a mostani, már nem értem, hogy miért szeretem annyira a könyvet. Lehet azért, mert először láttam a filmet és belezúgtam Edwardot alakító színészbe. :D De visszatérve a könyvhöz. Hogy őszinte legyek eredeti nyelven sokkal jobban tetszett. Stephanie Meyert nagyszerű írónőnek tartom, s ez – szerintem – meg is látszódik az írásmódján.
Ami a történetet illeti, szerintem nekem felvázolnom, hogy kikről szól, hiszen ország-világ szerte ismerik. Csak annyit fűznék hozzá, hogy tipikus love story megspékelve némi akcióval és fantasy elemekkel.

Nem tudom megunni! :)
Korábban elkezdtem már angolul olvasni, de akkor félbe maradt. Most újra rabul ejtett a történet, és hiába haladtam lassan az állandó időhiányom miatt, örültem is neki, hogy így több időt tölthetek ebben a világban. :)
És mivel a filmet előbb láttam, és kívülről fújom, szinte újdonságként hatott egy-egy apróság, ami bizony a könyvben másképp van – és mint egy rossz gyerek, hangosan fel is szólaltam néha, hogy miért változtatták ezt vagy azt annyira meg a filmben?! :) Imádom Robert Pattinson-t, de most rádöbbentem, hogy Edward nem mindig az a fájdalmasan gyötrődő arcú szépség, akinek a filmben ábrázolták. Számomra ez a sorozat örök kedvenc marad, és biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára. :)

Én ezt még mindig szeretem. Szerettem már azelőtt, hogy 12 éves lányok sikoltoztak extázisban úton-útfélen, hogy „Bite me, Edwaaaard!!!”, sőt, eltántorítani sem tudtak, csak nem reklámozom túlzottan, hogy bírom. Nem szépirodalom (bár szerintem azért nem is ponyva, tény, hogy gondolkozni nem kell sokat rajta), és nyálas, de szeretek néha a lehetetlenül romantikusan tökéletes szerelemről ábrándozni. És eredeti nyelven nagyságrendekkel jobb :)

Ez egy gyönyörűen romantikus könyv. Megunhatatalan és számomra örök kedvenc marad. Magyarul már vagy 10x olvastam ha nem többször de most angolul is elolvastam.Eredeti nyelven teljesen más érzés volt olvasni valahogy jobb volt. Kedvenc szereplőm egyéltelműen Edward♥Olyan édesen udvaról Bellának♥spoiler

Különleges és műfajában elsőszámú, egyedi darab, valamennyi YA fantasy már ennek mintájára épül. Tény, hogy vannak benn számomra érthetetlen és nevetséges elemek (pl. a vámpírok csillognak a fényben és hogy van tükörképük), ettől függetlenül szórakoztató volt.

@NannyOgg nagyjából mindent elmondott erről a könyvről, amit lehet. :) Nálam azért 3 csillag, mert jófej vagyok és a végén az akciós rész legalább minimális izgalmat okozott. Meg azért, mert angolul olvastam, és az jó…
Annyit tennék még hozzá, hogy nekem azért Edward egy fokkal szimpatikusabb volt, elég fura, hogy Bellánál (aki egy neurotikus, hisztis liba, ráadásul full béna és más városban senki rá se néz….) jobbat nem talált 90 vagy hány év alatt…

Mióta hosszú-hosszú ideig ellenáltam a Harry Potter első könyve körül egyre növekvő mániának (nem vagyok az a fajta, aki szeret másokat követő birka lenni), aztán esténként olvasni kezdtem a húgomnak és beleszerelmesedtem a történetbe, azóta inkább saját tapasztalatom alapján próbálok ítélkezni ilyen nagyon felkapott könyvekről. (Egyébként HP óta azt is megtanultam, hogy angol anyanyelvü íróktól érdemes angolul olvasni!) Szóval így jött a Twilight (szintén húgom révén, csak ő időközben kinőtt az estimesés korból és inkább vámpíros-szerelmest olvasna…).
Úgy tűnik a világ forog maga körül, újat már nem lehet sem kitalálni, sem megénekelni, sem leírni… Szerintem már Shakespeare sem az első volt, aki olyan történetet adott közzé, ahol a szerelmesek az egész világ ellenében, a szerelem jegyében kihívják maguk ellen a sorsot és egymást választják. Alaptéma, szerelemről nem is lehet valamiféle konfliktus nélkül írni, hát ezt lovagolta meg az irodalom szakon diplomázó, azaz a témában igen jártas Stephenie Meyer. Hogy nem Montague-k meg Capuletek, hanem vámpírok és emberek vannak a történetben, az csak a mai divatnak köszönhető. A recept kipróbált, a végeredmény pedig magától értetődően tetszik a népnek.
26 éves fejjel kicsit idősnek éreztem magam ehhez a könyvhöz. VámpírEdward túlságosan szenvedős, HumanoidBella túlságosan ügyetlen, és minden olyan túl-túl amerikai. Vagy valami ilyesmi. Az pedig végképp idegesítő, hogy egyáltalán nem fejezte be a történetet. Persze, egy könyv bevétele nem elég, hogy mondjuk szigetet vehessen Dubaiban, szóval végső soron neki van igaza.
Hedgie kérdése alább (vagy fölébb) jogos: ez a Bella menstruál is néha…! Egy szó sem esik erről a sokaknak eszébe ötlő dologról (túl profán, vagy mi?) Habár többször olvasható a négy könyv közül többen is, hogy majdnem minden éjszakát együtt töltenek a leány szobájában. No szerintem ez a „majdnem minden” a válasz erre a nagy kérdésre.
Minden kritika ellenére azért megvolt nekem a soron következő három is…! :)

Könyv- és filmértékelés (ld. lejjebb)

Könyv (értékelés moly.hu-n: 4/5 csillag)

    Megkövetem az Alkonyatot (főleg az 1. kötetet, nem mint sorozatot). Az elmúlt hat évben úgy hivatkoztam rá, mint kiskamaszkori átmeneti ízlésficamra, amit csak azért tudok megbocsátani magamnak, mert még kicsi voltam. Valamiért most úgy éreztem, hogy újra szeretném olvasni, és egészen megváltozott a véleményem.
    Legyünk őszinték, az egész könyv tele van romantikus klisékkel, és mivel az USA-ban vagyunk, még baseballozunk is egyet. Van néhány közepesen logikátlan megmozdulása is a karaktereknek. Rögtön az első, amit nem igazán értek, hogy Bella mi a frászt szeretett meg Edwardon, mikor 85%-ban csak a külsejét látta még. Azért ez egy igen felszínes instalove. De ha ettől elvonatkoztatok (vagy odaképzelek még néhány hónapnyi ismerkedési időt, nemcsak a meglévő kb. 3 hetet, ami után Bella már menthetetlen a rózsaszín kis világából), akkor viszont egy jól felépített, magába szippantó romantikus történetet kapok, ami meg van fűszerezve egy kis nyomozással, vámpírokkal, és némi halálfélelemmel a végén, meg persze egy leheletnyi vérfarkassal is – bár utóbbi ebben a kötetben nem csúcsosodik ki.
    Fantasynak egyértelműen gyenge, túlságosan romantikaközpontú. De mivel egyébként nem szeretem ezt a vámpíros-vérfarkasos témát, nekem tetszik, hogy emberi léptékkel kezeli őket Meyer, és például cukin csillognak a napon. Mint vámpírtörténetekben nem járatos, úgy látom, hogy törekszik ennek a vámpírképnek a validálásra, pl. amikor Bella az interneten folytat kutatómunkát, és a világ nagyjából összes vámpírmítoszát elolvassa. Valahogy sikerült egy közös nevezőt találni, és egészen épkézkáb magyarázatokkal előállni a regény folyamán a meyeri vámpírfogalomra. Az is tetszik, hogy morális kérdést csinál az egészből, és persze mi a jó vámpírokat követhetjük, akik nem akarnak „szörnyetegek” lenni, gyakorlatilag küzdenek az ösztöneik ellen. Végtelenül emberiek, a maguk paradox módján.
    Az Edward és Bella közötti beszélgetéseket addig a pontig kifejezetten élveztem, amíg nem jöttek össze. A könyv utolsó harmadában ez persze átvált abba, hogy non-stop hangoztatja az egyik (Edward), hogy a puszta léte egy hatalmas veszélyforrás, a másik (Bella) meg hogy nem érdekli, mert ő szerelmes. Edward karaktere mint olyan abszolút nem jól kidolgozott, nagyjából annyival le lehet írni, hogy szereti Bellát. Benne az érdekes folyamat az, hogy a vámpírösztönei küzdenek a szerelemmel. Nincs teljesen jól megmutatva, de vannak kifejezetten érzékeny jelenetek erre. Bella pedig pont annyira semmilyen, hogy sokan tudnak azonosulni vele, de mégsem teljesen szürke egér típus. Az mondjuk nevetséges, hogy minden fiú (is) „beleszeret” spoiler Funfact: Bellának egyébként miért jó egy hideg kőtömböt ölelgetni? (ez lenne Edward) Amikor az egyik fejezet vége az volt, hogy Bella elaludt Edward hideg karjaiban, szinte vártam, hogy a következő fejezet úgy fog kezdődni, hogy reggelre tüsszögött és folyt az orra, mert jól megfázott. (Tudom, kicsit gonosz vagyok…)
    A Cullen + Hale család személyes sztorijaiban viszont rengeteg potenciál van, és egészen sokat kihoz belőle Meyer már ebben az első kötetben is. spoiler Érdekes elképzelés az is, hogy az átváltozás a legerősebb emberi képességet felerősíti, spoiler
    A legnagyobb „problémám” a könyvvel az volt, hogy nagyon nehéz volt elvonatkoztatnom a film színészeitől és jeleneteitől, főleg azoknál a részeknél, amiket szó szerint vett át a forgatókönyv, és beleégtek anno a retinámba.
    Mindent egybevetve nagyon jó élmény volt újraolvasni az Alkonyatot, egy kifejezetten színvonalas YA-romantikus kötet. Nem egyszer nevettem hangosan rajta. Azt még meglátom, hogy folytatom-e a sorozatot. Mint említettem, nem vagyok oda a vámpíros-vérfarkasos sztorikért. (És arra tisztán emlékszem, hogy a második kötetből már anno is azok voltak a „kedvenc” részeim, amikor Bella annyira depressziós volt, hogy csak a hónapok nevei voltak felírva címként…)

Film (értékelés IMDb-n: 2/10 csillag)

Na ez az a film, ami miatt évekig utáltam az egész fogalmát az Alkonyatnak. Nagyjából minden kapufa benne. A vámpírok megjelenítése szerintem szörnyű, de ezt még meg tudtam volna bocsátani, ha a főszereplőink legalább egy részét vissza tudták volna adni a karaktereik vívódásának, érzelmeinek. Ez nem történt meg, és nem tudom megmondani, hogy Robert Pattinson vagy Kristen Stewart alakítása repült mélyebben a megugrandó léc alatt. Nem tudok mást csinálni, csak nevetni szinte minden egyes jeleneten, egyszerűen azért, mert a színészi játékuk alulról veri a 0-t.

Nekem angolul sokkal jobban bejött, mint magyarul, bár már elég régen olvastam a lefordított könyvet. Valahogy erőteljesebben átjött a cselekmény, a részletek (talán mert annyira koncentráltam, hogy megértsem), és a szereplők személyisége is. Tudtam Edwardot fiatal 17 éves srácnak elképzelni, és végre nem RP feje lebegett folyamatosan előttem (habár vele sincs semmi baj, csak kicsit idősebbnek néz ki, mint kéne). Így teljesen értem, miért lett anno akkora siker, és miért az még ma is. Nagyon-nagyon élveztem olvasni, nem untatott annyira, mint magyarul, ahol Bella egyszerűsége néhol idegesített, és nem értettem, miért kell annyi felesleges infót megosztani az olvasóval, például, hogy milyen illatú Bella samponja, de így már vitt magával a történet.
Ezelőtt nem olvastam olyan sokat angolul, így örülök, hogy ezt a könyvet választottam első nagyobb lélegzetvételű gyakorlásnak, mert legalább visszarázódtam az angol nyelvbe, és újra bele tudtam szeretni egy korábban is kedvelt történetbe.

Eredeti nyelven csak még jobban megszerettem a történetet és a szereplőket. Angolul sokkal jobban átjön az egész történet, az összefüggések és a poénok. Még mindig az egyik kedvenc könyvem :)